Mezőföld
| Mezőföld | |
 |
|
| A Duna Dunaföldvárnál | |
| Elhelyezkedés | Alföld |
| Besorolás | középtáj |
| Fontosabb települések | Adony, Enying, Ercsi, Dunaújváros, Dunaföldvár, Paks, Pusztaszabolcs, Sárbogárd |
| Földrajzi adatok | |
| Folyóvizek | Duna, Sió |
| Állóvizek | 2 |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Résztájegységek | Érd–Ercsi-hátság, Váli-víz síkja, Közép-Mezőföld, Velencei-medence, Sárrét, Sárvíz-völgy, Dél-Mezőföld, Enyingi-hát, Káloz–Igari löszhátak, Sió-völgy |
| Térkép | |
 |
|
| Pozíció Magyarország térképén | |
A Mezőföld Magyarország egyik földrajzi középtája a Dunától nyugatra, a Sió és a Duna között. Földrajzilag az Alföldhöz tartozik, bár a köznapi felfogás a Dunántúl részének tekinti. Közigazgatásilag Fejér megye és Tolna megye területére esik. Tengerszint feletti magassága 100–180 m. Földje főleg homokos és kőzetlisztes, ezt az anyagot a Dunántúli-középhegység patakjai rakták le. A Duna felől nagyobb szintkülönbség (tereplépcső) választja el az Alföld többi részétől. Eredetileg füves puszta volt, ma jó minőségű mezőgazdasági terület.
Tartalomjegyzék
Természetföldrajz[szerkesztés]
A Mezőföld területén homokos és lösszel borított területek váltakozása jellemző. Éghajlata kontinentális, nyáron jellemző a szárazság, a veszteséges vízháztartás. Változatos élőhelytípusokat találhatunk egymás mellett, például a száraz füves puszták, homokpuszták, futóhomokos területek, illetve a nedvesebb klímájú láp- és mocsárrétek, láperdők.
A természetes növénytársulások, füves puszták napjainkban már kevés helyen találhatók meg. Németkér és Bikács település között található egy érintetlen futóhomokos terület, ahol még jellemző az árvalányhajas homokpuszta. A vidék állatvilágában is több endemikus és Európában veszélyeztetett faj is előfordul, például: Acrida hungarica, Ammabiota festiva. Jellemző élőhelytípus még a homoki láprét, ahol több jégkorszaki reliktumfaj is fennmaradt például: Trollius europaeus, Parnassia palustris, Menyanthes trifoliata, Veratrum album, Eriophorum sp.
Növényvilágának jellemző fajai ezen kívül az orchideák, melyek a láp- és mocsárrétek területén fordulnak elő leginkább. A nedves réteken és a láperdőkben gazdag rovarvilág, valamint kétéltű-, hüllő- és madárfauna található. A tájegység északkeleti részén, a Közép-Európában nagyon kevés helyen fennmaradt löszpusztákra áthatunk példát.
Állatvilág[szerkesztés]
Emlősök: vörös róka, mezei nyúl, európai őz, gímszarvas, vaddisznó, üregi nyúl, hörcsög, mezei cickány.
Madarak: fácán, fogoly, fürj, réti fülesbagoly, kakukk, mezei pacsirta, búbos pacsirta, füsti fecske, rozsdás csuk, barátposzáta, gyurgyalag, parti fecske, egerészölyv, barna kánya, héja, nagy póling, piroslábú cankó, szarka.
Hüllők,kétéltűek: zöld varangy, vöröshasú unka, erdei sikló, barna ásóbéka, leveli béka, fürgegyík.
Földrajzi kistájai[szerkesztés]
Az MTA Földrajztudományi Kutató Intézetének földrajzi tájbeosztása[1] szerint a Mezőföldön az alábbi földrajzi kistájakat különböztetjük meg:
- 1.4.11. Érd–Ercsi-hátság
- 1.4.12. Váli-víz síkja
- 1.4.21. Közép-Mezőföld
- 1.4.22. Velencei-medence
- 1.4.23. Sárrét
- 1.4.24. Sárvíz-völgy
- 1.4.25. Dél-Mezőföld
- 1.4.31. Enyingi-hát
- 1.4.32. Káloz–Igari löszhátak
- 1.4.33. Sió-völgy
Fontosabb települések[szerkesztés]
Adony[szerkesztés]
Fejér megye keleti részén, a Duna mellett fekvő település. A településen halad a 6-os főút és a Pusztaszabolcs–Dunaújváros–Paks-vasútvonal. Országúton Kálozzal és Pusztaszabolccsal is mellékút köti össze. Népessége 3838 fő.[2]
Enying[szerkesztés]
Fejér megye délnyugati részén, a Balatontól légvonalban 7 kilométerre fekvő város, az Enyingi kistérség központja. Városi címet 1992-ben kapott, népessége 6922 fő.[2]
Ercsi[szerkesztés]
Ercsi, horvátul Erčin) város Fejér megye északkeleti szélén, az Ercsi kistérség központja. Mezőgazdasága fejlett, a gabona-, kukorica-, cukorrépa- és napraforgótermesztésre alapszik. Az élelmiszeripar is jellemző, 1998-ig jelentős cukorgyártás is folyt a településen. Ercsiből nyílik a MOL kőolajfinomítójának déli kapuja. Százhalombatta területéről Ercsi északi részébe is átnyúlik a finomító területe. Népessége 8282 fő.[2]
Dunaújváros[szerkesztés]
Dunaújváros (1951 előtt Dunapentele, 1951–1961 között Sztálinváros[3]) megyei jogú város Fejér megye délkeleti részén, a Duna jobb partján. A Dunaújvárosi kistérség székhelye, a megye második legnépesebb, és legkeletibb települése. A városban felsőoktatási intézménnyel is rendelkezik, itt található a Dunaújvárosi Egyetem. Népessége 2011-ben 48 701 fő volt.
Dunaföldvár[szerkesztés]
Dunaföldvár város a Dél-Dunántúli Régióban, Tolna megye északkeleti csücskében. A város az ország közepén, a Duna jobb partján fekszik, Budapesttől délre mintegy 90 kilométer távolságra. Fontos közúti csomópont. Itt találkozik a 6-os, a 61-es és az 52-es út; a Beszédes József híd itt köti össze a Dunántúlt az Alfölddel.
1970-ben a település nagyközségi címet kapott,[4] 1989. március 1-jén pedig várossá nyilvánították. A rendszerváltás egyik első jeleként kiürítették az itteni szovjet laktanyát, leszerelték a föld–levegő rakétabázist, 1990. április 22. és május 14. között a szovjet csapatok elhagyták Dunaföldvárt. Népessége 8915 fő.[2]
Paks[szerkesztés]
Paks város Tolna megyében, a Paksi kistérség központja. A település közel húszezer lakosával Szekszárd és Dombóvár után a megye harmadik legnagyobb városa. A város az ország középső részén, a Duna jobb partján, a Dunaföldvárnál kezdődő kanyarulat végénél fekszik, Budapesttől mintegy 110 kilométerre délre, a Mezőföldön.
1967 őszén megszületett a kormányhatározat az első magyarországi atomerőmű építéséről, amelynek helyéül a Duna és Csámpa-puszta között fekvő (hajdan Magyari-puszta) területet választotta. 1969-ben megkezdődtek a földmunkák. 1974-ben már az első sorházak is álltak a lakótelepen. A városban több mint 2000 lakás épült az atomerőmű Paksra településével. Az 1979-ben történt várossá válás döntő tényezője az Atomerőmű felépítése volt.
Perkáta[szerkesztés]
Fejér megyében, a Mezőföld keleti peremének völgyekkel szabdalt lösz fennsíkján települt Perkáta, melynek neve kelta eredetű. A település megközelíthető közúton: Budapestről az M6-os autópályán, vagy Székesfehérvárról a 62-esen. Jelentős történelmi múlttal, és látványos mezőgazdasággal nagy kül és belterülettel rendelkező település, amely az adonyi kistérség része. Lélekszáma 4024 fő.
Pusztaszabolcs[szerkesztés]
Pusztaszabolcs Fejér megye keleti részén fekvő város, vasúti csomópont az Adonyi kistérségben, Budapesttől 50 kilométerre. A város története több ezer éves múltra tekint vissza, a régészeti ásatásokkal felszínre kerültek bronzkori, kelta, illetve római kori tárgyi emlékek. Nevezetességei a Református templom és a Római katolikus templom, kora barokk orgonájával. A város népessége 2010-ben 6087 fő volt.[2]
Sárbogárd[szerkesztés]
Sárbogárd Fejér megye déli részén fekszik a Dunától mintegy 20 kilométer távolságban, a Sárbogárdi kistérség székhelye. A 2001-es népszámlálási adatok szerint Sárbogárdnak 13 541 lakosa volt, ebből 96,0% magyar, 0,7% cigány, 0,3% német és 3,7% ismeretlen.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Marosi S. és Somogyi S. (szerk., 1990): Magyarország kistájainak katasztere I-II. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest, 1023 old.
- ^ a b c d e Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1.
- ↑ Dunaújváros története a KSH online helységnévtárában
- ↑ Götzinger Károly.szerk.: Töttős Gábor: IV. fejezet, Dunaföldvár története az őskortól napjainkig. Dunaföldvár: Part–Oldalak Kulturális Egylet, 221. o (2002). ISBN 963-00-9434-7
- ↑ A Magyar Köztársaság Helységnévtára (magyar nyelven) (html). Központi Statisztikai Hivatal, 2001. február 1. (Hozzáférés: 2011. június 19.)
Források[szerkesztés]
- Korpás Emil: Mezőföld talajföldrajza, Doktori disszertáció, Budapest, 1958.
- Ádám László: A Mezőföld természeti földrajza, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959.
- Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza: A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX-XX. században, Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum, 1998, ISBN 963-7390-80-4
Szakcikkek:
- Kováts László: Tolna megye természeti kincsei: a Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet, Magyar építőipar, 2005. (55. évf.) 2. sz. 109-111. oldal
- Szili István: Mezőföld kapuja, a Sárrét, Természetbúvár, 2004. (59. évf.) 2. sz. 20-23. oldal
- Nagy Izabella: A Mezőföld zöld folyosója: a Váli-völgy, Természetbúvár, 2002. (57. évf.) 6. sz. 20-23. oldal
- Szerényi Júlia: Adatok az Észak-Mezőföld löszflórájához, Kitaibelia, 2000. (5. évf.) 2. sz. 249-270. oldal
- Mészáros András: Adatok a Veszprém megyei Mezőföld flórájához I., A Bakonyi Természettudományi Múzeum közleményei, 1998. 17. sz. 55-63. oldal
- Kozár F. - Samu F. - Szita É. - Konczné Benedicty Z. - Kiss B. - Botos E. - Fetykó K. - Neidert, D. - Horváth A.: New data to the scale insect (Hemiptera : Coccoidea) fauna of Mezőföld (Hungary), Acta phytopathologica et entomologica Hungarica, 2009. (44. évf.) 2. sz. 431-442. oldal
- Lendvai Gábor - Horváth András: Adatok a Mezőföld löszflórájához, Botanikai közlemények, 1994. (81.évf.) 1. sz. 9-12. oldal
- Lendvai Gábor - Horváth András: Adatok a Mezőföld löszflórájához II., Kitaibelia, 2010. (15. évf.) 1-2. sz. 119-132. oldal
- Vöröss László Zsigmond: Adatok a Mezőföld flórájának ismeretéhez, Botanikai közlemények, 1987. (74-75. évf.) 1-2. sz. 121-126. oldal
- Lukács László: A Mezőföld tájnevéről, Honismeret, 1984. (12. évf.) 1. sz. 26-28. oldal
