Pákh Albert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pákh Albert
Született1823. március 11.[1][2]
Rozsnyó
Elhunyt1867. február 10. (43 évesen)[1][2]
Pest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Pákh Albert témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pákh Albert (Rozsnyó, 1823. március 11. – Pest, 1867. február 10.) ügyvéd, az MTA levelező, valamint a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a Vasárnapi Ujság alapítója és szerkesztője.

Családja[szerkesztés]

Pákh Mihály evangélikus szuperintendens és Reményik Mária fia.

Tanulmányai[szerkesztés]

Tanulmányait szülőhelyén (1829–34 és 1835–36), valamint Miskolcon (1834–35), Iglón (1835–36), Lőcsén (1837–39) végezte. Diákkorában sokat járt-kelt az országban, beutazta Erdélyt is, de megfordult Selmecbányán, hogy bányászatot tanuljon, és Magyaróváron is, ahol a mezőgazdálkodásra akarta magát szentelni. A bölcseletet és a teológiát Sopronban (1839–42) hallgatta, ahol a magyar társaság 50 éves jubileumán (1841. június 10.), mint a társaság titkára, s közlönyének, a Szünóráknak szerkesztője volt, saját költeményét szavalta, amely megjelent az akkori pozsonyi Hírnökben. A jogi pályát Debrecenben (1842–43) végezte; a két utóbbi helyen Petőfivel szoros baráti viszonyba került. Debrecenben írta első humorisztikus zsánerképét az Életképekbe (1844. Egy estve a debreczeni színházban, Kaján Ábel álnév alatt), amely friss humorával feltűnést keltett.

Pályafutása[szerkesztés]

Schrecker Ignác felvétele

Foglalkozott más népek irodalmával is, és Gyulai Pál véleménye szerint a magyar közélet és irodalom benyomásai közé némi európai szellemet vegyített.

1844 augusztusának végén Pestre ment jurátusnak, augusztus végétől 1846. február közepéig Karlowsky ügyvédi irodájában dolgozott, és bár 1846-ban letette az ügyvédi vizsgát, kizárólag az irodalomnak szentelte életét.

Amikor Csengery Antal 1845 júliusában átvette a Pesti Hírlap szerkesztését, őt vette maga mellé tárcaírónak. E lapba a fővárosi újdonságokat írta jegy alatt. Élénk humoros szelleme csakhamar meghódította a közönséget. 1846 közepén tagja volt az ifjú írói nemzedék Tízek Társaságának, amely együttesen akart egy közlönyt megindítani és abba kizárólagosan dolgozni; a társaság azonban még azon év végén fölbomlott. 1846 őszétől 1847 júliusáig Petőfivel együtt lakott és közösen olasz leckéket vettek.

1847-től haláláig egy rosszul gyógyított betegség sújtotta. A Bécs melletti Laab-féle vízgyógyintézetbe ment 1847 júliusában és ott töltötte 1848–49-et is. Egészsége nem állt helyre, 1850 augusztusában visszatért és kedvét vesztette az írói pálya iránt.

Szerkesztő lett, hogy mégis szolgáljon nemzetének. Azon évben az Újabbkori Ismerettárnak szerkesztését vállalta el, a cikkek nagy részét is ő írta 1855-ig. Ugyanebben az időben a pesti nemzeti kaszinó könyvtárosa is volt. 1853 januárjától júniusáig szerkesztette Gyulai Pállal együtt a Szépirodalmi Lapokat. Olyan lapot tervezett, amelynek közvetítenie kellett az író és a nemzet között és elősegítenie egy erős magyar művelt olvasóközönség kialakulását. 1854-ben megalapította a Vasárnapi Ujságot, amelyet 12 évig szerkesztett. Ő maga keveset dolgozott bele, de igen sok cikket ő öntött formába és szelleme, tapintata, tárgyilagossága s józan mértéke a lap minden során meglátszott. (A lap előfizetőinek száma 5–7 000 fő volt). Nem kevésbé fontos orgánuma volt a Vasárnapi Ujság melléklete, a Politikai Újdonságok, amely egy évvel később, 1855-ben indult meg és a politikai ismeretek népszerűsítését tűzte ki feladatául. Ezzel a kezdeményezésével a reakció korában országos elismerésre tett szert. A nagykállói kaszinó arany tollal tisztelte meg; több egylet és kaszinó dísztagjának választotta. 1863-ban, amikor a Vasárnapi Ujság 10 éves jubileumát ünnepelte, Tompa Mihály költeményben dicsőítette.

Szász Károly epigrammája
Pákh Albert sírja Budapesten. Kerepesi temető: J. 239. Schmidt Frigyes és Schulcz Ferenc építészek alkotása.

1863-ban a Magyar Ember Könyvtára című sorozat négy kötetét szerkesztette július 1-jétől 1865. április 3-áig. Greguss Ágost társaságában a Magyar Sajtó szerkesztését vállalta el, noha beteg volt és igen gyakran csak ágyában dolgozott. Érdemeiért a Magyar Tudományos Akadémia 1864. január 20-án, a Kisfaludy Társaság 1865. február 1-jén tagjukká választották.[3] (A Magyar Tudományos Akadémiában: A magyar hírlapirodalomról akart székfoglalót tartani, azonban a halál megakadályozta).

Munkából és szenvedésből, szerkesztésből és a maga orvoslásából állt egész élete, de a humor géniusza nem hagyta el őt. Kedélye csak halála közeledtével sötétült el. Elhunyt 1867. február 10-én délelőtt 11 órakor mellhártyalob következtében. Örök nyugalomra helyezték 1867. február 12-én délután az evangélikus egyház szertartása szerint.

Emlékezete[szerkesztés]

Emlékbeszédet az akadémiában Gyulai Pál tartott fölötte, gyászbeszédet a sírnál Greguss Ágost. 1870-ben a Vasárnapi Ujság olvasói síremléket állítottak neki (Izsó Miklós műve) a következő felirattal:

„Szenvedt s panasz helyett tréfálva vágott,
De gúny szavát megczáfolá szíve,
S a fáklya, melyet mind elül vive,
Nem szórt tüzet, csupán világosságot”.

Levéltári hagyatékát Tichy Kálmán dolgozta fel.[4]

Cikkei[szerkesztés]

Az Életképekben megjelentek[szerkesztés]

  • Egy nap egy instructor életéből (1844)
  • franciául: Nouvelles Hongroises (Budapest, 1885)
  • Utazás Debrecenben, Egy városi írnok szerelme (1845)
  • A sípládás fia, Fiatal óriás (1846)
  • A honszerelmesek (1847)

A Pesti Hírlapban[szerkesztés]

  • 731–733. szám. az ág. hitv. evang. négy egyházkerületének egyetemes gyűlése Pesten 1846. augusztus 15–19.)

Röpívekben[szerkesztés]

  • Humoristikus tanulmányok(1849)
  • Pesti Röpívek (1850. Spectabilis tanulmányok, Hunyadi János)

A Magyar Hírlapban[szerkesztés]

  • 1851. 484–86., 488., 489. sz. Nép képviselet rendi s alkotmányos rendszere, történeti és államjogi szempontból

A Pesti Naplóban[szerkesztés]

  • 1852. 762. sz. Kerényi

Szépirodalmi Lapokban[szerkesztés]

  • 1853. Magyar dolgok külföldön, Nemzeti Színház, Krizisek, Haramják, Tamás bátyja és tárczák

A Vasárnapi Ujságban[szerkesztés]

  • 1854. Visszapillantás az év utolsó napján, 1855–1858., Hírmondó című új néplap és a Vasárnapi Ujság, 1859–1863. 1862. 4. sz. Petőfi életrajza ügyében, 1863. 1., 2. sz. Hol és mikép terem a Vasárnapi Ujság, Beköszöntők és utószók az olvasókhoz

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/11624.htm, Pákh Albert, 2017. október 9.
  2. ↑ a b Pákh, Albert (BLKÖ)
  3. ↑ A százéves Kisfaludy-társaság (1836–1936). Szerk.: Kéky Lajos. Budapest, Franklin-társulat, 1936. 268. old.
  4. ↑ Tichy Kálmán. arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. szeptember 16.)

Művei[szerkesztés]

  • Kalauz a nemzeti casino könyvtárához (Pest, 1852)
  • Pákh Albert humoros életképei (Kisfaludy Társaság, Pest, 1870)
  • Levelei Kazinczy Gáborhoz 1854., 1857. (Figyelő XX.)
  • Levelei Arany Jánoshoz 1852–53., 1859., nyolc levél (a Magyar Tudományos Akadémia levéltárában)
  • Tompához írt három levelét a Rozsnyói Híradó 1881. augusztus 28-án közölte.
  • Utazás Debrecenben; szöveggond., jegyz. Lakner Lajos, tan. Bényei Miklós, Lakner Lajos, Papp József; Déri Múzeum, Debrecen, 2016

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pákh_Albert&oldid=26883386”