Gyulai Pál (irodalomtörténész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Gyulai Pál
Az idős Gyulai Pál (Radóné Hirsch Nelly rajza, Vasárnapi Ujság, 1894, 50. szám)
Az idős Gyulai Pál
(Radóné Hirsch Nelly rajza,
Vasárnapi Ujság, 1894, 50. szám)
Életrajzi adatok
Született1826. január 25.
Kolozsvár
Elhunyt1909. november 9. (83 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Ismeretes mint
  • irodalomtörténész
  • író
  • költő
  • irodalomkritikus
  • egyetemi oktató
Nemzetiség magyar
Házastárs Szendrey Mária
SzüleiGyulai Antal, Hajós Sára
Pályafutása
Szakterület irodalomtörténet
Kutatási terület magyar irodalomtörténet
Munkahelyek
Budapesti egyetem (1876–1902) egyetemi tanár
Akadémiai tagság Magyar Tudományos Akadémia (l. 1858, r. 1867)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyulai Pál témájú médiaállományokat.

Gyulai Pál (Kolozsvár, 1826. január 25.Budapest, 1909. november 9.) magyar irodalomtörténész, költő, író, egyetemi tanár, műkritikus, 1879-től 1899-ig Kisfaludy Társaság 4. elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, a magyar főrendiház tagja és jegyzője.

Életpályája[szerkesztés]

Apja, Gyulai Antal, az erdélyi királyi kormányszék számvevő osztályánál szolgált, édesanyja Hajós Sára. Gyulai Pál a kolozsvári református kollégiumban kezdte tanulmányait, melynek osztályait, a gimnáziumi, bölcseleti, jogi (1843-45) és hittani folyamokban kitűnő sikerrel járta végig 1846-ig. Itt, a reformátusok módja szerint, teljes képzést nyert a tanári pályára, de mielőtt arra lépett volna, az élet, az irodalom és önképzés terén is végighaladt. Gyermekkorában már nagy élvezettel látogatta a kolozsvári magyar színielőadásokat. Szerette eljátszani amit látott, maga is színdarabokat írogatott; a költőket, kivált a drámaírókat olvasta. Talán, ha kis termete nem akadályozza, ő is színész lesz, mint bátyja, Gyulai Ferenc (akinek szobrát 1876-ban leplezték le a kolozsvári színház előtt.)

Tizennégy éves volt, amikor apja (1840) meghalt és özvegyen hagyta nejét és árván gyermekeit, három fiút és egy leányt. Az élet gondjai hamar súlyosodtak a szegény családra. Gyulai, hogy anyjának terhére ne essék, kisebb gyermekek tanításával foglalkozott a kollégiumban és már 1843-ban egészen saját erején tartotta fenn magát, korán hozzászokva az önállósághoz.

Az 1840-es években az Erdélyi Hiradóba dolgozott és 1848-ban a lapnak rendes munkatársa lett. 1844-46-ban mint jogász három pályadíjat nyert: az Erdély irodalomtörténetét, a párbajt és a nyelvbeli purizmust tárgyaló munkálataival. Megismerkedett a magyar szépirodalom akkori költőivel, akik közül Vörösmarty tette rá legmélyebb hatást. Magánszorgalomból megtanult németül és franciául és fordította Goethét, Schillert, Heinét és olvasgatta Voltaire-t, Rousseau-t, Victor Hugo-t, Lamartine-t és Molière-t.

1843-tól 1845-ig Pataki Dániel gyermekeinek volt tanítója és házánál, Désen töltötte a szünnapokat. 1845-ben az öreg gróf Bethlen János, Erdély egyik legnagyobb államférfia, fiai nevelőjéül kérte föl. 1847-ben a kolozsvári református kollégium költészeti osztályának tanárává választották. 1848-ig volt a Bethlen János gróf gyermekei mellett. Alkalma nyílt érintkezésbe jönni Erdélynek a közéletben szerepelt csaknem minden kitűnőbb emberével és megnyerni sokak rokonszenvét és becsülését.

Neve már ekkor mind ismertebbé vált az irodalomban. Az 1848-iki mozgalmak kezdetekor elvégezte az iskolát és a kolozsvári ifjúság vezetői közt találjuk őt az unió kikiáltásában és a pesti küldöttség fogadásában. A forradalom eseményeiben, harcaiban azonban nem vett részt. Ezután Pestre ment és a lapokba dolgozott és a követté megválasztott békepárti gróf Teleki Domokos titkára volt Pesten, Gernyeszegen, majd ismét Pesten.

Kolozsvárt ezalatt Urbán császári tábornok foglalta el, a város rettegésben élt és sarc alatt nyögött és Gyulai anyja, aki már az ostrom ideje alatt is beteg volt, félelmek közt halt meg. Fia, a város felszabadulásakor, már 1849-ben haza sietvén, csak sírját találta; bátyja, öccse honvédek voltak, a kis húgát találta egyedül otthon. Gyulai, hogy rajta segíthessen, otthon maradt és egy pár hétig az Ócsvay által szerkesztett Honvéd munkatársa volt. Majd ismét visszatért Telekihez és vele maradt Pesten 1851 tavaszáig.

Megismerkedett Arannyal, Csengery Antallal, báró Eötvös Józseffel, Pákh Alberttel és többi jelesünkkel, mely ismeretség jótékonyan hatott az ifjú költőre. Ezek hatása alatt kezdette meg valódi irodalmi munkásságát. Az országot ért halálos csapás kábultságából először az irodalom kezdett felocsúdni és Gyulai az elsők és a leghívebbek közt volt, akik a nemzetiség ezen egyetlen megmaradt zászlója alá sorakoztak. Valamennyi ez időszakban megindult jobb vállalatnak egyik elsőrendű és nélkülözhetetlen munkatársa volt. 1850-ben, a Pesti Röpívekben kezdte kritikusi pályafutását.

1852 őszén elhagyva titkári állását, végleg Pestre költözött, ahol egy nevelőintézetben vállalt tanári állást. 1854-ben a Vasárnapi Ujság alapításában főérdeme volt és annak első három számát Pákh Alberttel és Jókai Mórral közösen írták. Pákh Alberttel részt vett 1853-ban a Szépirodalmi Lapok megalapításában, mely azonban fél év múlva megszűnt. Ugyancsak Pákhkal részt vett az Ujabbkori Ismeretek Tára szerkesztésében, kritikákat írt a Pesti Naplóba és a hivatalos Budapesti Hirlapba. 1855-től Kemény Zsigmond mellett a Pesti Napló munkatársa volt, ahová kivált könyv- és színbírálatokat írt. Kritikai működése, mely alapos, igazságos és szigorú volt, félelmessé tette és sok ellenséget szerzett neki. Ekkor vívta nevezetes polemiáit a régebbi költőkben elfogult Toldy Ferenccel, Petőfi és Arany nemzeti irányának esztétikai elismerése érdekében és vette üldözőbe a Petőfi-utánzók pongyola irányát.

1855. október 25-én Nádasdy Tamás gróf mentorául külföldi útra ment. Egy évet Berlinben és Párizsban töltöttek, majd Münchenbe mentek, ahol az ifjú gróf 1856. december 14-én meghalt. Gyulai irodalmi és művészi ismeretekkel gazdagodva tért vissza Pestre, ismét dolgozott a lapokba és folyóiratokba.

1858. július 31-én vezette oltárhoz nejét Szendrey Máriát (1838-1866),[1] Petőfi Sándor sógornőjét, és egyenesen Kolozsvárra vitte őt, ahol a református kollégiumban a magyar és latin irodalom tanára lett.

A Magyar Tudományos Akadémia, tíz évi tetszhalál után föléledvén, azon év december 15-én levelező tagjának választotta, 1860. július 15-én pedig a Kisfaludy Társaság rendes tagjának.[2] 1862. július 3-án visszatért a fővárosba, ahol Arany Szépirodalmi Figyelőjének segédszerkesztője lett, egyszersmind buzgó titkára a Magyar Írók Segélyegyletének 1867-ig. Előkelő részt vett az erdélyi múzeum munkálkodásában, sürgette a székely népdalok és balladák gyűjtését, hangoztatta e termékek jelentőségét és az ő eszközlésével jelent meg Kriza híres gyűjteménye is. (Vadrózsák. Kolozsvár, 1863.)

Feljötte után tanára volt a pesti református gimnáziumnak 1864-ig, amikor a színiképző aligazgatójává és dramaturgiai szaktanárrá nevezték ki, ezen állásáról, akadémiai titkárrá történt megválasztatásakor 1870-ben lemondott. A Nemzeti Színház állandó drámabírálója is lévén, ezzel a hajlamainak megfelelő hatáskört nyert. Tevékeny részt vett, főleg mint bíráló, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság munkálataiban, a drámai pályázatok fölött mint előadó ismételve hallatta az akadémia ítéletét. A Kisfaludy Társaságban felolvasásain kívül a népköltészeti gyűjtemény újra megindításával szerzett nagy érdemet.

1866. szeptember 10-én a kolera elragadta nejét és e veszteség és apai gondjai számos szép költeményre ihlették. Nem nősült meg többé, az irodalmi munkában keresett enyhületet. A Magyar Tudományos Akadémia 1867. január 30-án rendes taggá, 1870. január 17-én a nyelv- és széptudományi osztály titkárává, 1883. május 17-én az igazgatótanács tagjává, a Kisfaludy Társaság pedig 1873. január 29-én másodelnökévé választotta.[2]

1873-tól szerkesztette a Budapesti Szemlét, 1875-től az Olcsó Könyvtárt.

1875-ben Eötvös Károly meghívására csatlakozik a Balatont körülutazó 6 tagú baráti társasághoz, így szereplője Eötvös nagysikerű Utazás a Balaton körül című anekdotagyűjteményének, melyben külön fejezet mutatja be Gyulait is.[3]

1876. január 25-én, ötvenedik születése napja alkalmával a kolozsvári egyetem bölcseletdoktori oklevéllel tisztelte meg. 1876-ban a budapesti egyetem meghívta őt a Toldy Ferenc halálával megüresedett magyar irodalmi tanszékre, ami által ismét új hatáskörhöz jutott, ahol a magyar irodalomtörténet művelésére új nemzedéket nevelt. 1892-ig tanított itt. Működésének súlypontja ezután itt, az akadémiában, a Kisfaludy Társaságban és a saját folyóiratában (Budapesti Szemle) volt. A Kisfaludy Társaság 1879. február 19-én elnökévé választotta.[2] E társaság évi közgyűlésein tartott elnöki megnyitó beszédei egy-egy fontosabb irodalmi kérdést vitattak meg és élénken foglalkoztatták a közvéleményt. Írói érdemei alapján 1885-ben a főrendiház újjá szervezésekor ő felsége kinevezte tagjának és legottan jegyzőjének is megválasztották.

1899. október 18-án lemondott a Kisfaludy Társaság elnökségéről,[2] 1902-ben megvált az egyetemtől is. Utolsó éveiben már csak a Budapesti Szemlét szerkesztette.

Jellemrajza, testi adottságai[szerkesztés]

Barátja, Eötvös Károly az Utazások a Balaton körül c. könyvében így írja le: Milyen magas lehet ő? Úgy hiszem, százötvenöt centiméternél nem magasabb. A franciák bevennék katonának, a poroszok nem.” Karaktere Eötvös szerint: „Gyulai Pál úr. Mikor e szót kiejtem: nagy nyomatékkal teszem azt. Nem azért, mert főrendi úr. Nem ád ő arra semmit, s én se sokat. S mikor nagy utazásunkat megtettük a Balaton körül: akkor még nem is volt ő főrendi úr. Hanem hát ő nem tegeződik minden pitty-potty emverrel. Nem is érzeleg és nem is pajtáskodik senkivel, hanem ehelyett vitába keveredik mindenkivel, s vita közben csak egyetlen megszólítás illik hozzá komolyan: „Gyulai Pál úr”. Költői munkamódszerét következőképp mutatja be: „Nem volt termékeny az ő költészete. Verses költeményei elférnek két kis kötetben.[...] Ha Petőfi így dolgozik: éppen háromszáz esztendeig kell még élnie, hogy összes költeményeit megírhassa.”[3]

Főbb művei[szerkesztés]

Gyulai Pál sírja Budapesten. Kerepesi temető: B. 558.
  • Gyulai Pál–Mentovics FerencSzász Károly: Nemzeti színek; Barráné és Stein, Kolozsvár, 1848
  • Részvét könyve; szerk. Gyulai Pál; Magyar Írók Segélyegylete, Pest, 1863
  • Egy régi udvarház utolsó gazdája (1857)
  • Paul Gyulai: Frauen vor dem Spiegel (Nők a tükör előtt); németre ford. Dux Adolf; Hornyanszky-Hummel, Pest, 1864
  • Paul Gyulai: Ein alter Schauspieler (A vén színész); németre ford. Rosner Lipót; Reclam, Leipzig, 186? (Universal-Bibliothek)
  • Vörösmarty életrajza; Ráth, Pest, 1866
  • Vázlatok és képek; Pfeifer, Pest, 1867
  • A népszerűség. Satira; Ráth, Pest, 1868
  • Romhányi (1869–1872)
  • Gyulai Pál költeményei; Ráth, Pest, 1870
  • Elegyes gyűjtések Magyarország és Erdély különböző részeiből; szerk. Arany László, Gyulai Pál; Athenaeum, Pest, 1872 (Magyar népköltési gyűjtemény. Új folyam)
  • A vén színész. Beszély; Franklin, Bp., 1877 (Olcsó könyvtár)
  • A magyar irodalom története. 1807-1830. Jegyzetek, 1-2.; Gyulai Pál előadásai után kiadta Kőrösy K. László; Kőrösy, Bp., 1878-1879
  • Petőfi költészete. Jegyzet Gyulai Pál előadása után; készítette: Sz. L. [Szádeczky-Kardoss Lajos]; s.n., Bp., 1878
  • A magyar irodalom története 1830-1848-ig; Gyulai Pál egyetemi előadásai után jegyzi Közményi Ferenc; Langer Ny., Bp., 1879
  • Emlékbeszédek; Franklin, Bp., 1879
  • A XVIII. század magyar prózaírói; Gyulai Pál egyetemi előadásai nyomán kiad. Nagy Sándor; s.n., Bp., 1880
  • A magyar irodalom története 1807-től 1848-ig; Gyulai Pál előadásai után; s.n., Bp., 1881
  • Gyulai Pál költeményei; 2., bőv. kiad.; Franklin, Bp., 1882
  • Katona József és Bánk Bánja; Kisfaludy-Társaság, Bp., 1883
  • Szilágyi és Hajmási. Költői beszély; Franklin, Bp., 1883 (Olcsó könyvtár)
  • Petőfi élete és költészete; Gyulai Pál előadásai után leírta az 1884/5-iki év. lyceumi VIII-ik osztály Pozsonyban; s.n., Pozsony, 1885
  • Középkori költői maradványaink. 1884/5.; Gyulai Pál előadásai után kiad. Solymosy Sándor, Madzsar Gusztáv; s.n., Bp., 1885
  • Az aesopi mese a magyar irodalomban; Gyulai Pál egyetemi előadásai után kiad. Strauch Béla; s.n., Bp., 1887
  • Kölcsey költői és prózai munkái. 1888/9-iki tanév 2. fele; Gyulai Pál egyetemi előadásai után kiad. Demek Győző, ifj. Matirkó Bertalan; s.n., Bp., 1889
  • Gyöngyösi István és iskolája; Gyulai Pál előadásai után kiad. Kiss Ernő; Blau, Bp., 1890
  • Arany János. Emlékbeszéd; Franklin, Bp., 1891 (Olcsó könyvtár)
  • Kisfaludy Sándor elbeszélő költészete; Gyulai Pál előadásai után jegyzé Pethe Ferenc; s.n., Bp., 1891
  • Széchenyi mint író; Gyulai Pál egyet. ny. r. tanár előadásai után jegyzé Pethe Ferenc, s.n., Bp., 1892
  • Petőfi költészete. 1891-92. 1. félév; Gyulai Pál előadásai után jegyzé Pethe Ferenc; s.n., Bp., 1892
  • Tinódi s a XVI. sz. históriás énekesei; Gyulai Pál előadásai után jegyezte Pethe Ferenc; s.n., Bp., 1894
  • Gyulai Pál költeményei, 1-2.; 3. bőv. kiad.; Franklin, Bp., 1894
  • Báró Jósika Miklós regényei. 1894-95. 1. félév; Gyulai Pál előadásai után jegyzi Nowotny Henrik; s.n., s.l., 1895
  • Apróbb gyermekmesék. Gyulai Pál gyermekverseivel; Athenaeum, Bp., 1890
  • Báró Eötvös József munkáiból; Gyulai Pál előadásai után kiad. Lehr Andor; Blau, Bp., 1899
  • A XVII. század magyar epikusai; Gyulai Pál előadásai alapján kiadta Lehr Andor; Blum kőny., Bp., 1899
  • Petőfi költészete. Dr. Gyulai Pál előadásai után; Lehr Andor, Bp., 1900
  • A magyar irodalom története 1526-ig és 1526-1606-ig, 1-2.; Gyulai Pál előadása után jegyezte Boromisza Jenő; s.n., Bp., 1901
  • Emlékbeszédek; 2. bőv. kiad; Franklin, Bp., 1902
  • Három beteg. Beszély, 1850; Franklin, Bp., 1902 (Olcsó könyvtár)
  • Glück-Szerencse ur. Beszély, 1856; Franklin, Bp., 1903 (Olcsó könyvtár)
  • Vörösmarty életrajza; 6., jav. kiad.; Franklin, Bp., 1905
  • Gyulai Pál családi versei. Emlékül Gyulai Pálnak születésének nyolvanadik évfordulója alkalmából; Franklin, Bp., 1906
  • Emlékezés Deák Ferencre; Franklin, Bp., 1906 (Olcsó könyvtár)
  • Az első magyar komikus; Franklin, Bp., 1906 (Olcsó könyvtár)
  • Dramaturgiai dolgozatok, 1-2.; Franklin, Bp., 1908
  • Kritikai dolgozatok 1854-1861; Akadémia, Bp., 1908 (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadóvállalata. U. F.)
  • Bírálatok 1861-1903; Akadémia, Bp., 1911 (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadóvállalata. U. F.)
  • Varju István. Elbeszélés; Kisfaludy-Társaság, Bp., 1912
  • Vázlatok és képek; 3. bőv. kiad.; Franklin, Bp., 1913
  • Emlékbeszédek, 1-2.; 3., bőv. kiad.; Franklin, Bp., 1914
  • Erdélyi úti beszámolók; sajtó alá rend. Papp Ferenc; Franklin, Bp., 1921 (Olcsó könyvtár)
  • Jó éjszakát! Elbeszélés; bev. Galamb Sándor; Franklin, Bp., 1922 (Olcsó könyvtár)
  • Gyulai Pál irodalmi emlékei; bev., jegyz. Papp Ferenc; Franklin, Bp., 1926
  • Gyulai Pál kritikai dolgozatainak újabb gyűjteménye 1850-1904; Akadémia, Bp., 1927 (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadóvállalata. U. F.)
  • Összes költeménye (1902)
  • Kritikai dolgozatok 1854–61 (1908)
  • Dramaturgiai dolgozatok (1908)
  • Bírálatok 1861–1903 (1911)
  • Emlékbeszédek (1914)
  • Gyulai Pál kritikai dolgozatainak újabb gyűjteménye : 1850-1904 (1927)
  • Válogatott művei (1956)
  • Bírálatok. Cikkek. Tanulmányok; sajtó alá rend., jegyz. Bisztray Gyula, Komlós Aladár; Akadémiai, Bp., 1961 (A magyar irodalomtörténetírás forrásai)
  • Gyulai Pál levelezése 1843-tól 1867-ig; sajtó alá rend., jegyz. Somogyi Sándor; Akadémiai, Bp., 1961 (A magyar irodalomtörténetírás forrásai)
  • Gyulai Pál válogatott művei; vál., szöveggond. Kovács Kálmán, jegyz. ifj. Kovács Kálmán; Szépirodalmi, Bp., 1989 (Magyar remekírók)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. familysearch.org Gyulai Pálné Szendrei Mária gyászjelentése
  2. a b c d A százéves Kisfaludy-társaság (1836–1936). Szerk.: Kéky Lajos. Budapest, Franklin-társulat, 1936. 266. old.
  3. a b Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül, Révai Kiadó 1900

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gyulai Pál: Egy régi udvarház utolsó gazdája ; Nők a tükör előtt ; A vén színész (MEK)
  • Gyulai Pál emlékezete: felolvasta a Magyar Tudományos Akadémiának 1926. évi május hó 9-én tartott ünnepi ülésén Voinovich Géza
  • Szabó Levente: Gyulai Pál és a nemzeti identifikáció narratívái. Erdélyi Múzeum, 1999/1–2.
  • Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül, Gyulai Pál Úr c. fejezet., 1900
  • Hatvany Lajos: Gyulai Pál estéje; Nyugat, Bp., 1911
  • Riedl Frigyes: Gyulai Pál; Franklin, Bp., 1911 (Olcsó könyvtár)
  • Nagy József: Gyulai Pál és irodalmi kritikánk jövője; Athenaeum Ny., Bp., 1911
  • Borbély Ferenc: Gyulai mint aesthetikus; Gombos Ny., Kolozsvár, 1912 (Értekezések a Kolozsvári M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Szemináriumából) Online
  • Gyomlay László: Gyulai Pál mint költő; Németh, Bp., 1912
  • Angyal Dávid: Gyulai Pál, 1825-1909; Franklin, Bp., 1912 (Olcsó könyvtár)
  • Kozma Andor: Gyulai Pál az ember és a költő; Lampel, Bp., 1913 (Magyar könyvtár)
  • Madzsar Gusztáv: Gyulai Pál, emlékbeszédek; s.n., Szeged, 1914 (Irodalmi segédkönyvek)
  • Dóczy Jenő: Gyulai Pál kritikai elvei; Pallas Ny., Bp., 1922
  • Voinovich Géza: Gyulai Pál emlékezete; Pallas Ny., Bp., 1926
  • Gyulai Pál esztétikája idézetekben; összeszedte, bev. Mitrovitcs Gyula; Franklin, Bp., 1926 (Kultúra és tudomány)
  • Papp Ferenc: Gyulai Pál és Pataki Emília; Studium, Debrecen, 1927
  • Papp Ferenc: Gyulai Pál id. Bethlen János körében; Minerva Ny., Cluj-Kolozsvár, 1930 (Erdélyi tudományos füzetek)
  • Horváth Lehel: Gyulai Pál magyar irodalomtörténete; szerzői, Bp., 1933
  • Papp Ferenc: A hazatért író és Szendrey Mari; Franklin Ny., Bp., 1934
  • Papp Ferenc: Gyulai Pál a kolozsvári református kollégiumban; Minerva Ny., Cluj-Kolozsvár, 1934 (Erdélyi tudományos füzetek)
  • Papp Ferenc: Gyulai Pál, 1-2.; Akadémia, Bp., 1935-1941 (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadóvállalata. U. F.)
  • Kovács Kálmán: Fejezet a magyar kritika történetéből. Gyulai Pál irodalmi elveinek kialakulása, 1850-1860; Akadémiai, Bp., 1963 (Irodalomtörténeti könyvtár)
  • Kovács Kálmán: Gyulai Pál szépprózája; KLTE, Debrecen, 1976
  • Somogyi Sándor: Gyulai és kortársai. Fejezetek egy negyedszázad irodalomtörténetéből; sajtó alá rend. Szörényi László; Akadémiai, Bp., 1977
  • Beke Albert: Hatalom és szerep. Gyulai Pál, az ember; Mundus, Bp., 1994 (Új tanulmányok Irodalom)
  • Horváth János: Gyulai Pál. Egyetemi előadás, 1927-1928; sajtó alá rend. Korompay H. János; Argumentum, Bp., 1999
  • Angyal vagy démon. Tanulmányok Gyulai Pál Írónőink című írásáról; szerk. Török Zsuzsa; Reciti, Bp., 2016 (Hagyományfrissítés)
  • Beke Albert: Gyulai Pál személyisége és esztétikája; szerk. Arday Géza; KRE–L'Harmattan, Bp., 2017 (Károli könyvek. Monográfia)
Wikiforrás
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak