Petőfi Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Petőfi Zoltán
Petőfi Zoltán 1860-ban
Petőfi Zoltán 1860-ban
Élete
Született 1848. december 15.
Debrecen, Magyarország
Elhunyt 1870. november 5. (21 évesen)
Pest, Osztrák–Magyar Monarchia
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Szülei Szendrey Júlia
Petőfi Sándor
Házastársa nem volt
Gyermekei nem volt
Pályafutása
Irodalmi irányzat romantika
Fontosabb művei Költemények
A Wikimédia Commons tartalmaz Petőfi Zoltán témájú médiaállományokat.

Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15.Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.

Élete[szerkesztés]

Petőfi Zoltán gyermekkori képe

Petőfi Zoltán kilenc hónappal az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kirobbanása (március 15.) után, december 15-én született Debrecenben. Az evangélikusrómai katolikus vegyes házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna.[1] Petőfi Sándor halála után Erdődön nagyapjánál, majd Pesten mostohaapjánál, Horvát Árpád történésznél nevelkedett. Gyámja 1869-ig nagybátyja, Petőfi István volt.

1865-től Szarvason járta felsőbb iskoláit az evangélikus főgimnáziumban. 1867-ben csatlakozni akart a vándorszínész csapathoz, azonban Csaby Imre igazgató nem vette fel, a dolgot viszont elmondta Tatay István gimnáziumi igazgatónak, aki megleckéztette Zoltánt. Innen a fiú a szomszédos Mezőtúrra vándorolt és beállt az ott működő társulatba. A hetedik osztályt év közben el kellett hagynia, mert nagybátyja, öröksége gondnoka, Petrovics István magához vitte Csákóra, hogy magántanulóként folytassa tanulmányait, s második félévre be is íratta Pesten magántanulónak, hogy befejezhesse elmaradt vizsgáit.

1867. április 20-án Zoltán Csákóról Debrecenbe ment, ahol Lángh Boldizsár igazgatónál színésznek állt mindössze 30 forint havi fizetésért. 1868-ban Kocsisovszky Jusztinnál lépett fel Szegeden. Azonban gyakorta átaludta a próbákat, az igazgató csupán azért nézte ezt el neki, mert Petőfi Sándor fia volt. Gyenge képességei és fátyolos hangja miatt rendre csak kisebb szerepeket kapott, csupán egyszer, a Brankovics Györgyben a fiatalabb fiút alakítva jutott nagyobbhoz.

A versírással is próbálkozott, egy tucatnyi műve maradt csak fent.

De meguntam már e hitvány életet!
Hiszen nekem nincs is senkim, ki szeret;
Te vagy, kis lány, te vagy magad egyedül,
Kinek szivén, sorsom miatt bánat ül.
De nincsen is a világon senki sem,
Kiért olyan hőn dobogna fel szivem,
Mint dobog fel az teérted, szép leány,
Akinél nincs kedvesebbem, csak hazám!
És még te vagy, hű barátom, ki szeret,
Ki fönntartja én bennem még a hitet;
Ne volnátok, ma megásnám síromat,
Eltemetném velem együtt kínomat.
(Búdal. Csákó, 1864. november 28.)

Szegeden a Serház utcában lakott, a későbbi Ipar utcában, abban a házban, ahol Juhász Gyula született és élt. Baranyai Zsigmond volt az iskolaigazgatója, Gyalókay Ferenc az osztályfőnöke. Jól beszélt franciául, fordításból tartotta fenn magát.

A ravatalon

A munkánál viszont jobban szeretett mulatni, inni, kedvelte a szép lányokat, pedig gyenge fizikuma nem jól viselte ezt az életvitelt.[2]

Szeged-Felsővárosban két flamméja volt neki, az egyiket Ábrahám Liszkának hívták, a másik meg egy greizleros lánya volt. De a színésznők marták meg legjobban a szívét. Elsősorban a primadonnáért vetett lángot a szíve, aki Kocsisovszky Jusztin színigazgató lánya volt. Kocsisovszky Borcsáék a Nádor utcában laktak. Zoltán szörnyen fült a lányért, mindig ott ólálkodott az ablakuk alatt és szorongó szívvel hallgatta a zongoraszót, meg Borcsa igéző hangját. Azt a kevés verset, amit írt, Borcsához írta. Az egyik úgy szól, hogy:

Itt sétálok, itt bolyongok
Ablakodnál minden este,
De csak árnyékodat látom
A szobád falán lefestve.
Tegnap is, hogy erre jártam,
Köszöntem, de nem fogadtad,
Pedig ilyenkor a hű szív
Banatában meghasadhat.

Kocsisovszky Borcsa alig vette észre a kis diákot. Később felesége lett Molnár Györgynek, a Nemzeti Színház tagjának és maga is a Nemzeti Színházhoz került. Zoltán a Nádor utca túloldalán vigasztalódott, szemközt Borcsáék ablakával. Egy szép, fekete göndörhajú kóristalány lakott ott, Bereznay Katica. Ennek adta oda bánatos szívét, s ez azután szívesen is vette a szép, fiatal fiú udvarlását. A színésznők közel hozták a színházhoz és mintha atyjának sorsa kísérte volna, végzetszerűen kezdett lelkesülni a színészpályáért.

Szervezete nem bírta sokáig a megpróbáltatásokat, és hamar veszélyesen megbetegedett. Rokonoknál, majd külföldi fürdőkben keresett gyógyulást. Életének utolsó nyarát Gleichenbergben töltötte, ahonnan kissé megerősödve tért haza Pestre, ám 1870. november 5-én reggel 7 órakor, élete 22. évében meghalt tüdőbajban. Gyászjelentését halála előtt két évvel ő maga készítette el Csákón. 1870. november 6-án délután helyezték örök nyugalomra a Kerepesi temetőben, édesanyja mellett. Földi maradványait a Petőfi Társaság 1908. október 24-én exhumáltatta és anyja koporsójában a Petőfi-család közös sírjában helyezték el, ugyanabban a sírkertben.

Alakját Zoltánka címmel Krúdy Gyula vitte színre, a Magyar Színház 1913. november 15-én mutatta be Törzs Jenő főszereplésével.

Művei[szerkesztés]

Családi sírboltja
  • Költeményeiből megjelent a Vasárnapi Ujságban (1870. fordítás franciából), a Szilágyban (1884. 41. sz. levele és három költeménye 1864-ből), az Egyetértésben (1898. 328. sz. Bucsú és Szalay halálára című költemény); Kéry Gyula hátrahagyott kézirataiból közölt a Magyar Salon XXXVIII. kötetében.
  • Madame Girardin Lady Tartuffe című színművét magyarra fordította, ez kéziratban maradt.
  • Féltestvéreivel, Horvát Attilával és Horvát Árpáddal folytatott levelezése Gyimesi Emese Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában - Szendrey Júlia, Petőfi Zoltán, Horvát Attila, Árpád és Ilona gyermekkori levelei, versei és játékai 1840 - 1870 című kötetében jelent meg 2019-ben.

A Petőfi–Horvát–Gyulai családok kapcsolata[szerkesztés]

Petrovics István
(1791–1849)
 
Hrúz Mária
(1791–1849)
 
 
 
Horvát István
(1784–1846)
 
Szepessy Karolina
 
Szendrey Ignác
(1800–1895)
 
Gálovics Anna
(1805–1849)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Petőfi István
(1825–1880)
 
Petőfi Sándor
(1823–1849)
 
Szendrey Júlia
(1828–1868)
 
id. Horvát Árpád
(1820–1894)
 
Szendrey Gyula
(?–1850)
 
 
 
Szendrey Mária
(1838–1866)
 
Gyulai Pál
(1826–1909)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Petőfi Zoltán
(1848–1870)
 
Horvát Attila
(1851–1873)
 
ifj. Horvát Árpád
(1855–1887)
 
Horvát Viola
(1857)
 
Horvát Ilona
(1859–1945)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Gyulai Aranka
(1859–1915)
 
Gyulai Kálmán
(1861–1897)
 
Gyulai Margit
(1862–1885)
 

Irodalom[szerkesztés]

  • Szana Tamás Örök emlékek (Budapest, 1892)
  • Déri Gyula: Petőfi Zoltán (Budapest, 1909)
  • Szeged: A kis Petőfi Szegeden. A magyar sasfiók. Magyarság, 1923. november 18., 6. old.
  • Krúdy Gyula: Írói arcképek (I., Budapest, 1957)
  • Irányi István: Petőfi Zoltán életpályája (Szarvas, 1964)
  • Gyimesi Emese: Mozaikcsalád gyerekszemmel – Családi identitás és térhasználat Szendrey Júlia gyermekeinek levelezésében, in: Erdélyi Gabriella (szerk.), Érzelmek és mostohák: Mozaikcsaládok a régi Magyarországon, Budapest, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2019, 241–263.
  • Gyimesi Emese: Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában - Szendrey Júlia, Petőfi Zoltán, Horvát Attila, Árpád és Ilona gyermekkori levelei, versei és játékai 1840 - 1870 (Budapest, Magyar Családtörténetek: Források 2., 2019.)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Wikisource-logo.svg
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

További információk[szerkesztés]