Vígszínház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 47° 30′ 45″, k. h. 19° 03′ 05″

Vígszínház
A Vígszínház a Szent István körúton
A Vígszínház a Szent István körúton
Általános adatok
Alapítva 1896
Fenntartó Budapest Főváros Önkormányzata[1]
Játszóhelyek
Személyzet
Főigazgató Eszenyi Enikő
Gazdasági vezető Magyar Péter
Művészeti főtitkár Várnai Péter
Művészeti titkár Czobor Margit

Színészek 43
Elérhetőség
Postacím

VÍGSZÍNHÁZ 1136 Budapest, Pannónia utca 1.

PESTI SZÍNHÁZ 1056 Budapest, Váci utca 9.
Telefonszám 06-80-204-443
Honlap www.vigszinhaz.hu
E-mail szervezes@vigszinhaz.hu
Klösz György: Vígszínház. A felvétel 1896 körül készült

A Vígszínház a legnagyobb múltú, legnépszerűbb budapesti színházak egyike. Három játszóhelye (a nagyszínpad, a Házi Színpad nevű stúdió és kamarája, a Pesti Színház) összesen több mint 1700 ülőhellyel rendelkezik.[2][3] A színház a modern magyar polgári dráma bölcsőjeként is ismert, híres szerzői voltak, Heltai Jenő, Bródy Sándor, Szomory Dezső, Lengyel Menyhért, Szép Ernő, Hunyady Sándor, Herczeg Ferenc. A 21. században világszerte jellemző, hogy a nagyobb nézőterű színházak többsége elvesztette közönségének jórészét. A Vígszínház premierjei e tendencia ellenére sikeresek, előadásai szépszámú közönség előtt zajlanak. A színház Budapesten, a Szent István körút Újlipótváros felőli oldalán található.

Története[szerkesztés]

1896-1945[szerkesztés]

1896. május 1-én nyitott meg a főváros új színháza, Jókai Mór, az eseményre írt darabjával. A színház alapításának terve már évekkel előtte felvetődött, ennek köszönhetően alapították meg már 1894-ben a Vígszínház Rt-t. Első igazgatója Ditrói Mór volt, aki Kolozsvárról érkezett Budapestre, hogy egy igazi modern együttest hozzon létre a magával hozott művészekkel együtt. Játszottak klasszikus darabokat, kortárs műveket és sikerre vittek francia vígjátékokat is. Az első világháború után a színház gazdasági helyzete megromlott. A korábban az intézményt létrehozó és fenntartó Faludi Gábor, egy amerikai üzletembernek, Ben Blumenthalnak adta el a színházat (1920). A színház élére Roboz Imre került igazgatóként (1939-ig), művészeti igazgatóként pedig Jób Dániel. Utóbbi, a Ditrói által megkezdett munkát hasonló igényességgel folytatta, miáltal neves színházi alkotók kerültek ki a Vígből, pl. Molnár Ferenc. Az amerikai tulajdonos, az őt ért támadások következtében 1926-ban távozott. Ebben a korszakban tűntek fel olyan tehetséges fiatalok, mint Tolnay Klári, Dajka Margit vagy Mezey Mária. 1935-ben Pesti Színház néven új kamaraszínháza lett az intézménynek a Révay utcában.[4]

Az 1939-es fajvédő törvények következtében nem dolgozhatott tovább Roboz Imre és Jób Dániel sem. Az igazgató székbe Harsányi Zsolt került, aki előbb Bókay Jánost, majd Hegedűs Tibort kérte fel dramaturg-igazgatónak. Harsányi korai halála (1943) után Hegedűs Tibor került az igazgatói székbe. Működése alatt a pincében üldözött színészeket bújtattak (pl. Várkonyi Zoltánt, későbbi igazgatót).

1945. január 16-án bombatámadás érte a Vígszínház épületét. 1945 tavaszán a Vígszínház romokban állt, közben Jób Dániel már elkezdte a társulat újraszervezését. Az első bemutató 1945 májusában, a Rádius mozi színpadán, Gorkij: Éjjeli menedékhely című műve volt.

A korszakban bemutatott fontosabb darabok[szerkesztés]

A korszakban a színházban játszó művészek[szerkesztés]

Varsányi Irén, Makay Margit, Gombaszögi Frida, Hegedűs Gyula, Szerémy Zoltán, Törzs Jenő, Mály Gerő, Somló István, Rajnai Gábor, Lázár Mária, Csortos Gyula, Somlay Artúr, Darvas Lili, Gaál Franciska, Dénes György, Gárdonyi Lajos, Makláry Zoltán, Hajmássy Miklós, Ladomerszky Margit, Vértess Lajos, Dajka Margit, Kovács Károly, Peti Sándor, Ráday Imre, Békássy István, Jávor Pál, Sulyok Mária, Ajtai Andor, Karády Katalin, Tolnay Klári, Perczel Zita

1945-[szerkesztés]

1951 és 1961 között – amikor a Magyar Néphadsereg Színháza néven működött – 5 igazgatója volt Ladányi Ferenc, Horváth Ferenc, Goda Gábor, Somló István és Magyar Bálint személyében. 1961-ben ismét visszakapta a Vígszínház nevet és ettől az évtől a híres Várkonyi Zoltán lett a színház igazgató-főrendezője. 1967-ben nyílt meg a Vígszínház kamaraszínháza, az 560 személyes Pesti Színház, a Váci utcában.

A színház az 1970–1980-as években kortárs külföldi és magyar ősbemutatók mellett a következő eredeti, magyar musicalekkel vonzott magához új közönségrétegeket: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról; Harmincéves vagyok; Jó estét nyár, jó estét szerelem!; Kőműves Kelemen, majd a még most is telt házakat vonzó A padlás. A vígszínházi siker-repertoár másik meghatározó darabja a Játszd újra, Sam! volt, amely lassan 30 éve folyamatosan műsoron van.

A színházat 1995-ben tovább bővítették a Házi Színpad nevű stúdióval, ahol a kortárs drámaírók színdarabjait mutatták be: Enda Walsh, Martin McDonagh, Vaszilij Szigarjev, Kárpáti Péter, Esterházy Péter műveit. 1979-ben – Várkonyi Zoltán halála után – Horvai István lett az igazgató, akit 1985-ben Marton László követett. Marton László utódaként pedig – 2009. február 1-jétől – Eszenyi Enikő lett a társulat vezetője, akinek megbízatása 2020. június 30-ig szól.[5]

Igazgatói[szerkesztés]

Évadok[szerkesztés]

A bombatalálatot kapott színház

Az épület[szerkesztés]

A Vígszínház 1896-ban, egy év alatt épült fel, a bécsi Fellner és Helmer iroda tervei alapján. Az épület mögött akkoriban még mocsaras terület húzódott. Körülötte szempillantás alatt épült ki a káprázatos századfordulós Budapest, és a polgárság új központja, a Lipótváros, majd az Újlipótváros. Az épület a késő historizmus jellegzetes alkotása. A városi környezetben a legszembetűnőbb az épület hármas tömegalakítása: magas színpadi traktus, amely magába foglalja a zsinórpadlást, alacsonyabb nézőtéri-, és egy kupolás-tornyos lefedésű magas előcsarnokrész. Ezt a megoldást főképpen 1881 után alkalmazták.

A Vígszínház épülete éjszakai megvilágításban

A tagolt tömegalakításnak megfelelően a homlokzati díszítés is barokk­i­zá­ló: hangsúlyos kocsifelhajtó. A nagy méretek, a sok díszítés kétségtelenül ünnepélyességet és emelkedettséget kölcsönöznek a színházaknak, amelyek így felhívják magukra a figyelmet az általában szerényebb épületekből álló városi kontextusban.

A Fellner és Helmer építészpáros a színházépület belsejében is bevezetett egy olyan strukturális megoldást, amely egyrészt megkülönbözteti az épületeiket a korábbi színházaktól, mert alkalmas volt a 19. század vége társadalmi reprezentációs igényeinek a kielégítésére. Ez a közönségforgalmi helyek kialakítására vonatkozott. A díszes, bőségesen aranyozott földszinti előcsarnokból sugaras megoldással több lépcső visz a nézőtérre: az első emeletre, a legfontosabb és leggazdagabban díszített páholysorhoz pihenőszintekkel ellátott központi elhelyezésű lépcsősor vezet, így a pihenők szintjén lehetőség van a sétálgatásra, társalgásra, s az első emeleti foyer ad teret az elit társasági életének. Ezáltal a társadalmi hierarchia a színházépületen belül is tökéletesen kifejeződött.

A nézőtér is a hagyományos hármas páholysorral készült, az oszlopokat kariatidák helyettesítik, s rengeteg az aranyozás, ami szintén növeli az ünnepélyességet, valamint erősíti a belső fényt.

A második világháború utolsó napjaiban bombatalálat érte, ezután újra felépítve 1951-ben nyílt meg a Magyar Néphadsereg Színháza néven. Mai nevét csak 1960. szeptember 8-án kapta vissza. Az épület 1974-ben kapott műemléki védettséget.

Bulgakov a Vígszínházban - 2015

1992-ben a magyar országgyűlés kétmilliárd forintot hagyott jóvá a Vígszínház rekonstrukciójára, majd 1994. október 22-én a köztársasági elnök nyitotta meg a színházat. A munkálatokat 1993 tavaszán kezdték el. Ekkor még folytak az előadások. Csak a következő évadot töltötte az épületen kívül a társulat, amikor a Nyugati pályaudvar mellett felállított sátorszínházban játszottak. A felújítást Siklós Mária építész (KÖZTI) és Schinagl Gábor belsőépítész vezették. Az átépítés arra irányult, hogy visszaadja a színház századfordulós hangulatát, több helyen ismét páholyokat létesítettek. Újra helyére került a másfél tonnás csillár - amely az eredeti hasonmása. Bár a színháztechnikai eszközök szempontjából a Vígszínház mindig az egyik legkorszerűbbnek számított, az épületben nem volt díszlet- és jelmeztár, sem pedig stúdiószínpad, ezért a régi épület alapterületét megnövelték. A tervezők U-alakban új emeletet húztak az épület Pannónia utcai, Vígszínház utcai és Ditrói Mór utcai oldalain, illetve beépítették a tetőteret is. A színház tetejét vörösréz lemezzel borították, mely 1994-ben az Év Tetője pályázaton különdíjban részesült.[6] 2013-ban az Új Széchenyi Terv keretében napelemes rendszert telepítettek az épület tetőszerkezetére, jelentős mértékben csökkentve a ház közhálózatról levett villamos energia szükségletét.[7][8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Alapító okirat 2013. május 25-i állapota, vigszinhaz.hu (hozzáférés: 2015. január 1.)
  2. Dr. Venczel Sándor a Főváros színházairól - a közgazdász szemével Benchmarking 2008, a SZÍNHÁZ folyóirat internetes portálja - 2010. március (hozzáférés: 2014. febr. 1.)
  3. vigszinhaz.hu A színház
  4. Az épületben jelenleg a [[Centrál Színház]] működik.
  5. A Vígszínház közleménye | Vígszínház. vigszinhaz.hu. (Hozzáférés: 2016. november 12.)
  6. Az Év Tetője Nívódíj Pályázat 1994
  7. TACE (Színházépítészet Közép-Európában): Vígszínház (hozzáférés 2014. május 21.)
  8. Budapest City.org Vígszínház XIII. kerület, Angyalföld, Szent István körút 14. (hozzáférés 2014. május 21.)

Források[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vígszínház témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés]