Georg Anthes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Georg Anthes
Camille Saint-Saëns: Sámson és Delila címszerepében, Operaház, 1904
Camille Saint-Saëns: Sámson és Delila címszerepében, Operaház, 1904
Életrajzi adatok
Született 1863. március 12.
Bad Homburg vor der Höhe
Elhunyt 1922. február 23. (58 évesen)
Budapest
Pályafutás
Műfajok opera
Hangszer hegedű
Hang tenor
Tevékenység énekes, pedagógus, főrendező
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Georg Anthes témájú médiaállományokat.

Georg Anthes (magyarosan Anthes György; Bad Homburg vor der Höhe, 1863. március 12.Budapest, 1922. február 23.) német operaénekes (tenor), kora egyik nagy Wagner-énekese, a magyar operatörténelem nagy alakja, Budapesten a Zeneakadémia tanára, az Operaház főrendezője.

Életpályája[szerkesztés]

Kezdetben jogásznak készült, zenészként pedig hegedűsnek, azonban baráti rábeszélésre Frankfurt am Mainban Julius Stockhausen, Milánóban C. Galliera növendéke lett. Freiburg im Breisgauban debütált 1888-ban, Max szerepében (Weber: A bűvös vadász). 1889-től 1901-ig – Heinrich Gudehus utódjaként – a drezdai operában lépett fel, főleg hőstenor szerepekben. 1892-től Bayreuthban énekelt Wagner-operákban (Lohengrin, Parsifal, Siegfried, Siegmund, Tannhäuser). Lohengrinként különösen emlékezetest nyújtott. Európa csaknem valamennyi operaszínpadán fellépett. Drezda után 1902–03-ban a New York-i Metropolitanban és Chicagóban szerepelt.

1903-ban szerződtette a budapesti Operaház mint vezető tenoristát. Magyarul is énekelte szerepeit; ez sokszor váltott ki derültséget, mert sosem sikerült a nyelvet megtanulnia. Egy 1909-es gyomorbetegség után már sok előadáson indiszpozícióval küzdött. Visszavonulása után 1913-tól a Zeneakadémia tanára volt. Legjelentősebb tanítványai Anday Piroska, László Géza, Németh Mária, Palló Imre dr. és Závodszky Zoltán. 1920. július 1-jétől 1922. január 31-éig az Operaház „vezető főrendezője” volt. 1914 és 1922 között, évente néhány előadáson énekelt is még.

Személyi titkára Grexa Gyula volt, hagyatéka is hozzá került. Sírja a Kerepesi temetőben áll, elhanyagolva.

Fischer Péter karnagy így jellemezte: Lenyűgöző jelenség volt, akár az utcán, akár a színpadon tűnt fel délceg alakja. Megfordultak utána az emberek, ha végigment az Andrássy úton. Ellenállhatatlanul magára vonta a figyelmet, mint általában a jelentős egyéniségek. Hiszen ez a művész nagy énekes, színész és muzsikus volt egy személyben, amilyen csak ritkán akad a világon.

Hangját a híres Mapleson-fonográfhengerek egyike őrzi. A kétperces felvétel a Metropolitan 1903. február 9-i Trisztán és Izolda előadásán készült. Partnerei: Lilian Nordic és Ernestine Schumann-Heink. A muzeális felvétel A magyar operaszínpad csillagai című kiadvány első kötetének első lemezén is szerepel.

Irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]