Portál:Kolozsvár
 Isten hozott a magyar Wikipédia Kolozsvár-portálján!szerkesztés  Kolozsvár (románul 1974-ig Cluj, ma Cluj-Napoca, németül Klausenburg, néha Clausenburg, latinul Claudiopolis, szászul Kleusenburch) város Romániában. Erdély történelmi központja és legjelentősebb városa. Az egykori Kolozs vármegye, ma Kolozs megye székhelye. A 2002-es népszámlálási adatok szerint Bukarest és Jászvásár után Románia harmadik legnépesebb városa volt. Az Európai Unió 96. legnépesebb városa. Két színházával, két operájával, tizenegy felsőfokú oktatási intézményével és számos középiskolájával az ország fontos kulturális központja. Egyike volt annak a hét erődített városnak, amelyekről Erdély német nevét (Siebenbürgen) kapta. Híres ezen kívül Mátyás király és Bocskai István fejedelem szülővárosaként, illetve az unitárius vallás bölcsőjeként. Számos műemléke közül a legnevezetesebbek a Szent Mihály-templom, előtte Fadrusz János Mátyás szobrával, a Farkas utcai református templom, illetve a Bánffy-palota. Új cikkekszerkesztés
2025. március 1. óta: Balázs László (képzőművész), Buzás Pál, Békás-patak (Kolozsvár), Békás-negyed, Macskási Pál, Szent Erzsébet-templom (Szamosfalva), Béldi-ház (Kolozsvár, Király utca), Tauffer-ház (Kolozsvár, Klastrom utca), Horváth Tamás (sportfotográfus), Kolozsvár oktatási élete, Kolozsvári rakott káposzta, Hegyvölgy utca A hónap cikkeszerkesztés
A Kolozsvári Izraelita Koedukációs Gimnázium 1940 és 1944 között Kolozsváron működő zsidó felekezeti iskola volt. Zsidó iskola Kolozsváron a két világháború között csak 1920 és 1927 között működött, eleinte magyar nyelven, majd részben magyar, részben román nyelven, 1923-tól pedig csak román nyelven. 1927-ben az „irredentizmus” vádjával megszüntették. A második bécsi döntés után a magyarul való tanulást, amelyhez az erdélyi zsidóság nagy reményeket fűzött, megnehezítették az Észak-Erdélyre is kiterjesztett zsidótörvények. Antal Márk gyors és hathatós közbelépésére Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyezte a Kolozsvári Zsidó Fiúgimnázium és a Kolozsvári Zsidó Leánygimnázium megnyitását. A két iskola 1940. november 1-jén kezdte meg működését nyolc-nyolc osztállyal. A két gimnázium 1942-ben egyesült Kolozsvári Izraelita Koedukációs Gimnázium néven. Látnivalókszerkesztés
 A kolozsvári Szent Mihály-templom Erdély legkorábbi csarnoktemploma és második legnagyobb alapterületű temploma (a brassói Fekete templom után), amely Kolozsvár főterén, a hajdani nagypiacon áll. A 14–15. században gótikus stílusban épült római katolikus templomot 1545 és 1556 között a lutheránusok, 1556 és 1566 között a reformátusok, 1566-tól 1716-ig közel kétévnyi megszakítással az unitáriusok használták; 1716-ban Habsburg hatalmi döntéssel kapták vissza a katolikus hívek. Ma a 2011-ben 14 940 főt számláló, a város lakosságának 4,6%-át kitevő római katolikus közösség plébániatemploma, amelyet a kolozsvári magyarság felekezeti hovatartozástól függetlenül magáénak érez, de a román nyelvű sajtó is a város szimbólumaként hivatkozik rá. A Guide Michelin szerint turisztikai szempontból a város legjelentősebb épületei közé tartozik; míg magát a várost csak egy csillaggal értékelték, a Szent Mihály-templom két csillagot kapott. Kelemen Lajos szerint „Kolozsvár legrégibb építészeti műemlékei közül nagyságra, korra, történelmi és művészettörténeti jelentőségre övé az elsőség”. Művészetében az észak-magyarországi stílus hatása ismerhető fel, de sok részletében az erdélyi helyi jegyek mutatkoznak, hatása kimutatható az erdélyi templomépítészetben. A háromhajós, hármas szentélyű templom építészeti-művészettörténeti különlegességei közé tartozik a nyugati homlokzat 15. századi gótikus, kettős főkapuja, a sekrestyeajtó 16. századi reneszánsz, díszesen faragott kőkerete és a kétorsós csigalépcső, úgynevezett királylépcső, amelyen ketten közlekedhetnek egyszerre úgy, hogy nem találkoznak egymással. Az 1858-ban felépült, neogótikus, 76 méteres (a kereszttel együtt 80 méteres) tornya a legmagasabb templomtorony a történelmi Erdély területén. A hónap képeszerkesztés
_-_img_02.jpg) Híres kolozsváriakszerkesztés
 Buzás Pál (Bánffyhunyad, 1939. március 3. – 2025. március 25.) erdélyi magyar zenetanár, zongoraművész, karnagy, népzenegyűjtő, közíró. 1962-ben elvégezte a kolozsvári Gheorghe Dima Zenekonzervatóriumot. Ettől kezdve Kolozsváron élt. 1962 és 1964 között a kolozsvári filharmónia zongoristája, 1963-tól a zeneiskola (ma Sigismund Toduță Zenei Főgimnázium) zongoratanára, 1991-től 2000-ig a helybeli zeneakadémia óraadó tanára. 1965 óta egyéni és kamarazene-hangversenyeken lépett fel Erdély nagyobb városaiban, 1969 óta külföldön is vendégszerepelt. 1972 óta karvezetőként is dolgozott. Szülőföldjéhez való ragaszkodása folytán 1994-től jelentek meg cikkei a Kalotaszeg című lapban, amelynek főszerkesztő-helyettes is volt. 2000-től a Riszeg-tetői Ifjúsági Népdalvetélkedő szervezője volt. 2004-ben a Kolozsvári Magyar Operában Négy évtized a zongorapedagógia szolgálatában címmel dokumentumkiállítást és hangversenyt szervezett. Miben segíthetsz:szerkesztés
További portálokszerkesztés
|