Békésy György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Békésy György
Békésy György 1961-ben
Békésy György 1961-ben
Életrajzi adatok
Született 1899. június 3.
Budapest
Elhunyt 1972. június 13. (73 évesen)
Honolulu
Nemzetiség magyar
Állampolgárság Magyarország
Egyesült Államok
Pályafutása
Szakmai kitüntetések
Orvosi Nobel-díj (1961)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Békésy György témájú médiaállományokat.

Békésy György (Georg von Békésy) (Budapest, 1899. június 3.Honolulu, 1972. június 13.) magyar-amerikai biofizikus. 1961-ben elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat „a belső fül, a csiga ingerlésének fizikai mechanizmusával kapcsolatos felfedezéseiért”.

Tanulmányai[szerkesztés]

Békésy György 1918 körül

Békésy György 1899. június 3-án született Budapesten dr. Békésy Sándor (1860–1923) és Mazaly Paula (1877-1974) három gyermekek közül az elsőként. Kolozsvári születésű apja eredetileg bölcsészdoktor volt, majd közgazdaságtannal foglalkozott és a Kereskedelmi Minisztérium iparfelügyelőjeként külföldön volt szaktudósító; az első világháború alatt pedig a svájci magyar nagykövetség alkalmazottjaként dolgozott. A gyerekek apjukkal magyarul, anyjukkal németül beszéltek, így György magyar beszéde mindig is német hatásról árulkodott. Húga, Lola később Passuth Lászlóhoz ment feleségül; öccse, Miklós pedig 1954-ben agrármérnökként kapott Kossuth-díjat. Apja kiküldetései miatt György az elemi iskolát Münchenben (1904–1909) végezte, de a nyolcosztályos gimnáziumot már Konstantinápolyban, egy francia nyelvű jezsuita tanintézményben kezdte el. Négy év után a család 1913-ban az ifjútörökök államcsínye okozta felfordulás elől hazaköltözött, György pedig a budapesti Attila úti gimnáziumban folytatta tanulmányait. Néhány hónap múlva, 1913 végén azonban Svájcba utaztak, így Zürichben érettségizett a Minerva Intézetben 1916-ban, 17 éves korában. Mivel a svájci egyetemek csak 18. életévüket betöltött hallgatókat vettek fel, így fél évig egy analitikai mérlegeket készítő műhelyben dolgozott műszerésztanoncként. 1917 őszén beiratkozott a Berni Egyetem kémiai szakára, de már októberben behívták katonának. Néhány hónappal később, 1918 tavaszán visszaengedték tanulmányaihoz. 1921-ben vegyész oklevelet szerzett. Hazaköltözött Magyarországra és 1923-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen Tangl Károlynál fizikából doktorált. Témája a határfelületen át történő diffúzió vizsgálata volt interferométerrel. Ahogyan később nyilatkozott : „Olyasmit csináltam, amit ma interferencia-mikroszkópnak neveznek, de sajnos nem publikáltam”.

Tudományos munkássága[szerkesztés]

A háborúk és a társadalmi felfordulás után igen nehéz volt Magyarországon kutatói munkát találni. Békésyt végül a Posta Kísérleti Állomás igazgatója, Paskay Bernát alkalmazta, aki bátorította, hogy hivatali teendői elvégzése után bátran kísérletezzen. Két év megszakítással (1925-26 között a Siemenshez kapott ösztöndíjat) egészen 1948-ig a Posta Kísérleti Állomáson dolgozott, ahol a távközléssel kapcsolatos kutatásokat végzett. Kezdetben a telefonkészülék hallgatójának fejlesztését kapta feladatául. Ennek megértéséhez meg kellett ismernie a fül mechanizmusát. Biológiai és anatómiai tanulmányokat végzett. Magyari Endrével közösen dolgoztak ki egy teljes akusztikai rendszert, amely a terem utózengési idejének meghatározásától kezdve az elektroakusztikai eszközök jellemzőinek meghatározásáig és elhelyezésüknek módjáig terjedt. Ez a kutatás keltette fel az érdeklődését a fül működésével kapcsolatban. Az 1930-as években a Magyar Rádió stúdióinak akusztikus tervezését is ő végezte el. 1933-ban a Tudományegyetem magántanárává habilitálták, 1940-ben ugyanitt kinevezték a Gyakorlati Fizikai Intézet professzorává. 1939-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1946-tól rendes tagja volt.

Békésy megmutatta, hogy a belsőfülben, a csigában lévő alaphártya ugyanúgy feszítetlen, ahogyan a középfület határoló dobhártya is az. Így a hangmagasság érzékelése nem történhet az alaphártya rezgésének rezonanciájával. Bebizonyította, hogy a csigában a hang érzékelésekor nem szabályos állóhullámok alakulnak ki, hanem egy - ma úgy mondanánk: nemlineáris - hullám halad végig, amelynek amplitúdója a frekvenciától függően a mintegy 30 mm hosszú járat más-más helyén éri el maximumát. Azt is megmutatta, hogy e hullám csak a gyújtó szerepét tölti be a hangérzetet közvetítő idegsejtek működésében, melyhez az energiát a csigában elektrokémiai források szolgáltatják.

Az emberi hallószerv működésére vonatkozó kutatások jelentős részét, amelyekért végül is Nobel-díjat kapott, Magyarországon végezte az 1930-as években és az 1940-es évek első felében. Az Egyesült Államokban kiszélesítette kutatási területét: a látás és általában minden érzékelés közös tulajdonságait, például az úgynevezett oldalirányú gátlást tanulmányozta.

Amerikai tevékenysége[szerkesztés]

Békésy György portréja az 1988-as magyar postabélyegen

1944-ben bombatalálat érte Békésy laboratóriumát és műszerei, feljegyzései elpusztultak. Budapest ostromakor, majd az utána következő nehéz időkben a kutatás gyakorlatilag lehetetlenné vált. 1946-ban fizetetlen kutatói szabadságot vett ki és Svédországba, a Karolinska Intézetbe utazott, hogy a füllel kapcsolatos munkáját folytathassa. A következő évben (budapesti munkáltatójának engedélyével) itt fogadta el az amerikai Harvard Egyetem meghívását. Szabadságának lejártakor kérte annak meghosszabbítását, amit 1948-ban elutasítottak. Békésy nem tért vissza Magyarországra, gyakorlatilag emigrált (1949-ben akadémiai tagságát megszüntették) és a Harvardon maradt a következő 16 évben.

1961-ben a belső fül, a csiga ingerlésének fizikai mechanizmusával kapcsolatos fölfedezéseit orvosi Nobel-díjjal jutalmazták.

1965-ben az az épület, amelynek alagsorában laboratóriuma volt, leégett. „Életemben háromszor veszítettem el mindenemet”, írta később Békésy (a másodszor az emigrációjakor hagyott hátra mindent). A Harvardon ekkor már nem érezte jól magát és a következő évben elfogadta a Hawaii Egyetem meghívását, hogy legyen a Hawaii Telefontársaság által felszerelt Érzékszervi Kutatólaboratórium (Laboratory of Sensory Science) vezetője. Élete hátralévő részét Honoluluban töltötte érzékszervi kutatásainak és ázsiai művészettörténeti gyűjteményének élve. Soha nem házasodott meg, gyermekei nem születtek.

Békésy György 1972. június 13-án halt meg Honoluluban, 73 éves korában. Végakaratának megfelelően hamvait a Csendes-óceánba szórták.

Díjai[szerkesztés]

  • 1931: a Német Fülorvos Társaság Denker-díj
  • 1937: a Porosz Tudományos Akadémia Leibnitz-érme
  • 1939: a Groningeni Egyetem Guyot-díja
  • 1946: az MTA Marcibányi-mellékjutalma
  • 1950: Shambaugh-díj
  • 1955: a Kísérletes Pszichológiai Társaság Howard Crosby Warren-érme
  • 1957: az Amerikai Fülorvos Társaság aranyérme
  • 1961: az Amerikai Akusztikai Társaság aranyérme
  • 1961: Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj
  • 2002: Magyar Örökség díj (posztumusz)

A Münsteri (1955), a Berni (1960), a Padovai (1962), a Pennsylvania (1965), a Buenos Aires-i (1968), a Córdobai (1968), a Hawaii Egyetem díszdoktora (1969), ill. a Semmelweis Egyetem (akkor Budapesti Orvostudományi Egyetem) tiszteletbeli doktora (1969).

Források[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Békésy György témájú médiaállományokat.