Régi budai városháza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Régi budai városháza
Az épület keleti homlokzata
Az épület keleti homlokzata
Település Budai várnegyed
Hely Szentháromság u. 2.
Építési adatok
Építés éve 1692/1702–1710
Egyéb jellemzők
Emeletek száma 2
Elhelyezkedése
Régi budai városháza (Budapest)
Régi budai városháza
Régi budai városháza
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 05″, k. h. 19° 02′ 01″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 05″, k. h. 19° 02′ 01″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Régi budai városháza témájú médiaállományokat.

A régi budai városháza egyemeletes barokk stílusú műemlék épület Budapest I. kerületében, a Szentháromság utca 2. szám alatt. Több mint 160 évig Buda városának, további 70 éven át a főváros I. kerületének közigazgatási központja volt, napjainkban nemzetközi kutatóintézet működik falai között.

Az épület fekvése, jellege[szerkesztés]

A budai vár egyik leglátogatottabb helyén, a volt polgárváros közepén áll. Három homlokzata közül a leghosszabb a Szentháromság utca vonalában húzódik, a nyugati az Úri utcára, a keleti a Tárnok utcára és a Szentháromság térre néz. Az egyszerű vonalvezetésű, egységes stílusú épület két sarkán egy-egy előreugró, díszesen faragott kőkonzolokkal alátámasztott zárt erkély, a keleti szárny tetején kis harang- és óratorony látható. A Szentháromság térre néző sarkon a falba vágott mélyedésben Pallasz Athéné szobra áll, pajzsát Buda város címere díszíti.

Az épületnek két belső udvara van. A kapualjban középkori ülőfülkék maradványai láthatók, innen faragott kőkorláttal szegélyezett lépcső vezet fel az emeletre. Az emelet egyik központi helyiségének mennyezetét többalakos gazdag stukkódíszítés borítja.

Történeti áttekintés[szerkesztés]

Buda 1686. évi visszafoglalása után a vár építményeinek nagy része elpusztult, házainak többsége romokban hevert. A budai városházának szánt épületet kisebb középkori lakóházak maradványain 1702-ben (vagy már 1692-ben) kezdték építeni Venerio Ceresola itáliai építőmester vezetésével. (Ceresola alapította a budai kőművesek céhét, és ő építette a budai várban a Dísz tér 3. szám alatti házat is.) Kevéssel ezután a városházát tovább bővítették, és a budai magisztrátus 1710. június 6-án tartotta meg benne első ülését. 1714-ben Johann Hölbling az emeleten kis kápolnát épített. 1723-ban Budán tűzvész pusztított, a városháza is megsérült, de egy-két év alatt helyreállították.

Néhány évtizeddel később Nepauer Máté tervei szerint és irányításával az épületet kibővítették: ekkor készült a napjainkban is látható díszes lépcsőház, 17701774 között pedig a nyugati, Úri utcai szárny emeleti része. Az itteni sarokerkély a korábban készült keleti erkély mása, csak faragott díszítése különbözik attól. Lényegében ezzel a bővítéssel fejeződött be a városháza építése, alakult ki mai formája. Az emeleti kápolnát 1785-ben II. József bezáratta, 1824-ben ismét megnyitották, majd 1851-ben végleg megszüntették, a kápolna kis harangtornya azonban a helyén maradt.

Budapest 19441945-ös ostroma idején az egykori városháza súlyosan megrongálódott, tetőzete beszakadt, nyugati szárnya leomlott. A teljes helyreállítás során (19501952) többek között új kapuszárnyakat készítettek, restaurálták, illetve részben újrafaragták a leomlott nyugati sarokerkélyt és az ablakok kőkereteit.

Az épület gazdái, használata[szerkesztés]

Felépítésétől fogva Pest és Buda 1873-ban történt egyesítéséig az épület gazdája a budai magisztrátus volt. 1873-tól 1944-ig a főváros I. kerületének elöljárósága működött falai között, eközben a régi berendezés többségének nyoma veszett. Közvetlenül a háború után a még teljesen helyre sem állított épületet múzeumnak jelölték ki és a (mai nevén) Budapesti Történeti Múzeum középkori osztálya kapta meg, itt nyílt meg később a Vármúzeum. Miután a múzeumot a várpalotába költöztették át, a hajdani városháza a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetéé lett. 1992 óta egy felsőfokú, doktorális és posztdoktorális szintű tanulmányok folytatására létrehozott nemzetközi intézmény, a Collegium Budapest használatában van.

Galéria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Gy. Balogh Ágnes: Nöpauer Máté élete és munkássága. Építészettörténet, I. évf. 3. sz. (1999. okt.) Hozzáférés: 2017. máj. 16.
  • Szatmári Gizella: Budavári séták. Budapest: Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala. 2001. 37–38. o. ISBN 9639170348  
  • Pogány Frigyes – Horler Miklós: Budapest műemlékei I. Budapest: Akadémiai. 1955.  

Külső hivatkozás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]