Balaton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balaton
Views of Balatonfüred and Lake Balaton from Tihany Peninsula, Hungary.jpg
Országok  Magyarország
Hely Nyugat-Magyarország
Elsődleges források Zala
Elsődleges lefolyások Sió-csatorna
Hosszúság 77 km
Szélesség 1,3-14 km
Felszíni terület 594 km2
Átlagos mélység 3,0–3,6 m
Legnagyobb mélység 12,5 m
Víztérfogat 1,9 km3
Part hossza 195 km
Tszf. magasság 104 m
Települések Lásd a szócikkben!
Elhelyezkedése
Balaton (Magyarország)
Balaton
Balaton
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 47′, k. h. 17° 34′Koordináták: é. sz. 46° 47′, k. h. 17° 34′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Balaton témájú médiaállományokat.

A Balaton (becenevén „a magyar tenger”,[1] de széles körben elterjedt a „Balcsi” becéző forma is;[2] latinul Lacus Pelso, németül Plattensee)[3] Közép-Európa legnagyobb tava, Magyarország vízrajzának meghatározó eleme. Típusa a Fertő-tóval és a Velencei-tóval ellentétben nem szikes tó, hanem tektonikus eredetű, sekély vizű ároktó. 77 km hosszú, szélessége 1,3–14 km között ingadozik, átlagosan 7,8 km, felülete 594 km².

Keleti medencéjét a Tihanyi-félsziget választja el a tó többi részétől. Déli partjánál medre sekélyebb. Északi oldalán található a badacsonyi borvidék és a Tapolcai-medence, jellegzetes vulkáni tanúhegyeivel. A tó egyes részein halászat folyik.

A Balaton és környéke Budapest mellett az ország turisztikailag leglátogatottabb területe, 2004-ben elnyerte az Örökségünk – Somogyország Kincse címet is.[4][5] Környékén gyógyfürdők, termálforrások találhatók. A tavon minden évben megrendezik a Kékszalag Nemzetközi Vitorlásversenyt.[6]

Szentkirályszabadja és Sármellék mellett betonos kifutópályával rendelkező repülőterek vannak. Füves repterek találhatók Siófok mellett,[7] Tapolcán, Balatonakalin és Papkutapusztán is.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar elnevezése a szláv "blato" (=mocsár, láp, sár) szóból ered. Latin neve, a Lacus Pelso magyarul sekély tavat jelent. Szlovén, szerb, horvát nyelven Blatno jezero, szlovákul Blatenské jazero.

Német elnevezése, a Plattensee, kicsit hasonlóképpen „lapos”, azaz sekély tavat jelent, egyben hangzásában közel áll a szláv névhez, ezért lehetséges, hogy kialakulásában a népi etimológia is szerepet játszott, azaz a német anyanyelvűek értelmet adtak a számukra idegen hangzású névnek (blatnoplatten).[8]

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Krieger Sámuel Balaton-térképe 1776-ból, amely a legbecsesebb műszaki emlékeink közé tartozik[9]
Krieger Sámuel Balaton-térképe 1776-ból, amely a legbecsesebb műszaki emlékeink közé tartozik[9]
A Balaton műholdképe
A Balaton műholdképe
A Balaton elhelyezkedése
Az ősi Balaton térképe
A Balaton eső előtt hattyúkkal
A Zala, a Balaton fő vízszállítója
A Balaton a Badacsonnyal a háttérben
A Sió zsilipje Siófoknál.
A Balaton vizét a Sió vezeti le a Dunába

A Balaton a Dunántúl közepén terül el, északon a Balaton-felvidék, nyugaton és délen a Zalai- és a Somogyi-dombság, keleten pedig a Mezőföld határolja.

A Balaton Európa-hírű természeti kincsünk, Magyarország legnagyobb tava. Legnagyobb mélysége 11 m, átlagos mélysége 3-4 m. A déli parton sekélyebb a víz, ezért nyáron hamar felmelegszik. Északi partján a Bakony erdő-borította hegyei emelkednek. A Balaton-felvidék napsütötte lejtőin sok szőlőt és gyümölcsöt termesztenek. Nyáron a kellemes időjárás, az északnyugati szelek által terelgetett vitorlások, a harmonikus szépségű táj megnyugtató hatással van a pihenő emberekre.

Geológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Geológiailag a földtörténeti középkorban, a mezozoikumban lerakódott üledékes kőzeteken jött létre, amelyek kapcsolatban vannak az Alpok anyagát adó formációkkal.

A Balaton medencéje a Dunántúli-középhegység délkeleti előterében húzódó északkelet-délnyugati irányú süllyedéksorozat része. A tó medre térben és időben szakaszos süllyedés eredményeként kialakult poligenetikus medence.

A pleisztocén első felében a Bakonyból kifutó vízfolyások a Dráva-süllyedék, majd később a Felső-Kapos--Kalocsai süllyedék felé tartva a Balatoni-medence keleti felében meridionális völgyeket és hátakat hoztak létre. A nyugati fele a belső-somogyi hordalékkúp része volt. A középpleisztocén végén alakult ki a balatoni elősüllyedék, majd a riss/würm interglaciális során a második süllyedési szakaszban zökkent le a Balatoni-medence. Ez a medence a Bakonyból érkező vizek és a somogyi vízfolyások északi szakaszainak erózióbázisa volt. Összefüggő tófelület azonban ekkor még nem jött létre, az egyes részmedencéket a somogyi meridionális hátak folytatásának tekinthető földnyelvek választották el egymástól. A harmadik süllyedési szakasz a würm elejére tehető, illetve ekkor csatlakozott a Zala is a kialakult medencébe. A plusz vízhozam, a periglaciális időszak lecsökkent párolgási intenzitása, valamint a földnyelvek pusztulása eredményeként létrejött az egységes víztükör. Ezt a transzgressziót újabb süllyedés követte, majd az éghajlat csapadékosabbá válásával 21 724 (+/- 660) évvel ezelőtt kialakult a Balaton mindenkori legnagyobb vízállása (112-114 méter). A würm végétől a Sió-völgy felé megnyíló időszakos lefolyás miatt regressziók és transzgressziók váltották egymást. A tó vízszintjének visszahúzódásakor a partok magasabb részei pusztultak, és a tó irányában jelentős anyagáttelepítés történt. A tó hullámmozgása ekkor hozta létre a partokat kiegyenesítő, berkeket is elgátoló turzásrendszereket. A holocén eleji magas vízállás abráziójának köszönhető az az 5-10 méter magas meredek perem, amely megtalálható a Balatoni-Riviéra, a Keszthelyi-fennsík lábánál, a somogyi meridionális hátak előterében, vagy a Balaton keleti partjainál (kenesei, akarattyai, világosi magaspart stb.). A holocén eleji süllyedések eredményeként alakult ki az a legfiatalabb vetődés, amelynek mentén a tómeder (tófenék) besüllyedt. A törésvonal északon a jelenlegi part mentén fut, délen viszont több száz méterrel beljebb húzódik.

1980 óta fél fokkal emelkedett az évi középhőmérséklet, és 2000 óta sűrűsödtek a szélsőséges éghajlati, vízháztartási viszonyok a tó térségében. Ezek a változások hosszú távon a Balaton üdülőtó jellegű hasznosításának szempontjából nem fenntartható állapotot idézhetnek elő. Erre részben szabályozással, részben alkalmazkodással lehet felkészülni.[10]

A tavat a befolyó vizek és a szél hordaléka folyamatosan feltölti. Az üledékréteg a tó fenekén 6-10 méter vastagságot is elér. Emberi beavatkozás (kotrás) nélkül a tó néhány ezer év alatt teljesen feltöltődne.

A környező vulkanikus maradványok - többek között a badacsonyi bazaltorgona, a tihanyi gejzírkúpok és a hévízi hőforrások - egy korábbi földtörténeti szakasz emlékei.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tó vízmennyisége 1800 millió m³, 2,2 év alatt "cserélődik ki". Vízgyűjtő területe 5180 km², fő táplálója a Zala folyó, de számos kisebb patak is folyik bele. Vízszintje nyaranta a párolgás miatt csökken, ősszel és télen a csapadék miatt pedig emelkedik.

A Siót elzáró turzásokat mesterségesen először Galerius római császár törette át. A tó mai vízszintjét alapvetően a 19. század derekán, a déli parton haladó Déli Vasút építésekor végrehajtott jelentős vízszintcsökkentés határozta meg.

A vízszintet jelenleg az 1976-ban elkészült siófoki zsiliprendszer révén mesterségesen szabályozzák a tengerszint feletti 104 méteres szint körül.

Hullámjárás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tó sekélysége és a nyári meleg víz viszonylag alacsony viszkozitása miatt szél esetén gyorsan alakulnak ki rajta hullámok. Az uralkodó szélirány a tóra merőlegesen, északnyugati irányból fúj. A Balaton-felvidék hegyei-völgyei lüktetést idéznek elő a szélben, ami a tavon hirtelen hullámzást, illetve hullámmentes időszakokat okoz. A hullámok szokatlanul meredekek, amit a viszonylag sekély vízmélység, a meder interferenciája idéz elő. Az eddig legmagasabb hullámokat partközelben 1,82, a meder közepén 1,95 méternek mérték. A hullámok hossza 2-12 méter között mozog. A szél elülte után 2 óra szükséges a hullámok elcsendesedéséhez.

Víztükör[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tóra hosszanti irányú tartós szél jelentős változásokat idézhet elő a Balaton különböző medencéinek vízszintjében. A tartós délnyugati szél 5-11 óra alatt a víztömeg nagy részét északkelet felé tolja el. Az eddig megfigyelt legnagyobb ilyen mozgásra 1962. május 14-én került sor, amikor 9 óra alatt Keszthelynél a vízszint 45 cm-rel csökkent, Alsóörsnél pedig 51 cm-t emelkedett. A keresztirányú áramlások, a partvonal tagoltsága és más tényezők miatt az ilyen jelenségek előrejelzése szinte lehetetlen.

Tartós északi szél esetén keresztirányú elmozdulás is lehetséges, ennek eddigi legnagyobb mért példája 52,7 cm-es vízszintcsökkenés volt Alsóörsnél, 37,5 cm-es növekedéssel Siófoknál.

Áramlások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ugyancsak a szél, valamint a Föld forgása befolyásolja az áramlások kialakulását is a tóban. Az uralkodó északnyugati szélnek megfelelően a fő áramlatok a felszínen az északi partról a déli felé haladnak, míg a tó mélyén a víz az ellenkező irányba áramlik vissza.

A medencék közötti vízszint-elmozdulások idején különösen erős áramlatok alakulnak ki a Tihanyi-félsziget által leszűkített mederrészben, ahol sebességük elérheti a 2 m/s értéket is. Bizonyára nem független ettől a jelenségtől a közeli Örvényes helység neve.

Vízminőség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország népszerű tavának vízminősége fontos tudományos, környezetvédelmi és főleg a turizmus révén gazdasági kérdés is, ami a közvéleményt is erősen foglalkoztatja.

A Magyar Tudományos Akadémia Balatoni Limnológiai Kutatóintézete (BLKI) folyamatosan nagy figyelemmel követi a víz minőségének alakulását.

2009. június elején a tó nyílt vízében[11] az algák számára hasznosítható oldott nitrogén- és foszfor-koncentrációk már a nyáron szokásos alacsony értékek körül vannak (5-10 µg/l). Ennek megfelelően a tó vize nagyon tiszta, a víz minőségét alapvetően meghatározó algák mennyisége kevesebb, mint egytizede a megengedhető felső határértéknek. A mérések időpontjában nem volt megfigyelhető az algák mennyiségében a tóra jellemző kelet-nyugati növekvő tendencia sem, az a-klorofill koncentrációja Balatonfűzfőtől Keszthelyig közel azonos volt, 6-8 mikrogramm/liter között ingadozott. Az utóbbi hetek meleg időjárásának köszönhetően, a 20 °C körüli vízben megjelentek a nyárra jellemző algafajok, közöttük a tiszta vizet indikáló fecskemoszat (Ceratium hirundinella) is.

2009 májusában a part mentén élőknek, nyaralóknak bosszúságot okoztak a hatalmas tömegben rajzó árvaszúnyogok. A nagy tömegű rajzást a gyorsan felmelegedő víz okozta. Az árvaszúnyogok hasznos tagjai a Balaton élővilágának, szerepük az üledék tisztításában és ezen keresztül a vízminőség fenntartásában kiemelkedő jelentőségű. Az árvaszúnyogokat erősen vonzza a mesterséges fény, így ezek körül (pl. utcai lámpák) éjszaka is hatalmas tömegben fordulnak elő. A kifejlett rovar a víz felszínén bújik elő, majd elrepülése után a levedlett bábbőrt (exuviumot) hátrahagyja. Mivel a kibújás szinkronizált, ezért rajzáskor a vízfelszínen hatalmas mennyiségű bábbőr úszik. Erősebb hullámzás esetén a bábok által kiválasztott váladék felhabosodik. Ez okozza, hogy az árvaszúnyogok kibújása idején a Balaton vize habosnak, szennyezettnek tűnik, és kellemetlenné válik az úszás, fürdőzés. A jelenség természetes, és az emberi egészségre teljes mértékben ártalmatlan.

A halak tavaszi elhullása természetes időszakos jelenség, aminek méretei azonban változóak, és összefügghetnek a víz minőségének romlásával is. A felmelegedő vízben a legtöbb keszegféle ívása is hirtelen zajlik. A dévérkeszeg, a nyílt víz legfontosabb pontyféléje tömegesen, de naponta igen változó mennyiségben húzódik a partközelbe. Az ívástól legyengült dévérek közül ebben az időszakban számos példány elpusztul, ezért a tavaszi hónapokban a Balatont látogatók a kövek közé szorult és elhullott keszeggel is találkozhatnak.

2009. május végén a tópart különböző területein figyeltek fel haltetemek megjelenésére. Az ez évi elhullás (a halászok nyelvén pergés) nem jelentős. Az elpusztult angolnákból vett minta közepesen erős (példányonként 5-12 db) úszóhólyag élősködő féreg (Anguillicola) fertőzöttséget mutatott. A mostani szórványos elhullás nem jelent veszélyt a környezetre. A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer területén sem volt halpusztulás.

A 2011-es évben a Balatonnak volt a legjobb minőségű vize a hazai fürdőzésre alkalmas helyek közül.[12]

Éghajlat, mikroklíma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Balaton a Kárpát-medence délnyugati széléhez közel terül el, így a medence egészére jellemző, óceáni és mediterrán hatásokkal módosított mérsékelt kontinentális éghajlaton belül az átlagosnál erősebbek az óceáni és a mediterrán hatások.

A napos órák száma évente átlagosan 2000 körül mozog. A legmelegebb hónapok a június, július és augusztus. A legnaposabb hónap a június. A legkevesebb csapadék augusztusban és szeptemberben hullik, átlagosan hat-hat esős nappal.

Maga a tó jelentős hatással van környezete mikroklímájára. A hatalmas víztömeg kiegyenlítő hatással van a levegő hőmérsékletére is, amely nyáron a tó körül enyhébb, ősszel és télen melegebb, tavasszal hűvösebb mint a tótól távolabb. A vízparton a nappali és az éjszakai hőmérséklet közötti különbség is lényegesen kisebb, mint távolabb.

A Bakony és az Alpok közelségének köszönhetően az ország legtisztább levegőjű területe.[13]

A víztükör visszaveri a ráeső napfény jelentős részét, emiatt az északi part déli kitettségű hegyoldalai kiváló szőlőtermő területek, amit már a rómaiak is felismertek.

A tó sekély vizét a nap könnyen átmelegíti, ezért a víz nyári maximális hőmérséklete 28-29 fok is lehet. (A vízhőmérsékletet hivatalosan Siófoknál, egy méter mélységben mérik. Csendes időben közvetlenül a felszínen a víz hőmérséklete ennél több fokkal magasabb, mélyebben pedig alacsonyabb. Nagyobb vihar, hullámzás esetén ezek az értékek kiegyenlítődnek, és a víz „hivatalos” hőmérséklete erősen visszaesik.)

A Balaton a legtöbb télen befagy, a jégréteg vastagsága gyakran 20–30 cm-es is lehet. A jellegzetes rianások, enyhülés idején hosszú hasadások a jégtakarón, erős hangjelenségek mellett, az összehúzódó jégfelület miatt jönnek létre. Megfordítva, fokozódó hideg hatására a jégtakaró kitágul, a lemezek egymásra, illetve a partra torlódnak, és turolás alakul ki.

Balatoni panorámakép a révfülöpi millenniumi kilátótoronyból
Balatoni panorámakép a révfülöpi millenniumi kilátótoronyból

Széljárás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Keszthely és Tihany közötti medencében az uralkodó szélirány - helyi szóhasználattal főszél - északi, Tihany és Kenese között északnyugati. A délnyugati és délkeleti szelek inkább a vitorlás szezonon kívül, ősszel és télen gyakoribbak.

A balatoni viharok nem túl sűrűn fordulnak elő, de hirtelen kitörésük és a meredek hullámok miatt igen veszélyesek lehetnek. A viharokat általában délnyugatias meleg légáramlatok előzik meg, majd észak felől hirtelen lecsap az erős, viszonylag hideg szél. 10-20 perc alatt 30–35 m/s erejű széllökések alakulhatnak ki.

Az eddig mért legerősebb szél 129,6 km/h sebességű volt, 1961. július 13-án. A legszelesebb hónap április, míg a legkevesebb szél szeptemberben van. A Tihanyi-félsziget és az északi part dombvidéke változatosan befolyásolják a szelek eloszlását a tavon. A tó hosszúsága miatt is nagy különbségek alakulhatnak ki a légmozgásban a különböző területein.

A turistaszezonban, április 1. és október 30. között a tavon viharjelző szolgálat működik.

Élővilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tó növényvilágának nagy részét algafajok teszik ki. A hínárfélék között a leggyakoribbak a békaszőlő-fajok. A nádasok leginkább az északi parton maradtak fenn. Alkotó növényeik a fedőnád (Phragmithes australis), a tavi káka (Schoenoplactus lacustris), a zsombéksás (Carex elata) és a keskenylevelű gyékény (Typha augustifolia).

Az állatvilágot Európa számos madara illetve mintegy 50 féle hala mellett rengeteg egysejtű, édesvízi szivacs - köztük az endogén balatoni szivacs -, rákok, kagylók, valamint a halak táplálékát is jelentő csípőszúnyogok és árvaszúnyogok is képviselik.

A Balaton vízgyűjtőn található 40 vízfolyásban eddig 37 halfaj előfordulását lehetett bizonyítani. Ezek állománya tehát a tóhoz mérve igen gazdag (a Balatonból rendszeresen 15–17 faj kerül elő). A vízfolyások többsége erős humán befolyás alatt áll. A vízgyűjtő halastavai számos, a patakok halfaunájába nem illő, természetes állapotban elő nem forduló fajjal „gazdagítják” a vízgyűjtő halállományát (kínai razbóra, amur, busa-félék, szivárványos pisztráng, tükörponty, ezüstkárász, naphal). A nem honos fajok közül ki kell emelnünk a kínai növényevő fajokat (busák, amur), melyeknek elsősorban a somogyi oldalon található halastavakból kiszabaduló egyedei folyamatos utánpótlást biztosítanak a balatoni busa és amur állományoknak.

A tó vízgyűjtőjében a kutatóknak egy új halfaj, az amuri géb (Perccottus glenii) előfordulását sikerült igazolniuk. A Magyarországon mindeddig csupán a Tisza vízgyűjtőjéből ismert halfaj megjelenése azonban nem jó hír. Az igen agresszív inváziós halfaj komoly veszélyt jelenthet néhány őshonos faj populációjára. Természetvédelmi szempontból különösen nagy kihívást jelent a hazai fauna egyik legértékesebb tagjának, a lápi póc (Umbra krameri) állományának védelme az amuri géb gradációjától. Ezért komoly aggodalomra adhat okot az amuri géb megjelenése a Kis-Balatonba torkolló Marótvölgyi-vízfolyásban, amelynek alsó szakaszán a lápi póc jelentős állománya található.

Fő halfajták:

Fő madárfajták:

Vidékére jellemző állat és növényvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vízben és közvetlen közelében több mint 1200 állatfaj él. Az e vidéken fellelhető erdőkben az óriás énekes kabóca, a rézsikló, a holló, az erdei szürkebegy és a fenyvescinege mellett a gímszarvas ugyanúgy megfigyelhető, mint a róka és a dámszarvas. Igazi ritkaságnak számít a kerecsensólyom. A tó rendkívül gazdag növényvilágára jellemző, hogy a molyhos és cseres-tölgyes erdőségek a legelterjedtebbek, amelyeket sok helyütt telepített fenyőerdők váltanak. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park címernövénye, a lisztes kankalin mellett több más pompás szirmú virág is honos itt, ilyen a tavaszi hérics, a fekete kökörcsin és a citromillatú nagyezerjófű.[14]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Balaton már az őskorban jelentékeny szerepet játszhatott, azonban sem Hérodotosz, sem Strabón, sem Ptolemaiosz nem említi. A római írók már gyakrabban emlékeznek róla, mivel Ptolemaiosz kora után másfél évszázaddal Galerius császár azt (valószínűleg csak mocsaras partjait) lecsapoltatta, hogy területét művelés alá vehesse. A római írók Peiso és Pelso név alatt említik, mely nevet azonban a Fertőre is alkalmaztak. A Balaton ősi művelődési és halászati jelentőségét számos lelet bizonyítja: így a Vörs melletti pogányvár, a tihanyi csúcshegyi és óvári, valamint a zánkai pogányvárak, továbbá a zamárdi, a fajszi, az alsógulácsi a Keszthely és Szentmiklós közti, a kővágóörsi, a tihanyi és zánkai tumulusok, s számos őskori temető, köztük különösen a keszthelyi (dobogói) avar sírmező. Egy római felirat szerint pedig már hajózás is folyt rajta. Annyi bizonyos, hogy a tó a történelmi időben alakját változtatta.

A 19. század végéig a Balatonon élénkebb élet még nem fejlődött. Egyes fürdők és nyaralóhelyek (Balatonfüred, Siófok, Balatonalmádi, Révfülöp) ekkortájt virágzásnak indultak ugyan, de egészben véve - talán Füredet és Siófokot kivéve - sehol nem lehetett megtalálni a kor igényeinek megfelelő viszonyokat. A Balaton parti nyaralóhelyek legnagyobb része a legszerényebb igényeket is alig elégítette ki; a szőlők elpusztultával kopárrá vált a vidék nagy része, erdő még Balatonfüreden is alig volt. Az egész parton nem fejlődött valamire való város s a pompás víztükör a közlekedés szempontjából teljesen parlagon hevert. 1847-től járt ugyan gőzhajó a Balatonon, sőt az 1890-es években megindult a gőzhajó közlekedés a siófok-füredi vonalon kívül Badacsonytomajra, Almádira és Boglárról Révfülöpre, azonban élénkebb közlekedés nem volt, kereskedelmi forgalom pedig nem létezett. Ekkortájt a halászaton kívül egyedül a fürdőzés és nyaralás tekintetéből volt a Balatonnak némi jelentősége; turistaforgalom azonban a kedvezőtlen közlekedési viszonyoknál fogva nem fejlődött ki. A Balaton-vidéki 3 megye ugyan azoniglan többízben alakított Balaton-egyesületet, de teljesen eredménytelenül. Fő vasúti vonala a kevéssé érdekes déli partot futotta be, míg az északi partnak nem volt vasútja. A szőlőművelés pusztulásával a nép is egyik fő kereseti ágát vesztette el, s ipar és kereskedelem teljes híján mindinkább elszegényedett.

A Balaton környéke igazán a 20. században indult fejlődésnek, amiben az iparosodás is fontos szerepet játszott. Ekkor kezdtek megjelenni az első komolyabb magánvillák a part mentén és a korszerűbb nyaralók is. A fürdőélet, a nyaralókultúra főleg az 1960-as években alakult ki, ekkor rengeteg különböző nyaraló, üdülő és szálló épült a part menti településeken, és ekkor indult meg a vendéglátói létesítmények fejlődése is. Sok vállalat, szervezet és intézmény saját üdülőket is létesített, de ugyanígy jött létre a Zánkai Úttörőtábor is gyerekek részére. A pártállam is létesített üdülőt a Balatonon, az egyik Balatonőszödön található, a másik, nagyobb, komfortosabb Balatonaligán létesült. Ezekben az üdülőkben a párt legfőbb vezetői és hozzátartozói nyaralhattak. Az 1970-es és 1980-as években egyre több nyugati, főleg német turista is megfordult a Balatonnál, mert számukra könnyen és olcsón elérhető nyaralási lehetőséget nyújtott. Ekkor élték virágkorát a „Zimmer Frei” (németül: szoba kiadó) feliratokkal, táblákkal dekorált magánnyaralók, amiknek tulajdonosai szobákat adtak bérbe külföldieknek. Mások büfét, lángossütőt, vagy más szolgáltatói vállalkozást üzemeltettek. A rendszerváltás után is a nyaralás, üdülés maradt a Balaton meghatározó szerepköre, ahova hosszabb-rövidebb időre jönnek nyaralni és fürdőzni az emberek. Ennek megfelelően a Balaton főleg jó időben, illetve a nyári hónapokban számíthat magas látogatottságra.

A Balaton környéke

A magyar úszósport szülőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar úszósport megteremtése Szekrényessy Kálmán (1846–1923) első magyar úszónk, első magyar sportlap alapítónk és első Balaton-átúszónk nevéhez kötődik. Szekrényessy Kálmán 1880. augusztus 29-én végrehajtott Siófok-Balatonfüred közötti Balaton-átúszásában az utókor a magyar úszósport születésnapját ünnepeli, mely nagy hazai és nemzetközi elismerést váltott ki. Szekrényessy Kálmán nevéhez számos hazai sportág meghonosítása köthető (többek között a görkorcsolya, de kerékpár szavunk megalkotóját is benne tisztelhetjük). 1879-től számos balatoni úszó, kajak, és vitorlásversenyt szervezett a tóra, sőt a Balaton mellett rendszeres léghajós repülő kirándulásokat is biztosított, hisz Zeppelin barátjaként az első magyar léghajókonstruktőrünkként is ismertté vált. A Balatoni Egylet egyik alapítója és tevékeny résztvevőjeként fő céljának tartotta a balatoni úszó -és vizisport megteremtését. Hajós Alfréd felkészítőjeként egész életét a Balaton és az úszás népszerűsítésének szentelte, melyet jól példáz 1880-as első Balaton-átúszásáról vallott ars poeticája, mely füredi domborműves emléktábláján is olvasható: "Hazafias kötelességemnek tartottam e távúszást által a Balatont ösmertebbé tenni a hazai és külföldi kéjutazók előtt s a pólyájában szendergő hazai athletikát is emelni ezen úszás által." Életnagyságúnál nagyobb siófoki kőszobra egyéni teljesítményén és páratlan munkásságán túl mindenkit arra emlékeztet, hogy a világhírűvé vált magyar úszósport szülőhelye a Balaton.[15]

Önkormányzat és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Balaton területén három megye – Somogy, Zala és Veszprém – osztozik.

A tó és környezete a Balaton kiemelt üdülőkörzethez tartozik, amely összesen 179 települést fed le. Ez a működési területe az 1997-ben létrehozott, siófoki székhelyű Balaton Fejlesztési Tanácsnak, amely a régió fejlesztésével kapcsolatos feladatokat látja el.[16]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedéstörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Helka, a Kelén ikertestvéreként vas hajótestre, fa felépítménnyel készült és 1891. június 28-án került vízre mint gőzhajó. Az 1964-es korszerűsítés után, a hajót 1980-ban kivonták a forgalomból, partra került, és presszót alakítottak ki benne Balatonfüreden, a főút mellett. 1994-ben a MAHART visszavásárolta, majd 1996-os felújítása után ismét forgalomba helyezte. Jelenleg egy állandó járású SKL motor van benne, irányváltós meghajtással, kormányszerkezete hidraulikus

A balatoni közlekedés történetéről az első ismert adatok a római korból származnak, hajókon vitték a követ Vörösberényből a Fenékpuszta területén fekvő építkezésekhez. Császárok is jártak a Balatonon, Tiberius pl. Badacsonyban járt, Galerius pedig Siófoknál zsilipet építtetett. A 17. században Evlija Cselebi török utazó írt a balatoni közlekedésről, 40-50 hajó vitte a kereskedőket és árucikkeiket a balatoni partok között. A 19. század első felében hajót alig-alig lehetett a tavon látni. John Paget angol utazó 1836-ban írta: " Angol embernek nehéz elképzelnie, hogy ilyen szép tó teljesen kihasználatlan legyen a kereskedelem és szórakozás számára. Egyetlen vitorlás kereskedő bárkát sem látni rajta. A magyaroknak nincs érzékük a hajózás iránt, folyóikat, tavaik olyanok, mintha befagytak volna". 1846–1910 között a Balatonon egy, 1910-ben négy gőzhajó bonyolította le a menetrendszerinti személyforgalmat. 1888-ban megalakult a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság. A balatoni közforgalmú hajóállomány 1936–1937-ben négy gőzösből, négy motoros hajóból és 14 motorcsónakból állt.

A vasúti forgalom 1861-ben indult meg a Balaton déli partján Buda és Nagykanizsa között a Déli Vasút jóvoltából. A tó északi partjának vasútját, illetve az erre csatlakozó veszprémi szárnyvonalat a MÁV 19071909 között építette meg a helyiérdekű vasutak szabványa szerint. Az 1930-as években az üdülőforgalom élénkítése céljából a MÁV ún. filléres gyorsvonatokat (Budapestről, Egerből, Esztergomból, Győrből, Pécsről, Szegedről, Székesfehérvárról, Szombathelyről) járatott a balatoni nyaralóhelyekre.

Közúton legfőképp az M7-es autópályán lehet megközelíteni, amely Budapestről sokáig éppen a Balatonig tartott, de a kétezres évek derekától már a horvát határig bővítették, ezért azóta a tó teljes déli partja megközelíthető az autópályán. Másik fontos közút a 7-es főút, amely szintén Budapestről indul ki, de számos egyéb főút fut még a tó környékén.

Közösségi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Balatont vasúthálózat öleli körül, melyen a nyári főszezonban sűrűn járnak vonatok. A BAHART hajójárataival a Balaton minden nagyobb települése elérhető. A Balaton Mix a MÁV-START és a BAHART közös jegye, amely a tó körüli vasútvonalakon és a BAHART járatain az érvényességi időn belül korlátlan számú utazást tesz lehetővé.

további információ

A jegyek megvásárolhatók a vasútállomásokon és a kikötőkben.

Kerékpáros közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még: Balatoni kerékpárút

A Balaton a művészetben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aggházy Gyula: "Dodó" néhai Jánosi Ágoston püspök balatoni yachtja

A legnagyobb magyar tó a népdaloktól az irodalmon át a képzőművészetig egy sor műfaj témája lett.

A magyar festők az 1850-es évektől fedezték fel a tó szépségét. 2008 nyarán a keszthelyi Festetics-kastély kiállítótermében húsz 19. és 20. századi magyar festőművész, köztük Szinyei Merse Pál, Mészöly Géza, Csók István, Egry József, Bernáth Aurél, Mikus Gyula, Brodszky Sándor, Telepy Károly, Iványi-Grünwald Béla száz Balaton-képét mutatták be.[17]

Bujtor István színművész az általa kitalált és megformált filmbéli Ötvös Csöpi nyomozó karakterét is a Balatonra, Balatonfüredre helyezte, ahol Csöpi nyomoz és vitorlázik, mivel a színész maga is nagy kedvelője volt a tónak és a vitorlázásnak.

2008-ban készült el Papp Gábor Zsigmond Balaton retro című filmje ami a Balatonról szóló 60-as 70-es években készült kisfilmekből áll.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Széchenyi István: Balatoni gőzhajózás (1846; hasonmás kiadás: 1983)
  • A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei (Magyar Földrajzi Társaság, 1897–1920, 32 kötet)
  • A Balaton kutatási eredményeinek összefoglalása - szerk Baranyi S., 1979
  • A Balaton kutatása és szabályozása - szerk Baranyi S., 1980
  • Lóczy Lajos: Amit a Balatonról tudni kell (1992)
  • Gertig Béla: A Balaton idegenforgalmának néhány jellemzője. Földrajzi Értesítő, 1980.
  • Frisnyák Zsuzsa: Utazás a Balaton körül. História 1999. 5-6. szám
  • Horváth Tibor: A balatoni közlekedés. Megyei és városi statisztikai értesítő, 1958. 2. szám
  • Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül. A balatoni utazás vége. Budapest, 2004.
  • Cholnoky Jenő: A Balaton jege (1907), A Balaton hidrológiája (1918).
  • Martonné Erdős Katalin: Magyarország természeti földrajza I. (2004)
  • A Pallas nagy lexikona
  • Pazynych V.G. Lake Balaton origin / Climate, ice, water, landscapes

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Panorama Balaton / Keszthely

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Balaton, a magyar tenger. (Hozzáférés: 2015. január 23.)
  2. Morfematikai szerkesztéssel alkotott nevek. (Hozzáférés: 2015. január 23.)
  3. Szlovénul Blatno jezero, szlovákul Blatenské jazero.
  4. Somogy megye hivatalos oldala. (Hozzáférés: 2013. március 11.)
  5. Somogy megyei önkormányzat – kitüntetettek. (Hozzáférés: 2013. március 11.)
  6. A verseny hivatalos honlapja
  7. Siófok-Kiliti repülőtér honlapja
  8. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I. (A–K). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. 148. o. ISBN 963-05-4568-3
  9. Mappa geographica exhibens situm lacus Balaton cum vicinitat..., maps.hungaricana.hu
  10. Balaton: már csak 48 centi a vízszint, elkezdik a kotrást
  11. A BLKI 2009. június 4-ei jelentése
  12. Lehet a Balatonban dugni, csak ne vegyék észre (magyar nyelven) (html). Velvet, 2011. június 18. (Hozzáférés: 2011. június 18.)
  13. Vízügyi honlap (magyar nyelven). BM Vízügyi Főigazgatóság. (Hozzáférés: 2016. február 7.)
  14. Csodaszép Magyarország c. könyv - alcím: Hazánk legszebb tájai és látnivalói, Reader's Digest Kiadó Kft., Budapest, 2005. ”Utazás a nagy tó körül” c. fejezet. 124. oldal.
  15. Szekrényessy Attila: A Balaton-átúszások története, Bp., 2005. ISBN 963 460 600 8 és Révai Új Lexikona 17. kötet 2006.
  16. Együtt a Balaton jövőjéért... (magyar nyelven). Balaton Fejlesztési Tanács. (Hozzáférés: 2016. február 7.)
  17. Népszabadság, 2008. június 21., Boda András cikke

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Balaton témájú médiaállományokat.