Ugrás a tartalomhoz

Erkel Színház

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A „Városi Színház” című lap ide irányít át. A hajdani szegedi Városi Színházat lásd itt: Szegedi Nemzeti Színház.
Ez a szócikk a budapesti színházról szól. Hasonló címmel lásd még: Erkel (egyértelműsítő lap).
Erkel Színház
OrszágMagyarország
TelepülésBudapest VIII. kerülete
NévadóErkel Ferenc (ember)
Megnyitás1911
Típus
Elhelyezkedése
Erkel Színház (Budapest)
Erkel Színház
Erkel Színház
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 49″, k. h. 19° 04′ 36″47.496944°N 19.076667°EKoordináták: é. sz. 47° 29′ 49″, k. h. 19° 04′ 36″47.496944°N 19.076667°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Erkel Színház témájú médiaállományokat.
Névváltozatok
Időszak
Név
1911–1917Népopera
1917–1940Városi Színház
1940–1953Magyar Művelődés Háza
1953–Erkel Színház

Az Erkel Színház Budapesten, a VIII. kerületi II. János Pál pápa téren található. 1911-ben épült Népopera néven, 1951-ig önálló intézmény volt, ekkor a felduzzasztott közönségigényt kielégíteni nem képes Magyar Állami Operaházhoz csatolták. 1961–1962 között átépítették, negyvenöt évvel később azonban műszaki okok miatt bezárták. 2013. március 1. óta ismét működik mint az Operaház kamaraszínháza. 1819 ülőhelyével Magyarország legnagyobb állandó kőszínháza.

A Népopera a 20. század tízes éveiben

Története

[szerkesztés]

Az épület

[szerkesztés]

Az akkori Tisza Kálmán téren 1911. december 8-án adták át, kezdetben 3167, később 2400 fővel az ország legnagyobb befogadóképességű színházépületét Népopera néven.

Az első premier fináléja

A Népopera Részvénytársaság megbízásából a terveket Jakab Dezső, Komor Marcell és Márkus Géza készítették. A telket a székesfőváros, szigorú tartalmi elvárásokkal, ötven évre ingyenesen adta a részvénytársaságnak. A megállapodás része volt többek között:

  • állandó magyar színtársulat szerződtetése
  • az előadások nyelve csak a magyar lehetett
  • meghatározták a külföldi vendégjátékok számát és jellegét is
  • külön figyelmet kellett fordítani magyar szerzők műveinek bemutatására

A színház rövid idő (9 hónap) alatt készült el. A színpad 14 m széles és 8,5 m magas volt, tágas hátsó térrel és a kor legmodernebb színpadtechnikai eszközeivel ellátva. A színpadtér orgonával is rendelkezett.

A színházba belépő előbb a tágas fogadótérbe (40×10 méter) jutott. A puritán nézőteret csak Pór Bertalan nagyméretű freskója díszítette, a világítás 40 000 gyertyafény erősségű volt.

A nézőtéri ülőhelyek megoszlása a megnyitó időpontjában
Földszint: 1644
Emeleti karzat: 1303
A 44 páholyban 220

Az intézmény gazdaságos működtetése az első négy évtizedben komoly problémát jelentett. Sűrűn változtak a bérlők, az eredeti művészi koncepciót a főváros többször, rövidebb-hosszabb időre feladni kényszerült.[forrás?]

A Népopera

[szerkesztés]

Az első igazgató, Márkus Dezső (Márkus Géza fivére) igényes szolgáltatást ígért az óriási nézőtérre jegyet váltóknak. A belépők ára töredéke volt a Andrássy úti intézményének: a legjobb helyekre 3 koronáért, az első emeleti erkély utolsó soraiba 50 krajcárért lehetett jegyet váltani.[1] Három éven belül a társaság a jegyárakat nem emelhette.

Mérei Adolf – Béldi Izor –Zerkovitz Béla Katonadolog című operettjét 1913-ban mutatták be a Népoperában

A nyitó előadáson először az igazgató vezényelte Erkel Ferenc Hunyadi László operájának nyitányát. Ezt követte az első bemutató, Jean Nouguès Quo vadis című operája. Az évadban többek között még három Verdi-opera (A trubadúr, Rigoletto, Traviata), Rossini: A sevillai borbély és Robert Planquette operettje: A corneville-i harangok szerepelt műsoron.

Rangos társulatok vendégszereplése színesítette a teátrum gazdag repertoárját. Az első évadban fellépett az Orosz Balett és a Theater an der Wien is. Ez utóbbi együttes karmesterei Lehár Ferenc és Stella Oszkár voltak.

Az évadot egy megismételhetetlen sorozat, szinte a teljes Wagner-életmű bemutatásával zárták. Neves Wagner-énekesek és a dessaui Hoftheater zenekarának közreműködésével a Ring ciklus, valamint a Lohengrin, a Tannhäuser, A bolygó hollandi, a Trisztán és Izolda és A nürnbergi mesterdalnokok is színre került.

A második évadban is elsősorban népszerű operák voltak műsoron. Az operettek közül az Aranyesőt játszották a legnagyobb sikerrel, Zerkovitz Béla első darabját. A több mint 3000 nézőt befogadó teátrumban 70 előadást ért meg a darab.

A harmadik évad legnagyobb eseménye Wagner: Parsifal (1914. január 1.)[2] című grandiózus operájának bemutatója volt. A zenekart és a kórust Reiner Frigyes vezényelte. a betanításban az igazgató Márkus Dezső volt segítségére. A rendező Mérei Adolf, a címszereplő Anthes György volt.

Az első három évadban a színház több tucat bemutatót tartott, több külföldi társulatot is vendégül látott. Huszonöt előadásból álló hangversenysorozatán a Filharmóniai Társaság zenekarát Kerner István vezényelte.

Az első világháború kitörése megszakította a színház fejlődését, 1915. május 15-én a Népopera megszűnt létezni. Egy fél évvel később a főváros élt a jogával, és átvette a színházat. Az új igazgató Márkus Jenő lett. A repertoár nem sokban különbözött a korábbiaktól. Önálló társulat hiányában azonban csak vendégjátékokra építhettek. Rendszeresen fellépett a Vígszínház és Sebestyén Géza társulata.

A népopera eszménye megvalósíthatatlannak bizonyult. Azóta sem próbálkoztak hasonló koncepcióval. Bőséges anyagi támogatás mellett is utópisztikusnak tűnik közel háromezer személyes nézőtéren – Wagnerrel – telt házakat produkálni.

1916/1917-es szezonban Beöthy László bérelte ki a színházat. Elsősorban operettek, daljátékok voltak műsoron. Ebben az évadban volt Oscar Strauss Londonban már nagy sikerrel játszott Csokoládékatona című darabjának magyarországi ősbemutatója.

Megemlítendő, hogy 1917-ben Vágó László tervei alapján belső átépítésekre került sor, amely a nézőteret és a színpadot érintette.[3]

A Városi Színház

[szerkesztés]
A nézőtér az átépítés után

1917 őszétől Faludi Gábor lett a bérlő. A színházat korszerűsítette, a nézőteret 2400 személyesre csökkentette. Az intézmény most már a nevében sem vállalta a népopera eszményét, az új név Városi Színház lett. Változatos évek következtek. 1921-től három éven át Ábrányi Emil vezetésével saját társulattal, az Operaház fiókintézménye, amely ifjúsági előadásokat is szervezett. 1924-től Sebestyén Géza a bérlő, aki néhány évvel később bérletrendszert is bevezetett. Néhány opera mellett főleg operettek és népszínművek voltak műsoron. Itt játszották tovább az 1937-ben lebontott Budai Színkör nyári előadásait.

1931-től, alig egy évig Ferenczy Károly volt a bérlő. Tőle egy színészekből álló grémium vette át a vezetést.

1932-től Bernardo Labriola bérelte az épületet, a nevet Labriola Varietére változtatva.

1933-ban a főváros alkalmi előadásokat rendezett az épületben. 1934-től hat szezonon át Föld Aurél lett a bérlő. Önálló társulata nem volt, befogadó jelleggel működtette, de 1940-ben fizetésképtelenné vált, és bérleményét kénytelen volt visszaadni a fővárosnak.

A Magyar Művelődés Háza

[szerkesztés]
A felújítás előtt (2009)
A felújítás előtt (2009)
A felújítás után (2017)

1940 és 1945 között a főváros kezelésében mint népművelődési intézmény működött. Előadás-sorozatokat tartott itt az Operaház és a Nemzeti Színház, de rendeztek irodalmi esteket és hangversenyeket is.

1946-tól két éven át filmszínházként hasznosították.

Az Operaház részeként

[szerkesztés]

1948-tól ismét színházi előadásokat, köztük számos operát játszottak az épületben.

1951-ben került az Operaház felügyelete alá. Az Erkel Színház nevet 1953-ban vette fel. 1980 és 1984 között, az Operaház rekonstrukciója idején csak itt tartottak operaelőadásokat.

Az Erkel Színház néhány emlékezetes bemutatója:

Bezárás és újranyitás

[szerkesztés]

A bezárás előtt, a 2007. június 7-i búcsúkoncerten telt meg utoljára az épület. Ezt követően majd hat évig zárva tartott. Szó volt a lebontásáról is, azonban végül a felújítás mellett döntöttek, amely két lépcsőben történt meg. Az első „kis” nyitóelőadása 2013. március 1-jén a Magyar Nemzeti Balett, a Győri Balett és a Pécsi Balett közös Pas de Trois13 című előadása volt. A tavaszi szezon során még több mint 80 előadáson telt meg a nézőtér, majd nyáron újra bezárta kapuit az intézmény. 2013. november 7-én, a magyar opera napján, a névadó Erkel Ferenc születésének kétszázharmadik évfordulóján négynapos programsorozattal adták át az felújított színházat, amely az Operaház teljes jogú és értékű testvérszínházaként, színházként és közösségi térként folytatja működését.[4]

Ismét önálló színház

[szerkesztés]

A kormány 2024. november 28-án döntött egy 100%-ban állami tulajdonban lévő nonprofit cég létrehozásáról, amely 2025. január 1-től az Erkel Színház épületében egy új zenés-táncos színházat működtet. A színház így leválik az Állami Operaházról és önálló teátrumként működik tovább. 2025-ös állami költségvetésben a Magyar Állami Operaháznak az ingóságok átadásáért 2 milliárd forintot míg az új színház működésére 3,5 milliárdot irányoz elő.[5]

Nevezetes események

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Az Operában ugyanebben az időben a földszinti zsöllye első sorai 12, a harmadik emeleti zártszékek 1 koronába kerültek.
  2. ↑ Barcelonában és Budapesten a harmincéves moratórium lejárta után egy időben mutatták be. Állítólag éjfél után 1 perccel intett be a karmester.
  3. ↑ https://caruso.blog.hu/2016/12/07/erkel_105_az_atepitesek_tortenete_avagy_kuzdelem_a_goliattal
  4. ↑ ERKEL NYITÁS! (magyar nyelven). opera.hu. Magyar Állami Operaház, 2013. november 2. [2013. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 6.)
  5. ↑ Sümegi Noémi: Cseke Péter és Szente Vajk vezeti majd az új zenés színházat. index.hu, 2024. november 29.
  6. ↑ http://www.fesztivalportal.hu/kulturalis-fesztival/primavera-fesztival-budapest
  7. ↑ http://www.jazzma.hu/regi-musoraim/vilagsztarok-magyarorszagon/2011/04/09/vilagsztarok-magyarorszagon-ella-fitzgerald-elso-budapesti-koncertje-az-erkel-szinhazban-1968-februar-29-en

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Erkel_Színház&oldid=27643131”