Ugrás a tartalomhoz

Harmadik Nagy Imre-kormány

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Harmadik Nagy Imre-kormány
Balról: Tildy Zoltán miniszterelnök-helyettes, Nagy Imre miniszterelnök és Maléter Pál honvédelmi miniszter
Balról: Tildy Zoltán miniszterelnök-helyettes, Nagy Imre miniszterelnök és Maléter Pál honvédelmi miniszter
Adatok
Megalakulása1956. november 3.
Feloszlása1956. november 12.
Időtartam10 nap
ÁllamMagyar Népköztársaság
Államformaköztársaság
Minisztertanács elnökeNagy Imre
Minisztertanács elnökhelyetteseTildy Zoltán
Elnöki Tanács elnökeDobi István
PártokFKGP, MSZDP, Petőfi Párt, MSZMP
Előző kormány
Következő kormány
második Nagy Imre-kormány
első Kádár-kormány
A harmadik Nagy Imre-kormány felmentése és az első Kádár-kormány kinevezése 1956. november 12-én

A harmadik Nagy Imre-kormány 1956. november 3-án alakult meg,[1][2][3] amely már valódi többpártrendszert képviselő koalíciós kormány volt. A kormányban a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) négy, a Független Kisgazdapárt (FKgP) és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) három-három, valamint a Petőfi Párt (néven újraalapított Nemzeti Parasztpárt) két tagja foglalt helyet.

A kormányfő és a kormány tagjai

[szerkesztés]
Bővebben: 1956-os forradalom

A Minisztertanács az alábbi kormánytagokból állt:

Tisztség Miniszter Hivatal kezdete Hivatal vége Párt
A Minisztertanács elnöke Nagy Imre 1956. november 3. 1956. november 12. MSZMP
Külügyminiszter
Miniszterelnök-helyettes Tildy Zoltán 1956. november 3. 1956. november 12. FKGP
Államminiszter
Honvédelmi miniszter Maléter Pál
vezérőrnagy 		1956. november 3. 1956. november 12. MSZMP
Államminiszter Bibó István 1956. november 3. 1956. november 12. Petőfi Párt
Államminiszter Losonczy Géza 1956. november 3. 1956. november 12. MSZMP
Államminiszter Kéthly Anna 1956. november 3. 1956. november 12. MSZDP
Államminiszter
(földművelésügyi miniszter) 		Kovács Béla 1956. november 3. 1956. november 12. FKGP
Államminiszter Farkas Ferenc 1956. november 3. 1956. november 12. Petőfi Párt
Államminiszter Kelemen Gyula 1956. november 3. 1956. november 12. MSZDP
Államminiszter B. Szabó István 1956. november 3. 1956. november 12. FKGP
Államminiszter Fischer József 1956. november 3. 1956. november 12. MSZDP
Államminiszter Kádár János 1956. november 3. 1956. november 12. MSZMP

Ellentmondások

[szerkesztés]

Gyakorlatilag (de facto) csak egy napig, a szovjet hadsereg másnapi általános támadásáig működött. Jogilag (de iure) ez a kormány egészen 1956. november 7-éig hivatalban volt, hiszen a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nem mentette fel. November 7-én az Elnöki Tanács végül felmentette a kormányt. (A döntés november 12-én jelent meg a Magyar Közlönyben.) Ugyanezen a napon felesküdött a Parlamentben Kádár János kormánya, amely a szovjet fegyverek védelmében alakult, törvénytelenül.

A két kormány hivatali ideje közti átfedés megoldhatatlan jogi probléma elé állította a születő Kádár-rendszert, hiszen a Kádár-kormány november 4-én hajnalban, az ungvári rádión bejelentett megalakulása nem lehetett törvényes, ha elődje akkor még hivatalban volt.

Kezdetben a Kádárt támogató szovjetek azzal próbálkoztak, hogy a Jugoszlávia budapesti nagykövetségére november 4-én menekült Nagy Imrétől néhány nappal később D. T. Sepilov külügyminiszter november 4-re visszadátumozott lemondó nyilatkozatot követelt (amit Nagy Imre megtagadott). Azért is meg kellett tagadnia, mert november 11-én az MSZMP (alapító) Intéző Bizottsága a jugoszláv nagykövetségen Donáth Ferenc, Haraszti Sándor, Losonczy Géza, Lukács György, Nagy Imre és Szántó Zoltán részvételével tartott ülésén határozatban rögzítette, hogy a Nagy Imre-kormánynak nem szabad lemondania.[4]

Az ellentmondást a forradalom és szabadságharc vérbefojtói nem is tudták feloldani, egyszerűen eltussolták és évtizedekig senki nem mert nyíltan beszélni arról, hogy 1956-ban a bevonuló szovjet hadsereg nem a magyarok hívására érkezett, hanem a törvényes kormányt döntötte meg, és állította helyébe saját bábkormányát.[5]

A november 23-án a romániai Snagovba hurcolt Nagy Imre hetekkel később így fogalmazta meg ezt a tényt, illetve a belőle adódó jogi következtetést a Snagovi feljegyzésekben: „Ezek az összeütközések nem az »ellenforradalom«, hanem a két hadsereg fegyveres harcának jellegét viselték magukon.” Kádár „kormányát” Nagy Imre többszörösen idézőjelben említi.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Naplók, interjúk '56-ról. Összeállította és szerkesztette: Sümegi György. Enciklopédia Kiadó, Bp., 2006. 61-62. o.
  2. ↑ Krónika 1956. Főszerk.: Izsák Lajos. Szerk.: Stemler Gyula. Kossuth Kiadó - Tekintet Alapítvány, Bp., 2006. 159. o.
  3. ↑ Bibó István (1911-1979). Életút dokumentumokban. Válogatta, összeállította Huszár Tibor. A felhasznált interjúkat készítette Huszár Tibor és Hanák Gábor. A kötetet szerkesztette: Litván György és S. Varga Katalin. 1956-os Intézet - Osiris-Századvég, Bp., 1995. 445. o.
  4. ↑ Krónika 1956. Idézett mű 174. o.
  5. ↑ Bibó István (1911-1979). Életút dokumentumokban. Idézett mű 450. o.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Harmadik_Nagy_Imre-kormány&oldid=28418059”