Szabó Mózes (irodalomtörténész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szabó Mózes
Született 1879. május 4.
Szilágysomlyó
Elhunyt 1957. szeptember 26. (78 évesen)
Temesvár
Nemzetisége magyar
Foglalkozása irodalomtörténész,
műfordító

Szabó Mózes (Szilágysomlyó, 1879. május 4.Temesvár, 1957. szeptember 26.) erdélyi magyar irodalomtörténész, műfordító.

Életútja[szerkesztés]

Középiskoláit szülővárosában és Zilahon végezte, ahol baráti kapcsolatba került iskolatársával, Ady Endrével. A költőről őrzött emlékeit később több változatban is megírta, publikálta. 1906-ban a kolozsvári egyetemen szerzett latin–görög–magyar szakos tanári diplomát. Rákospalotán, Újpesten, majd különböző budapesti iskolákban tanított. Az Országos Ismeretterjesztő Társulat és a nemi­ betegeket gyógyító 'Teleia' egyesület tagja, egy időben titkára volt. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején részt vett a népművelési mozgalom megszervezésében és irányításában, emiatt a forradalom bukása után emigrálni kényszerült. 1921-ben szülőváro­sában telepedett le, a minorita főgimnázium tanára lett. Onnan 1923-ban Temesvárra költözött, ahol előbb a piarista gimnáziumban, majd a zsidó líceumban tanított. Tagja volt a temesvári Arany János Társaságnak.

Munkássága[szerkesztés]

Népművelési, tudománynépszerűsítő és pedagógiai cikkeit, irodalomtörténeti értekezéseit a Szabadhon, Szilágysomlyó, Temesvári Hírlap és különböző szaklapok közölték. Több klasszikus magyar író (Ady, Arany, Vörösmarty, Tompa) műveit dramatizálta és vitte színpadra diákjaival. Pákh Albert pályája című tanulmánya 1903-ban jelent meg Kolozsváron. Lefordította Liviu Rebreanu Ciuleandra és Ion című regényeit, ezek folytatásokban a Temesvári Hírlapban jelentek meg.

Számos népszerűsítő előadást tartott magyar írókról és különböző társadalmi problémákról.

Források[szerkesztés]