Mező Imre (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Mező Imre
Született Mehrel Izsák
1905. december 13.
Ramocsaháza
Elhunyt 1956. november 1. (50 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • politikus
  • szabó
Halál okalőtt seb
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Politikai pályafutása
Párt Magyar Kommunista Párt (1945–48)
Magyar Dolgozók Pártja (1948–56)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mező Imre témájú médiaállományokat.

Mező Imre, született Mehrel Izsák (Ramocsaháza, 1905. december 13.Budapest, 1956. november 1.[1]) szabó, magyar kommunista politikus.

Pályafutása[szerkesztés]

Ramocsaházán született 1905. december 13-án este fél 11-kor, Mehrel Izsák néven, Mehrel Selig, 54 éves, dombrovai születésű izraelita hitközségi sakter és Blaulicht Sára, 39 éves, tarnovi születésű asszony gyermekeként.[2] Szabóinasnak tanult Kisvárdán, majd felszabadulása után, 1927-ben Belgiumba emigrált. Tagja lett a belga kommunista pártnak, és innen indulva jelentős karriert futott be a nemzetközi munkásmozgalomban. Harcolt a spanyol polgárháborúban, a Nemzetközi Brigád tagjaként segítette a köztársasági erőket. Később a francia ellenállásban vett részt.

1945-ben hazatért és a Magyar Kommunista Párt (MKP) majd a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) mozgalmi embere lett. 1953-ban megbízták a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) egyik osztályának vezetésével. 1956 júliusától az MDP Központi Vezetőségének tagja. A vezetőségben kérte az október 23-i tüntetés engedélyezését. Október 23-ától a párt Katonai Bizottságának tagja, mely az általuk ellenforradalminak nevezett erők lefegyverzésében vállalt volna szerepet. Mező Imrét ez a bizottság kérte fel, hogy október 24-étől lássa el a Budapesti Pártbizottság épületében lévő civilek irányítását.[3]

A Köztársaság téri események[szerkesztés]

A pártház a forradalom első napjaiban számos kommunista csoportnak adott biztonságosnak gondolt helyet. Nemcsak a budapesti (de nem országos) pártvezetés tartózkodott itt, de számos pártmunkás, néhányuk családja, két szakasznyi ÁVH-s fegyveres, akiket a pártház védelmére rendeltek ki, továbbá a Néphadsereg kb. kilenc tisztjéből álló társaság, összesen kb. 150 fő. Politikai vezetőként Mezőnek a házban lévő fegyveres alakulatok parancsnokságába is beleszólása volt. A Katonai Bizottság valójában a megalakulásától kezdve megosztott volt. A tétlenkedést megelégelve főtisztek egy kisebb csoportja szervezkedésbe kezdett, mely a pártvezetőség tagjai felé a munkásmilíciák megszervezésére irányult, valójában a Nagy Imre-kormány és az országos pártvezetés elleni katonai puccs kivitelezését tűzte ki célul. Ennek a csoportnak adott helyet a pártbizottság épülete. Mező Imre október 29-én felkérte a katonai vezetőknek e csoportját, hogy biztonságuk érdekében hagyják el a pártházat, amit azonban nem tettek meg. Mező, figyelembe véve, hogy nem volt keményvonalas rákosista, őt magát pont a reformokat teljesen elutasító és a pártházban tartózkodók által sem szeretett Kovács István budapesti első titkár helyett nevezték ki (akit akarata ellenére hazaküldött), feltehetően a pártház biztonsága érdekében próbálta elküldeni a katonákat.

1956. október 30-án fegyveres konfliktus alakult ki. A Köztársaság téri csata során arra a döntésre jutott, hogy a tankokkal megerősített túlerővel szemben a bentiek már nem tudják tartani magukat. A Magyar Néphadsereg két tisztjével együtt, fehér zászlóval elindult, hogy a pártházat elhagyja, és bejelentse az ostromlóknak, hogy a házat feladják; az ezt követő események azonban vitatottak, többek között az is, hogy a kapun egyáltalán kiléptek-e.[4] Annyi bizonyos, hogy annak közelében mindhárman később halálosnak bizonyuló lövést kaptak. Vitatott, hogy vajon bentről vagy kintről érkeztek a lövések. Az azonban biztos, hogy a lövések hátulról érték. Egyes szemtanúk vallomása szerint a halálos sorozatot Falábú Jancsi csapata adta le az Erkel Színház közeléből.[5][6]

A helyszínre érkező – a feldühödött tömeget megfékezni szándékozó – corvinista nemzetőrök kórházba vitték, ahol azonban sérüléseibe 36 óra múlva belehalt.[7]

Emlékezete[szerkesztés]

Mező Imre sírja Budapesten. Kerepesi temető: Mm. J.3.

Mező Imre halálát a kádári propaganda politikai céljai igazolására használta fel. Mitologikus tettet láttatott benne, miközben magának a Köztársaság téri eseménynek a tisztázását nem tette meg. A legendák mindkét oldal szellemi örökösei között tovább élnek. Fehér Könyv: „A fegyveres ellenforradalmi bandák is megmutatták »kibontakozási« programjukat: a tűzszünet leple alatt, a szovjet csapatok távozása után, október 30-án támadást hajtottak végre a párt budapesti székháza ellen.”

Nevét a rendszerváltásig a korábban Mező Imre úti (ma Fiumei úti) Kerepesi temető őrizte. Sírja a Munkásmozgalmi Panteon díszhelyén van.

Az Óbudán található Vihar utcai általános iskola 4882. sz. úttörőcsapata is Mező Imre nevét viselte; később (ez akkoriban nagy szó volt[forrás?]) felvehette maga az iskola is[forrás?]. Makón egy kollégium viselte nevét; az épület jelenleg átalakítás alatt áll, helyén az önkormányzat Közhivatalok Háza néven egy 1250 négyzetméteres irodaházat alakít ki.[8] Örkényen ma is van róla elnevezett utca.

Az ötvenedik évfordulóra a tragikus eseményeknek Térey János és Papp András Kazamaták című drámája állít emléket.[9]

Újszegeden a Tisza-parti Általános iskola is Mező Imre nevét viselte.

Kaposváron 1964-ben vagy 1965-ben a korábban egyszerűen Mező utcának nevezett November 4. utcát Mező Imre utcára nevezték át. 1991-ben, mivel az addigi név a kommunista rendszerhez kötődött, visszanevezték Mező utcára.[10]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Halálesete bejegyezve a Budapest VII. ker. polgári halotti akv. 1603/1956. folyószám alatt.
  2. Születése bejegyezve Ramocsaháza polgári születési anyakönyvek, 1905. év, 119. folyószáma alatt.
  3. Mező Imre
  4. Elbukott, mégis győztes. A köztársaság téri csata. Tulipán Éva történésszel beszélget Szentpály Juhász Miklós. Magyar Katolikus Rádió, 11:30.-12:00.
  5. Litván György: Mítoszok és legendák 1956-ról
  6. Eörsi László: Köztársaság tér, 1956 in: Beszélő, XI. évf. 6. sz.
  7. Gosztonyi Péter: A Köztársaság téri ostrom és a kazamaták mítosza'. [2006. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. október 4.)
  8. Fürdővárost építünk - Makó Város Önkormányzata | Fejlesztések
  9. Térey János és Papp András: Kazamaták, Katona József Színház, rendezte Gothár Péter
  10. Récsei Balázs: „...mert nem a térben, hanem az időben léteztek...” – Kaposvár utcáinak, tereinek (n)évtörténete (PDF). Somogyi Almanach, 2016 (Hozzáférés: 2017. július 3.)

További információk[szerkesztés]