Ladányi Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ladányi Ferenc
Ladányi Ferenc.jpg
Életrajzi adatok
Született 1909. december 3.
Debrecen
Elhunyt 1965. március 10. (55 évesen)
Budapest
Pályafutása
Aktív évek 19311965
Híres szerepei Peer Gynt
Henrik Ibsen: Peer Gynt
Agárdi Péter
Heltai Jenő: A néma levente
Díjai
További díjak Kossuth-díj (1952)
Érdemes művész (1950)
Kiváló művész (1955)

Ladányi Ferenc az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ladányi Ferenc témájú médiaállományokat.

Ladányi Ferenc (Debrecen, 1909. december 3.Budapest, 1965. március 10.) Kossuth-díjas magyar színész, színigazgató, érdemes és kiváló művész.

Életpálya[szerkesztés]

Már diákként feltűnt színészi képességeivel az iskolai önképzőkörben. A mérnöknek készülő fiút tanára a Színiakadémiára irányította, ahol Ódry Árpád növendékeként végzett 1931-ben.

Pályáját a Magyar Színházban kezdte. Itt csak jelentéktelen feladatokat kapott, ezért a katonai szolgálat letelte után Sebestyén Mihály miskolci társulatához szerződött. Itt már főszerepeket játszhatott, Shakespeare-től operettekig. A borsodi megyeszékhely után Munkácson, Debrecenben, Sopronban, majd Pécsett játszott. 1936-tól 1938-ig a Belvárosi Színház művésze volt, 1938 és 1941 között dunántúli városokban lépett fel Beleznai Unger István színtársulatával. 1942-től 1944-ig Miskolcon, Debrecenben és Szegeden játszott. Utóbbi helyen alakította először Ibsen Peer Gyntjét, későbbi fővárosi partnerével, Gobbi Hildával. 1945 és 1949 között a Nemzeti Színház, 1949 és 1953 között a Madách Színház tagja. 1949-től '54-ig színészmesterséget tanított a Színiakadémián, mellette az ötvenes években a Színház- és Filmművészeti Szövetség főtitkára, országgyűlési képviselő (1953–58) is volt. 1953 és '55 között igazgatta a Magyar Néphadsereg Színházát, majd visszatért a Madáchba, ahol szintén igazgató volt 1957 és '59 között. 1960-ban újra a Nemzeti Színház tagja lett. Életének utolsó éveiben betegsége megakadályozta abban, hogy színpadon játsszon, a Magyar Rádióban gyakran szerepelt.

Első filmszerepe egy parasztfiú megformálása volt, az 1945-ben készült A tanítónő című filmben. Az ötvenes években szocialista realista filmek pozitív hőseit alakította. Utolsó filmes szerepe az 1964-ben készült A kőszívű ember fiai című kétrészes filmben volt.

Színpadon kiemelkedő alakítása volt Ibsen Peer Gynt című drámájának címszerepe, Heltai Jenő Néma leventéjének Agárdi Pétere, Shakespeare-drámák főszerepe. Kivételesen szép szövegmondású, nemes orgánumú színész volt, a verses drámákban különösen jól érvényesült. Versmondóként egészen kivételes helyet foglal el a magyar színháztörténetben.

Maga is írt egy színdarabot, néhány verset, fordított Shakespeare-t.

Családja[szerkesztés]

Lánya Ladányi Katalin műfordító, anyai nagyapja Tóth András szobrász, nagybátyja Tóth Árpád költő.[1]

Színpadi szerepei[szerkesztés]

Filmjei[szerkesztés]

Emléktáblája egykori lakhelyén (XI. ker., Budaörsi út 28)
  • A tanítónő (1945)
  • Tűz (1948)
  • Forró mezők (1949)
  • Egy asszony elindul (1948)
  • Dalolva szép az élet (1950)
  • Gyarmat a föld alatt (1951)
  • Különös ismertetőjel (1955)
  • Ünnepi vacsora (1956)
  • Két vallomás (1957)
  • A harangok Rómába mentek (1958)
  • Sóbálvány (1958)
  • Tegnap (1959)
  • A harminckilences dandár (1959)
  • Pár lépés a határ (1959)
  • Virrad (1960)
  • Az arc nélküli város (1960)
  • Megszállottak (1962) ... Képviselő
  • Nappali sötétség (1963)
  • Karambol (1964)
  • A kőszívű ember fiai (1964)

Kitüntetései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]