Brandt József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Brandt József
Brandt József (1839-1912) orvos.JPG
Életrajzi adatok
Született1838
Pócstelke
Elhunyt1912. június 12. (74 évesen)
Kolozsvár
Sírhely Házsongárdi temető
Ismeretes mint orvos
Pályafutása
Szakterület orvostudomány
Kutatási terület sebészet, orvosi pszichológia
Munkahelyek
Kolozsvári M. Kir. Ferenc József TE nyilvános rendes tanár, rektor
A Wikimédia Commons tartalmaz Brandt József témájú médiaállományokat.
Síremléke a Házsongárdi temetőben

Brandt József (Pócstelke, 1838[1]Kolozsvár, 1912. június 12.) orvos, egyetemi tanár.

Életpályája[szerkesztés]

A Szeben megyei Pócstelkén született, amely ma Balázstelke községhez tartozik.[2] Középiskolai tanulmányait Medgyesen kezdte az evengélikus gimnáziumban és Kolozsváron fejezte be 1859-ben az unitárius kollégiumban. A bécsi orvosi egyetemen az erdélyi Goldbergianum ösztöndíjjal tanult, 1864-ben szerezte meg a orvosi oklevelét. Utána a bécsi sebészeti klinikán tanársegéd, 1865–1967 között katonaorvos, 1867-től a kolozsvári sebészeti tanintézetben a sebészet és szemészet helyettes tanára, 1871-től a sebészet nyilvános rendes tanára. 1872-től a kolozsvári egyetemen mint a sebészet nyilvános rendes tanára működött. 1878–1879 és 1891–1892 között az orvosi kar prodékánja volt, 1893-1894-ben pedig az egyetem rektora.

Híres műtétek kötődnek nevéhez. Európában másodikként hajtott végre veseműtétet. Mindent operált, sőt még arcplasztikát is végzett, egyben az arisztokrácia „háziorvosa” volt. 1870-ben Kolozsváron önkéntes mentőegyletet alapított, az 1895–1896-ban az akkori Magyar utcában létesített Vöröskereszt-kórházat az ő közreműködésével hozták létre. Szintén az ő nevéhez fűződik a kolozsvári Mikó utcai új sebészeti klinika létesítése, amely száz ágyával akkor óriási eredménynek számított.

1905-ben ment nyugdíjba. Szépirodalommal, filozófiával is foglalkozott. 1912. június 12-én halt meg, és a kolozsvári Házsongárdi temető lutheránus részében nyugszik.

Munkássága[szerkesztés]

Szakterülete a sebészet és az orvosoi pszichológia volt. Szakcikkei az Orvosi Hetilap, a Wiener Med. Wochenschrift, a Pester Med. Chirurg. Presse című szaklapokban, valamint a kolozsvári Orvos-Természettudományi Értesítőben jelentek meg.

Művei[szerkesztés]

  • Petefészektömlő kiirtásának gyógyult esete (Kolozsvár, 1879)
  • A sérvek gyökeres (radical) műtéte (Kolozsvár, 1880)
  • A húgykövek spontán gyógyulása (Kolozsvár, 1882)
  • Plastikus műtétek (Kolozsvár, 1889)
  • A Koch-féle oltásokról (Kolozsvár, 1891)
  • A kórháztól való félelem (Kolozsvár, 1899)
  • Tudomány és humanizmus (Kolozsvár, 1908)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Más forrás szerint 1839-ben született. Lásd Fodor György cikkét a Forrásoknál.
  2. Több helyen helytelenül szerepel születése helyeként a felvidéki Pósfalva. Egy helyen erdélyi Pósfalva van.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]