Losonczy Géza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Losonczy Géza
Losonczy Géza.JPG
Született 1917. május 5.
Érsekcsanád
Elhunyt 1957. december 21. (40 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása újságíró,
politikus,
országgyűlési képviselő
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1945. november 3. – 1951)
  • államminiszter (1956. november 3. – 1956. november 12.)
Sírhelye Új köztemető
A Wikimédia Commons tartalmaz Losonczy Géza témájú médiaállományokat.

Losonczy Géza (Érsekcsanád, 1917. május 5.Budapest, 1957. december 21.) újságíró, Nagy Imre kormányának államminisztere, az 1956-os forradalom mártírja.

Élete[szerkesztés]

Az egyetemet Debrecenben végezte és már ekkor részt vett a munkásmozgalomban. 1935-től egy évig a „Tovább” című lapot szerkesztette. Ez idő tájt sok más baloldali-kommunista érzelmű fiatallal együtt ő is tagja az ekkor tömegmozgalomnak számító, a szociális és népi programot a magyar fajvédelemmel ötvöző Turul Szövetségnek.[1] 1940-ben pedig a Népszava újságírója lett. Az ezt megelőző évben belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1941-ben egy időre letartóztatták.

1945-ben előbb a Szabad Nép belpolitikai rovatát vezette, majd Révai József népművelési miniszter államtitkára lett 1949-51 között. 1951-ben koncepciós perben őt is elítélték, ismét börtönbe került. 1954-ben szabadult (ekkor Nagy Imre volt a miniszterelnök). A börtönben elszenvedett viszontagságok kezelésre szoruló pszichés zavarokat okoztak neki.

Később a Magyar Nemzet munkatársa lett és tagja a miniszterelnökségtől első ízben megfosztott Nagy Imre körének. A Petőfi Kör szervezője volt. 1956. október 23-án a tüntetőkhöz csatlakozott.

Donáth Ferenccel együtt ő volt, aki a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének október 26-ai ülésén beterjesztette azt a platformjavaslatot, amely szerint a párt elutasította volna, hogy ellenforradalomként értékelje az eseményeket és ehelyett „demokratikus tömegmozgalomnak” ismerte volna el. (Ezen a napon Maléter Pál ezredes fegyverszünetet kötött a Corvin köz felkelőivel.) A javaslat a párthéják ellenállásán akkor megbukott, de mégis ahhoz vezetett, hogy a vezetés a felkelés fegyveres elfojtása, mint lehetséges megoldás mellett a politikai jellegű rendezésen is elkezdett gondolkodni.[2]

Október 30-án Nagy Imre abban a beszédében nevezte ki Losonczy Gézát kormánya államminiszterének, amelyben bejelentette az egypártrendszer megszüntetését. Az eseményeket ekkor már forradalomnak[3] értékelte. Ugyanakkor a többpártrendszer bevezetését súlyos hibának minősítette később. Nagy Imre Snagovi jegyzetek címen megjelent írásaiban olvasható: „Véleményem szerint ez volt a második hét legsúlyosabb politikai hibája. Ez a lépés ugyanis feladta a párt monopolhelyzetét egy olyan helyzetben, amikor leninista vezetőség kerülhetett volna, illetőleg, amikor új pártot lehetett volna szervezni teljesen leninista vezetéssel. A szocialista és demokratikus tömegekben megvolt a többpártrendszer követelése [...] Nem kellett volna ezt szó szerint venni. [...] a hatalom kérdésében tett engedményt, s rendkívül súlyos következményekkel járt volna. [...] a több párt kérdésében felül kell vizsgálni és meg kell változtatni álláspontunkat.”[4]

Losonczy Géza sírja Budapesten. Új köztemető: 300.

November 4-én, amikor elindult a szovjet hadsereg támadása, feleségével, Haraszti Máriával és lányával Jugoszlávia követségére menekült, de a követség nem jelentett számukra menedéket: Romániába vitték őket. 1957 áprilisában visszaszállították őket Budapestre, ahol Losonczy Géza a Nagy Imre-per harmadrendű vádlottja lett volna, de a börtönben, miután éhségsztrájkba kezdett, máig tisztázatlan körülmények között meghalt.

Művei[szerkesztés]

  • Kommunisták a nemzetgyűlésen. Kádár János, Losonczy Géza, Oczel János beszéde; Szikra, Bp., 1946
  • A középosztály válsága. Előadás; Szikra, Bp., 1947 (A Magyar Kommunista Párt politikai akadémiája)
  • Kommunista erkölcs; Szikra Ny., Bp., 1948 (Szemináriumi füzetek falusi alapfokú szemináriumok számára)
  • Az egyház és demokrácia kérdéséhez. Négy különlenyomat Révai József, Orbán László, Losonczy Géza cikkei; MKP Országos Oktatási Osztálya, Bp., 1948
  • A magyar ifjúságért; előszó Non György; Magyar Ifjúság Népi Szövetsége, Bp., 1948
  • Megnyerjük az élet csatáját! Beszámoló a Béke Híveinek párizsi Világkongresszusáról; bev. Losonczy Géza; Hungária, Bp., 1949
  • A népi demokrácia harca az egyházi reakció ellen; Szikra, Bp., 1949 (A Magyar Dolgozók Pártja Politikai Akadémiája)
  • A Vatikán és az amerikai imperializmus szövetsége 1950. márc. 30-án tartott előadás; Szikra, Bp., 1950 (Magyar Dolgozók Pártja Politikai Akadémiája)

Emlékezete[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kerepeszki Róbert: „Informátorunk is a Turul Szövetségnek volt tagja…”, Egykori Turul-tagok a politikai rendőrség látóterében 1945 után, Betekintő, 2012/1. [1] Archiválva 2015. február 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
  2. Honvédelmi Minisztérium cikksorozata 1956-ról (10. rész) Archiválva 2007. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben (honvedelem.hu)
  3. Nagy Imre beszéde az egypártrendszer megszüntetéséről. [2006. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. szeptember 27.)
  4. Losonczy december 4-i feljegyzése, in Snagovi jegyzetek, 320–321. o.

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Kövér György: Losonczy Géza, 1917–1957; 1956-os Intézet, Budapest, 1998