Vásárhelyi Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vásárhelyi Miklós
Vásárhelyi Miklós (1956-os fotó)
Vásárhelyi Miklós (1956-os fotó)
Született 1917. október 9.
Fiume
Elhunyt 2001. július 31. (83 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Gyermekei Vásárhelyi Mária
Foglalkozása újságíró,
politikus,
országgyűlési képviselő
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Sírhely Óbudai temető

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vásárhelyi Miklós témájú médiaállományokat.

Vásárhelyi Miklós (Fiume, 1917. október 9.Budapest, 2001. július 31.) magyar újságíró, 1956-ban a második és a harmadik Nagy Imre-kormány sajtófőnöke volt.

Élete[szerkesztés]

Gyerekkorát Fiumében töltötte, ott kezdte tanulmányait, majd 1936–1937-ben Rómában a jogtudományi egyetemen tanult. 1939-ben Magyarországra költözött, ahol a Debreceni Tudományegyetem jogtudományi karán tanult. Ekkoriban lett tagja a Kommunisták Magyarországi Pártjának. A második világháborúban a háborút ellenzőkhöz csatlakozott, 1941-ig az óbudai szociáldemokrata ifjúsági szervezet titkára volt. Miután Magyarország belépett a háborúba (1941. június 26.), zsidó származása miatt munkaszolgálatra hívták be. A német megszállás után a fegyveres ellenállás tagja lett.

A háború után a Szabadság, majd a Szabad Nép című újság munkatársa lett. Ebben a minőségében vett részt az 1946–1947-es párizsi béketárgyalásokon. 1950-ben rövid ideig a Rádió elnöke is volt, 1951-ben a Művelt Nép Könyvkiadó felelős szerkesztője lett, 1952–1954 között pedig a Hungary–Vengrija című lap főszerkesztője lett. 1954. májusában a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának lett az elnökhelyettese.

Nagy Imre és reformtörekvéseinek támogatója volt, ezért 1955 áprilisában a „keményvonalas kommunisták” az összes többi reformkommunistával együtt leváltották, de nem zárták ki a pártból. 1955. május 27-én azonban Gimes Miklóssal együtt egy pártgyűlésen követelte a Rajk-per felülvizsgálatát, majd aláírt egy memorandumot, amely a kulturális élet ellenőrzésének megszüntetését követelte. Emiatt 1955. december 24-én kizárták a pártból.

Kizárását követően könyvtárosként dolgozott, majd a forradalom idején, 1956. november 1-én a második Nagy Imre-kormány sajtófőnöke lett. A szovjet offenzíva napján, november 4-én a kormány többi tagjával együtt a jugoszláv nagykövetségre menekült, ahonnan azonban november 23-án kénytelen volt távozni. Romániába deportálták, ahol Snagovban tartották fogva őket, majd 1957. április 10-én visszahozták őket Magyarországra. Budapesten, a Nagy Imre-perben 5 év börtönre ítélték.

1960-ban amnesztiával kiszabadult a börtönből, ezt követően a Képzőművészeti Kiadó lektoraként dolgozott, múltja miatt azonban teherré vált a Kiadó számára és ezért elbocsátották. Egy építőipari cégnél tudott elhelyezkedni, ahol anyagbeszerző lett, 1972-ig. Fordításból élt, 1965-től az Élet és Tudomány című folyóirat munkatársa is lett, majd 1972-től az MTA Irodalomtudományi Intézetének lett munkatársa, sajtótörténeti kutatásokat végzett. 1973-tól a MAFILM dramaturgja volt.

Aktívan segédkezett a rendszerváltás lebonyolításában, támogatta az '56-os forradalom utáni megtorlás mártírjainak rehabilitálását. 1988-ban az ÚJ Márciusi Front és a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja lett. Nagy Imre és társainak újratemetésén ő is beszédet mondott.

A rendszerváltás után az SZDSZ egyik alapító tagja lett, 1990–1994 között országgyűlési képviselő is volt. 1994–2001 között a Soros Alapítvány elnöki tisztét is betöltötte.

Lánya Vásárhelyi Mária (*1953) szociológus, újságíró, az SZDSZ alapító tagja.

Vásárhelyi Miklós síremléke az Óbudai temetőben (16-1).

Kitüntetései[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

  • Az Atlanti Szövetség. Összeesküvés a béke ellen; Művelt Nép, Bp., 1953 (Útmutató városi és falusi előadóknak)
  • Die Entwicklung des sowjetischen Aussenhandels mit den europäischen Ostblockstaaten seit der Gründung des Comecon (1949-1963); Keller, Aarau, 1967
  • A hatalom mestersége; Magvető, Bp., 1972
  • Az ellenforradalmi rendszer baloldali sajtójáról. Szöveggyűjtemény. 1919-1944; összeáll. Márkus László, Vásárhelyi Miklós; Magyar Újságírók Országos Szövetsége, Bp., 1975
  • Nem engedélyezem! A Cenzura Bizottság dossziéjából; összeáll., sajtó alá rend. Márkus László, Szinai Miklós, Vásárhelyi Miklós; Kossuth, Bp., 1975
  • "Lesz magyar újjászületés". Az új élet hétköznapjai 1944. szeptember 1–1945. május 1.; vál., szerk. Pór Edit és Vásárhelyi Miklós; Magvető, Bp., 1975
  • Közjáték Algírban. 1942-43; Magvető, Bp., 1976 (Gyorsuló idő)
  • A lord és a korona; Kossuth, Bp., 1977 (Népszerű történelem)
  • Így élt Garibaldi; Móra, Bp., 1983 (Így élt)
  • Magyarország 1956. A forradalom, előzményei és utóélete; s.n., s.l., 1986
  • Miklós Vásárhelyi. La rivoluzione ungherese. Imre Nagy e la sinistra; riporter Federigo Argentieri, bev. Fejtő Ferenc; Levi, Roma, 1988
  • Ellenzékben; összeáll., szerk. Tóbiás Áron; Szabad Tér, Bp., 1989 (Huszadik század)
  • Beszélgetések Vásárhelyi Miklóssal; interjúk Federigo Argentieri, Barna Imre, előszó Massimo D'Alema, olaszból ford. Betlen János, Barna Imre; Magyar Könyvklub, Bp., 2000
  • A történelemben. Vásárhelyi Miklós válogatott beszédei és írásai a nyolcvanas-kilencvenes évekből; sajtó alá rend. Vásárhelyi Júlia, előszó Kenedi János; Élet és Irodalom, Bp., 2006

Források[szerkesztés]