Erény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az erény olyan magatartásban mutatkozik meg, amikor az embernek módja és hajlama van a bűnre, de mégsem vétkezik.

Erények[szerkesztés]

Platón négy sarkalatos erényt definiált, ezek az erkölcsi erények:

  • Igazságosság;
  • Mértékletesség;
  • Bátorság;
  • Bölcsesség.

A teológiai erények (isteni erények) közé tartozik például:

  • Hit;
  • Remény;
  • Szeretet.

Számos további osztályozás megadható más erények meghatározásához is. Platón tanítványa, Arisztotelész például értelmi és etikai erényeket különböztetett meg (részletesen lásd: Arisztotelész etikája). Arisztotelész szerint az erények gyakorlással megszerezhető készségek, tetteink belőlük fakadnak. Segítségükkel az ember uralkodhat szenvedélyein és ösztönein, alárendelheti őket az arany középútnak, amelyet az értelem diktál, és így elérheti a boldogságot.

Források[szerkesztés]