Balatonvilágos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Balatonvilágos
Kilátás a magaspartról
Kilátás a magaspartról
Balatonvilágos címere
Balatonvilágos címere
Balatonvilágos zászlaja
Balatonvilágos zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
MegyeSomogy
JárásSiófoki
Jogállás község
Polgármester Takács Károly (független)[1]
Irányítószám 8171
Körzethívószám 88
Népesség
Teljes népesség1153 fő (2015. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség39,47 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület29,21 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Balatonvilágos (Magyarország)
Balatonvilágos
Balatonvilágos
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 58′ 52″, k. h. 18° 10′ 17″Koordináták: é. sz. 46° 58′ 52″, k. h. 18° 10′ 17″
Balatonvilágos (Somogy megye)
Balatonvilágos
Balatonvilágos
Pozíció Somogy megye térképén
Balatonvilágos weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonvilágos témájú médiaállományokat.

Balatonvilágos község Somogy megyében, a Siófoki járásban; hozzá tartozik Balatonaliga is.

Fekvése[szerkesztés]

A Balaton déli partjának legkeletibb települése, területén halad át az M7-es autópálya. Budapest felől érkezve az első község a tó partján. Központján a 7118-as számú mellékút halad keresztül, amely a 7-es főúttal és a 71-es főúttal is összekapcsolja a települést.

Három megye találkozásánál fekszik, Siófok (Somogy megye) nyugatról, Enying (Fejér megye) délkeletről, Balatonfőkajár (Veszprém megye) pedig északról határolja.

A tó medre itt is, mint a déli part túlnyomó részén homokos, a part közelében sokáig sekély, lassan mélyül több száz méteren biztonságosan élvezhetik a vizet az úszni nem tudók is. Jelenleg több mint 400 család él itt, de nyáron több ezer a nyaralásukat itt töltők száma. Legszebb látnivalója az úgynevezett Panoráma-kilátóról nyílik, ahol Mészöly Géza és Csók István festőművészek merítettek ihletet a balatoni képeikhez.

Története[szerkesztés]

Balatonvilágos, Világos major néven először az 1857. évi kataszteri felmérésben szerepelt. Elnevezése is jellegzetes: az itteni föld világos színéről nyerte el nevét (a hozzá tartozó "Aliga"-t pedig valószínűleg egy egykor létezett csárdáról kapta).

A Déli vasút 1863 évi megépítését követően, a 20. század első éveiben kezdődött meg a Balaton partjának kimérése, a terület feltöltése és a nyaraló telep építése először a vízparton. A századfordulóra már két állomás is épült (Balatonaliga és Balatonvilágos). Később pedig a Gamásza feltételes megálló épült meg. A világosi Alsótelepen volt 12 épület, egy szálloda, és egy beszálló vendéglő. Aligán akkor építették a szállodát. Tíz év alatt beépült a Klára-telep (Rákóczi u.) főleg a tehetősebb nyaralók (módosabb polgárok, köztisztviselők) nagyobb épületeivel és megkezdődött az Alsó-telep (Zrínyi u.) beépítése a szerényebb anyagi körülmények között élő tanárok, vasutasok, mérnökök kisebb épületeivel.

Az 1912-ben megalakult Balatoni Yacht Club (BYC) az első polgári egyesület, amely a balatoni vitorlás sport fejlesztésében nagy érdemeket szerzett. Itt rendezték meg az első magyarországi női vitorlásversenyt. A BYC kérésére a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium 1913-ban ígéretet tett a kikötő megépítésére. A kikötő a második világháború után készült el, de nem az üdülőközösség használatára. A Balatoni Szövetség az 1929 decemberi Balatonfüreden tartott ülésén tárgyalták Aliga és Világos önállósodási kérelmét, melyet az 1929. évi 16. tv. alapján Darányi Kálmán földművelésügyi miniszter 1936-ban jóváhagyott. A település közigazgatásilag Balatonfőkajárhoz tartozott. A harmincas években az állandó lakosok és az üdülőtulajdonosok között nagyon jó kapcsolat és együttműködés alakult ki, ennek köszönhetően a település gyorsan fejlődött. Majd ez a fejlődés megtorpant, és egészen a hatvanas évek végéig nem változott.

A mai Balatonvilágos 1961. március 1-én alakult meg (Balatonaliga, Balatonvilágos és Dióstelep egyesítésével) A hatvanas évek végétől nagyarányú (az akkori gazdaságpolitikának megfelelően) nyaralótelek kialakítások kezdődtek, majd a helyi Petőfi termelőszövetkezet alakított ki tagjai számára lakótelkeket. A hetvenes években nagyarányú telekkialakítások folytán a község jelentős fejlődésnek indult, főleg nyaralóingatlanokat értékesítettek az OTP közreműködésével. A rendszerváltást követően nyitott lett az 1948-1952 között kiépült egykori MSZMP pártüdülő, a jelenlegi Club Aliga területe, ezzel kulturált, jól ellátott strandterület és hajókikötő került a közösség használatába.[3] [4]

2013. január 1-jéig Veszprém megyéhez tartozott, ekkor szavazás útján Somogy megyéhez csatolták át.

Címer[szerkesztés]

A pajzs alakja a község rövid múltja miatt a modern formát viseli. Mivel a község önálló múltja csak 35 évre tehető, s az azt megelőző időkben Balatonfőkajárhoz tartozott, jelképet kialakítható nevezetessége, jellegzetessége, hagyománya nem volt.

Régészetileg annyi bizonyítható, hogy a mai Club Aliga kikötőjénél és a balaton-aligai állomás területén római kori leletekre bukkantak, használati tárgyak bizonyítják, hogy itt élet volt (esetleg falu). Így maradt fent egy szőlőlenyomatú tál maradványa, mely a veszprémi múzeumban megtalálható. Ezért a címer bal részében a szőlő a helyi szőlőtermelésre utal.

A nap szerteágazó sugaraival a kimutathatóan magas számú napsütötte órákat (címer jobb oldalán), a vitorlás a vízpartot (bal alsó rész), a kék szín pedig a Balatont, annak vizét jelképezi. A címert a magas partot szimbolizáló zöld sáv osztja felső és alsó részre.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990-1994: Kovács Béla (független)[5]
  • 1994-1998: Kovács Béla (független)[6]
  • 1998-2002: Fekete Barnabás (független)[7]
  • 2002-2006: Fekete Barnabás (független)[8]
  • 2006-2010: Fekete Barnabás József (független)[9]
  • 2010-2014: Fekete Barnabás József (független)[10]
  • 2014-2019: Fekete Barnabás József (független)[11]
  • 2019-től: Takács Károly (független)[1]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 81,3%-a magyarnak, 1,5% németnek, 0,3% bolgárnak, 0,2% cigánynak, 0,2% szlováknak mondta magát (18,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál).

Vallás[szerkesztés]

A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 27,5%, református 7,8%, evangélikus 0,9%, görögkatolikus 0,4%, felekezet nélküli 23,1% (39,3% nem nyilatkozott).

Sport[szerkesztés]

A településen működik a Mozdulj Világos sportegyesület.

A településen a helyi karateklub, a Rudniczai dojo több versenyre is versenyzőket készít fel.

Turizmus[szerkesztés]

A Club Aliga szállodacentrum a Balaton part egyik turisztikai szolgáltató centruma.

Nevezetességei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Balatonvilágos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Ács Dániel - A természet visszaveszi a legnagyobb kommunista üdülőkomplexumot (444.hu, 2015.08.01.)
  4. Molnár Zoltán - A pártállam Bahamája volt, mostantól Mészáros Lőrincé 24.hu, 2018.07.30.
  5. Balatonvilágos települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  6. Balatonvilágos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
  7. Balatonvilágos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
  8. Balatonvilágos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
  9. Balatonvilágos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
  10. Balatonvilágos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 20.)
  11. Balatonvilágos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 26.)

További információk[szerkesztés]