Liviu Rebreanu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Liviu Rebreanu
Rebreanu1.jpg
Élete
Született 1885. november 27.
Felsőilosva
Elhunyt 1944. szeptember 1. (58 évesen)
Valea Mare, Argeș megye
Sírhely Bellu temető
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza
Liviu Rebreanu aláírása
Liviu Rebreanu aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Liviu Rebreanu témájú médiaállományokat.

Liviu Rebreanu (Felsőilosva, 1885. november 27. – Valea Mare, Argeș megye, 1944. szeptember 1.) erdélyi román író.

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermekkora, tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Liviu Rebreanu 1885. november 27-én született Felsőilosván, Szolnok-Doboka vármegyében (ma Beszterce-Naszód megye része) Vasile Rebreanu tanító és Ludovica Rebreanu 14 gyerekéből elsőnek. Testvérei közül páran nem élték meg a felnőttkort. Az író erős erkölcsös nevelést kapott, amit később a Ion című regényébe bele is szőtt. 1889-ben a család elköltözött a Felsőilosváról Majorba. A Majorban töltött időszakokról a következőképpen emlékezik: „Majorban éltem meg az életem legszebb és legboldogabb napjait, ameddig, tíz éves koromban el kellett mennem Naszódra, a líceumba.”

A gimnáziumot először Naszódon, majd 1897-től Besztercén végezte. 1900-tól kezdve Sopronban tanul hadtudományt.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetben magyarul, s csak későbbiekben írt román nyelven. 1909. november 1-jén debütált a Luceafărul (=esthajnalcsillag) folyóiratban Codrea (Glasul inimii) című elbeszélésével. Műveinek nagy része pszichológiai jellegű, ezt bizonyítja 1912-ben megjelent novelláskötete Frământări (Szenvedések) címmel. Híres regényei, mint a Ion (1920) és az Akasztottak erdeje (1922) is lélektanilag összetett regény. A Ion volt az első román modern regény, mellyel a Román Akadémia díját is elnyerte. 1939-től az Akadémia rendes tagjává választotta.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

59 éves volt, amikor 1944-ben torokrákot diagnosztizáltak neki az orvosok. Egy lassú, fájdalmas halál utáni rettegéstől vezérelve szájon lőtte magát Valea Mare helységben. Néhány héttel temetése után exhumálták, és Bukarestben, a Bellu temetőben, helyezték örök nyugalomra.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Novellái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Catastrofa (Katasztrófa, 1921)
  • Norocul (1921)
  • Cuibul visurilor (1927)
  • Cântecul lebedei (A hattyú dala, 1927)
  • Ițic Ștrul, dezertor (1932)
  • Golanii (A huligánok)

Regényei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színpadi művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cadrilul (1919)
  • Plicul (1923)
  • Apostolii (Az apostolok, 1926)

Útinapló[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Métropoles, 1931, editee par Paralela 45 et Editions Autres Temps, traduction et preface de Jean-Louis Courriol

Naplók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Magyarra fordította Szabó Mózes.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • George Călinescu, Istoria literaturii române de la origini pâna în prezent, (1941)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]