Donáth Ferenc (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Donáth Ferenc
Mellszobra az FM épülete előtt Budapesten
Mellszobra az FM épülete előtt Budapesten
Élete
Született 1913. szeptember 5.
Jászárokszállás magyar
Elhunyt 1986. július 15. (72 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Házastársa Bozóky Éva
Gyermekei Mátyás (1950) László (1955) Ferenc (1956)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Donáth Ferenc témájú médiaállományokat.

Donáth Ferenc (Jászárokszállás, 1913. szeptember 5.Budapest, 1986. július 15.) politikus, agrártörténész, publicista, nemzetgyűlési és országgyűlési képviselő; Bozóky Éva publicista férje.

Élete[szerkesztés]

Elemi és középiskoláit Jászberényben végezte, majd 19301934 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett. 1934-ben a kommunista párt tagja lett. Jelen volt az 1936-os Debreceni Diétán, 1937-ben a Márciusi Front megalakításában vállalt szerepet, 1939-ben pedig részt vett a Nemzeti Parasztpárt létrehozásában. 1939–1944-ben a Szabad Szó című lapnál volt külpolitikai rovatvezető.

1940 tavaszán Ujhelyi Szilárddal együtt őrizetbe vették, majd több hét kihallgatás után szabadlábra helyezték, azonban továbbra is rendőri felügyelet alatt állt. 1940 őszén munkaszolgálatra hívták be, ahonnan az év végén hazaengedték, de 1941 tavaszán ismét behívták. Tüdővérzése miatt leszerelték; ezután 1942-től a háború végéig illegalitásban élt és politizált.

1944-ben közreműködött a kommunista párt újjászervezésében. 1945 és 1951 között különböző politikai tisztségeket töltött be: az Országos Földbirtokrendező Tanács elnökhelyettese, az MKP Központi Vezetőségének tagja, a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkára, az MKP Központi Vezetősége falusi osztályának vezetője, majd a Főtitkársági Iroda vezetője volt.

1951 februárjában letartóztatták és december 18-án zárt tárgyaláson 15 évi börtönre ítélték. (Ugyanebben a koncepciós perben ítélték el Kádár Jánost, Kállai Gyulát és Haraszti Sándort is). Büntetésének túlnyomó részét magánzárkában töltötte. 1954 júliusában rehabilitálták.

1954 decemberétől a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság-tudományi Intézetének Mezőgazdasági Osztályát vezette, majd igazgatóhelyettessé nevezték ki. 1956-ban a Nagy Imre körüli reformerek közé tartozott.

1956. október 24-re virradólag kooptálta őt és Losonczy Gézát a MDP Központi Vezetősége, amiről ők az együtt írt levelükben azonnal lemondtak. Perében a lemondását, mint zsarolást a bíróság (BHÖ 1) bizonyítéknak tekintette. Lemondásakor az MDP a felkelés fegyveres elfojtását képviselte. Ezzel szemben ő és Losonczy Géza a felkelőkkel való tárgyalást szorgalmazta.

1956. október 30-án az MSZMP újonnan megalakult ideiglenes intéző bizottságának tagja lett. November 4-én a budapesti jugoszláv nagykövetségre menekült. November 24-én a KGB családjával együtt Snagovba (Románia) deportálta. 1958-ban a Nagy Imre-per másodrendű vádlottjaként a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése vádjával 12 évi börtönbüntetésre ítélték. Családját a per után, 22 hónap elteltével, 1958-ban engedték Magyarországra visszatérni. 1960 áprilisában egyéni kegyelemmel szabadult.

19601976 között az Országos Mezőgazdasági Könyvtár, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum, majd az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1976–1983 között pedig az MTA Szövetkezetkutató Intézetének munkatársa volt. Az 1970-es évektől a demokratikus ellenzéki mozgalom és a népi írók mozgalmának összekapcsoló személyísége volt; az elsők között írta alá a Charta '77 melletti szolidaritási nyilatkozatot, és ő szervezte 1980-ban a Bibó-emlékkönyv szamizdatként való megjelenését. 1985-ben ő volt az ellenzéki csoportok képviselőinek részvételével megtartott monori találkozó fő szervezője. 1986. július 15-én bekövetkezett halála után temetésén Újhelyi Szilárd, Kis János, Csoóri Sándor, Vásárhelyi Miklós búcsúztatta.

1989. június 9-én a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze törvényességi óvást emelt a Nagy Imre-perben elítéltek javára és indítványozta az ítéletek hatályon kívül helyezését, illetve az ártatlanul elítéltek felmentését. 1989. július 6-án a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa Nagy Imre, Donáth Ferenc, Gimes Miklós, Tildy Zoltán, Maléter Pál, Kopácsi Sándor, Jánosi Ferenc, Vásárhelyi Miklós és Szilágyi József ítéletét hatályon kívül helyezte, és bűncselekmény hiányában mindannyiukat felmentette.

Családja[szerkesztés]

Három fia közül az első Donáth Mátyás (1950) 4 hónappal születése után, a Donáth család ( Donáth Ferenc, Donáthné Bozóky Éva, Bozóky Tasziló, Bozóky Taszilóné) letartóztatását követően csecsemőotthonba került álnéven, ahonnan csak 1953 végén szülői nyomozás, kérvényezés (lásd Nemzeti Múzeumban található Donáthné Bozóky Éva levele e tárgyban Nagy Imre miniszterelnöknek) után került vissza családhoz. Második gyermek Donáth László (1955) később lelkész, majd az MSZP országgyűlési képviselője. Harmadik fiú Donáth Ferenc 1956-ban a snagovi deportáció miatt Bukarestben született, magyar állampolgárságát 1958-as hazatérésük után kapta meg.

Művei[szerkesztés]

  • A kommunisták munkája a falun; Szikra, Bp., 1945 (Szemináriumi füzetek)
  • A kommunisták feladatai falun; Szikra, Bp., 1946 (Szemináriumi füzetek)
  • A földreform mérlege; Szikra, Bp., 1946 (A Magyar Kommunista Párt politikai akadémiája)
  • A falu szocialista fejlődésének kérdései; Szikra, Bp., 1948 (A Magyar Dolgozók Pártja politikai akadémiája)
  • Termelőszövetkezeti mozgalmunkról. 1950 márc. 16-án tartott előadás; Szikra, Bp., 1950 (A Magyar Dolgozók Pártja Politikai Akadémiája)
  • Termelőszövetkezeti mozgalmunkról; Szikra, Bp., 1950 (A Magyar Dolgozók Pártja Politikai Akadémiája)
  • Termelőszövetkezetek története; szerk. Donáth Ferenc; Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, Bp., 1967
  • Demokratikus földreform Magyarországon, 1945-1947; Akadémiai, Bp., 1969
  • Reform és forradalom. A magyar mezőgazdaság strukturális átalakulása. 1945-1975; Akadémiai, Bp., 1977 (angol és japán nyelven is)
  • A munka és a tulajdon kapcsolata az iparosodó mezőgazdaságban. Tulajdon és hatékonyság. Elméleti vázlat gazdaságok vizsgálatához; Szövetkezeti Kutató Intézet, Bp., 1979 (Közlemények. Szövetkezeti Kutató Intézet)
  • A Márciusi Fronttól Monorig. Tanulmányok, vázlatok, emlékezések; vál. Valuch Tibor; MTA KTI–Századvég, Bp., 1992 (Oeconomia publica)

Hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Reményi Gyenes István: Ismerjük őket? Zsidó származású nevezetes magyarok (Ex Libris Kiadó, Budapest, 2000) ISBN 9638553030

További információk[szerkesztés]