Ugrás a tartalomhoz

Hőgyes Endre

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hőgyes Endre
Ellinger Ede fényképe (1892)
Ellinger Ede fényképe (1892)
Született1847. november 30.
Hajdúszoboszló
Elhunyt1906. szeptember 8. (58 évesen)
Budapest
Állampolgársága
Foglalkozása
  • orvos
  • patológus
  • egyetemi oktató
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (–1870, doktorátus, orvostudomány)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
Tudományos pályafutása
Szakterületorvostudomány
Tudományos fokozatdoktorátus (1870)
Szakintézeti tagságMagyar Tudományos Akadémia (1889–)
Munkahelyek
Kolozsvári Egyetem1875–1906
Budapesti Egyetem1883–1906
Akadémiai tagságMagyar Tudományos Akadémia (rendes tag, 1889)
A Wikimédia Commons tartalmaz Hőgyes Endre témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Hőgyes Endre (Hajdúszoboszló, 1847. november 30.Budapest, 1906. szeptember 8.) orvos, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A kísérleti orvostudomány kiemelkedő kutatója.

Élete

[szerkesztés]

Édesapja Hőgyes András asztalosmester, édesanyja Futó Lídia. Az elemit a helyi református iskolában, a gimnáziumot szülővárosában és a debreceni főiskolán végezte. 1865-ben lépett orvosi pályára. 1870-ben a pesti egyetemen avatták orvosdoktorrá, 1871-ben szerzett sebészdoktori oklevelet.

A Szent Rókus Kórházban mint segédorvos működött, majd Balogh Kálmán mellett volt tanársegéd. 1873-tól kísérleti kórtanból egyetemi magántanár lett. 1875-től Kolozsvárra, az általános kór- és gyógytan rendes tanárává nevezték ki. Itt létrehozta az Orvos-természettudományi társulatot, mely előbb külön, majd az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel egyesülve működött. 1883-ban a Budapesti Egyetemre, az általános kór- és gyógytan nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Kutatásai túlnyomó részben a kísérleti kórtan és élettan, részben pedig a gyógyszertan körébe tartoztak. 1886-tól haláláig az Orvosi Hetilap szerkesztője volt.

A Magyar Tudományos Akadémia 1881-ben levelező, 1889-ben rendes tagjává választotta. 1889-ben az Országos Közegészségi Tanács rendkívüli, 1891-től pedig rendes tagjává nevezték ki. 1889-től egyik alelnöke volt a természettudományi társulatnak. 1890-ben megalapította a Pasteur-intézetet és kórházat Magyarországon. A magyar orvosi könyvkiadó társulatnak 18831893 között volt titkára, 1894-től pedig elnöke. A budapesti királyi orvosegyletben a választmány tagja és a veszettség tanulmányozására kiküldött bizottság elnöke volt.

1887-ben bízta meg a törvényhozás és a kormány a veszettségellenes gyógyítási mód tanulmányozásával.

Az ő igazgatása alatt jött létre 1890. április 15-én a budapesti Pasteur-intézet. A budapesti egyetemen több éven át vizsgaelnök, 18871892 között az orvosi kar jegyzője, az 18941895-ös tanévben pedig mint az orvosi kar dékánja működött. Kiadótulajdonosa és szerkesztője volt az Orvosi Hetilapnak. Számos magyarul, németül és részben franciául közzétett tanulmánya – melyek közül a nagyobb terjedelműek a vese élet- és kórtanára, a fül ívjárataira, az asszociált szemmozgásokra, a hipnózis egyes jelenségeire és a veszettség gyógyítására vonatkoztak – nevét nemcsak a hazai, hanem a külföldi tudományos világ előtt is ismertté tették.

A Magyar Tudományos Akadémia 1890-ben a Marczibányi-jutalommal tüntette ki.

Kolozsvári munkássága

[szerkesztés]

Hőgyes Endre 1875-től 1883-ig a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem orvosi szakán dolgozott. 1875. március 8-án kapott meghívást Kolozsvárra, ahol a nemrég alapított egyetemen egy fiatal és lelkes társaság tagja lett. Kollégája volt például Abt Antal, Koch Antal, Entz Géza és Brandt József. Hőgyes kezdeményezésére alakult meg a Kolozsvári Orvos-Természettudományi Társulat, amely eleinte külön, majd az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel egyesülve működött tovább. E társulatnak célja az orvosi és természettudományok művelése és a tagok közötti összetartás erősítése volt. A társaság gyűléseket, vitákat, tudományos és közérthető előadóesteket rendezett. Elnöke Abt Antal lett, míg Hőgyes titkári tisztséget töltött be. A társulatnak volt egy negyedévente megjelenő tudományos folyóirata is (Orvos-Természettudományi Értesítő), amely az előadásokat, kutatásokat és a társulat többi tevékenységét közölte. Itt jelentek meg a hallásvizsgálatra vonatkozó cikkei. A lapnak Hőgyes Endre a főszerkesztője is volt.

Hőgyes Endre eredeti hallásvizsgáló készülékéről készült rajz az Orvos Természettudományi Értesítő alapján

Hőgyes hallásmérő készüléke

[szerkesztés]

Hőgyes kolozsvári munkásságának egyik kiemelkedő eredménye volt, hogy az Alexander Graham Bell által 1878-ban megépített telefont már 1879-ben felhasználta, és halláserősség mérésére alkalmazta. Az általa épített készülék a világon az első audiométernek tekinthető[forrás?]. A két Bell-féle telefont összekötő többszálas huzalkörbe mellékágként csúszkát, vagyis Siemens-féle hidat kötött be. A beszélő a telefonban a hang által keltett áramot az elágazás segítségével bebocsáthatta vagy elzárhatta a hallgató telefonjában. A hang erejét az ellenállásoknak köszönhetően fokozhatta, vagy csökkenthette. A méréseket úgy végezte, hogy megjegyezte a mellékágba beiktatott azon ellenállás nagyságát, amitől kezdve a hallgató észlelni kezdte a hangot. Így megkapta az alany fülérzékenységének alsó határát a Siemens-féle híd egységében mérve. E szerkezet volt az előhírnöke a Nobel-díjas Békésy György audiometriai vizsgálatainak.[1]

Tudományos dolgozatai folyóiratokban

[szerkesztés]
  • Kisérletek és észleletek a cantharidin élettani hatásáról
  • Az ondószálcsák behatolásáról a fiatal sejtek protoplazmájába
  • Adatok a vese élet- és kórtanához
  • Előleges közlemény a vese kanyargó csatornái és Malpighitestecsei hámfedezetének kóros változásairól (Orvosi Hetilap 1872, 31. sz.)
  • A vese szereplése az anyagforgalomban (Természettud. Közlöny, 1872)
  • Cohn kisérletei és a táplálkozási önállóság a vesevelő állományában (Orvosi Hetilap 1873, 11. sz.)
  • A felbontott vér hatásáról az állati szervezetre (Természettud. Közl. 1873. június)
  • A Bunsen-féle szivó fuvóról (Wassertrommelgebläse) mint mesterséges légzési készülékről a légvételi elégtelenségek kiegyenlítésére (Természettud. Közl. 1873, jul. és Orvosi Hetilap 1874, 7. sz.)
  • Kisérleti töredékek a choleraürülékek hatásáról az állatokra (Orvosi Hetilap 1873, 34-40. sz.)
  • A mesterséges vesebántalmaknál előforduló hengeres képletekről (magántanári értekezés, Orvosi Hetilap 1874, 15-20. sz.)
  • A kórtan viszonya a többi természettudományokhoz (Orvosi Hetilap 1874, 8-12. sz.)
  • Kisérleti adatok a légző mozgások fulladás alatti lefolyásához (Orvosi Hetilap 1875, 49-59. sz.)
  • A dithiocyansavas káli és aethyl élettani hatásáról (Orvosi Hetilap, 1876)
  • Az 1876. évi kölcsöntanszerkiállítás Londonban (Orvosi Hetilap 1876)
  • A lélegzés méréséről (spirometria) a Lowne-féle «transportable spirometer» bemutatásával (Orvosi Hetilap 1876 és a kolozsvári Orvos-természettud. társulat Értesítőjében)
  • A gelsemium sempervirens élettani hatásáról (Értesítő, 1877)
  • Apróbb közlemények a kolozsvári egyetem általános kór-, gyógy- és gyógyszertani intézetéből (Értesítő, 1877)
  • Adatok az emlősmagzat életszivósságához (Orv. Hetilap 1877, 23. sz.)
  • Némely gáznemü anyag hatása a légző mozgások fulladás alatti lefolyására
  • Adatok a paprika (Capsicum annuum) élettani hatásához (Orvos-természettud. társ. Értesítője, 1877 és Orvosi Hetilap 1878, 10. sz.)
  • Telephonszerkezetü magneto-inductor idegizomizgatásokra (Orvos-természettud. társ. Értesítő, 1878 és Orvosi Hetilap 1878)
  • A hallóerő meghatározása telephonnal
  • Megjegyzések a jodoform élettani hatásához (1878)
  • Közlemények a kolozsvári kir. tud. egyetem általános kór- és gyógyszertani intézetéből
  • Az arczidegkiirtás után keletkező szembeli változásokról
  • Módszer a hallóerőnek telephonnal való meghatározására (Orvos-term.-tud. társulat Értesítője 1879, II. füzet)
  • Észrevételek a jodoform élettani hatására és szervezetbeli átváltozásaira vonatkozólag (Orvosi Hetilap 1879, 43-51. sz.)
  • Előleges jelentés a szemtekerezgésre (nystagmus) vonatkozó vizsgálatokról
  • Az akaratlan együttjáró kétoldali szemmozgások idegmechanismusáról (bemutattatott a m. tud. akadémia 1880. április 19-ei ülésén)
  • Módszertani észrevételek az állatok végbélbeli hőmérséke meghatározásának módjairól és egy uj állatrögzítő módszerről, hőmérséki meghatározásokkal járó vivisectiókhoz (Orvosi Hetilap 1880, 31-34. sz.)
  • Néhány alkaloid hatása a test hőmérsékére (Orv. Hetilap 1880)
  • Az associált szemmozgások idegmechanismusáról (1. közlemény az Akadémiai Értekezések X. kötetében, 18. sz. 1881 REAL-EOD; 2. közlemény uo., XI. köt. 1881 REAL-EOD; 3. közlemény uo., XIV. köt. 9. sz. 1885 REAL-EOD)
  • Néhány vegyi anyag hatása az associált szemmozgásokra (Orv.-természettud. társ. Értesítő, 1881)
  • A szédülés tüneményeinek igazi okáról fokozódott dobürbeli nyomásnál (Orvosi Hetilap 1882)
  • Az élettani módszertan ujabb irodalma Angol- és Németországban (Orvosi Hetilap 1876)
  • Folytatólagos adatok a szédülés tanához (Orvosi Hetilap 1882)
  • Smith Foods c. angol munkáját fordította, mely a Természettud. társulat könyvkiadványai között jelent meg
  • Adatok a veszettség fertőző anyagának ismeretéhez (Magyar Tudományos Akadémiai Értesítő, 1886)
  • Egy ujabb acusticus reflextüneményről (1886)
  • Jelentés a veszettségre vonatkozó vizsgálatok jelen állásáról (Akad. III. oszt. ülés, 1886)
  • Nystagmus és associált szemmozgáskisérletek hystero-epileptikáknál (1886)
  • A budapesti és párisi fix veszettség-virus összehasonlítása (Akadémiai Ért., 1887)

Önállóan megjelent művei

[szerkesztés]
  • A vese vérkeringési viszonyairól. Budapest, 1873. (Értekezések a term. tud. köréből III. 12.)
  • A tápszerek. Smith Edward Foods cz. angol munkája 4. kiadása után ford. Budapest. 1877. (A Természettud.-társulat kiadványa XIII.)
  • Az associált szemmozgások idegmechanismusáról. 1. közl. Bevezetés. 1 rész. A fej- és testmozgásokat kisérő associált szemmozgások tüneményei emlősöknél s az embereknél. 2. rész. Az idegrendszer egyes részeinek befolyásáról az önkénytelen associált szemmozgásokra. 3. rész Bpest, 1880-81, 1885. (Értek. a term. tudom. köréből X. 18.. XI. 1., XIV. 9. Tábla rajzokkal.)
  • Közlemények a budapesti általános kór- és gyógytani intézetből. Budapest. 1887.
  • A veszettség gyógyításáról (Budapest, 1889, az MTA nagyjutalmát kapta érte)
  • Die experimentelle Basis der antirabischen Schutzimpfungen Pasteur's. Stuttgart, 1889.
  • Emlékbeszéd Balogh Kálmán rendes tagról. Budapest, 1890. (Emlékbeszédek VI. 9.)
  • Veszettség. Rabies (Bókai, Kétli és Korányi: A belgyógyászat kézikönyve I. kötetében. Bevezetés a vérbetegségek kór- és gyógytanába. (Budapest. II. kötet.)
  • Hazai orvosi oktatásügyünk és a budapesti egyetem orvosi kara (Budapest, 1896)
  • Emlékkönyv a Budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetem Orvosi Karának multjáról és jelenéről (Budapest, 1896)

Emlékezete

[szerkesztés]
Sírja a Kerepesi temetőben (Á. J. 44.), Kopits János alkotása

Nevét viseli Hajdúszoboszlón a Hőgyes Endre Gimnázium és Szakközépiskola. Budapest IX. kerületében utcát neveztek el róla.[2] Szobra áll Hajdúszoboszlón a Rákóczi utcában a nevét viselő középiskola előkertjében.[3] A Magyar Zoonózis Társaság 2003-ban emlékplakettet alapított a magyar tudomány két olyan nagyságának emlékére, mint Hőgyes Endre és Aujeszky Aladár. Az emlékplakettet a humán egészségügy, vagy az állat-egészségügy területén tevékenykedő olyan személynek ítélik oda, akik elismert tevékenységet folytatnak a zoonózisok felismerésében, terápiájában, illetve az ellenük való védekezésben.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Hőgyes Endre (1879). „Módszer a halló erőnek telephonnal való meghatározására”. Orvos-Természettudományi Értesítő 4. (1. köt. 2. füzet), 90-102. o. 
  2. Hőgyes Endre utca irányítószám (magyar nyelven). budapest.iranyitoszam.org. [2012. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)
  3. Hőgyes Endre szobra (magyar nyelven). szoborlap.hu. [2010. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)
  4. Hőgyes-Aujeszky–emlékplakett (magyar nyelven). library.univet.hu. [2014. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)

Források

[szerkesztés]
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 753. o.  
  • Karasszon Dénes: Hőgyes Endre. In: Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 396-397. o. ISBN 963-85433-5-3
  • Deritei Dávid–Fodor Norbert: A zajszennyezés hatása a fiatalokra, avagy hogyan hallgassuk a zenét? (magyar nyelven). Apáczai Csere János Elméleti Líceum, Kolozsvár, Románia. termeszetvilaga.hu. [2011. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)
  • Orvos-Természettudományi Értesítő (KOTT) , 1879 évfolyam, vol. IV. 90-102. oldal
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  
  • T. Veress Éva, Sárközi Zsuzsa, Vörös Alpár: Az első beszéd hallásvizsgáló készülék, Erdélyi Múzeumi Füzetek

További információk

[szerkesztés]