Pesti Magyar Színház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pesti Magyar Színház
A Pesti Magyar Színház épülete
A Pesti Magyar Színház épülete
Általános adatok
Korábbi nevei 1840–2001 Nemzeti Színház
Alapítva társulat: 1837. augusztus 22.[1]
épület: 1897
Profil ifjúsági és családi színház kísérletező felnőtt darabokkal
Alapító Pest vármegye (1837)[1] majd a
Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (2000)[2]
Fenntartó Állam
Tagozatok egytagozatos (próza) színház
Játszóhelyek nagyszínpad, Sinkovits Imre színpad (stúdiószí­nházterem)
Személyzet
Főigazgató Zalán János
Gazdasági vezető Kósa Péter Zsigmond
mb. gazdasági igazgató
Igazgatók Pál Tibor
produkciós és stratégiai koordinátor
Művészeti főtitkár Fülöp Ildikó
Művészeti titkár Póth Irén és Pál Hajnalka
Rendezők
Dramaturg Prof. Vizy M. Éva, Perczel Enikő

Színészek 21[m 1]
Elérhetőség
Cím 1077 Budapest, Hevesi Sándor tér 4.
Postacím 1400 Budapest, Postafiók 25.
Telefonszám (36-1-)341-3849
Honlap http://pestimagyarszinhaz.hu

A Pesti Magyar Színház (röviden: Magyar Színház, 1840–2000 között Nemzeti Színház) állami fenntartású közintézmény, ami 1966 óta a Hevesi Sándor tér 4. szám alatt működik.

1837. augusztus 22-én nyílt meg a mai Astoriánál, a Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán, majd amikor az intézmény Pest vármegyétől az állam tulajdonába[3] került, a társulat neve Nemzeti Színházra változott. 1840. augusztus 8-án már így nyitotta meg kapuit és mutatta be Erkel Ferenc első operáját. Negyven évvel később az opera ágazat külön épületbe, az Operaházba költözött. Működését hosszú időn keresztül számos vihar kísérte.

2000. szeptember 1-jén nevezték át újra, az „új Nemzeti Színház” építésekor. Ekkortól az intézmény Pesti Magyar, vagy röviden Magyar Színház néven működik tovább az alapító okirat módosításával,[2] változatlanul a – több „költözés” után, akkor már 34 éve ideiglenesen kapott – Hevesi Sándor téri épületben és bár társulata továbbra is a „régi Nemzeti Színház” hagyományain nevelkedő és azt őrző színészekből állt, művészi feladatainak megfogalmazása pedig nem változott, helyzete sok küzdelemre, vitára adott okot.[4] Jól tükrözi ezt az is, hogy a 2012-ben kialakított minősítési rendszerben a státusa az egyetlen minisztériumi fenntartású „nem nemzeti” színház lett.[5][6][7][8][9]

A 2010-es években előbb az ifjúsági és családi irányba nyitott, a 2015/2016-os évadtól kezdődően pedig a színház fontos eleme a számos, társadalmi felelősségvállalást segítő, az arra figyelmet felhívó program.

A színház[szerkesztés]

A színház Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című előjátékával, majd Eduard von Schenk Belizár című szomorújátékával[10] nyitott. Első igazgatója Bajza József volt. A színház Pesten az első, az országban a negyedik magyar nyelvű színházként nyitott (Kolozsvár, Miskolc és Balatonfüred után), miközben a városban 1812 óta már működött egy 3200 fő befogadóképességű német nyelvű teátrum. A színházban operát és drámát egyaránt játszottak. Az 1840. évi országgyűlés döntése alapján a Pesti Magyar Színház a Nemzeti Színház nevet kapta, s vármegyeiből állami kezelésbe került az intézmény.[3]

...a Nemzeti Színház – [2000.] szeptember 1-jétől Pesti Magyar Színház [...] a polgári törvénykönyv [alapján] ugyanazon tevékenységre két elnevezés annak kiküszöbölése érdekében nem használható, hogy ne lehessen ugyanazt a tevékenységet egy másik intézmény által működtetett tevékenységgel összekeverni. [...] a Nemzeti Színház Részvénytársaság létrehozatalát követően [...t]ehát azt a kettősséget szerettük volna elkerülni, hogy bárki az építkezés kapcsán bármilyen Nemzeti Színházra vonatkozó megállapítást a társulatra vagy a működő intézményre vonatkoztasson és viszont. [...] a Pesti Magyar Színház, amely névben 1837 és 1840 között a Nemzeti Színház elődje volt, természetesen működik, azzal a nemzeti színházi repertoárral, amelyet eddig vitt és amit ezután is vinni kíván.
– Várhegyi Attila, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma politikai államtitkárának 2000. szeptember 4-i hozzászólása a Parlamentben.[11]
Pesti Magyar Színház - mobilraktárII.jpg

A Magyar Államkincstárhoz tartozó, szigorú ellenőrzés alá eső költségvetési intézmény 2000-től, az alapító okiratának módosításával[2] újra Pesti Magyar Színházként játszik, amelynek társulata változatlanul a régi Nemzeti Színház hagyományain nevelkedő és azt őrző művészekből áll. A színház ekkori igazgató-főrendezője Iglódi István egy évtizeden át volt a teátrum vezetője. Rendezői ezen időszak alatt: Csiszár Imre, Vidnyánszky Attila, Pinczés István, Guelmino Sándor, vendégrendezői: Berényi Gábor, Bruck János, Czeizel Gábor, Szergej Maszlobojcsikov, Vándorfi László voltak.[12][13] Eleinte, a Nemzeti névtő‍l való megfosztás után az ő vezetésével stabilizálódott valamennyire a színház a helyzete. Igazgatása alatt azonban meg kellett küzdenie az elvonásokkal, a színház elbizonytalanításával (hol át akarták adni a színházat a fővárosnak, hol össze akarták vonni a Nemzetivel, majd direktívába kapta, bocsásson el embereket) és hogy szinte a haláláig nem írtak ki igazgatói pályázatot.[6] 2009 márciusában ebből a közösségből indult a Harmadik Figyelmeztetés színészzenekar.[14] 2‍0‍0‍9‍ ‍d‍e‍c‍e‍m‍b‍e‍r‍é‍b‍e‍n‍ – amikor már egy éve Őze Áronnal vezette a színházat – ‍I‍g‍l‍ó‍d‍i‍ ‍I‍s‍t‍v‍á‍n‍,‍ ‍p‍á‍r‍ ‍h‍ó‍n‍a‍p‍p‍a‍l‍ ‍k‍é‍s‍ő‍b‍b‍ ‍P‍o‍l‍l‍á‍k‍ ‍M‍a‍g‍d‍o‍l‍n‍a‍, ‍az intézmény g‍a‍z‍d‍a‍s‍á‍g‍i‍ ‍i‍g‍a‍z‍g‍a‍t‍ó‍ja ‍i‍s‍ ‍m‍e‍g‍h‍a‍l‍t‍.‍[15]

Into the Magyar Theatre (Budapest).jpg

2010 októberétől pályázat útján a színház igazgatójának Őze Áront nevezte ki a minisztérium, a társulat támogatásával, melyet a "hármas vezetés" Iglódi István igazgató bizalma és betegsége idején teljesített tevékenységével érdemelt ki.[16][17] A pályázatban foglalt művészi koncepciót azonban – első sorban anyagi okok miatt – felül kellett bírálnia – igazgatótársaival, Sipos Imre menedzserigazgatóval és az ezért lemondott Guelmino Sándor művészeti igazgatóval –, így útkeresésre kényszerültek.[18] Ekkor kezdődött egy újabb korszak a társulat életében. 2013-tól olyan színházi élményt adó közösségi teret valósítottak meg, ahol együtt van a család, azaz ifjúsági-családi színházzá alakultak Göttinger Pál főrendező segítségével.[12][19] A nagyszínpadon elsősorban több generációs színdaradok, míg a vasfüggöny mögötti (400 férőhelyes) téren a „már bátrabb megfogalmazású” előadások kerültek bemutatásra, a Sinkovits Imre Színpad pedig továbbra is megtartotta az addigi nyitott műhely jellegét, helyet adva a kísérletezéseknek is. Ezekkel összhangban, színházpedagógusokkal elindítottak egy színház-pedagógiai programot.[19][20] 2014 augusztusában bejelentették, hogy októberben meghirdetnek egy meghívásos pályázatot gyerekeknek szóló előadásokra, melynek nyertese évről évre egyike lesz a nagyszínpados gyerekdarab bemutatóknak és egyben elnyeri a Csukás István-díj elismerést, amit Őze Áron alapított. Kuratóriumának elnökségét maga a névadó író, Csukás István vállalta, ezzel is megerősítve azt az elköteleződést, amivel a színház irányítása a gyermekelőadások alapjául szolgáló új magyar írások megrendelésére, megjelenésére, népszerűsítésére és erősítésére tett erőfeszítéseket,[21][22] azonban ezt később az új vezetés már nem vállalta, így a kezdeményezés önálló életre kelt.[23]

2015. január 1-től Zalán János került kinevezésre pályázat útján az intézmény igazgatói teendőinek ellátására,[24] aki vállalt feladataként az újrapozicionálást, egy szélesebb spektrumú repertoár-portfólió, folyamatosan változó társulat kialakítását és a nemzetközi színházi vérkeringésbe való bekapcsolódást határozta meg.[25] A Pesti Magyar Színház az Európai Színházi Konvenció (European Theatre Convention - ETC) elnevezésű nemzetközi szervezet 2015. április 17-i temesvári konferenciáján egyhangú szavazással teljes jogú tagságot szerzett, mely által magas színvonalú, kreatív és innovatív színházi projektekben vehet részt, illetve előadásaik – nemzetközi támogatással – eljuthatnak Európa elismert színházaiba is.[26][27][28] 2015 novemberétől a színház a könnyed, zenés műfaj felé nyitott.[29][30]

Takács Géza színművész az épület előtt 2015-ben

A 2015/2016-os évadtól kezdődően Magyarországon elsőként vezetett be a színház egy olyan speciális mobilapplikációt, amely audionarráció segítségével látássérülteknek teszi lehetővé színházi előadások teljes körű élvezetét úgy, hogy a narrációt nem igénylő nézőt ne zavarja. A program megvalósítója Tóth Cecília audionarrátor, az Akadálymentes Kultúra Csoport (AKKU) munkatársa és a Sennheiser magyarországi képviselője,[31] az Audio Partner Kft., a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségével együttműködésben. A színház első audionarrált előadása a Harisnyás Pippi című gyerekelőadás lesz, a felnőtteknek szóló művek közül pedig A konyha. Az előadásokat a látássérültek számára egy díszletbejárás előzi meg, hiszen annak teljes ismertetésére a színjáték alatt már nincs elég idő.[32][33] A társadalmi felelősségvállalás fontosságát más megmozdulásokban is középpontba helyezte a színház. 2016-ban Zalán János igazgató Szűcs Sándor ötlete alapján útjára indította a Nézőpontváltó rákellenes színházi staféta programot.[34][35] 2018 tavaszán a „Magyar Színház-barátok” indították el a Hadd Üljek Melletted (HÜM) segítő programot, ami keretében nézők, meghatározott előadásokra sajátjuk mellé féláron vásárolhatnak további jegyeket a Magyar Színházzal együttműködésben álló különböző okokból hátrányos helyzetűekkel foglalkozó iskolák, nevelő-, anyaotthonok és más szervezetek rászorulóinak.[36]

A Miskolcon működő Erőmű Kortárs Művészeti Egyesülettel a Pesti Magyar Színház, a Magyar Írószövetség, a Skandináv Ház Alapítvány és a Theatrum Scholae Közhasznú Alapítvány partnerségi együttműködésben 2016-ban elnyerte az EGT Alap támogatását Jon Fosse: Alvás című drámája magyarországi ősbemutatójának megvalósítására. Ez egy korszerű oktatási anyag, mely televíziós technikával rögzíti a színházi előadás létrehozásának minden egyes kivitelezési fázisát ismeretterjesztési formában, a díszlet- és jelmez tervezéstől kezdődően a kivitelezésén keresztül a próbákon át, egészen a bemutatóig.[37][38][39][40]

A Pesti Kitérő elnevezésű programsorozatot 2017-ben Horváth Illés színész-rendező ötlete alapján Horváth János Antal forgatókönyv- és drámaíróval,[41] Dobos Evelinnel és a színház támogatásával indították el. Célja, hogy a különböző művészeti tematikájú, fiatal művészekre összpontosító, progresszív rendezvényekkel egy olyan jó hangulatú, egymást építő kulturális „közösségi hely” legyen, ami tartalmas szórakozást nyújthat. Az esték két részből állnak: előbb egy „művészi produktum”, – ami lehet filmvetítés, divatbemutató, fotókiállítás, koncert, versest vagy slam poetry, illetve ezek fúziója, – amit kísérőprogramként a színház „szalonjában” kötetlen, zenés mulatság követ.[42][43] Az eseménysorozat célja hosszú távon az is, hogy egy fiatalokból álló közeg is szerveződjön, akik bizalommal fordulnak a színház, főleg a húszas-harmincas korosztályt és a tinédzsereket is célzó darabjai felé is.[42][44]

Felújítási munkák miatt a Radnóti Miklós Színház néhány előadása és a 2018. szeptember 3–10 között zajló, a Thália Színház által rendezett Vidéki Színházak Fesztiválja is a Magyar Színházban kapott teret.[45]

Épületei[szerkesztés]

Az akkor még Pesti Magyar Színház 1837-ben, a Kerepesi úton
Az akkor még Pesti Magyar Színház 1837-ben, a Kerepesi úton
A Nemzeti Színház 1875-ben átépített homlokzata, hozzáépített sarokbérháza
A Nemzeti Színház 1875-ben átépített homlokzata, hozzáépített sarokbérháza

Az első épületek[szerkesztés]

Az egykori Kerepesi úti (a mai Rákóczi út 1. szám alatt, az Astoria szállodával szemben, az irodaház helyén található) telken 1837-ben befejezett színház végül meglehetősen dísztelen, egyemeletes épület lett, melyet megyei támogatással, közadakozásból építettek. A klasszicista stílusú épületet Zitterbarth Mátyás építette Telepi György átalakított tervei alapján.[46]

1875-ben a már (1840 óta) Nemzeti Színházként működő társulat épületének homlokzatát Szkalnitzky Antal építette át egy sarokházzal kiegészítve, amiben bérlakások voltak, melyek bevétele a színházat gazdagította, és ott működött Színi Tanodája is.[47][48] Az épületet később életveszélyesnek minősítették és végül 1913-ban lebontották – a társulatot már 1908-ban átköltöztették és ezután több ideiglenes színházépületben játszott, amíg a Hevesi Sándor téri épületbe került.[49]

A Népszínház (ekkor már Nemzeti Színház) épülete 1964 előtt a Blaha Lujza téren

1908-tól a Blaha Lujza téren működő Népszínház épületében bérlőként játszott a társulat 40 éven át. 1948–1950 között az ingatlana Nemzeti tulajdonába került.[50][51][52] 1965-ben lebontották.

1964 decemberétől majd' két éven át az akkori Petőfi Színház (később Thália Színház) terei szolgálták ki a Nemzetit, miközben a Hevesi Sándor téri épületet átépítették, és ahol szintén csak pár évet játszott volna a társulat.

A Hevesi Sándor téren[szerkesztés]

Magyar Színház 1897. A Láng Adolf tervei alapján épült régi épület - korabeli képeslap

Az eredeti épület több színháznak is otthont adott, mielőtt 1966-ban egy jelentős átalakítás után a Pesti Magyar Színház (2000-ig Nemzeti Színház) társulatáé lett.

A Magyar Színház 1897-ben épült a XIX. század hagyományos stílusában, Láng Adolf építész tervei szerint. A Rákosi-Beöthy család[m 2] vezetésével alapított színház 1897. október 16-án tartotta első előadását az akkor még külvárosinak számító városrészben, az Izabella - ma Hevesi Sándor - téren. A főváros második magánszínházának két emelet magasságba szökő nézőterének befogadóképessége 996 fő volt. Első korszakában legfőképpen operetteket játszott, majd fokozatosan, tíz év fennállás után komoly prózai színházzá alakult. Beöthy László második igazgatói korszakában, 1907−1918 között már magyar és külföldi kortárs drámák és klasszikusok alkották műsorát, amelyek játszására meghitt nézőtere kiváltképp alkalmassá tette.

Vágó László: Az újonnan átalakított Magyar Színház, 1915

1914-ben a színházat Vágó László építész építette át: új előcsarnok épült, a nézőtér férőhelyeit pedig egy átrendezéssel jóval ezer fölé növelték.[12] „A szó szoros értelmében kivájta a színház belsejét” – fogalmazott 1915-ben Relle Pál. tágas előcsarnokot alakított ki. A kocsifelhajtó helyére kerek, oszlopos, fedett helyiség került. Innen lépcsők vezettek a páholyerkélyekhez, míg a karzathoz külön lépcsőkön, az utca felől lehetett feljutni. Ez a korábbi torlódásoknak véget vetett. A ruhatárak és a többi mellékhelyiség könnyen megközelíthetően a két oldalra kerültek. A földszinti páholyokat megszüntette helyükre a nézőtérről kivezető ajtók kerültek, az emeleti páholysorokat előbbre hozta és megdöntötte. Az első erkély elé nyitott páholyok kerültek. A nézőtér színvilágát: fehér-aranyba díszítőelemek és fehér oszlopok között a székek fekete keretű, bordó és bíborvörös selyembrokát-huzatjai, drapériák, kárpitok, tükrök és az új világítás alakította, mennyezetén Kádár Béla három pasztelltónusú rajzfreskója volt. Az átalakított Magyar Színház 1914. december 20-án nyílt meg.[55]

1945. január 28-án, – bár a második világháborúban a színház súlyos bombatalálatokat kapott – Szabadság Matinét tartottak színészei – többek között Abonyi Géza, Gobbi Hilda, Major Tamás – és egy alkalmi zenekar. Zsúfolásig telt a nézőtér, pedig fűtetlen helyiségbe a nyitott zsinórpadláson át hullott a hó, de Várkonyi Zoltán azt kiáltotta a színpadra lépve, „Élünk!“, így ezzel, itt indult újra a háború utáni magyar színjátszás.[56]

A Magyar színház egészen az államosításokig magánszínházként működött. 1947−1951 között a Nemzeti Színház kamaraszínháza, majd 1951−1961 között a Madách Színház, 1962−1964 között a Petőfi Színház otthona volt.[12]

Az üres színház halott színház. Éltessük, legyen mindig egy olyan hely, ahol jobb lenni, mint máshol, ahol a nézőkkel együtt túl lehet élni mindent és ebben a közös játékban, úgy telik el az életünkből két, két és fél óra, hogy viszünk valamit magunkkal, valamit amitől azt mondhatjuk, hogy: „Élünk“!

– Őze Áron színigazgató –
2014, színházak éjszakája megnyitó[56]

Magyar Theatre-Budapest.jpg

A Hevesi Sándor téren álló színház mai arculatát 1964−66-ban nyerte el, amikor Ázbej Sándor tervei szerint teljesen átépítették. Igen nagy átalakításon ment keresztül. A régi színházat egészen a vasfüggönyig elbontották. Szerkezetéből csak a nézőtér főfalrendszere és tetőszerkezete, valamint az üzemi rész főfalrendszere maradt meg, és teljes egészében kicserélték az épületgépészet, a színpadtechnika, valamint a belsőépítészeti berendezéseket is.[57][12]

Faintarzia a színésztársalgóban
A Vámpírok bálja előadás szereplője és producere

Az épület két új szinttel magasabb lett, és a tér felé is 8 méterrel terjeszkedve, jóval nagyobb alapterületűvé vált. Ezáltal lehetőség nyílt egy impozáns előcsarnok kialakítására és a színház műhelyeinek, jelmez-, és bútortárainak elhelyezésére. A régi öltözőket korszerűsítették, és tíz újabbat is építettek. A színésztársalgót díszítő intarziás falikép Szinte Gábor festőművész, díszlettervező alkotása, mely a színház belső életének mindennapjait mutatja be a színésznők öltözőjén, a műszaki berendezéseken és a színpadi kellékeken keresztül. A színpadot is megnövelték, s új nézőteret alakítottak ki rejtett világítással, akusztikai plafonnal. Páholyok helyett egy meredek erkélyt alakítottak ki. Oldalfalai mély barna színű diófa burkolatot kaptak, kontrasztban a székek cinóbervörös kárpitjával. A színház befogadóképessége az átépítés után 756 fő volt, a 2010-es években 665 fő. (A földszinten 374, az erkélyen az oldalpáholyokkal együtt 291 néző foglalhat helyet.) Az előcsarnok fekete márvány burkolatában Barcsay Jenő szobrászművész nagyméretű aranyhátteres mozaikképe fogadja a nézőket, görög kórus képzetét keltő kedélyesen társalgó asszonyalakjaival.[12][58]

Az Ázbej-féle új épület főhomlokzata zsolnai pirogránitból készült. A 757 elemből álló dombormű homlokzata Illés Gyula szobrászművész munkája: különböző színházi témák figurális ábrázolásai. A legalsó, a szalagablak alatt elhelyezkedő részen függöny mögül leskelődő színházi maszkok sorakoznak különböző hangulatokat és érzéseket megelevenítve, azonban ezek azóta nem láthatóak, mióta egy reklámtáblát helyeztek föléjük, felső három részen emberalakok és színházi hősök jelennek meg. Az épület tömege tömbszerű, a síkfelületeket változatosabbá tevő téglalap alakú táblák sajátos ritmikát adnak az oldalsó és a hátsó homlokzatoknak. Színezésük nem az eredeti terv része, azt a Szövetség ’39 Művészeti Bázis 2010-ben készítette.[58]

Az épület stúdiószínháztermét, a Sinkovits Imre Színpadot 2001-ben alakították ki a korábbi háziszínpad átépítésével, amelynek befogadóképessége 96 fő.[12]

További játszóhelyek[szerkesztés]

A színház egyes időszakokban több játszóhellyel is rendelkezett.

Kamaraszínháza volt 1924–1925 között az Andrássy út 69-ben,[59] illetve 1925–1932 között a Blaha Lujza Színház épülete Kamara Színház néven, majd 1937–1944 között az Andrássy úti Színház Nemzeti Kamara Színház néven,[60][61] 1945–1951 között a Magyar Színház (a Hevesi Sándor téri épületben),[62] 1951–1982 között a Petőfi Sándor utcai egykori Belvárosi Színház, Katona József Színház néven,[63] majd 1982–2000 között a Várszínház.[64]

Az intézmény infrastruktúrájához tartozott épületek[szerkesztés]

Mosoda bejárat, Hevesi Sándor tér 2014
Mosoda bejárat, Hevesi Sándor tér 2014
Patkó villa, Visegrád 2013
Patkó villa, Visegrád 2013

Az intézmény Nemzeti Színházi működéséből 2000-ben számos épületet és bérleményt is megörökölt. Infrastruktúrájához tartoztak többek között: díszletépítő,[m 3] cipész, férfi- és női varroda műhelyek, cipő- és jelmezraktár[m 4]. Ezek közül többet több pesti színház is használt.[13]

1947-ben a Nemzeti Színház kérésére, miszerint ahol „az ország első színházának művészei, műszaki személyzete és tisztviselői pihenhetnének”, Rajk László akkori belügyminiszter az addigi MAC motorsport-repülő és jachtosztályának siófoki üdülőjét adományozta oda.[67] Ez 2011-ben, magas költségei miatt állami kezelésbe került.[15]

A Visegrád közeli Gobbi Hilda-alkotóház (az un. Patkó villa[68]), a művésznő végrendeletében hagyta az intézményre. Üzemeltetést a Pesti Magyar Színház 2017-ben a Nemzeti Színháznak ajánlotta fel,[13][69] majd 2018-ban a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. kezelésébe került.[70]

Története[szerkesztés]

Előzmények[szerkesztés]

Európa-szerte a nemzeti nyelvű reneszánsz dráma megjelenésével a 16. századtól sorban indultak kezdeményezések nemzeti színházak megnyitására.

Mária Terézia rendeletei értelmében a játékszínek – színházépületek – felépítése az egyes városok érdeke és feladat volt, ahogy az előadások engedélyezésének joga is. A vándortársulatok által fizetett bérleti díjakból befolyt összegek a városok különféle szociális intézményeinek támogatására szolgált. Ezen városi vagy uralkodói tőkéből épített színházak nyelve a német volt, amik mellett a magyar, kezdetben nemesi színtársulatok a nemzeti öntudatra ébredés kísérőjelenségeként jöttek létre, mint a nemzeti nyelv és eszme apostolai.

A 18. század végétől egyre több tanulmányban, hírlapi cikkben, röpiratban foglalkoztak a magyar játékszín, vagyis az állandó épülettel rendelkező és társulattal játszó magyar nyelvű színházházak kérdéskörével, azon belül is kiemelt jelentőséget szánva egy, első magyar játékszín létesítésének Pest-Budán (ami csak 1848-ban lett Magyarország fővárosa). Az akkor még a Habsburg Birodalom részeként létező magyarországi színészet kétnyelvűségének következtében külön utakat járt a német, illetve a magyar színjátszás és színházépítkezés. A magyar színészet és színház ügye a kezdetektől összefonódott a Magyar Tudós Társaság, a nyelvművelés és a nemzetiség ügyével és így pártfogója az európai színháztörténetben szinte egyedülálló módon maga az országgyűlés volt. Már megalapításának nehézségei is az ebből adódó szervezeti, ideológiai és anyagi konzekvenciákból adódtak.

A magyar játékszín ügye az országgyűlésben először 1807-ben került szóba, a magyar nyelv előmozdítását célzó bizottság munkájában. Már az 1810-es évek közepétől tervezték Pesten magyar színház felépítését. Kultsár István, a Hazai és Külföldi Tudósítások szerkesztője, a magyar színházügy lelkes támogatója vásárolt is egy telket a Szép utcánál. 1825-ben azonban az országgyűlésben még mindig csak felirat formájában tiltakoztak a vándorló magyar színészet helyzete ellen. 1831 augusztusában Pest vármegye közgyűlésén hozták létre azt a nemzeti nyelv és színház ügyében megalakított választmányt, amelynek a felkérésére Széchenyi megírta röpiratát. Ekkorra már három magyar színház is felépült – Kolozsvárott (1821, Farkas utcai színház), Miskolcon (1823) és Balatonfüreden (1831) –, az országgyűlés ezek tapasztalatait szerette volna a pesti játékszín építésénél felhasználni.

Az 1830-as évek elejére a rohamosan fejlődő, polgárosodó Pesten, ami ekkorra már a magyar kulturális és közélet központja volt, a színház felépítésének és az állandó színtársulat kibontakozása az önkéntes adományok, gyűjtések sikertelensége és a (francia, német udvari színházakból kinőtt nemzeti színházak) legfőbb biztosítékul szolgáló uralkodói támogatás lehetetlensége (az ilyen színházak határozott nemzeti és önálló nyelvművelő feladata és törekvései) miatt labilissá vált, a városi tőkéből épített és tisztán tőkés vállalkozásként funkcionáló színházak pedig magas bérleti díjaik miatt elérhetetlenné. Két további lehetőség körvonalazódott. Az egyik a részvénytársasági alapon történő építkezés, mint a jogilag és szervezetileg legegyértelműbb vállalkozás. Ennek az eszméjét vetette fel és körvonalazta Széchenyi 1832-ben megjelent művében. A másik az országosan, a törvényhatóságokra kivetendő subsidium lehetősége volt. 1834–1835-től ez kezdett Széchenyi módosított Duna-parti színháztervévé és reális lehetőséggé válni.

A Duna-parti helyszín, a Múzeum és a József körúti épületek és a Német Színház elhelyezkedése egy 1832-es térképen

1835-re Pesten három magyar színház terve bontakozott ki. A Széchenyi által képviselt magyar Nemzeti Színházé (francia minták alapján, magyar építésszel, így előbb Pollack Mihály, majd) Hild József tervei alapján, a későbbi Magyar Tudományos Akadémia székházánál, ami terv 1836. április 4-én az országgyűlésen egy szavazat híján elbukott; Pest vármegye ideiglenes színházáé,[m 5] ami 1936-ban már épült a Hatvani-kapun kívül a Kerepesi úton, a Grassalkovich Antal herceg által adományozott telken és Pest városának Magyar Színházáé, szintén a Duna-parti telken, amit saját költségén is hajlandó lett volna felépíttetni és a már fennálló német színházhoz hasonlóan városi színház lett volna, melynek igazgatása és jövedelmei a várost illették volna meg.[72] Ezekből Pest vármegye színházát nyitották meg 1837. augusztus 22-én.

A Pesti Magyar és Nemzeti Színház[szerkesztés]

A Rákóczi úton[szerkesztés]

Az Életképek első számának (1844. január) címlapján a Nemzeti Színház épülete

Már az 1800-as évek elején felmerült az igény egy magyar játéknyelvű színházi intézmény létrehozására. A színház alapítását sokat sürgették, többek közt Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc és Katona József is. Széchenyi István részvénytársasági alapon egy nagyszabású színházépületet képzelt el a pesti Duna-parton. 1831-től[73] Földváry Gábor, Pest vármegye alispánja vette kezébe az ügyet, aki Grassalkovich Antaltól kért és kapott építési telket az akkori Kerepesi út és Országút, azaz a mai Múzeum körút és Rákóczi út sarkán,[3] a mai - 1991-ben épült - East-West Business Center irodaházának helyén. Ezt az épületet, tekintettel a Duna-parti tervekre és a terület akkori külvárosi jellegére, már az építésekor ideiglenes színháznak szánták, ám az adományozólevélben kikötötték, hogy amikor a „nagyobb színház felállíttatik, kevés változtatással akár konzervatóriumnak, akár pedig más színészeti használatnak szolgálhasson és azon nagyobb színháznak kiegészítő része légyen”, különben az adomány visszaszáll a családra. Még 1843-ban – amikorra a Pesti Magyar Színház már mint Nemzeti Színház játszott – is ez volt a terv, ezért kérvényezték, hogy a Pesti Városi Német Színházat bérbe vehessék ideálisabb méretei és elhelyezkedése miatt, ám erre nem kaptak engedélyt. A bonyodalmak akkor kezdődtek, amikor 1859-ben vita támadt a telek helyét és hasznosítását illetően. A Pest városi tanács nem ismerte el ez ügyben a Nemzeti Színház igazgatóságának illetékességét, mert az 1839/40. évi XLIV. törvénycikk 3. §-a szerint a felügyeleti jog a helytartótanácsot illette meg. Az pedig, az 1864. június 2-án kelt jelentésében előadta, hogy a Nemzeti Színház céljaira adományozott telek érintetlenül áll, mert ez a telek a Zrínyi és Béla utcák közötti Duna-parton van, míg a Duna-gőzhajózási társaságnak 1856. december 19-én a Béla és Arany János utcák közötti területet adta el, a Tudományos Akadémiának pedig az Arany János és Széchenyi utcák közötti részt engedte át, amely 1835-ben, a színházi telek kijelölésekor még a Duna medréhez tartoztak s csupán a későbbi rakpartépítéssel váltak használhatókká. Továbbá a Pest városi tanács 1860. augusztus 8-án kénytelen volt azt jelenteni, hogy a Lánchíd előtti térre vonatkozó szabályozási terv következtében a telek nem használható fel többé színházépítésre. Az ezt követő tárgyalások azt az eredményt hozták, hogy Pest városa dunaparti telkeiből az eredetileg megállapodott 600 helyett végül 896 négyszögölnyit engedett át és 1869. április 2-án a Nemzeti Színház kívánságára árverés útján értékesített 403 293 forintért a Thonet testvéreknek. A befolyt pénzből a színház igazgatósága kölcsönt vett föl és megvásárolta a színház mellett fekvő Westermayer-féle saroktelket. A Nemzeti Színház új elhelyezésére az első tervet Szumrák Pál pest­városi főmérnök készítette. Ebben a Nemzeti Színházat és Operaházat még együtt képzelték el s az új színház helyéül a Dohány utca, Rákóczi út és Károly király út között fekvő házak és szálloda lerombolása által nyerendő területet jelölte meg – Párizs város példájára hivatkozva, ahol az új operaház számára szintén számos házat kellett kisajátítani és lerombolni –, ami legfeljebb másfél millió forint költséget jelentett volna. A pestvárosi tanács pártolta a tervet s 1868. szeptember 22-én felterjesztette a miniszterelnökhöz. Ez azonban mégsem valósult meg, mert időközben az a felfogás jutott érvényre, hogy a drámai és operai művészetet külön kell választani és az utóbbi számára külön színházat kell építeni. 1873. július 16-án a Pest-városi közgyűlés beleegyezésével az eladott Duna-parti telekért kapott vételárét megvették azt a Hermina téri telket, melyet Pest városa 1872. január 24-én még az oda építendő Népszínház javára ajándékozott és az így, a kapott pénzből az új Nagykörúton kapott újabb ingyen telken épült föl. Így végül a város 1834. évi telekadománya által nem a drámai színjátszás, hanem az opera jutott állandó hajlékhoz.[72][74]

A nyitó előadás plakátja

A Pesti Magyar Színház alapkövét 1835-ben rakták le, s 1837. augusztus 22-én nyitotta meg kapuit a teátrum. A nyitóelőadáson Vörösmarty Mihály Árpád ébredése előjátékát és Eduard von Schenk Belizár című drámáját mutatták be.[75]

Mivel a leendő színház működtetésének előkészítéseként 1837 áprilisában meghirdetett pályázat a színház bérletére viszonylag későn történt, ezért - noha határidejét június 14-ig kitolták, - eredménytelenül zárult. Így a vármegye színházi bizottsága részvénytársaság alapítását határozta el, mellyel három évre átadta a részvénytársaságnak az új színház igazgatását. A megoldás tehát átmeneti. A részvénytársasági forma a pártolás koncentrálását célozta: eleve csak morális osztalékot ígértek, s csupán a tőke visszafizetését szavatolták (az esetleges nyereséget is a színház javára fordították volna). Igazgatót csak a július 26–27-én, a részvénytársaság igazgatóválasztmányának ülésen választottak, Bajza József személyében, aki mellé Mátray–Róthkrepf Gábort rendelték zenei vezetőnek. Az igazgatót erősen alárendelték a választmánynak: a színészekre nem, csak a technikai személyzetre terjedt ki személyzeti jogköre, s a havi repertoár és elszámolás ügyében is a választmánynak tartozott felelősséggel, annak valamennyi határozatának végrehajtójaként. E felemás megoldással egy folyamatos konfliktusforrás jött létre a gazdasági-adminisztratív megyei vezetés és a művészeti igazgatás között, elsősorban a műsorpolitika és a színészszerződtetések területén. Minthogy a főbb szerződtetések ügyében már a július 4-i igazgatóválasztmányi ülés intézkedett, Bajza kész társulatot kapott – igaz, a budai Várszínházban már nagyjában-egészében kiformálódott az az együttes, amelynek névsorát legfeljebb egy-két névvel lehetett volna a vándortársulatokból megerősíteni. Az új színházépület, méreteit és befogadóképességét tekintve - Novák Dániel építésznek, 1837 nyarán közölt sorozata alapján, - a főbb európai színházakéval nemzetközi összehasonlításban közepesnek volt tekinthető ugyan, de minden téren jóval felülmúlta az addig, magyar színtársulatok számára emelt épületeket. Mivelhogy a bérletrendszer bonyolultabb, nehézkesebb és 70–100%-kal drágább lett, illetve teljesen hiányzott a havi bérletezés jól bevált gyakorlata, s ráadásul megvonták az alacsonyabb rangú kormányszéki tisztviselők 50%-os kedvezményét, a színház elvesztette a budai Várszínházban kialakult törzsközönségét, akik pedig erejükhöz mérten az építkezést is támogatták. Más körülmények is sújtották ezt a közönségréteget. Zömük ugyanis Budán lakott, hivatalához közel; a Pest (akkori) külvárosában lévő új színház éppoly távoli, s télen a hajóhíd szétszedése után ugyanolyan nehezen megközelíthető volt számukra, mint korábban a Várszínház a pesti közönségnek. Sőt, a főrangúak megtartották páholyaikat a Német Színházban is, és amíg igen kevés kivétellel ők maguk többnyire odajártak (főleg operaelőadásokra), a Pesti Magyar Színházba gyakran személyzetüket küldték. Így tehát megismétlődött az a Kolozsvárott már másfél évtizeddel korábban tapasztalt és csődöt is mondott gyakorlat, amely a színházépítés, a működtetés és a törzsközönség funkcióját és terheit ugyanarra a szűk társadalmi rétegre kívánta hárítani. A színházpolitikai elképzelések az intézményen belül, a választmány és az igazgató ellentétei az opera körüli vitákban, az ún. operaháborúban éleződtek ki. Mátray-Róthkrepf Gábor zenei vezető a választmánynak tett javaslatában érett, begyakorlott, magyar származású vagy anyanyelvű, külföldön szereplő énekesek megnyerését tartotta kézenfekvő megoldásnak. 1838-ban, Rosty Albert és Erkel Ferenc megbízási, illetve szerződési feltételei – az amúgy is korlátozott igazgatói feladatkör további szűkítésével – Bajza lemondásához vezetett. Ez után 1840-ig, a választmány tagjai látták el a konkrét igazgatási feladatokat is, rendszerint néhány hónapig, utána beleunva-belefáradva, vagy hivatali, gazdálkodási teendőik után látva. Bajzát Szentkirályi Móric, Ilkey Sándor, gr. Ráday Gedeon, Nyáry Pál, majd ismét Ilkey követte az igazgatói székben.[76]

Átépítése után a Nemzeti Színház első épülete és hozzáépült bérháza, képeslap (1900)

A színház 1840-ben a vármegyétől az állam tulajdonába került, és akkor kapta a Nemzeti Színház nevet.[3] E megnevezés első ízben 1840. augusztus 8-án jelent meg a színlapon, Erkel Ferenc első operájának, a Báthory Máriának ősbemutatóján. Ezt megelőzően, 1840. május 12-én született meg a pozsonyi országgyűlés munkájának eredményeképpen az 1840: XLIV. tc., amely szerint: „A Pesten most fennálló, a törvényhatóságok által gyűjtött szabad ajánlatokból felépült magyar színház, ... mint nemzeti tulajdon országos pártolás alá vétetik...”.[77] A játékszínt nemzetivé emelő határozat végrehajtása, azaz a színház tényleges átadása országos kezelésbe egészen 1843-ig elhúzódott.[78][79] Az elkövetkezendő években kialakult a Nemzeti Színház törzsközönsége, rögzültek a színházlátogatási szokások és a közönség jelenlétét egyre inkább műveltségi, művészi tényezők befolyásolták. A szabadságharc és az abszolutizmus viszontagságos éveiből kevés adat maradt az utókorra, az azonban biztosan elmondható, hogy 1848 november–decemberében a színház történetének egyik legfényesebb korszaka volt. Azért válhatott népszínházzá, mert a kedvezőre fordult külső események színvonalára tudta emelni a belső tényezőket is, így az új, már a forradalom után született eredeti darabok sikere előadásról előadásra emelkedett, de nem tartott sokáig.[80] Fellendülés csak az 1870-es évektől következett be, mely korszakot Podmaniczky Frigyes – a színház akkori intendánsa – „aranykor”-nak nevezett el: a drámai szakon előbb Szigligeti Ede – 1873-tól 1878-as haláláig – és Paulay Ede másfél évtizedes – 1878-tól 1894-ig – igazgatóságának éveit, az operai ágazatban az Erkel család, Ferenc, majd Sándor irányítása alatt eltelt időszakot. Ekkor a társulat nem csak Pesten, hanem Budán is játszott a Várszínházban. Bár a technikai és műszaki adottságok és így a műsor is a két színházban megegyezett, de az állandó díszletszállítás legalább olyan nehézségeket okozott, mint a társulat rendszeres átjárása a Duna másik oldalára. Mégis, egy sokáig „megbonthatatlan” szerződés miatt a Nemzeti Színház még évtizedeken át szolgáltatott műsort a budaiaknak.

1875-ben megépült a Népszínház, melynek egy megkötött szerződés értelmében átadtak játszásra minden (abban a korban igen népszerű) népszínművet. Podmaniczky ez után nem sokkal így fogalmazott: „...nemzeti drámai színházunk van, mely nem szorul sem cigányzenére, sem korcsmai dalokra, sem zsiványhistóriákra, hogy létjogát bebizonyítsa s fennmaradhatását biztosítsa.” Hogy kielégítsék az igényeket, amíg a két tagozat (dráma, opera) egy egységként működött, a Várszínház-beli szerepléseket is beleértve, a Nemzeti Színház általában 180–185 előadást teljesített évadonként. Ez az előadásszám általában kilencven különböző darabból állt össze. 1884. június 30-án búcsúzott el egymástól a két tagozat, ugyanis ekkor volt itt az utolsó operaelőadás, ettől kezdve az operák az 1884. szeptember 27-én megnyílt Operaházban kerültek színre. Ezek következtében megváltozott a műsorrend: az addigi évi száznyolcvan prózai előadás helyett attól kezdve évi kétszázhatvan előadást kellett adniuk, mely terhen Paulay műsoralkotó és együttesépítő munkája segítette át a társulatot. 1894-ben bekövetkezett haláláig a Nemzeti Színház egész Európában elismert magas művészi színvonalat ért el. Ám nemcsak az ő elvesztése sújtotta a színházat. 1896-ra megépült a Vígszínház, amelyik épp a legsikeresebben működő színjátéktípusokat, a vígjáték és a bohózat műfajú előadások nézőit „vitte el”, így valamiképpen pótolni kellett az elmaradt közönséget. Azután gyors egymásutánban a Magyar Színház (1897), majd a Király Színház (1903) is megnyitott. 1901–1903 között Beöthy László igazgatása alatt a francia, a következő hat évben, Somló Sándor igazgatósága idején a magyar drámákkal is próbálkoztak.[81]

Tőry Emil és Pogány Móric meg nem valósult nyertes pályaműve a Múzeum körút és Rákóczi út sarkán[82]

Eközben azonban a Nemzeti Színház épületének szerkezetei és műszaki megoldásai felett is eljárt lassan az idő. Bár Szkalnitzky Antal tervei alapján 1875-ben a homlokzatát teljesen átépítették, új díszletraktár került a Múzeum körútra néző oldalra és egy bérházat is csatoltak hozzá, egyre többen sürgették egy új épület megépítésének fontosságát.[3][47][83] Hetvenegy év működés után, 1908-ban zárták be a Nemzeti Színház első, de eleve ideiglenesnek szánt épületét, amelyet 1913–1914-ben végleg lebontottak, hogy egy új, modernebb és nagyobb épületkomplexum (színház, bérház, raktárak és műhelyek) épüljön a helyére.

A József körútnál[szerkesztés]

Az 1965. április 23-án felrobbantott régi Nemzeti Színház. A 20. század elején

Az ország első színháza az 1875-ben épített, nagyobb és díszesebb, fővárosi fenntartású Népszínházba költözött át, bérlőként. Az 1911–1913 között tartott sikeres tervpályázat után, hogy önálló, saját épületbe költözzön a korábbi Grassalkovich-féle telek területén, előbb az első világháború, majd a gazdasági világválság miatt meghiúsult. Ezt követően egy újabb, az úgynevezett Horthy Miklós-Fórum[84] vagy csak Fórum[85] terv a második világháborúig elhúzódott, utána pedig már ez sem valósult meg. A Népszínház épületét 1944-ben súlyos találat érte. A felújítási munkálatok több évig eltartottak, végül 1948–1950 között az állam és a Nemzeti Színház tulajdonába került.[50][51][52]

A Népszínházi Bizottmány és a Nemzeti Színház között kötött szerződésben biztosították a főváros anyagi érdekeit és azt is, hogy a Nemzeti a népies színművek játszását rendszeres gyakorlattá teszi műsorában.[86]

Bajor Gizi Molnár Ferenc: Úri divat c-ű színdarabjának főszerepében; Ambrus igazgatásának kezdetén

1908 és 1917 között Tóth Imre volt a Nemzeti Színház igazgatója – akit 1876-ban Szigligeti Ede szerződtette a és 1893-ban Paulay Ede nevezte ki rendezővé, és aki ezt a munkakörét a Paulay halálát követő zavarosabb évek során mindvégig megtartotta.[87] Rögtön igazgatása elején egy olyan társulatot, amely épp a régi Nemzeti Színház intim nézőteréhez és finom hatások közvetítésére kiválóan alkalmas színpadjához volt szokva, kellett csupán a nyári időszak néhány hete alatt beállítania egy eredetileg zenés műveknek szánt színpadra, egy sokkal nagyobb nézőtér elé, ráadásul úgy, hogy a modern dráma és a modern színjátszás éppen abban az időben a „legintimebb hatásokat” kereste. Ezért új stílust kellett teremtenie új beszédtechnikát, gesztusokat és legfőképpen egy új műsort – Hevesi Sándorral megerősítve a társulatot. Ezután szervezőkészségével sikerült még két egymást követő nehéz időszakon is keresztül vinnie a társulatot: az első világháború alatti megritkított műsorú apatikus hangulatú, de költekező közönségű korszakán, és az azt követő őszirózsás forradalom zavargásain – Rédey Tivadar is az egyik legkiválóbb igazgatóként említette. Sorozatosan mutatott be olyan műveket, amelyek megnyerték a közönség tetszését, és a későbbi irodalmi igényeknek is megfeleltek. Nagyjából két műsorréteg képviseltette magát: a népdráma, népszínmű jellegű és a történelmi darabok. Rendelkezésére készítettek fényképeket a régi Nemzeti bontásáról. Igazgatása alatt azonban nem járt sikerrel elhelyezési és személyi nehézségek miatt, hiába tett több kísérletet a színház addigi iratgyűjteményének „visszaszerzésére” a lebontott és újjáépítendő épületből.[88][89][90][91] Eközben 1912–1917 között Bánffy Miklós pedig az állami színházak – a Magyar Királyi Operaház és a Nemzeti Színház – élére került intendánsi jogkörrel.[92] Ambrus Zoltán igazgatói pályája jól kezdődött. Bajor Gizi fölfedezése mellett – azaz hogy az elődje által szerződtetett, akkor még pályakezdő művésznőre főszerepeket osztott – vonzó kortárs szerzők, mint: Lengyel Menyhért, Bánffy Miklós, Szomory Dezső, Herczeg Ferenc és Hevesi Sándor színjátékát a színház legjobb erőinek tolmácsolásában tűzte műsorra és – kihasználva az első világháború színházi konjunktúráját – en suite-szerűen[m 6] illesztett a repertoárba. Azonban hamarosan a politikai helyzet kereszttüzébe került. 1919 után, a Magyar Tanácsköztársaság időszakában erősen korlátozták működését, majd mandátuma lejártával – nem kielégítő teljesítményére hivatkozva – le is váltották.[93]

1922–1932 között Hevesi Sándor vette kézbe a Nemzeti Színház irányítását. Még 1902-ben Beöthy László szerződtette először, rendezőként, ám ekkor még nem nézték jó szemmel színházi reformelveit, amivel később mégis áttörést és nagy sikereket ért el.[m 7] Amikor átvette a színház igazgatását, anyagi tekintetben minden rendben ment, így a hivatal nem nagyon avatkozott a színház életébe és már egy erős koncepcióval is rendelkezett. Számára „a színház a tisztán kiejtett beszéd temploma”. Sikerét problémamegoldó képességének, merész színpadi újításainak, színi kultúrát terjesztő küldetéstudatának köszönhette, de a diplomáciai érzéknek hiányát szenvedte és – politikától sem mentes – dramaturgiai átiratai is nagy vitákat keltettek, így mind több ellensége is akadt. Mint igazgató sok új magyar drámaírót hozott a Nemzeti Színházhoz, például Csathó Kálmánt, Móricz Zsigmondot, Zilahy Lajost, és a régieket is újabb drámák megírására sarkallta, így Herczeg Ferenc sok régebbi művét felújította, és újak megírására is ösztönözte. Személyes felfedezettje volt a később szcenáriumíróként[m 8] is világhírt szerzett Lengyel Menyhért. Mindeközben Ibsent, Molière és Shakespeare-t is új magasságokba emelte (nekik szentelt ciklusokat szervezett) az ország első színházának színpadán. 1924-ben elérte, hogy az Andrássy út 69. szám alatt negyedik állami színházként megnyíljon a Nemzeti Színház kamaraszínháza, az intimebb előadásokhoz, ami anyagi vonzatai miatt a Városi Színház bérletét még az év novemberében fel is mondták. A harmincas évek elejére tetőző nagy gazdasági válság okozta színházi dekonjunktúra jelentős előadásszám-csökkenéshez vezetett, ráadásul támogatója, Klebelsberg Kuno miniszter halálával korszaka véget ért, távozását Hóman Bálint pecsételte meg – bár a nemzetközi szakma kiállt mellette –, korlátozása elől a Magyar Színházhoz szerződött.[94][95] Márkus László egyetlen évadban (1932–1933), majd Voinovich Géza kormánybiztosi minőségben két évadon át (1933–1935) követi a színház vezetői székben.

A Hevesi Sándor téren[szerkesztés]

A Magyar Színház bejárata előtt Losonczi Kata színésznő 2015-ben

1964. február 13-án a televízióban is bejelentették, hogy metróépítés miatt lebontják a Blaha Lujza téri épületet. Ezzel egy időben a társulat újabb ideiglenes hajlékának a Hevesi Sándor téren álló, addig is színházként üzemelő épületet jelölték ki. Amíg a „célra megfelelő állapotba” hozták a teátrumot, a Nemzeti Színház társulata a lebontásra ítélt Népszínház épületéből 1965 januárjától átmenetileg az akkor felújított Nagymező utcai,[96] későbbi Thália Színház épületébe költözött.

A Hevesi Sándor téri színház mai arculatát 1964−66 között nyerte el, Ázbej Sándor tervei alapján teljesen átépítették. A Nemzeti Színház 1966. október 1-én Az ember tragédiája című előadással kezdte meg ott a 34 évig tartó „ideiglenes helyén” működését.[97] Itt alapította meg Bodnár Sándor a színház színészképző intézményét, a Nemzeti Stúdiót.[98] A színház életébe azonban rendszeresen beleszólt a politika. Meghatározó változást jelentett, amikor 1978-ban, felső‍ utasításra a kaposvári és a szolnoki teátrumból kerültek színészek és jelentős rendező‍egyéniségek (Ascher Tamás, Székely Gábor és Zsámbéki Gábor) a teátrumba. A más munkatempó és játékstílus viharokat kavart, ezért 1982-ben az addigi kamaraszínházból meg is alapították az önálló Katona József Színházat. A társulatból olyan meghatározó mű‍vészek tartottak velük, mint például Major Tamás, Gobbi Hilda, Máthé Erzsi vagy Sinkó László. A színház nimbusza jelentő‍sen megtört, ekkortól számos igazgató váltotta egymást, mindenki saját embereivel formálta a színházat. A végső törést azonban az okozta, amikor 1991–99-ig Ablonczy László újságírót ültették a direktori székbe és lényegében egy szakmai bojkott kezdődött a színház ellen, ami még a 2010-es években is éreztette hatását.[6]

Hosszú huzavonákat (előbb egy 1965-ben nyert nemzetközi pályázat[99] a VárosligetbenGobbi Hilda kezdeményezésére 1985-ben – kapott építési engedélyt, majd 1987-ben egy új helykijelölő pályázat alapján az Engels (ma: Erzsébet) téren engedélyezett és 1997-ben ugyanígy, de immár ténylegesen el is kezdett építkezés fulladt kudarcba) követően, az 1998-as országgyűlési választás után miniszteri, majd 1999-től kormánybiztost neveztek ki Schwajda György személyében a Nemzeti Színház építésére. Az új beruházás helyszíne végül a Lágymányosi (ma: Rákóczi) híd pesti hídfőjénél lévő telek lett.[46] Eközben 1999. június 1-jétől 2002. június 30-áig a Nemzeti Színház igazgató-főrendezői posztját Iglódi István kapta meg.[100] 2000. szeptember 27-én a cégbíróság bejegyezte a Nemzeti Színház Részvénytársaságot, ami az új Nemzeti Színház építésével összefüggő beruházás koordinálására volt hivatott, vezérigazgatója pedig az új teátrum létrehozását felügyelő kormánybiztos volt.[101] Ezzel párhuzamosan a Hevesi Sándor téri intézmény nem szűnt meg, a minisztérium Pesti Magyar Színházra keresztelte,[102] majd 2002 márciusában, az elkészült új épület a benne szerveződő társulattal együtt már Nemzeti Színház néven nyitott meg, ekkor megbízott igazgatója még – 2002 májusáig[103] – Schwajda György volt. Az átnevezett társulat régi helyén tovább működve lelkében továbbra is „a nemzeti" maradt. Többek között a Csiszár Imre igazgató által 1989-ben alapított, a Nemzeti Színház örökös tagság intézménye is továbbra az itt maradt színészeket illette meg,[4] azonban a visszás helyzetben az új, A Nemzet Színésze cím árnyékában nem sok fény vetült már arra, aki a Magyar Színház társulatában A Nemzeti Színház Örökös Tagjának mondhatta magát, ráadásul az elismerés jogi része 2011-gyel újabb fordulatot[m 9] vett.

2000. szeptember 1-jétől a Pesti Magyar Színház nevet kapja a Hevesi Sándor téren addig működött Nemzeti Színház. Az akkori indoklás szerint azért, mert ez a név innentől kezdve már az épülő új Nemzeti Színházat illeti meg.[4] E mellett a megnevezés mellett szólt az is, hogy az épület közel 50 éven át viselte már (1897–től) a Magyar Színház nevet.[106] Az akkor még Nemzeti Színház művészeti tanácsának javaslatát, hogy a Nemzetiből majd Régi Színház legyen, a minisztérium nem fogadta el. Az intézmény művészi feladatainak megfogalmazása nem változott, így továbbra is korábbi szerepét töltötte be.[107]

Magyar Színház nevű társulatok[szerkesztés]

A Hevesi Sándor téren több színház is váltotta egymást Magyar Színház néven. A tér nevét 1964 őszén, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége javaslatára kapta, hogy emléket állítsanak Hevesi Sándor életének utolsó, 1933–1939 közötti időszakában e színházépülethez (mint Magyar Színház) fűződő művészi és a Nemzeti Színházban (aminek oda költöztetéséről akkor már döntés született) végzett rendezői-igazgatói tevékenységének. A Történeti Múzeum javaslatát, hogy a teret Magyar Színház térre nevezzék, a Végrehajtó Bizottság elutasította.[108]

A Magyar Színház színlapja 1908-ból
  • 1897–1941: a Magyar Színház az Izabella téren a külső Erzsébetvárosban. Célja a Nagykörúton kívüli városrészek színházi ellátása volt, amely - már a 20. század jeleként - a nagy hatalmú Rákosi-Beöthy család részvénytársasági vállalkozásaként alakult. A kezdeti időszakban francia, angol darabokat, illetve operetteket, revü felé hajló előadásokat játszottak, később egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a külföldi és magyar kortárs drámák és klasszikusok. Az első világháború évadai alatt repertoárszínházból az en suite[m 6] műsorrendre váltott.[109][110]
1941–1944: Új Magyar Színház néven az Izabella téri színházban teljesen új színészgárdával, rendezőkkel és tervezőkkel alakult Bánky Róbert művészeti vezetése alatt egy új társulat az Orosz Barna-féle tőkecsoport érdekeltségében. Az új igazgatás a bemutatott darabokat tekintve két pólusos, vegyes és sikeres repertoárt alakított ki: az operettműsor biztosította a sikerszériát, mely mellett a kassza számára kevésbé sikeres póluson olyan produkciók kaptak helyet, melyek az irodalmat és színházat egyaránt kedvelő közönség számára igazi színházi csemegének számítottak. Az 1941 őszétől 1944 decemberéig tartó három és fél évadban az Új Magyar Színház igazgatása folyamatosan áttért repertoárszínházból az en suite műsorrendre.[109][111][112]
1945–1951: a Magyar Színház igazgatója 1945-ben Both Béla lett. Az Izabella téri épület 1947−1951 között a Nemzeti Színház kamaraszí­nházaként működött, mely első két évében kizárólag vendégjátékokat tartottak. Az 1947/48-as évadtól Gáspár Margit vette át a vezetést, aki operetteket játszatott, de a színház mégsem ment jól.[12][113]
A Magyar Színház nevet a színház alapítói, a Rákosi-család, azon belül is Rákosi Szidi és Evva Lajos adtak az intézménynek, ami azt 1951-ig viselte 1948-ig önálló műsorral és társulattal működött, után pedig a Nemzeti Színház kamaraszínházaként.[114] A 7. kerületi műintézet épülete 1951–1961 között a Madách Színháznak, majd 1964-ig a Petőfi Színháznak adott otthont.
A Pesti Magyar Színház logója a színház egyik "mobil-raktárán". - Budapest, Wesselényi utca
  • 2000-től viseli a Pesti Magyar Színház, röviden Magyar Színház nevet a korábban (1840–2000 között) Nemzeti Színház társulata, ami először 1837–1840 között volt pesti Magyar Színház, mivel ebben az időszakban Pest vármegye kezelésében állt, egészen addig, amíg a következő országgyűlési ciklusban meg nem hozták a nemzeti tulajdonná tevő határozatot. Első ideiglenes otthona a Rákóczi út és Múzeum körút sarkán volt, ezt követte a Blaha Lujza tér, később rövid ideig a Nagymező utcában is játszott, majd 1966-ban, két éves felújítási munkálatok után foglalta el a jelenleg is birtokolt Hevesi Sándor téri színházat.[115][110] Repertoárján kezdetben a magyar nyelvű zenés és prózai színházi darabok voltak, azzal a törvényben foglalt „a nemzeti kifejlődésre, a nyelv pallérozásának előmozdítására, és az erkölcsiség e módon is bővebb kimívelésére”[116] célzattal, később az opera műfaj teljesen elkülönült, míg más zenés műfajok pedig csak ideiglenesen szorultak ki a műsorából.

Pesti Magyar Színiakadémia[szerkesztés]

A Színiakadémia jogelődje a ma már legendásnak számító Nemzeti Stúdió, amelyet 1966-ban a még Nemzeti Színházként működő színház rendezője, Bodnár Sándor alapított és haláláig, a nyolcvanas évek végéig vezetett. A Stúdió létrehozására Zsolt István főügyelő (és csapata), Simon Zoltán zenei vezető, Szigeti Károly koreográfus (a Vasas Művészegyüttes művészeti vezetője) ötlete alapján került sor, mely szerint megfelelő segédszereplők nélkül nem működhet a színház. Így a növendékek főként a Színház és Filmművészeti Főiskola felvételijének második rostájáig jutó jelentkezőkből kerültek ki és azzal szoros együttműködéssel dolgozott. A Stúdióban nem csak énekelni, táncolni tanultak, és megismerkedtek a színpadi mozgással. Kitanulták az arcfestést, maszkkészítést, foglalkoztak a színházi etikával, a társulat belső életével, és igen nagy hangsúlyt kapott a gyakorlat. Mintegy előkészítő is volt a főiskolai felvételi vizsgára.[98][117]

1991–1997 között, Sződy Szilárd vezetése alatt vált az Akadémia államilag bejegyzett intézménnyé Ablonczy László színházigazgató támogatásával és Dölle Zsolt koreográfus, pantomimművész közreműködésével, húsztagú tanári gárdával, három plusz egy évre tervezett tantárgyi programmal. Az iskola működési engedélyét 1996-ban adta ki az önkormányzat. A tanintézmény neve Nemzeti Színiakadémia Művészeti Szakközépiskola, majd a névváltoztatás után Pesti Magyar Színiakadémia Művészeti Szakközépiskola lett, pedagógiai programja a Minisztérium által elfogadott szakmai program alapján alakul. Az iskola igazgatója 1997-től 2012-ig Kovács Gábor Dénes, onnantól Benkő Nóra, fenntartója pedig - a színház vezetőségének döntése alapján - a Theatrum Scholae Közhasznú Alapítvány lett, de az együttműködés az intézménnyel továbbra is a legszorosabb maradt. A 2013–14-es tanévtől az Aranytíz Kultúrház biztosít külső oktatási, egyszersmind a vizsgaelőadások bemutatásra szolgáló helyszínt az akadémistáknak.[98][118]

A 2013-ban végzett színiakadémisták

A Pesti Magyar Színiakadémia Művészeti Szakközépiskola hároméves, nappali tagozatos, középfokú színészképzést folytat, amely nappali tagozatára érettségivel rendelkező fiatalok 21 éves korig jelentkezhetnek, de e mellett esti tagozaton is folyik képzés. A gyakorlati (színészmesterség, zenés mesterség, színpadi-szakmai gyakorlat, ének, hangképzés, művészi beszéd, beszédtechnika, tánc, színpadi mozgás, kontakt, akrobatika) és elméleti (színház- és drámatörténet, dramaturgia, művelődéstörténet, esztétika) tárgyakból minden félévben vizsgáznak a hallgatók. Sikeres teljesítésével, a harmadik év befejezésekor – teljesítményük függvényében – Színész II. színházi és filmszínész bizonyítványt kapnak a növendékek.[119]

A végzett növendékek többsége szabadúszóként, vagy színházban játszva, darabszerződésekkel folytatja pályafutását.[98]

Társulat[szerkesztés]

Hosszú, szövevényes története alatt a korábban Nemzeti Színház, majd Magyar Színház nevű társulatban, játszóhelyein, épületeiben a magyar színésztársadalom legnagyobb alakjai játszottak: Bajor Gizi, Blaha Lujza, Beregi Oszkár, Csortos Gyula, s hasonló nagyságrendű művészek szinte végtelen sora követi őket: Jászai Mari, Ódry Árpád, Törzs Jenő, Tímár József, Tőkés Anna, Soós Imre, Somlay Artúr, Dajka Margit, Sulyok Mária, Pécsi Sándor, Kiss Manyi, Gábor Miklós, Gobbi Hilda, Básti Lajos, Lukács Margit, Tolnay Klári, Makláry János, Balázs Samu, Ruttkai Éva, Kálmán György, Bessenyei Ferenc, Váradi Hédi, Őze Lajos, Sinkovits Imre, Agárdy Gábor...[12]

A Magyar Színház művészbejárója

2006-ban az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet egykori igazgató-helyettesének megfogalmazásában: „Vitathatatlan, hogy mind a Magyar Színháznak, mind a Nemzetinek társulata van. A tagság kérdése azonban még ilyen alapintézményeknél sem egyszerű: értelmezhető munkajogi, illetve tartalmi – mondjuk úgy: színház-szakmai – szempontból (a társulati tagnak tekintett nyugdíjas színészek esetében össze is keveredik a kettő). A Színházi Évkönyv a 2000/2001-es évadban 61 színészt sorol fel mint a régi Nemzeti nagyrészt közalkalmazott státusban lévő művészét. Ők maradtak ott – maradtak méltatlanul ott – az új Nemzeti átadásakor. Az akkori társulat létszáma azért ilyen nagy, mert három játszóhelyre és egy nagy repertoárra volt „méretezve". Idős művészek egész sorát tartalmazza ez a névsor, köztük sok olyat, aki A Nemzeti Színház Örökös Tagja címet kapta a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulóján. Közülük nyolcan – ahogy ezt a színház honlapján megfogalmazza – már az „égi társulathoz" szerződtek. További tíz személy másutt folytatta pályafutását, vagy visszavonult a színpadi munkától. (Az akkori társulatból egyedül Varga Mária lett tagja az új Nemzeti Színháznak.) Tehát a fogyás összesen tizennyolc fő, négy új szerződtetéssel az egyenleg negyvenhét fő.”[4]

A 2010-től pályázatot nyert vezetés összesen 243 közalkalmazottal (ebből 44 színész[120]) vette át az intézményt és kezdte el az újrastrukturálást, hiszen helyzete már a 2000–2005-ös időszak óta - egyre sürgetőbben nehezedve a színház gazdaságára - ezt szükségessé tette. A minisztérium is - más állami fenntartású intézményeihez hasonlóan - a Magyar Színháznál is azonnali létszámcsökkentést rendelt el, majd a teátrum bérköltségének 20 százalékát veszítette el a 2012-es költségvetéssel, így a két év alatt jelentősen csökkenteni kellett a munkatársak számát. 2012-ben, 165-en dolgoztak a színházban, 2013-ban 132-en, a színészek száma 34 fő volt.[121][122][123][124]

A 2018/2019-es évad társulata[125]

Igazgatók[szerkesztés]

Pesti Magyar Színház néven működve 1837–1840 között
Bajza József 1837–1838[126][89][127]
A színház első épületében a Kerepesi/Rákóczi út 3. alatt (1837–1908)
Szentkirályi Móric,
gr. Ráday Gedeon és Ilkey Sándor,
Nyáry Pál,
Ilkey Sándor,
a választmány[m 10]
1838–1840[77][127]
Nemzeti Színház néven működve 1840–2000 között
Földváry Gábor,[128] Ráday Gedeon 1840[79]
Simontsits János 1841–1842
Bartay Endre (bérlő-igazgató) 1843–1845
Ráday Gedeon (országos főigazgató) 1844–1849
Simontsits János 1849–1851
Festetics Leó (intendánsként) 1852–1854
Nyéki (Nyéky) Mihály (igazgatással megbízott választmányi tagként) 1855
Ráday Gedeon (műigazgató) 1855–1860
Nyéki Mihály (igazgatósági felügyelőként) 1860–1862
Radnótfáy Sámuel (intendánsként)
Erkel Ferenc (operai igazgató 1868–1884)
1862–1869
Zichy Antal (ideiglenes igazgató) 1869–1870
Orczy Bódog 1870–1873
Szigligeti Ede (1875-ig ideiglenes) 1873–1878
Podmaniczky Frigyes (intendánsként)
Paulay Ede (drámai igazgató 1878–1894)
1875–1886
Keglevich István (intendánsként) 1886–1888
Beniczky Ferenc (kormánybiztos intendánsként) 1888–1891
Zichy Géza (intendánsként) 1891–1894
Nopcsa Elek (intendánsként, 1896-ig kormánybiztosként) 1894–1897
Festetics Andor 1895–1900
Beöthy László 1900–1902
Somló Sándor 1902–1908
Tóth Imre
Bánffy Miklós (intendánsként, 1912–1917)[83]
1908–1917
A Blaha Lujza téri épületben (1908–1964)
Ambrus Zoltán 1917–1922
Hevesi Sándor 1922–1932
Márkus László 1932–1933
Voinovich Géza (kormánybiztosként) 1933–1935
Németh Antal 1935–1944
Kiss Ferenc (kormánybiztosként)
és Kovách Aladár
1944
Major Tamás 1945–1962
Meruk Vilmos 1962–1964
Both Béla 1964–1971
A Hevesi Sándor téren (1966-tól), előtte a Thália Színház (1964–1966) épületben
Marton Endre 1971–1978
Nagy Péter 1978–1979
Sziládi János 1979–1982
Malonyai Dezső 1982–1989
Csiszár Imre 1989–1991
Ablonczy László 1991–1999
Iglódi István 1999–2000
(Pesti) Magyar Színház néven működve 2000-től
Iglódi István 2000–2010
Őze Áron 2010–2014
Zalán János 2015-től

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. 2018/2019-es évad, vendégszínészek nélkül.
  2. A Rákosi-Beöthy család - Rákosi Jenő, a Budapesti Hírlap főszerkesztője, húga, Rákosi Szidi, a Nemzeti Színház színésznője és Rákosi Szidi fia, Beőthy László - a Vígszínházat alapító Faludiak után Budapest második „színházi vállalkozó család”-ja. Első vállalkozásuk a Magyar Színház megalapítása volt. A Rákosi családból később Beöthy László vált a korszaka kiemelkedő színházszervezőjévé. Nemcsak vállalkozó volt, hanem színházainak, a Magyar, később pedig a Király Színháznak - az 1920-as évek közepéig, ha a körülmények engedték - művészeti irányítója is.[53] Nagy tekintélyű színházi dinasztia.[54]
  3. A Magyar Színház műtermei fővárosi tulajdonú telken, Zuglóban a Gyengénlátók Általános Iskolája szomszédságában voltak (Miskolci utca 77).[65]
  4. Raktárépületek: Columbus u. 1-5. és Szugló utca 16-18. által határolt sarkon, melyek részleges (az épület tömege, homlokzata) kerületi védelem alatt állnak.[66]
  5. A Grassalkovich-féle telken az 1835. év szeptember havában kezdett ideiglenes színház felépítését oly értelemben tervezték már eleve ideiglenesnek, hogy amennyiben a város által tervezett „nagyobb színház felállíttatik, kevés változtatással akár konzervatóriumnak, akár pedig más színészeti használatnak szolgálhasson és azon nagyobb színháznak kiegészítő része légyen”.[71]
  6. a b En suite előadás: egy-egy színpadi mű sorozatos, nem más művekkel felváltva műsorra tűzött előadása
  7. Hevesi, már a század elejei Nemzetiben megmutatta alaposságát és minden részletre kiterjedő figyelmét, valamint azt is, hogy a megrögzült, és néha nem túl előnyös hagyományokból kizárólag a szakmai szempontokat respektálta. Majd, mikor Somló Sándor igazgatása alatt háttérbe szorult, többekkel megalapította a Thália Társaságot. Előadásaikkal 1908-ig járták országszerte a színházakat, addigra elveiket lassan a nagyszínházak is kezdték magukévá tenni, legjobb erői pedig lassan egyre több vezető szerepet töltöttek be különböző, főképp fővárosi társulatnál. Közben olyan hangulat alakult ki, ami miatt Hevesi átszerződött az akkor Népszínház-Vígopera főrendezőjének, ám a vállalkozás csődbe ment. Ekkor szerződtette újra a Nemzetihez Tóth Imre, akivel sikeresen viszik végbe a társulat átköltöztetését a Népszínházba, és a színészek átszoktatását az új színpadi adottságokhoz. Amikor megbízzák Bánffy Miklós grófot az állami színházak kormánybiztosaként, első intézkedéseinek egyikeként kikérte a színháztól Hevesi Sándort, és kinevezte az Operaház főrendezőjének, hogy azt is megreformálja. A háború kitörése okán Bánffy lemondott, beállt katonának, ahogy rövidesen Hevesi Sándornak is be kellett vonulnia a hadseregbe, de ekkor újra megnyitották a színházakat. A háború alatt, közel egyesztendős katonaság után újra visszament a Nemzeti Színházhoz. Amikor Ambrus Zoltán került az igazgatói székbe, csak a színészállomány kérdésbe szólt bele, de darabok tekintetében teljesen szabadkezet biztosított neki. Hevesi így gyakorlatba ültethette addigi elméleti tudását.[94]
  8. Szcenárium: film vagy színdarab jeleneteit részletesen taglaló szövegkönyv.
  9. A Nemzeti Színház örökös tagsága „1989 óta létezik. Egy alapítvány működteti, és a színház saját költségvetésből állja az összes költségét. 2000 óta nem ez a színház a Nemzeti, de minden, ami teher, itt maradt. Kértük a minisztérium állásfoglalását az örökös tagságról. Ekkor jött egy államháztartási törvényre hivatkozó levél: költségvetési intézményünk szüntesse meg alapítványi tevékenységeit.” (Őze Áron, a Magyar Színház igazgatója, 2011.)[104][105]
  10. A választmány elnöke a színházépítés irányítója Földváry Gábor alispán; tagjai gr. Ráday Gedeon, Fáy András, Simontsits János és Ilkey Sándor voltak; a „titkoknok” Nyáry Pál; a pénztáros Gál János allevéltárnok.[128]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Dr. Magyar Bálint: A Nemzeti Színház alapító okirata pp. 1. magyarszinhaz.hu. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 2.)
  2. a b c Rockenbauer Zoltán: A Nemzeti Színház alapító okiratának módosítása. magyarszinhaz.hu, 2000. szeptember 1. [2015. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 21.)
  3. a b c d e 175 éve nyílt meg a Pesti Magyar Színház
  4. a b c d Szabó István: Nemzeti – Magyar – Nemzeti elemzés a Pesti Magyar és a Nemzeti Színházról (2-3. old.), Színház folyóirat XXXIX. évfolyam 5. szám, old.szinhaz.net - 2006. május (archív)
  5. Nagy Gergely: "A pénzügyi helyzet miatt lettünk bulvárszínház" -interjú Balázsovits Lajossal, a Játékszín igazgatójával (hvg.hu) 2007. január 22.
  6. a b c Bóta Gábor: Pesti, Magyar, Népszava 136. évfolyam 226. szám, Szép szó melléklet - 2009. szeptember 26. (online: adtplus.arcanum.hu)
  7. MTI/Népszava: Magánszínházként működik tovább a Játékszín (hvg.hu) 2012. október 2.
  8. Next Wave Europe Hogyan használják a hazai színházak az online kommunikációs eszközöket? 2012. március
  9. Szemere Katalin: Új időszámítás a Hevesi Sándor téren NOL 2012. szeptember 11.
  10. Címszó: Belizár Magyar Színművészeti Lexikon - 1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár
  11. Várhegyi Attila: a 153. ülésnap 26. felszólalása , archiv.parlament.hu - 2000. szeptember 4.
  12. a b c d e f g h i A színház története. magyarszinhaz.hu. [2015. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 21.)
  13. a b c Urfi Péter: Mi lesz a Magyar Színházzal? Gyertek, gyerekek!, MagyarNarancs 2013/5. - 2013. január 31.
  14. Berze Zsófia: "...Még azt érzem, hogy keresem az utamat, ami áldásos állapot egy művésznek...", interjú Gémes Antossal, Kultúrgengszterek - 2013. október 4.
  15. a b Szemere Katalin: Őze Áron: Vége a himihuminak, Népszabadság 69. évfolyam 65. szám, nol.hu - 2011. március 19.
  16. Őze Áron lesz a Pesti Magyar Színház új igazgatója. magyarszinhaz.hu, 2009. december. [2015. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 21.)
  17. Apáti Miklós: Kutyakomédia a Pesti Magyar Színházban Archiválva 2014. október 21-i dátummal a Wayback Machine-ben, magyarhirlap.hu - 2009. október 28.
  18. László Éva Lilla: Mi lesz a Magyar Színházzal? - Őze Áron átvilágítást kért - 2011. november 17.
  19. a b A Start Plusz vendégei Vidovszky György rendező, Őze Áron színművész és Horgas Ádám rendező. Új előadások a Magyar Színházban Archiválva 2013. december 17-i dátummal a Wayback Machine-ben (videó) atv.hu - 2013. december 16.
  20. KiBelátó – a Magyar Színház komplex színházpedagógiai programja. magyarszinhaz.hu. [2015. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva].
  21. MTI: Csukás István-díjat alapított Őze Áron, hirado.hu - 2014. augusztus 28.
  22. Őze Áron Csukás István-díjat alapít. magyarszinhaz.hu, 2014. augusztus. [2015. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 21.)
  23. Mi ez?, csukasistvandij.hu (hozzáférés: 2016. március 23.)
  24. szinhaz.hu Zalán János lesz a Pesti Magyar Színház igazgatója - 2014. szeptember 29.
  25. (JA): Válthat a gyerekszínház-profilból a Magyar Színház, fidelio.hu - 2015. március 23.
  26. A Pesti Magyar Színház csatlakozott az Európai Színházi Konvencióhoz, kultura.hu - 2015. április 23.
  27. Ingyenes színházlátogatás a Magyar Színház bérletével, Színház.hu/MTI - 2015. április 23.
  28. Board Meeting, 07 - European Theatre Convention, etc-cte.org - 2015. április 16. (angolul)
  29. Jász Annamária: A kémia, ahogy mi szeretjük, fidelio.hu - 2016. március 2.
  30. Zalán János. a YouTube-on a Faktor Tv hivatalos csatornáján - 2016. február 3.
  31. Ez történt az évadzárón és a sajtótájékoztatón[halott link], magyarszinhaz.hu - 2015. (hozzáférés: 2015. augusztus 3.)
  32. Ruzsa Viktor: Audionarráció a hazai színházakban Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben, PR Herald szakfolyóirat - 2015. július 18.
  33. Ruzsa Viktor: Tóth Cecília és Zalán János[halott link], Civil Rádió Handicap magazin - 2015. július 24.
  34. Csizmadia Izabella: A színpad is eszköz a kór megállításához, faktor.hu - 2016. május 7.
  35. 6:34-től látharó a videón az M1 - Ma reggel - beszélgetés Dr. Borbényi Erikával és Zalán Jánossal bejegyzés, a Magyar Színház Facebook oldala - 2016. május 7-9.
  36. Elindul a HÜM, azaz Hadd Üljek Melletted!, pestimagyarszinhaz.hu - 2018. április 4.
  37. J. Fosse Alvás című drámájának bemutatása, eromuegyesulet.hu (hozzáférés: 2017. aug. 5.)
  38. Támogatott projektek-2016 B1 alprogram Archiválva 2017. augusztus 5-i dátummal a Wayback Machine-ben, norvegalap.hu (hozzáférés: 2017. aug. 5.)
  39. Osgyáni Gábor: Kortárs színház és irodalom iránt érdeklődők számára ingyenesen felhasználható oktatófilm (Jon Fosse Alvás című drámájának bemutatása), almos.verespg.hu - 2017. április 29. (hozzáférés: 2017. aug. 5.)
  40. Jon Fosse: Alvás - egy színházi előadás születése. a YouTube-on a 'Kortars Eromu' YouTube-csatornán - 2017. ápr. 28.
  41. Horváth János Antal, felonline.hu (hozzáférés: 2017. október 26.)
  42. a b Bánóczi Beáta: A klub első szabálya beszélgetés Horváth Illéssel és Horváth János Antallal, KULTer.hu - 2017. október 17.
  43. Jónás Ágnes: Érték- és tartalomközvetítés szórakozással fűszerezve Beszélgetés Horváth Illéssel, kortarsonline.hu - 2017. november 24.
  44. Molnár Zsófia: Edét megevé, műbírálat, Élet és irodalom LXII. évfolyam 22. szám, es.hu - 2018. június 1.
  45. Évadnyitó a Magyar Színházban: Zalán János újra pályázik, Telekes Péter társulati tag lett, kozonseg.hu - 2018. augusztus 29.
  46. a b Szinhaz.hu Múltidéző
  47. a b Székely György, Kerényi Ferenc, Gajdó Tamás: Magyar színháztörténet 1790–1873, I. fejezet; 1. Az állami színházak A Nemzeti Színház, Akadémiai K., Magyar Könyvklub, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, mek.oszk.hu - 1990-2001 ISBN 963 05 5647 2
  48. F. Dózsa Katalin: Katalógus 3. A város tudományos és művészeti élete (269-302. old; 3.5.36. A Nemzeti Színház, 1879 292. old.), Tanulmányok Budapest Múltjából 27., library.hungaricana.hu - 1998.
  49. Pataki József: A lerombolt Nemzeti Színház, Nyugat (epa.oszk.hu/nyugat) - 1923. 13. szám
  50. a b Színházi hírek (2. old.), Magyar Nemzet 4. évfolyam 300. szám - 1948. december 29. (online: adtplus.arcanum.hu)
  51. a b II—IV./a Különálló alapok vagyona, 1951. május 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1), library.hungaricana.hu
  52. a b Ring Orsolya: Az ostromtól az újjáépítés ötletéig: dokumentumok a Nemzeti Színház történetéből. Magyar Nemzeti Levéltár (archivnet.hu, 1. évfolyam 1. szám), 2001
  53. Rajnai Edit: Színházfoglaló Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben Színház XXX. évfolyam 10. szám 1997. október
  54. Kerényi Ferenc: család-fája Egy nagytekintélyű színházi dinasztia: a Rákosi-Beöthy család (mek.oszk.hu) Kettős kötődés: az Osztrák-Magyar Monarchia (1867-1918), 2001 ISBN 963 85552 8 9
  55. Relie Pál: Az új Magyar színház (53-55. old), Pécsi József: A modern fényképezés (60-79. old), Magyar Iparművészet 18. évfolyam 2. szám, epa.oszk.hu - 1915.
  56. a b amdala.hu Őze Áron a Színházak Éjszakája megnyitón, - 2014. szeptember 21.
  57. A Középületépítő Vállalat – A színházépítés specialistája: Nemzeti Színház (44. old.), Budapest 21. évfolyam 2. szám - 1983. február (online: adtplus.arcanum.hu)
  58. a b Varga Orsolya: Egy alternatív múzeumi tárgy, oroksegfigyelo.blog.hu - 2013. december 19.
  59. Az Andrássy út 69. a későbbi Andrássy úti Színház
  60. Andrássy úti Színház: Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
  61. Hajdu Algernon: A Nemzeti Színház teljes műsora időrendben 1837. augusztus 22-től 1941. június 22-ig, (leltári/regisztrációs szám: Q 4290) Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet - Budapest, mandadb.hu
  62. TACE (Színházépítészet Közép-Európában) projekt: Magyar Színház, theatre-architecture.eu (hozzáférés: 2018. okt. 11.)
  63. TACE (Színházépítészet Közép-Európában) projekt: Katona József Színház, theatre-architecture.eu (hozzáférés: 2018. okt. 11.)
  64. TACE (Színházépítészet Közép-Európában) projekt: Nemzeti Táncszínház, theatre-architecture.eu (hozzáférés: 2018. okt. 11.)
  65. ZUGLÓ Integrált Városfejlesztési Stratégia első kötet - helyzetfeltárás, terport.hu - 2008.
  66. Budapest Főváros XIV. Kerület Zugló Önkormányzata Megalapozó vizsgálat - Helyzetfeltárás és helyzetelemzés a KMOP-6.2.1/K-13-2014-0002 „Közép-Magyarországi Operatív Program – Fenntartható településfejlesztés a kis- és középvárosokban – Integrált Településfejlesztési Stratégiák kidolgozása” című projekt keretében; zuglo.hu - 2015. május 18.
  67. Üdülőt kaptak a Nemzeti Színház dolgozói, Magyar Országos Tudósító 29. évfolyam 7. kiadás, library.hungaricana.hu - 1947. június 6.
  68. Szemere Katalin: Méterszám a szerencse, NOL 2013. június 26.
  69. F. Zs.: Időhúzás: lepasszolta a Gobbi-villát a Pesti Magyar Színház, borsonline.hu - 2017. április 13.
  70. Makrai Sonja: Az enyészeté lehet a színészlegenda villája, magyarhang.org - 2018. augusztus 24.
  71. Hóman Bálint: Indokolás „a Nemzeti Színházról" szóló törvényjavaslathoz (85. old.), Az 1935. április 27-ére összehívott országgyűlés felsőházának irományai VI. kötet, library.hungaricana.hu - 1938.
  72. a b Dr. Gárdonyi Albert: Pest városa és a Nemzeti Színház (49-59. old.), Városi Szemle 15. évfolyam 1. szám – 1929. (online: adtplus.arcanum.hu)
  73. Rédey Tivadar: Széchenyi a Nemzeti Színház építői közt - FIGYELŐ, Nyugat 1936. 10. szám
  74. Jeszenszky Sándor: A Dunakorzó, az Erzsébethíd és a tabáni fürdőváros újjáépítése (241-249. old.), Városi Szemle 33. évfolyam 3-4. szám – 1947. (online: adtplus.arcanum.hu)
  75. Rajnai Edut: Évfordulók – önarcképek Archiválva 2012. október 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, OSZK Nemzeti Ereklye kiállítótér; OSZK Színháztörténeti Tár, kiállítások - 2008. február 1. – március 18.
  76. Székely György, Kerényi Ferenc, Gajdó Tamás: Magyar színháztörténet I. 1790–1873, I. fejezet (1873–1907), III. (1809–1837): 4. A Pesti Magyar Színház építése és megszervezése, Akadémiai K., Magyar Könyvklub, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, mek.oszk.hu - 1990-2001 ISBN 963 05 5647 2
  77. a b Székely György, Kerényi Ferenc, Gajdó Tamás: Magyar színháztörténet I. 1790–1873, IV. (1837–1849):3. A Pesti Magyar Színháztól a Nemzeti Színházig (1837–1840), Akadémiai K., Magyar Könyvklub, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, mek.oszk.hu - 1990-2001 ISBN 963 05 5647 2
  78. Kerényi Ferenc: Drámairodalmunk kérdései a Pesti Magyar Színházban, Forrás folyóirat - 2005. június
  79. a b Székely György, Kerényi Ferenc, Gajdó Tamás: Magyar színháztörténet I. 1790–1873, IV. (1837–1849): 4. A nemzeti színház a polgári forradalom előestéjén (1840–1848), Akadémiai K., Magyar Könyvklub, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, mek.oszk.hu - 1990-2001 ISBN 963 05 5647 2
  80. Kerényi Ferenc: A Nemzeti Színház és közönsége (1848-49) Irodalomtörténeti Közlemények 86. évfolyam 5-6. füzet (686-699. oldal) - 1982.
  81. Magyarország a XX. században: III. kötet, Dráma- és színházművészet 1945 után Drámai műformák és drámapoétika – „jól megcsinált” színdarabok, vígjátékok, operettek, társadalmi iránydrámák fejezet - Szekszárd, 1996-2000 ISBN 963 9015 08 3
  82. dr. Bierbauer Virgil: Az újjáépítendő Nemzeti Színház. Tőry és Pogány tervei (207-219. old.), Tér és forma 1. évfolyam 6. szám - 1928 (online: adtplus.arcanum.hu)
  83. a b Nemzeti Színház Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
  84. Magyar Közgazdaság 7. évfolyam 50. szám, 9. old. - 1937 december 9. (online: [view-source:https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/BME_MagyarKozgazdasag_1937/?pg=588 adtplus.arcanum.hu])
  85. Szakirodalom: Budapest városrendezési feladatairól. Írta: Dr. Lechner Jenő (393. old.), A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 72. évfolyam 49-50. szám, dokutar.omikk.bme.hu - 1938. december 4.
  86. 1875. Dr. Bárczy István polgármester úr dr. Waigand József törvényhatósági bizottsági tag urnák a Népszínháznak az állam Fészere történt bérbeadása ügyében, Budapest főváros törvényhatósági bizottsága, 23. 1908. november 25. rendes közgyűlés jegyzőkönyve, library.hungaricana.hu
  87. Székely György: Mozaikok, A Nemzeti Színház történetéből: Paulay Ede életműve, Színháztudományi szemle 39. OSZM, library.hungaricana.hu, 2009.
  88. Negyven év, — Tóth Imre jubiliuma (1-2. old.), Színházi élet 5. évf. 14. szám, epa.oszk.hu - 1916. április 2-9.
  89. a b Rédey Tivadar: A Nemzeti Színház története / Az első félszázad - 1937. (Online változat a MEK-ben)
  90. Németh Antal: A Nemzeti Színház iratainak sorsa, Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1965-1966.; II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából - 1967.
  91. Székely György, Kerényi Ferenc, Gajdó Tamás: Magyar színháztörténet II. 1873–1920, II. fejezet (1907–1918); 4. A főváros színházai A Nemzeti Színház, Akadémiai K., Magyar Könyvklub, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, mek.oszk.hu - 1990-2001 ISBN 963 05 5647 2
  92. Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái A nagyúr – Közéleti tevékenység a színház jegyében, Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18., library.hungaricana.hu - 1985.
  93. Gajdó Tamás: „...az ügy olyan ember kezébe került, aki ért is hozzá...” (Ambrus Zoltán a Nemzeti Színház élén) (63-67. old.), Irodalomismeret 2018. 1. szám, irodalomismeret.hu
  94. a b Dr. Hevesi Sándor életrajza, szineszkonyvtar.hu (hozzáférés: 2018. nov. 28.)
  95. Tóth Béla: Gróf Klebelsberg Kunó két levele 1924-ben báró Korányi Frigyes pénzügyminiszterhez az állami színházak támogatásáról, (41–52. o.), Levéltári Szemle, 51. 1. szám - 2001.
  96. A 441/1963. sz. VB. határozat végrehajtása, Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1), library.hungaricana.hu - 1964. február 19.
  97. A politika, a tudomány és a művészet 1966-ban, artpool.hu (Hozzáférés: 2013. december 23.)
  98. a b c d A szí­niakadémia története. magyarszinhaz.hu. [2015. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva].
  99. MaNDA: Az új Nemzeti Színházról (tervpályázatok), Magyar Filmhíradó 1966/14. - Publikálva: 2012. március 28.
  100. Vezetők megbízása (1. old.), Petőfi Népe, 54. évfolyam 125. szám, library.hungaricana.hu - 1999. június 1.
  101. Nemzeti Színház Rt. (3. old.), Délmagyarország 90. évfolyam, 229. szám, - 2000. szeptember 29.
  102. Nemzeti helyett Pesti Magyar Színház (8. old.), Nógrád Megyei Hírlap 11. évfolyam, 207. szám, library.hungaricana.hu - 2000. szeptember 4.
  103. MTI: Juhász Ferenc kerül a Nemzeti élére, mno.hu - 2002. május 7.
  104. Új időszámítást kezd a Magyar Színház - Őze Áron válaszol, szinhaz.hu - 2011.
  105. örökös tag (mek.oszk.hu); Magyar színházművészeti lexikon, (Akadémiai Kiadó, Budapest: 1994) ISBN 963 05 6635 4
  106. Szabó István: Igazgató színház nélkül. Egy füstbe ment pályázat (1996-1998), Színház folyóirat 46. évfolyam 9. szám - 2013
  107. N. M.: Nemzeti intézmény maradtunk – Iglódi István a régi-új Pesti Magyar Színházról (10. old), Népszabadság 58. évfolyam 208. szám - 2000. szeptember 5. (online: adtplus.arcanum.hu
  108. Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1) (4-5., 85-87. old.), library.hungaricana.hu - 1964. szeptember 30.
  109. a b Magyar színházművészeti lexikon: Magyar Színház
  110. a b Kerényi Ferenc: A színház mint társaséleti színtér a 19. századi Budapesten Archiválva 2012. szeptember 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
  111. Bécsy Tamás, Székely György, Gajdó Tamás: Magyar színháztörténet 1920-1949 - A Magyar Színház Archiválva 2015. január 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
  112. Vitéz Bánky Róbert, a szegedi színház igazgatója Szegeden (4. old.), Délmagyarország 18. évfolyam 138. szám, library.hungaricana.hu - 1942. június 20.
  113. Magyarország a XX. században: III. kötet, Dráma- és színházművészet 1945 után A színházak helyzete a háború után – politika, ideológia és műsorpolitika közeledése fejezet - Szekszárd, 1996-2000 ISBN 963 9015 08 3
  114. Rajnai Edit: A budapesti Magyar Színház első tíz éve (1897-1907), Színháztudományi Szemle 16. (Földényi F. László szerk.), library.hungaricana.hu - 1985.
  115. 1840. évi XLIV. törvénycikk a pesti magyar szinházról, net.jogtar.hu (hozzáférés: 2018. november 30.)
  116. 1836. évi XLI. törvénycikk a Pesten országos költségen felállítandó nemzeti Játékszinről, net.jogtar.hu (hozzáférés: 2018. november 30.)
  117. Kadelka László: 40 éve... és megalakult a Nemzeti Stúdió - terasz.hu, 2006. november 4.
  118. A Pesti Magyar Színiakadémia Művészeti Szakközépiskola honlapja: Az iskola története
  119. Szakmai és vizsgakövetelmények (SZVK), pmsza.hu
  120. Csáki Judit: "Visszatolni a térképre" interjú: Őze Áronnal, a Pesti Magyar Színház igazgatójával; MagyarNarancs 2010/13. (04. 01.)
  121. hvg.hu Őze Áron: a Magyar Színházat összevonnák
  122. Szabó István: A színházi struktúra helyzete, a jövőre vonatkozó elképzelések : Elemzés és javaslatok (17., 62., 89. old.) 2005
  123. 7óra7/MTI Őze Áron közleményben reagált a sajtó támadásaira; 2013. május 15.
  124. A Pesti Magyar Színház társulata. [2012. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 22.)
  125. Társulat – pestimagyarszinhaz.hu. pestimagyarszinhaz.hu. (Hozzáférés: 2018. október 14.)
  126. Schöpfin Aladár: Magyar Színházművészeti Lexikon Nemzeti Színház igazgatói és inten­dánsai, mek.oszk.hu, Színészegyesület - [1929-] 1931.
  127. a b Pukánszkyné Kádár Jolán: A Nemzeti Színház százéves története. (96. oldal) Első kötet (a centenáriumi évig) - 1938. (online: Google-könyvek)
  128. a b Berlász Piroska: A Pesti Magyar Színházi Részvénytársaság végelszámolása 1853/54-ben (III. Könyvtörténeti és művelodéstörténeti tanulmányok rész; 459-470. old.), Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1986-1990., epa.oszk.hu

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Színház témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]