Ugrás a tartalomhoz

Régi Szent János-kórház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Régi) Szent János-kórház
1937-ben
1937-ben
Korábbi nevek:
1713: Szent János Közkórház
1820: Polgári Városi Kórház
1932: Székesfőváros Dunajobbparti Szeretetotthona
TelepülésBudapest
Cím1022 Budapest, Széna tér 5. / Margit körút 68.
Építési adatok
Építés éve1710
Megnyitás1713
Rekonstrukciók évei1818–1820
Bezárás1949
Lebontás éve1949
Lebontás okaromos állapot
Tervező1818–1820 Boulandt József, Eckermann József
Hasznosítása
Felhasználási területkórház, szegényház, szeretetotthon
Tulajdonos1710-től: Buda városa
1873-tól: Budapest Székesfőváros
Elhelyezkedése
(Régi) Szent János-kórház (Budapest)
(Régi) Szent János-kórház
(Régi) Szent János-kórház
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 30″, k. h. 19° 01′ 39″47.508362°N 19.027604°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 30″, k. h. 19° 01′ 39″47.508362°N 19.027604°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz (Régi) Szent János-kórház témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az egykori Szent János Közkórház a 18. század elején épült Budán, a mai II. kerületi Széna téren, az I. kerület határán. Eredetileg járványkórháznak szánták, majd közkórházzá és szegényházzá alakították. 1818–20 között épületét kibővítették. 1898 után régi Szent János-kórháznak nevezték, hogy megkülönböztessék a Diós-árok mellett felépített „Új Szent János-kórháztól”. Buda 1944–45-ös ostroma során súlyosan megsérült. 1949-ben lebontották, helyén az egykori Széna tér autóbusz-állomás volt, ma közpark.

Története

[szerkesztés]

18. század

[szerkesztés]

Buda városának elöljárósága az 1710-es pestisjárvány után határozatba tette, hogy a fertőző betegek ápolásának céljára egy faszerkezetű karantént (korabeli kifejezéssel „veszteglőházat” (Contumazhaus) építtet. Ezt 1713-ban átalakították szegényházzá, és közkórházzá, melyben 26 beteget ápolhattak.[1] A közkórház és a szegényház fogalma ezekben az időkben még egybemosódott, az ilyen intézmények a szegényebb néposztály fertőző betegeit vették fel. A 18. századi magyar kórházakat a jómódú polgárok adományai tartották fenn. A szakosított gyógyító egységek sokkal később, az orvostudomány fejlődésével jöttek létre.[2]

A kórház mellett kápolnát is emeltek, amelyet Kayr Mátyás (Mathias Kayr) tervezett és épített fel. Alapkövét 1735-ben rakták le, s Nepomuki Szent János nevére szentelték. Elhelyeztek benne egy középkorból fennmaradt cilicium-ereklyét, melyet Árpád-házi Szent Margitnak tulajdonítottak. Az oltárképet Mertz János (Johannes Mertz) festette 1801-ben. A templomban Szent Vendel arcképét is kitették.[1]

1777-ben Mária Terézia királynő rendeletére a Nagyszombati Egyetemet Budára költöztették. A közkórház új, klinikai rendeltetést is kapott. A orvosok elméleti képzése a Budai Várnegyedben, a gyakorlati képzés a közkórházban folyt.[1]

19. század

[szerkesztés]

1818–1820 között a Boulandt József (Joseph Boulandt) és Eckermann József (Josef Eckermann) tervei szerint kibővített kórházat „Polgári Városi Kórház”-nak kezdtek nevezni. A megnagyobbított alapterületű épület ekkor már magába foglalta az addig különálló Szent János-kápolnát is.[1] Az épület Margit körút felé néző frontja barokk stílusban készült, s mellette felállították Nepomuki Szent János új szobrát. Ignaz Schlesinger 1840-es könyvében leírja, hogy az intézményt Szent János Kórháznak nevezik.[2]

A 19. század első felében a közkórháznak nem voltak saját állandó orvosai, de Buda város tiszti főorvosa, Phisterer András és Christen Xavér Ferenc, Buda város főorvosa, és más, a pesti orvosegyetemen tanító budai orvosok a kórház betegeit is kezelték.[2] A korabeli szemléletet Hőgyes Endre így jellemezte: „Budán e tekintetben valamivel jobban ment a dolog, mert a tanítást a szegények kórházának betegein végezhették.”[2]

Az 1848–49-es magyar szabadságharc idején az emeleten sebészeti műtőt létesítettek.[2] 1849-ben, miután a magyar honvéd sereg visszafoglalta Budát a császáriaktól, az orvosi feljegyzések szerint sok szifiliszes női beteget vettek fel, akik azonban a kórházban is folytatták „mesterségüket”. 1863-ban a kórház utcai főbejárata nagyívű új kőkeretet kapott, Gangusch István kőfaragó művét.[1] A templom tornyába két harang került, ezeket Zehenter Antal (Anton Zehenter) mester műhelyében öntötték. A toronyórát 1864-ben Henszler János (Johannes Hensler), a templom orgonáját 1893-ban Országh Sándor készítette.[1]

Budapest 1873-as egyesítése után a kórház élére önálló igazgatót neveztek ki. Az ágyak számát 100-ról 234-ra növelték, 20 kórteremben hat állandó orvos kezelte a betegeket. A kórház évente 4-5000 főnyi betegforgalmat bonyolított. A szabadságharc előtti időkben az orvosi feljegyzéseket német nyelven, gót betűs (fraktúr) írással készítették. 1849 után a kórlapokat már magyar nyelven írták.[2]

1887. évi június 28-ai 534. határozatában Budapest székesfőváros törvényhatóságának közgyűlése egy 300 ágyas új kórház építését fektette le. Az építkezés telkét a Diós-árok dűlőjében jelölték ki, a mai XII. kerületben. Darányi Ignác kerületi képviselő javaslatára az új kórházat már pavilonrendszerben építették. 1898. augusztus 3-án ünnepélyesen megnyitották „Budapest Székesfőváros Új Szent János Kórházát”, 420 ággyal. A Margit körúti öreg közkórházat ettől kezdve „régi Szent János-kórháznak” nevezték, megkülönböztetésül.[2]

20–21. század

[szerkesztés]

A Margit körúti volt közkórházat 1932-től a „Székesfőváros Dunajobbparti Szeretetotthonává” alakították át.[1] Szegényházként üzemelt a második világháború végéig. 1944–45-ben, a Vár ostroma során súlyosan megsérült, gyakorlatilag rommá lőtték. Használhatatlanul állt néhány évig, patkányok tanyáztak benne. 1949-ben közegészségügyi és városrendezési szempontok miatt a volt kórházépületet és az óratornyos kápolnát is lebontották. Csak a külső fal egy szakaszának alacsony része maradt meg eredeti formájában. A lebontott épület helyén közterület létesült, amelyet többször átépítettek.[1][2] A Margit körút és Hattyú utca sarkán lévő közparkban 2019 augusztusáig üzemelt a Széna tér autóbusz-állomás. A 2022 őszén átadott emlékparkban a régi kórházra oszlopmaradványai, falmaradvány és a falak körvonalai, emléktábla valamint ún. kronoszkóp emlékeztet.[3]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e f g h Keresztvetők. A volt Szent János Közkórház. urbface.com. (Hozzáférés: 2017. július 27.)
  2. a b c d e f g h A Szent János-kórház története. janoskorhaz.hu. [2017. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 20.)
  3. Bukovszki Péter: Köztérként remek, emlékparkként kevésbé – Megnéztük az új Széna teret, PesBuda.hu, 2022. november 7.

Források

[szerkesztés]