Szergej Pavlovics Gyagilev

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szergej Pavlovics Gyagilev
(Сергей Павлович Дягилев)
fragment of photo with John Brown, New York, 1916
fragment of photo with John Brown, New York, 1916
Született 1872. március 31.[1][2]
Selischi
Elhunyt 1929. augusztus 19. (57 évesen)[3][4][1][5][6][2][7]
Velence[8][9]
Állampolgársága orosz
Élettárs Boris Kochno
Szülei
Foglalkozása
  • műkritikus
  • impresszárió
  • újságíró
  • szerkesztő
  • művészettörténész
  • vállalkozó
Iskolái Szentpétervári Állami Egyetem (1890. augusztus–1896)
Halál okacukorbetegség
Sírhely San Michele Cemetery

Szergej Pavlovics Gyagilev aláírása
Szergej Pavlovics Gyagilev aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szergej Pavlovics Gyagilev témájú médiaállományokat.

Szergej Pavlovics Gyagilev (Сергей Павлович Дягилев, Serge de Diaghilev) (Szeliscsi, Oroszország, 1872. március 19. (31.) – Velence, Olaszország, 1929. augusztus 19.), a Cári Orosz Balett igazgatója.

A hattyú halála, Anna Pavlova
Nyizsinszkij és Gyagilev Nizzában, 1911-ben

A Mir iszkussztva (a. m. a művészet világa) c. avantgárd folyóirat megalapítása után (1899.) kiállításokat és hangversenyeket rendezett. 1909-ben indította el az Orosz Balettet. Európai és amerikai turnékat szervezett, ezekkel rövid idő alatt világhírre emelte a társulatot, 1912-ben a Népoperában mutatkozott be Magyarországon a társulat.

1909-ben Gyagilev felkérte Mihail Fokin táncost, hogy dolgozzon vele Párizsban, ahol bemutatta az Orosz Balettot a francia közönségnek.

Fokin koreográfiái, A rózsa lelke, a Tűzmadár, a Petruska a 20. századi balett klasszikusaivá váltak. A társulathoz tartozott Anna Pavlova(wd), aki Fokin a Hattyú halála c. koreográfiáját minden idők legnépszerűbb táncszólójává tette. A társulat másik sztárja Vaclav Nyizsinszkij volt, akit nemcsak tánctudása, hanem zilált személyisége, végtelenül erotikus színpadi megjelenése is egy csapásra közismertté tett. Nyizsinszkij egy ideig Gyagilev szeretője is volt.[10][11]

A párizsi és monte-carlói székhellyel 1921-ben újjászervezett együttes már nélkülözte korábbi sztárját, a Gyagilev által házassága miatt[12] elűzött Nyizsinszkijt.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ^ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  4. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Дягилев Сергей Павлович, 2015. szeptember 27.
  5. http://www.britannica.com/EBchecked/topic/161038/Serge-Pavlovich-Diaghilev
  6. Serge P. Diaghilev
  7. Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  9. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Дягилев Сергей Павлович, 2015. szeptember 28.
  10. Selby Wynn Schwartz. „The Politics of Dancing: Les Ballets Trockadero de Monte Carlo”. Forum.  ]
  11. Nijinsky, Vaslav (1890-1950). Glbtq.com
  12. Pulszky Romola volt Nyizsinszkij felesége.

Külső hivatkozások[szerkesztés]