Budai Színkör
| Budai Színkör | |
 | |
| A Színkör bejárata, Alagút utca (1937) | |
| Korábbi nevek: Budai Nyári Színház Budai Nyári Színkör | |
| Település | Budapest |
| Cím | Budapest, I. ker. Horváth-kert (Alagút utca / Krisztina körút sarkán) |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1843 |
| Rekonstrukciók évei | 1925 |
| Bezárás | 1937 |
| Lebontás éve | 1937 |
| Lebontás oka | avulás, tűzrendészet |
| Építési stílus | faépület |
| Tervező | Ságody Ferenc |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | színház |
| Tulajdonos | 1843–1844 Michel János 1859-től Buda városa |
| Elhelyezkedése | |
 Budai Színkör
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 29′ 48″, k. h. 19° 01′ 59″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 48″, k. h. 19° 01′ 59″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Budai Színkör témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Budai Színkör Budán, a Krisztinavárosban álló faépület volt, a Horváth-kert északi részén. 1843-ban épült a Budai Nyári Színkör számára, 1859-ben Buda városa vette át, 1870-ig német, majd magyar színdarabokat játszottak benne. Megépítésekor Budai Nyári Színház, 1842-től Budai Színkör, 1870–1915 között Fővárosi Nyári Színkör, 1915–1937 között ismét Budai Színkör néven működött. 1937-ben lebontották, helyén emléktábla és Déryné-emlékszobor áll.
Története[szerkesztés]
A német nyelvű színház[szerkesztés]
1838-ban Nötzl Fülöp (Philipp Nötzl) temesvári és nagyszebeni német színigazgató Budán megalapította a Budai Nyári Színházat. Az új társulatnak nem volt saját színpada. A társulat a Várszínházban, nyaranta pedig az Osztrák Császárhoz címzett budai vendégfogadóban, a Fő utca 341. szám alatt tartotta előadásait, német nyelven.[1]
A társulat számára 1842-ben Huber Ignác (Ignaz Huber) színigazgató kezdeményezésére egy faépületet építettek a Horváth-kert északi végén, az akkori Fabrikgasse (a mai Alagút utca) és a Johannesgasse (később Szent János utca, a mai Krisztina körút) sarkán. Az 1200 ülőhelyes színházépületet, melyet Ságody Ferenc (más forrás szerint Ságody József)) műépítész tervezett, kezdetben Arénának nevezték el. Mellette díszesen berendezett kertvendéglő is épült. A faszerkezetű színházépületben már a következő évtől, 1843-tól német nyelvű vándor színtársulatok játszották előadásaikat a nyári szezonban.[2] 1844-ben az épületet Michel János (Johannes Michel) pesti lakatosmester vásárolta meg.[1]
A magyar nyelvű színház[szerkesztés]
1859-ben a színházépületet Buda városa vette át.[2] 1861-től a színház – Molnár György színész, színigazgató, a budai Népszínház alapítójának kezdeményezésére – magyar nyelvű előadásokat is felvett repertoárjába.[1] 1870-től Buda város Tanácsa határozatot hozott, mely szerint a budai színházak kizárólag magyar nyelvű darabokat adhattak elő.[2]
Az 1870-es elöljárósági határozat – a német nyelvű színielőadások tilalma – után a Színkör élén több magyar igazgató-rendező váltotta egymást, mérsékelt sikerrel. 1888–1915 között a színház igazgatója Krecsányi Ignác volt. Az elöljáróság rendelkezését és a közízlés változását követve klasszikus színműveket tűzött műsorra (Szigligeti Ede, Vahot Imre, Edmond Rostand, Szigeti József, később Makszim Gorkij drámáit is), magyar nyelven.[1]
1915 után Sebestyén Géza lett a színház igazgatója, aki 1925-ben a tűzveszélyessé vált faépületen nagyobb arányú felújítást végeztetett.[2] A repertoárt egy-egy tehetséges művész személyére építette. Sebestyén igazgatóságának idején itt aratott sikereket és lett híressé Honthy Hanna is.[1]
Bontása, emlékezete[szerkesztés]
A mindvégig nyári színházként működő épületet 1937-ben lebontották. Helyén, a Horváth-kert északi részén 1935-ben felállították Déryné Széppataki Róza egész alakos márványszobrát, Ligeti Miklós művét. Budapest ostroma idején a szobor elpusztult. Helyén 1961-ben egy szökőkutat, és Ferenczy Béni „Ülő nő” c. bronzszobrát állították fel. Az 1970-es évekre a szökőkút műszaki berendezései tönkrementek. A 2010-es évek elején teljesen felújították, és korszerű díszvilágítással felszerelve ismét üzembe helyezték.
2010-ben a Budavári Önkormányzat (eredeti helyétől távolabb) ismét felállította Ligeti Miklós 1935-ös Déryné-szobrának másolatát, Polgár Botond művét.[2] A szobor körül díszlépcső és pihenőhely is létesült.
-
A Színkör 1936-ban, a Krisztina körút–Alagút utca sarkáról (Háttérben a József főhercegi palota) -
A Színkör utolsó hirdetőtáblái, 1937 -
A Színkör a bontás előtt, 1937 -
A Budai Színkör bontása, 1937 -
Déryné Széppataki Róza 2010-ben állított szobra
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Háttérismeret a „Gyermekkorom” című anyaghoz: Ördögárok - Városmajor - Vérmező - Krisztina - Horvát kert - Tabán. Rieth.hu. (Hozzáférés: 2017. május 22.)
- Dittrichné Vajtai Zsuzsanna: Budapest Főváros I. kerületének története írásban és képekben (pdf). Mek.Oszk.hu / budavar.hu, 2012 (Hozzáférés: 2017. július 24.)
