Bajza József (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bajza József
Morelli Gusztáv metszete
Morelli Gusztáv metszete
Élete
Született 1804. január 31.
Szűcsi
Elhunyt 1858. március 3. (54 évesen)
Pest
Sírhely Fiumei úti Nemzeti Sírkert
Nemzetiség magyar
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajza József témájú médiaállományokat.
Bajza József szobra Budapesten, a Nemzeti Színház aulájában

Bajza József (Szűcsi, 1804. január 31.Pest, 1858. március 3.) költő, színigazgató, kritikus, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja.

Élete, munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajza művelt kisnemesi családban született, 1804-ben. Tanulmányait Gyöngyösön kezdte a ferencrendiek gimnáziumában, majd Pesten a piaristáknál 1818–22 között bölcsészetet, 1822–23-ban jogot hallgatott, ám már az egyetemen jobban izgatta az esztétika, filozófia, irodalom, mint a törvénykönyvek. 1824-ben végzett Pozsonyban. 1828-ban tett ügyvédi esküt.

Bajza, a költő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyetemi évek alatt kötött életre szóló barátságot Toldy Ferenccel, aki felfedezte benne a tehetséges költőt, s beajánlotta Kisfaludy Károlyhoz, aki a magyar romantikát később megteremtő tehetséges fiatalokat gyűjtötte maga köré. 1831-ben elindította a Kritikai Lapok című folyóiratot, majd 1837-ben Vörösmarty Mihállyal és Toldy Ferenccel közösen az Athenaeumot, ahol már rendszeresen jelentkezik kritikáival. Bár költőnek indult, maradandót kritikáival és tanulmányaival alkotott.

Bajza a kritikus, színigazgató[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajza József, Barabás Miklós litográfiája 1830-ból

1823-tól egy évet töltött Pozsonyban, 1829-től pedig a Pesti Német Színházban ismerkedett a teátrumok világával, gyűjtötte színházi élményeit. Első programját, a színpadi romantika tárgyában, a Dramaturgiai és logikai leckék, magyar színházbírálók számára című tanulmányában tette közzé, 1836-ban. 18371838-ban a Pesti Magyar Színház igazgatójaként – mely a városban az első, az országban a negyedik magyar játéknyelvű színházként nyílt meg – kidolgozta a színház működési szabályzatát.

Az újonnan megnyílt színház műsorarányainak kérdéséről 1837-ben vita robbant ki, aminek következtében 1838-ban lemondott igazgatói pozíciójáról. Bajza az Athenaeum folyóirat köré csoportosult liberálisokkal és a drámai színészekkel egyetemben attól tartott, hogy az Erkel Ferenc által erősen támogatott operadarabok túlsúlya a magyar dráma ügyére káros hatással lesz. Fontos megemlíteni, hogy Bajza és köre nem az operák ellen szállt harcba, hanem a magyar nyelv ügyét támogatták azáltal, hogy a magyar nyelvű drámákat szerették volna látni a színház repertoárjában, a zenés-táncos szórakoztató színdarabok helyett. Ennek a vitának lett a következménye az Athenaeum-per, mely során ellenfeleik (a Pesti Magyar Színház választmánya) megpróbálták negatív színben feltüntetni a folyóiratot, és annak szerkesztő triászát.

A kor másik nagy vitája, a német és a francia romantika képviselői közt zajlott; Bajza felismerve a francia romantika demokratikus szellemét, Victor Hugo népszerűsítésével küzdött a magyar romantika megteremtéséért. Bajza irodalmi- és színikritikáival, vitáival sokat tett a modern irodalmi élet viszonyainak tisztázásáért, illetve kritikáival a kemény, polemikus hangú bírálat megteremtőjévé vált. Mindemellett aktív színházi ember is, 1847–48-ban a Nemzeti Színház aligazgatója, korábban a teátrum drámabíráló bizottságának a tagja volt.

Bajza, a politikus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajza ugyanakkor politikus alkat is volt, Kossuth híve. Az 1840-es évek közepén visszavonult az irodalmi és színházi kérdések vitatásától, minden idejét a politikai publicisztikának szentelte. 1848-hoz közeledve Bajza egyre cselekvőbbé vált, főszerkesztője lett a Kossuth Hírlapja című forradalmi napilapnak. Hivatalt ugyan nem vállalt a szabadságharc idején, tollával azonban harcolt. A bukás után menekülnie, bujkálnia kellett, közvetlen életveszélyben volt Vörösmartyval együtt. 1851-ben Haynau bukását követően szabadon visszatérhetett ugyan Pestre, ám az évekig tartó üldöztetés megterhelte: elborult az elméje, s bár néha ugyan kitisztult, mégis 1858-ban bekövetkező haláláig jórészt már szellemi sötétségben élt.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajza József és feleségének sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/1-1-21. Kivitelező: Gerenday-cég
  • Az epigramma teoriája, 1828
  • A románköltésről, 1833
  • Dramaturgiai és logikai leckék, magyar színházbírálók számára 1836
  • Szózat a Pesti Magyar Színház ügyében 1839
  • Összegyűjtött munkái (I–VI) 1899–1901

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A magyar irodalom története III. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965
  • Fenyő István: A centralisták. Egy liberális csoport a reformkori Magyarországon. Budapest, Argumentum Kiadó, 1997
  • Bajza Kálmán: Az Athenaeum-per. Budapest, Argumentum Kiadó, 1997

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Bajza József témában.