Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais
D'après Jean-Marc Nattier, Portrait de Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais (Bibliothèque-musée de la Comédie-Française) -001.jpg
Született 1732. január 24.[1][2][3][4][5]
Párizs[6][7][8][9]
Elhunyt 1799. május 18. (67 évesen)[2][9]
Párizs[8][10][7][9]
Állampolgársága francia[11]
Házastársa
  • Madeleine-Catherine Franquet
  • Geneviève-Madeleine Lévêque
  • Marie-Thérèse-Amélie Caron de Beaumarchais[12]
Gyermekei Amélie-Eugénie Caron de Beaumarchais
Foglalkozása
Sírhelye Père-Lachaise temető (28)[13][14]
Írói pályafutása
Fontosabb művei
  • A sevillai borbély
  • Figaro házassága
  • A bűnös anya

Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais aláírása
Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais témájú médiaállományokat.

Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais (Párizs, 1732. január 24. – Párizs, 1799. május 18.) francia író, színműíró.

Élete[szerkesztés]

Apja órásmester volt, aki fiát is erre a mesterségre fogta. Az ifjú órásmester a muzsikáláshoz is kitűnően értett és ezzel, illetve házassága által bejutott a francia király udvarába, ahol utóbb XV. Lajos leányainak zenetanítója lett. Az udvarban szerzett befolyás és információk ügyes felhasználásával nemesi címet, befolyásos udvari hivatalokat és jelentékeny vagyont szerzett. 1764-ben Spanyolországba utazott, hogy fellépjen húga érdekében, akinek egy spanyol nemesember házasságot igért, de megszegte szavát. Erről szól Eugénie című érzelmes színműve (1767), melyet Goethe felhasznált Clavigó-jához Beaumarchais spanyolországi útleírásával együtt.

Gyanús pénzügyi ügyletei miatt börtönbe zárták, s mikor kiszabadult, 1774-ben megírta híres emlékiratait, melyben leírta perét, és a hozzá kapcsolódó összes korrupciós ügyet. Az emlékirat óriási sikert hozott Beaumarchais számára, a király pedig megkegyelmezett neki.

A siker után írta első örökbecsű drámáját, A sevillai borbélyt (1775), melyet aztán felülmúlt az 1778-ban bemutatott Figaro házassága. A sikert már nem tudta megismételni későbbi műveivel, mint A másik Tartuffe című színjátékával vagy az Antonio Salieri operájához írt Tarare című librettójával. Két híres darabja kipellengérezi az üresfejű, léha arisztokráciát; komédiái szellemi előjátékát jelentik a királyság megdöntésének; ugyanakkor Szerb Antal véleménye szerint „Beaumarchais – és vele a francia forradalom egyik oldala – negatív módon bár, de olyan szorosan hozzátartozik az ancien régime-hez, mint inas a gazdájához.”[15]

Vígjátékaival a műfaj megújítója, pergőbb cselekmény, élénkebb dialógusok, sziporkázó nyelv jellemzi műveit, melyek bizonyos tekintetben Diderot drámaelméletének igazolásai.

Írói sikerei mellett továbbra is jelen volt az üzleti életben: fegyvert szállított George Washington seregének.

Művei[szerkesztés]

  • Eugénie (1767)
  • Utazás Spanyolországba
  • Beaumarchais úr emlékiratai
  • A sevillai borbély (Le Barbier de Séville ou la Précaution inutile, 1775)
  • Figaro házassága (La Folle journée, ou le Mariage de Figaro, 1778)
  • ''Tarare (1787)
  • A bűnös anya (L’Autre Tartuffe, ou la Mère coupable, 1792)
  • Két barát vagy a lyoni üzlettársak

Magyarul[szerkesztés]

  • Figaro házassága, vagy Egy napi bolondság. Vígjáték; ford. Paulay Ede; Franklin, Bp., 1877 (Olcsó könyvtár)
  • A sevillai borbély, vagy Haszontalan elővigyázat. Vígjáték; ford. Paulay Ede; Franklin, Bp., 1881 (Olcsó könyvtár)
  • Figaro házassága. Vígjáték; ford. Dénes Tibor, előszó, rend. utasítások Hegedűs Géza; Budapest Irodalmi Intézet, Bp., 1947 (Szabad színpad. Dolgozó színjátszók könyvtára)
  • Figaro házassága. Vígjáték; ford. Illyés Gyula; Révai, Bp., 1950
  • A sevillai borbély, vagy A hiábavaló elővigyázat. Vígjáték; ford. Hevesi Sándor, bev. Berényi Gábor, dalszöveg Kárpáti Miklós; Művelt Nép, Bp., 1954 (Népszerű drámák)
  • Figaro házassága avagy Egy nap bolondság; ford. Pacskovszky Zsolt, dalford. Tóth Krisztina; Filum, Bp., 1999
  • A sevillai borbély; szöveg Beaumarchais nyomán Cesare Sterbini, ford. Harsányi Zsolt, Blum Tamás, kieg. Csákovics Lajos Zsolt; Eötvös, Bp., 2003 (Kétnyelvű operaszövegkönyvek)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ... род, 24 янв. 1732 в Париже., unspecified calendar, assumed Gregorian
  2. a b Краткая литературная энциклопедия (orosz nyelven). The Great Russian Encyclopedia, 1962
  3. unspecified calendar, assumed Gregorian
  4. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Бомарше Пьер Огюстен Карон де, 2015. szeptember 28.
  8. a b Краткая литературная энциклопедия (orosz nyelven). The Great Russian Encyclopedia, 1962
  9. a b c Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  10. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  11. Biblioteca Virtual Miguel de Cervantes (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2020. május 13.)
  12. https://hls-dhs-dss.ch/de/articles/049764/2013-11-06/, 2022. március 22.
  13. François Marie Marchant de Beaumont, "Manuel et itinéraire du curieux dans le cimetière du Père la Chaise", 1828, 164
  14. Le Père Lachaise historique, monumental et biographique, 61
  15. Szerb Antal: A világirodalom története. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1989. ISBN 963-14-1484-1, 385. oldal

Források[szerkesztés]