Petőfi Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Petőfi Zoltán
Az ifjú Petőfi Zoltán
Az ifjú Petőfi Zoltán
Születési név Petőfi Zoltán
Született 1848. december 15.
Debrecen
Elhunyt 1870. november 5. (21 évesen)
Pest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása színész, költő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Petőfi Zoltán témájú médiaállományokat.

Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15.Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Petőfi Zoltán 1860-ban

Az evangélikusrómai katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna.[1] Petőfi Sándor halála után Erdődön nagyapjánál, majd Pesten mostohaapjánál, Horvát Árpád történésznél nevelkedett. Gyámja 1869-ig Petrovics István volt.

1865-től Szarvason járta felsőbb iskoláit az evangélikus főgimnáziumban. 1867-ben csatlakozni akart a vándorszínészcsapathoz, azonban Csaby Imre igazgató nem vette fel, a dolgot viszont elmondta Tatay István gimnáziumi igazgatónak, aki megleckéztette Zoltánt. Innen a fiú a szomszédos Mezőtúrra vándorolt és beállt az ott működő társulatba. A hetedik osztályt év közben el kellett hagynia, mert nagybátyja, Petőfi István magához vitte Csákóra, hogy magántanulóként folytassa tanulmányait, s második félévre be is íratta Pesten magántanulónak, hogy befejezhesse elmaradt vizsgáit.

1867. április 20-án Zoltán Csákóról Debrecenbe ment, ahol Lángh Boldizsár igazgatónál színésznek állt mindössze 30 forint havi fizetésért. 1868-ban Kocsisovszky Jusztinnál lépett fel Szegeden. Azonban gyakorta átaludta a próbákat, az igazgató csupán azért nézte ezt le neki, mert Petőfi Sándor fia volt. Gyenge képességei és fátyolos hangja miatt rendre csak kisebb szerepeket kapott, csupán egyszer, a Brankovics Györgyben a fiatalabb fiút alakítva jutott nagyobbhoz.

A ravatalon

Hozzátartozói megpróbálták lebeszélni erről a pályáról, sikertelenül. Gyenge szervezete azonban nem bírta sokáig a megpróbáltatásokat, és hamar veszélyesen megbetegedett. Rokonoknál, majd külföldi fürdőkben keresett gyógyulást. Életének utolsó nyarát Gleichenbergben töltötte, ahonnan kissé megerősödve tért haza Pestre, ám 1870. november 5-én reggel 7 órakor, élete 22. évében meghalt tüdőbajban. Gyászjelentését halála előtt két évvel ő maga készítette el Pusztacsákón. 1870. november 6-án délután helyezték örök nyugalomra a Kerepesi temetőben, édesanyja koporsójában. Földi maradványait a Petőfi Társaság 1908. október 24-én exhumáltatta és a Petőfi-család közös sírjában helyezték el, ugyanabban a sírkertben.

Alakját Zoltánka címmel Krúdy Gyula vitte színre, a Magyar Színház 1913. november 15-én mutatta be Törzs Jenő főszereplésével.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Családi sírboltja
  • Költeményeiből megjelent a Vasárnapi Ujságban (1870. fordítás franciából), a Szilágyban (1884. 41. sz. levele és három költeménye 1864-ből), az Egyetértésben (1898. 328. sz. Bucsú és Szalay halálára című költemény); Kéry Gyula hátrahagyott kézirataiból közölt a Magyar Salon XXXVIII. kötetében.
  • Madame Girardin Lady Tartuffe című színművét magyarra fordította, ez kéziratban maradt.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szana Tamás Örök emlékek (Budapest, 1892)
  • Déri Gyula: Petőfi Zoltán (Budapest, 1909)
  • Krúdy Gyula: Írói arcképek (I., Budapest, 1957)
  • Irányi István: Petőfi Zoltán életpályája (Szarvas, 1964).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]