Losonczy Géza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Losonczy Géza
Losonczy Géza.JPG
Született 1917. május 5.
Érsekcsanád
Elhunyt 1957. december 21. (40 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása újságíró,
politikus,
országgyűlési képviselő
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Sírhely Új köztemető, Budapest
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Losonczy Géza témájú médiaállományokat.

Losonczy Géza (Érsekcsanád, 1917. május 5.Budapest, 1957. december 21.) újságíró, Nagy Imre kormányának államminisztere, az 1956-os forradalom mártírja.

Élete[szerkesztés]

Az egyetemet Debrecenben végezte és már ekkor részt vett a munkásmozgalomban. 1935-től egy évig a „Tovább” című lapot szerkesztette. Ez idő tájt sok más baloldali-kommunista érzelmű fiatallal együtt ő is tagja az ekkor tömegmozgalomnak számító, a szociális és népi programot a magyar fajvédelemmel ötvöző Turul Szövetségnek.[1] 1940-ben pedig a Népszava újságírója lett. Az ezt megelőző évben belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1941-ben egy időre letartóztatták.

1945-ben előbb a Szabad Nép belpolitikai rovatát vezette, majd Révai József népművelési miniszter államtitkára lett 1949-51 között. 1951-ben koncepciós perben őt is elítélték, ismét börtönbe került. 1954-ben szabadult (ekkor Nagy Imre volt a miniszterelnök). A börtönben elszenvedett viszontagságok kezelésre szoruló pszichés zavarokat okoztak neki.

Később a Magyar Nemzet munkatársa lett és tagja a miniszterelnökségtől első ízben megfosztott Nagy Imre körének. A Petőfi Kör szervezője volt. 1956. október 23-án a tüntetőkhöz csatlakozott.

Donáth Ferenccel együtt ő volt, aki a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének október 26-ai ülésén beterjesztette azt a platformjavaslatot, amely szerint a párt elutasította volna, hogy ellenforradalomként értékelje az eseményeket és ehelyett „demokratikus tömegmozgalomnak” ismerte volna el. (Ezen a napon Maléter Pál ezredes fegyverszünetet kötött a Corvin köz felkelőivel.) A javaslat a párthéják ellenállásán akkor megbukott, de mégis ahhoz vezetett, hogy a vezetés a felkelés fegyveres elfojtása, mint lehetséges megoldás mellett a politikai jellegű rendezésen is elkezdett gondolkodni.[2]

Október 30-án Nagy Imre abban a beszédében nevezte ki Losonczy Gézát kormánya államminiszterének, amelyben bejelentette az egypártrendszer megszüntetését. Az eseményeket ekkor már forradalomnak[3] értékelte. Ugyanakkor a többpártrendszer bevezetését súlyos hibának minősítette később. Nagy Imre Snagovi jegyzetek címen megjelent írásaiban olvasható: „Véleményem szerint ez volt a második hét legsúlyosabb politikai hibája. Ez a lépés ugyanis feladta a párt monopolhelyzetét egy olyan helyzetben, amikor leninista vezetőség kerülhetett volna, illetőleg, amikor új pártot lehetett volna szervezni teljesen leninista vezetéssel. A szocialista és demokratikus tömegekben megvolt a többpártrendszer követelése [...] Nem kellett volna ezt szó szerint venni. [...] a hatalom kérdésében tett engedményt, s rendkívül súlyos következményekkel járt volna. [...] a több párt kérdésében felül kell vizsgálni és meg kell változtatni álláspontunkat.”[4]

Losonczy Géza sírja Budapesten. Új köztemető: 300.

November 4-én, amikor elindult a szovjet hadsereg támadása, feleségével, Haraszti Máriával és lányával Jugoszlávia követségére menekült, de a követség nem jelentett számukra menedéket: Romániába vitték őket. 1957 áprilisában visszaszállították őket Budapestre, ahol Losonczy Géza a Nagy Imre-per harmadrendű vádlottja lett volna, de a börtönben, miután éhségsztrájkba kezdett, máig tisztázatlan körülmények között meghalt.

Emlékezete[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kerepeszki Róbert: „Informátorunk is a Turul Szövetségnek volt tagja…”, Egykori Turul-tagok a politikai rendőrség látóterében 1945 után, Betekintő, 2012/1. [1]
  2. Honvédelmi Minisztérium cikksorozata 1956-ról (10. rész) (honvedelem.hu)
  3. Nagy Imre beszéde az egypártrendszer megszüntetéséről
  4. Losonczy december 4-i feljegyzése, in Snagovi jegyzetek, 320–321. o.

Forrás[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Kövér György: Losonczy Géza, 1917-1957, Budapest, 1998.