Gimes Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Gimes Miklós
Született 1917. december 23.
Budapest
Elhunyt 1958. június 16. (40 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Gyermekei Miklós Gimes
SzüleiGimesné Hajdú Lili
Foglalkozása
  • újságíró
  • politikus
Halál okaakasztás
Sírhely Új köztemető, Budapest
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gimes Miklós témájú médiaállományokat.

Gimes Miklós (Budapest, 1917. december 22. – Budapest, Kőbánya, 1958. június 16.) magyar újságíró, politikus, az 1956-os forradalom utáni megtorlás egyik vértanúja volt, akit Nagy Imrével és Maléter Pállal együtt végeztek ki 1958. június 16-án.

Gimes Miklóst 1989 májusában rehabilitálták és kivégzése után pont 31 évvel, ugyanazon a napon mindhármukat ünnepélyesen újratemették a kommunizmus magyarországi bukásának egyik legemlékezetesebb mementójaként.

Élete[szerkesztés]

Gimes Miklós emléktáblája egykori lakhelyén, a Virág árok 10/b szám alatt

Unitárius hitre tért zsidó származású családba született. Szülei pszichiáterek voltak, anyja Gimesné Hajdú Lili pszichiátriai intézetet vezetett. Budapesten érettségizett, majd Szegedre járt orvostudományi karra, de a tanulmányait nem fejezte be, helyette kisvállalatot alapított (Auróra néven).

1942-ben került kapcsolatba az illegális kommunista mozgalommal. Munkaszolgálatra hívták be, de 1944 nyarán megszökött egy erdélyi táborból és a jugoszláv partizánokhoz menekült. Budapestre visszatérve 1945-ben előbb egy ifjúsági lapnál dolgozott, aztán a kommunista párt napilapja, a Szabad Nép újságírója lett. A mozgalomban ismerkedett meg kedvesével, Halda Alizzal.[1]

Révész Sándor monográfiája romantikus embernek mutatja be, aki hatalmi helyzetbe kerülve főnökéhez, Révai Józsefhez hasonlóan gorombán kioktató félelmetes funkcionárius, akinek kommunista hite azonban a cseh kommunista Rudolf Slánský 1952-es, kivégzéséhez vezető koncepciós perét követően megrendül és kételyei a moszkvai orvosper következtében tovább erősödnek.

1954-ben Zürichben, Bécsben és Párizsban volt tudósító és távollétében a Magyar Nemzethez helyzeték át. Erről az útjáról Révész szerint azzal a tapasztalattal tért vissza, hogy nyugaton az életszínvonal jobb, mint itthon lefestették, ráadásul a proletárdiktatúra a nyugati államokhoz képest semmibe veszi a politikai szabadságot. Miután 1955 májusában a Lapkiadó Vállalat gyűlésén Rajk László rehabilitálását követelte, kizárták a Magyar Dolgozók Pártjából (MDP). Ezután a Corvina Kiadó fordítója lett.

1956-ban[szerkesztés]

Gimes Miklós 1956-ban már Nagy Imre körének egyik legradikálisabb tagja. Az év nyarán visszavették az MDP-be.

Felesége emlékezése szerint 1956. október 23-án, amikor Nagy Imre visszatért Badacsonyból, miközben tetőfokára hágott a forradalmi hangulat, Gimes és más barátai megpróbálták rábeszélni Nagy Imrét, hogy vegyen részt a délutánra meghirdetett tüntetésben, hiszen a kormány élére való kerülése általános követeléssé vált, és így szabhatna medert az eseményeknek. Nagy Imre azonban a társaság nagy csalódására hallani sem akart erről, arra hivatkozva, hogy Mező Imre tíz nappal korábban figyelmeztette: Gerő Ernő provokációra készül ellene és szándékosan hagyja az eseményeket eljutni egy felkelésig, hogy aztán egyszerre csaphasson le az egész pártellenzékre.[2]

A forradalom napjaiban általa alapított Magyar Szabadság című lap szerkesztője Kende Péterrel, Kornai Jánossal, Lőcsei Pállal együtt. "Lapunk azért is küzd, hogy a független Magyarország – demokratikus Magyarország legyen. A nemzeti demokratikus forradalomnak s természetesen a Magyar Szabadságnak is teljes elvi szilárdsággal kell harcolnia a Rákosi–Gerő-klikk-féle politika minden maradványa ellen és az ellenforradalom minden jelentkezésével szemben" – írta Gimes a lapban október 30-án.

Gimes Miklós sírja Budapesten. Új köztemető: 300.

A november 4-ei szovjet bevonulás után sem ismerte el Kádár János kormányát, sztrájkokat szervezett ellene, Október Huszonhatodika címmel illegális újságot adott ki és megalapította a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalmat. December 5-én letartóztatták, és a Nagy Imre-per harmadrendű vádlottja lett. A Legfelsőbb Bíróság Vida Ferenc vezette Népbírósági Tanácsa 1958. június 15-én ítélte jogerősen halálra szervezkedés kezdeményezése és vezetése vádjával. Az ítéletet másnap hajnalban, a Kozma utca 13. szám alatti gyűjtőfogház udvarán hajtották végre.

Elítélése előtt azt tervezte: ha túléli a megtorlást, kétgenerációs nagyregényt ír fél magyar évszázadról, a polgári radikális szülőkről és forradalmi radikális gyermekeikről.

Hatéves fiát és volt feleségét a szovjet támadáskor külföldre küldte, ők Bécsben értesültek Gimes Miklós fogságba kerüléséről, később Svájcban telepedtek le.

Politikai gondolkodása[szerkesztés]

Rainer M. János a saját maga felállította kategóriákban az 1956-os reformkommunistákkal szemben a reformszocialistákhoz sorolja Gimes Miklóst, akik már csak viszonyítási pontnak és nem kötelező útnak tekintették a sztálini pártegyeduralmi modellt, szinte egyedüliként már hónapokkal a forradalom előtt is. "Gimes Miklós… számos teljes mértékben egybevágó visszaemlékezés szerint 1956 tavaszán komolyan számot vetett, sőt szorgalmazta a valódi többpártrendszer bevezetését, vagy azt, hogy a pártellenzék ebben és csak ebben gondolkozzon" - írta Rainer.[3]

Művei[szerkesztés]

  • Népi demokrácia út a szocializmushoz; MDP Központi Vezetősége Oktatási Osztály, Bp., 1948 (Szemináriumi füzetek városi alapfokú szemináriumok számára)
  • Harcolunk a békéért. A nemzetközi békemozgalom útja; szerk. Gimes Miklós; Hungária, Bp., 1950

Érdekesség[szerkesztés]

  • Fia, ifjabb Gimes Miklós újságíró 2002-ben Mutter címmel 95 perces dokumentumfilmet készített anyja sorsáról és apjához való viszonyáról.[4]
  • Özvegye, Lucy, és későbbi élettársa, Halda Alíz egyaránt 2008 júniusában halt meg, a Gimes kivégzésének 50. évfordulója körüli napokban.[5]

Emlékezete[szerkesztés]

  • Emlékére emléktáblát helyeztek el egykori lakhelyén és a Corvin közben.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]