István-torony (budai vár)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
  A Duna-part látképe, a Budai Várnegyed és az Andrássy út
világörökségi helyszín része

Az István-torony 14. századi gótikus építmény maradványa a budai vár déli részében, a középkori épületegyüttes legmagasabb tornya. Károly Róbert egy kisebbik fia, István herceg építtette, amikor átalakíttatta a várat testvére, Nagy La­jos király itáliai hadjárata idején.

1526. szeptember elején a budai várat ostromló török sereg egy ágyúlövése lerombolta a torony nagy részét.[1]

A 11x12 m-es alaprajzú, négyszögű István-torony a gótikus palotaegyüttes déli végén épült, a későbbi falakhoz képest átlósan elfordítva. Nyugati oldalán fennmaradt a szemöldökgyámos ajtókkal egybenyíló, dongaboltozatos helyiségek sora. Folytatásaként a nyugati szárnyat északon a nagy, szintén négyszögű, de befejezetlenül maradt Csonka-torony zárta. Az István-toronytól keletre, a déli várfal mögött félig a sziklába vágott, dongaboltozatos pince nyílik, a fölötte lévő nagy Zsigmond-kori termet kiegészítve helyreállították.

Az István-toronynak ma már csak az alapfalait láthatjuk, a Történeti Múzeum Vármúzeumi egységétől délre.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Veszprémy László: Buda és Pest legkorábbi ostromai a kezdetektől 1542-ig (magyar nyelven). [2009. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 6.)

További információk[szerkesztés]