Erkel Színház
| Erkel Színház | |
 | |
| Ország | Magyarország |
| Település | Budapest VIII. kerülete |
| Névadó | Erkel Ferenc (ember) |
| Megnyitás | 1911 |
| Típus |
|
| Elhelyezkedése | |
 Erkel Színház
Pozíció Budapest térképén
| |
| é. sz. 47° 29′ 49″, k. h. 19° 04′ 36″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 49″, k. h. 19° 04′ 36″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Erkel Színház témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Névváltozatok | |||||||||||
| |||||||||||
Az Erkel Színház Budapesten, a VIII. kerületi II. János Pál pápa téren található. 1911-ben épült Népopera néven, 1951-ig önálló intézmény volt, ekkor a felduzzasztott közönségigényt kielégíteni nem képes Magyar Állami Operaházhoz csatolták. 1961–62-ben átépítették, negyvenöt évvel később azonban műszaki okok miatt bezárták. 2013. március 1. óta ismét működik mint az Operaház kamaraszínháza. 1819 ülőhelyével ez Magyarország legnagyobb állandó kőszínháza.
Története[szerkesztés]
Az épület[szerkesztés]
Az akkori Tisza Kálmán téren 1911. december 8-án adták át, kezdetben 3167, később 2400 fővel az ország legnagyobb befogadóképességű színházépületét Népopera néven.
A Népopera Részvénytársaság megbízásából a terveket Jakab Dezső, Komor Marcell és Márkus Géza készítették. A telket a székesfőváros, szigorú tartalmi elvárásokkal, ötven évre ingyenesen adta a részvénytársaságnak. A megállapodás része volt többek között:
- állandó magyar színtársulat szerződtetése
- az előadások nyelve csak a magyar lehetett
- meghatározták a külföldi vendégjátékok számát és jellegét is
- külön figyelmet kellett fordítani magyar szerzők műveinek bemutatására
A színház rövid idő (9 hónap) alatt készült el. A színpad 14 m széles és 8,5 m magas volt, tágas hátsó térrel és a kor legmodernebb színpadtechnikai eszközeivel ellátva. A színpadtér orgonával is rendelkezett.
A színházba belépő előbb a tágas fogadótérbe (40×10 méter) jutott. A puritán nézőteret csak Pór Bertalan nagyméretű freskója díszítette, a világítás 40 000 gyertyafény erősségű volt.
- A nézőtéri ülőhelyek megoszlása a megnyitó időpontjában
- Földszint: 1644
- Emeleti karzat: 1303
- A 44 páholyban 220
Az intézmény gazdaságos működtetése az első négy évtizedben komoly problémát jelentett. Sűrűn változtak a bérlők, az eredeti művészi koncepciót a főváros többször, rövidebb-hosszabb időre feladni kényszerült.[1]
A Népopera[szerkesztés]
Az első igazgató, Márkus Dezső (Márkus Géza fivére) igényes szolgáltatást ígért az óriási nézőtérre jegyet váltóknak. A belépők ára töredéke volt a Andrássy úti intézményének: a legjobb helyekre 3 koronáért, az első emeleti erkély utolsó soraiba 50 krajcárért lehetett jegyet váltani.[2] Három éven belül a társaság a jegyárakat nem emelhette.
A nyitó előadáson először az igazgató vezényelte Erkel Ferenc Hunyadi László operájának nyitányát. Ezt követte az első bemutató, Jean Nouguès Quo vadis című operája. Az évadban többek között még három Verdi-opera (A trubadúr, Rigoletto, Traviata), Rossini: A sevillai borbély és Robert Planquette operettje: A corneville-i harangok szerepelt műsoron.
Rangos társulatok vendégszereplése színesítette a teátrum gazdag repertoárját. Az első évadban fellépett az Orosz Balett és a Theater an der Wien is. Ez utóbbi együttes karmesterei Lehár Ferenc és Stella Oszkár voltak.
Az évadot egy megismételhetetlen sorozat, szinte a teljes Wagner-életmű bemutatásával zárták. Neves Wagner-énekesek és a dessaui Hoftheater zenekarának közreműködésével a Ring ciklus, valamint a Lohengrin, a Tannhäuser, A bolygó hollandi, a Trisztán és Izolda és A nürnbergi mesterdalnokok is színre került.
A második évadban is elsősorban népszerű operák voltak műsoron. Az operettek közül az Aranyesőt játszották a legnagyobb sikerrel, Zerkovitz Béla első darabját. A több mint 3000 nézőt befogadó teátrumban 70 előadást ért meg a darab.
A harmadik évad legnagyobb eseménye Wagner: Parsifal (1914. január 1.)[3] című grandiózus operájának bemutatója volt. A zenekart és a kórust Reiner Frigyes vezényelte. a betanításban az igazgató Márkus Dezső volt segítségére. A rendező Mérei Adolf, a címszereplő Anthes György volt.
Az első három évadban a színház több tucat bemutatót tartott, több külföldi társulatot is vendégül látott. Huszonöt előadásból álló hangversenysorozatán a Filharmóniai Társaság zenekarát Kerner István vezényelte.
Az első világháború kitörése megszakította a színház fejlődését, 1915. május 15-én a Népopera megszűnt létezni. Egy fél évvel később a főváros élt a jogával, és átvette a színházat. Az új igazgató Márkus Jenő lett. A repertoár nem sokban különbözött a korábbiaktól. Önálló társulat hiányában azonban csak vendégjátékokra építhettek. Rendszeresen fellépett a Vígszínház és Sebestyén Géza társulata.
A népopera eszménye megvalósíthatatlannak bizonyult. Azóta sem próbálkoztak hasonló koncepcióval. Bőséges anyagi támogatás mellett is utópisztikusnak tűnik közel háromezer személyes nézőtéren – Wagnerrel – telt házakat produkálni.
1916/1917-es szezonban Beöthy László bérelte ki a színházat. Elsősorban operettek, daljátékok voltak műsoron. Ebben az évadban volt Oscar Strauss Londonban már nagy sikerrel játszott Csokoládékatona című darabjának magyarországi ősbemutatója.
Megemlítendő, hogy 1917-ben Vágó László tervei alapján belső átépítésekre került sor, amely a nézőteret és a színpadot érintette.[4]
A Városi Színház[szerkesztés]
1917 őszétől Faludi Gábor lett a bérlő. A színházat korszerűsítette, a nézőteret 2400 személyesre csökkentette. Az intézmény most már a nevében sem vállalta a népopera eszményét, az új név Városi Színház lett. Változatos évek következtek. 1921-től három éven át Ábrányi Emil vezetésével saját társulattal, az Operaház fiókintézménye, amely ifjúsági előadásokat is szervezett. 1924-től Sebestyén Géza a bérlő, aki néhány évvel később bérletrendszert is bevezetett. Néhány opera mellett főleg operettek és népszínművek voltak műsoron. Itt játszották tovább az 1937-ben lebontott Budai Színkör nyári előadásait.
1931-től, alig egy évig Ferenczy Károly volt a bérlő. Tőle egy színészekből álló grémium vette át a vezetést.
1932-től Bernardo Labriola bérelte az épületet, a nevet Labriola Varietére változtatva.
1933-ban a főváros alkalmi előadásokat rendezett az épületben. 1934-től hat szezonon át Föld Aurél lett a bérlő. Önálló társulata nem volt, befogadó jelleggel működtette, de 1940-ben fizetésképtelenné vált, és bérleményét kénytelen volt visszaadni a fővárosnak.
A Magyar Művelődés Háza[szerkesztés]
.jpg)
1940 és 1945 között a főváros kezelésében mint népművelődési intézmény működött. Előadás-sorozatokat tartott itt az Operaház és a Nemzeti Színház, de rendeztek irodalmi esteket és hangversenyeket is.
1946-tól két éven át filmszínházként hasznosították.
Az Operaház részeként[szerkesztés]
1948-tól ismét színházi előadásokat, köztük számos operát játszottak az épületben.
1951-ben került az Operaház felügyelete alá. Az Erkel Színház nevet 1953-ban vette fel. 1980 és 1984 között, az Operaház rekonstrukciója idején csak itt tartottak operaelőadásokat.
Az Erkel Színház néhány emlékezetes bemutatója:
- Nádasdy Kálmán–Oláh Gusztáv: Hovanscsina (1955); Don Giovanni (1956)
- Lamberto Gardelli: Ory grófja (1960), Macbeth (1961); A lombardok (1974)
- Ljubimov: Don Giovanni
- Ferencsik János–Mikó András: Parsifal
- Kovalik Balázs: Turandot
Bezárás és újranyitás[szerkesztés]
A bezárás előtt, a 2007. június 7-i búcsúkoncerten telt meg utoljára az épület. Ezt követően majd hat évig zárva tartott. Szó volt a lebontásáról is, azonban végül a felújítás mellett döntöttek, amely két lépcsőben történt meg. Az első „kis” nyitóelőadása 2013. március 1-jén a Magyar Nemzeti Balett, a Győri Balett és a Pécsi Balett közös Pas de Trois13 című előadása volt. A tavaszi szezon során még több mint 80 előadáson telt meg a nézőtér, majd nyáron újra bezárta kapuit az intézmény. 2013. november 7-én, a magyar opera napján, a névadó Erkel Ferenc születésének kétszázharmadik évfordulóján négynapos programsorozattal adták át az felújított színházat, amely az Operaház teljes jogú és értékű testvérszínházaként, színházként és közösségi térként folytatja működését.[5]
Nevezetes események[szerkesztés]
- 1912 márciusában itt lépett színpadra Magyarországon először a Gyagilev által vezetett Orosz Balett. Az együttes tagja volt többek között: Vaclav Nyizsinszkij, Adolf Bolm, Mihail Fokin, Anna Pavlova, Tamara Karsavina és Ida Rubinstein.
- Jasha Heifetz első budapesti vendégjátéka a Népoperában
- Az épületben fellépett:
- A Magyar Állami Népi Együttes első bemutatóját, 1951. május 14-én a Városi Színházban tartotta. Az Erkel Színház további tizenhárom premier helyszíne volt.
- Mojszejev együttes (2002)
- 2013 óta a Primavera Fesztivál keretében évente bemutatkozik a magyarországi és határon túli magyar operatársulatok egy-egy produkciója.[6]
- A könnyűzene világsztárjai az Erkel Színházban:
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ [1][halott link] A Népopera. Tanulmány
- ↑ Az Operában ugyanebben az időben a földszinti zsöllye első sorai 12, a harmadik emeleti zártszékek 1 koronába kerültek.
- ↑ Barcelonában és Budapesten a harmincéves moratórium lejárta után egy időben mutatták be. Állítólag éjfél után 1 perccel intett be a karmester.
- ↑ https://caruso.blog.hu/2016/12/07/erkel_105_az_atepitesek_tortenete_avagy_kuzdelem_a_goliattal
- ↑ ERKEL NYITÁS! (magyar nyelven). opera.hu. Magyar Állami Operaház, 2013. november 2. [2013. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 6.)
- ↑ http://www.fesztivalportal.hu/kulturalis-fesztival/primavera-fesztival-budapest
- ↑ http://www.jazzma.hu/regi-musoraim/vilagsztarok-magyarorszagon/2011/04/09/vilagsztarok-magyarorszagon-ella-fitzgerald-elso-budapesti-koncertje-az-erkel-szinhazban-1968-februar-29-en
Források és ajánlott irodalom[szerkesztés]
|
|
További információk[szerkesztés]
- Borbás Tamás, Hingyi Gábor: Az Erkel Színház felújítása - Zoboki Gábor (video) Magyar Művészeti Akadémia (MMA) 2014. február 21.
