Mező Imre (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Mező Imre
Született Mehrel Izsák
1905. december 13.
Ramocsaháza
Elhunyt 1956. november 1. (50 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • politikus
  • szabó
Halál oka lövési seb
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Politikai pályafutása
Párt Magyar Kommunista Párt (1945–48)
Magyar Dolgozók Pártja (1948–56)

Mező Imre, született Mehrel Izsák (Ramocsaháza, 1905. december 13.Budapest, 1956. november 1.[1]) szabó, magyar kommunista politikus.

Pályafutása[szerkesztés]

Ramocsaházán született 1905. december 13-án este fél 11-kor, Mehrel Izsák néven, Mehrel Selig, 54 éves, dombrovai születésű izraelita hitközségi sakter és Blaulicht Sára, 39 éves, tarnovi születésű asszony gyermekeként.[2] Szabóinasnak tanult Kisvárdán, majd felszabadulása után, 1927-ben Belgiumba emigrált. Tagja lett a belga kommunista pártnak, és innen indulva jelentős karriert futott be a nemzetközi munkásmozgalomban. Harcolt a spanyol polgárháborúban, a Nemzetközi Brigád tagjaként segítette a köztársasági erőket. Később a francia ellenállásban vett részt.

1945-ben hazatért és a Magyar Kommunista Párt (MKP) majd a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) mozgalmi embere lett. 1953-ban megbízták a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) egyik osztályának vezetésével. 1956 júliusától az MDP Központi Vezetőségének tagja. A vezetőségben kérte az október 23-i tüntetés engedélyezését. Október 23-ától a párt Katonai Bizottságának tagja, mely az általuk ellenforradalminak nevezett erők lefegyverzésében vállalt volna szerepet. Mező Imrét ez a bizottság kérte fel, hogy október 24-étől lássa el a Budapesti Pártbizottság épületében lévő civilek irányítását.[3]

A Köztársaság téri események[szerkesztés]

A pártház a forradalom első napjaiban számos kommunista csoportnak adott biztonságosnak gondolt helyet. Nemcsak a budapesti (de nem országos) pártvezetés tartózkodott itt, de számos pártmunkás, néhányuk családja, két szakasznyi ÁVH-s fegyveres, akiket a pártház védelmére rendeltek ki, továbbá a Néphadsereg kb. kilenc tisztjéből álló társaság, összesen kb. 150 fő. Politikai vezetőként Mezőnek a házban lévő fegyveres alakulatok parancsnokságába is beleszólása volt. A Katonai Bizottság valójában a megalakulásától kezdve megosztott volt. A tétlenkedést megelégelve főtisztek egy kisebb csoportja szervezkedésbe kezdett, mely a pártvezetőség tagjai felé a munkásmilíciák megszervezésére irányult, valójában a Nagy Imre-kormány és az országos pártvezetés elleni katonai puccs kivitelezését tűzte ki célul. Ennek a csoportnak adott helyet a pártbizottság épülete. Mező Imre október 29-én felkérte a katonai vezetőknek e csoportját, hogy biztonságuk érdekében hagyják el a pártházat, amit azonban nem tettek meg. Mező, figyelembe véve, hogy nem volt keményvonalas rákosista, őt magát pont a reformokat teljesen elutasító és a pártházban tartózkodók által sem szeretett Kovács István budapesti első titkár helyett nevezték ki (akit akarata ellenére hazaküldött), feltehetően a pártház biztonsága érdekében próbálta elküldeni a katonákat.

1956. október 30-án fegyveres konfliktus alakult ki. A Köztársaság téri csata során arra a döntésre jutott, hogy a tankokkal megerősített túlerővel szemben a bentiek már nem tudják tartani magukat. A Magyar Néphadsereg két tisztjével együtt, fehér zászlóval elindult, hogy a pártházat elhagyja, és bejelentse az ostromlóknak, hogy a házat feladják; az ezt követő események azonban vitatottak, többek között az is, hogy a kapun egyáltalán kiléptek-e.[4] Annyi bizonyos, hogy annak közelében mindhárman később halálosnak bizonyuló lövést kaptak. Vitatott, hogy vajon bentről vagy kintről érkeztek a lövések. Az azonban biztos, hogy a lövések hátulról érték. Egyes szemtanúk vallomása szerint a halálos sorozatot Falábú Jancsi csapata adta le az Erkel Színház közeléből.[5][6]

A helyszínre érkező – a feldühödött tömeget megfékezni szándékozó – corvinista nemzetőrök kórházba vitték, ahol azonban sérüléseibe 36 óra múlva belehalt.[7]

Emlékezete[szerkesztés]

Mező Imre sírja Budapesten. Kerepesi temető: Mm. J.3.

Mező Imre halálát a kádári propaganda politikai céljai igazolására használta fel. Mitologikus tettet láttatott benne, miközben magának a Köztársaság téri eseménynek a tisztázását nem tette meg. A legendák mindkét oldal szellemi örökösei között tovább élnek. Fehér Könyv: „A fegyveres ellenforradalmi bandák is megmutatták »kibontakozási« programjukat: a tűzszünet leple alatt, a szovjet csapatok távozása után, október 30-án támadást hajtottak végre a párt budapesti székháza ellen.”

Nevét a rendszerváltásig a korábban Mező Imre úti (ma Fiumei úti) Kerepesi temető őrizte. Sírja a Munkásmozgalmi Panteon díszhelyén van.

Az Óbudán található Vihar utcai általános iskola 4882. sz. úttörőcsapata is Mező Imre nevét viselte; később (ez akkoriban nagy szó volt[forrás?]) felvehette maga az iskola is[forrás?]. Makón egy kollégium viselte nevét; az épület jelenleg átalakítás alatt áll, helyén az önkormányzat Közhivatalok Háza néven egy 1250 négyzetméteres irodaházat alakít ki.[8] Örkényen ma is van róla elnevezett utca.

Az ötvenedik évfordulóra a tragikus eseményeknek Térey János és Papp András Kazamaták című drámája állít emléket.[9]

Újszegeden a Tisza-parti Általános iskola is Mező Imre nevét viselte.

Kaposváron 1964-ben vagy 1965-ben a korábban egyszerűen Mező utcának nevezett November 4. utcát Mező Imre utcára nevezték át. 1991-ben, mivel az addigi név a kommunista rendszerhez kötődött, visszanevezték Mező utcára.[10]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Halálesete bejegyezve a Budapest VII. ker. polgári halotti akv. 1603/1956. folyószám alatt.
  2. Születése bejegyezve Ramocsaháza polgári születési anyakönyvek, 1905. év, 119. folyószáma alatt.
  3. Mező Imre
  4. Elbukott, mégis győztes. A köztársaság téri csata. Tulipán Éva történésszel beszélget Szentpály Juhász Miklós. Magyar Katolikus Rádió, 11:30.-12:00.
  5. Litván György: Mítoszok és legendák 1956-ról
  6. Eörsi László: Köztársaság tér, 1956 in: Beszélő, XI. évf. 6. sz.
  7. Gosztonyi Péter: A Köztársaság téri ostrom és a kazamaták mítosza
  8. Fürdővárost építünk - Makó Város Önkormányzata | Fejlesztések
  9. Térey János és Papp András: Kazamaták, Katona József Színház, rendezte Gothár Péter
  10. Récsei Balázs: „...mert nem a térben, hanem az időben léteztek...” – Kaposvár utcáinak, tereinek (n)évtörténete (PDF). Somogyi Almanach, 2016 (Hozzáférés: 2017. július 3.)

További információk[szerkesztés]