Mezőföld
| Mezőföld | |
 | |
| A Duna Dunaföldvárnál | |
| Elhelyezkedés | Alföld |
| Besorolás | középtáj |
| Fontosabb települések | Adony, Enying, Ercsi, Dunaújváros[1], Dunaföldvár, Paks, Pusztaszabolcs, Sárbogárd |
| Földrajzi adatok | |
| Folyóvizek | Duna, Sió |
| Állóvizek | 2 |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Résztájegységek | Érd–Ercsi-hátság, Váli-víz síkja, Közép-Mezőföld, Velencei-medence, Sárrét, Sárvíz-völgy, Dél-Mezőföld, Enyingi-hát, Káloz–Igari löszhátak, Sió-völgy |
 | |
A Mezőföld Magyarország egyik földrajzi középtája a Dunától nyugatra, a Sió és a Duna között, a Dunamenti-síkság, a Dunántúli-középhegység és a Dunántúli-dombság között.. Földrajzilag az Alföldhöz tartozik, bár a köznapi felfogás a Dunántúl részének tekinti. Közigazgatásilag jobbára Fejér megye kis részben Veszprém megye, Somogy megye és Tolna megye területére esik. Tengerszint feletti magassága 100–180 m. Földje főleg homokos és kőzetlisztes, ezt az anyagot a Dunántúli-középhegység patakjai rakták le. A Duna felől nagyobb szintkülönbség (tereplépcső) választja el az Alföld többi részétől. Eredetileg füves puszta volt, ma jó minőségű mezőgazdasági terület. Legnépesebb települése Székesfehérvár.
Tartalomjegyzék
Természetföldrajz[szerkesztés]
A Mezőföld területén homokos és lösszel borított területek váltakozása jellemző. Éghajlata kontinentális, nyáron jellemző a szárazság, a veszteséges vízháztartás. Változatos élőhelytípusokat találhatunk egymás mellett, például a száraz füves puszták, homokpuszták, futóhomokos területek, illetve a nedvesebb klímájú láp- és mocsárrétek, láperdők.
A természetes növénytársulások, füves puszták napjainkban már kevés helyen találhatók meg. Németkér és Bikács település között található egy érintetlen futóhomokos terület, ahol még jellemző az árvalányhajas homokpuszta. A vidék állatvilágában is több endemikus és Európában veszélyeztetett faj is előfordul, például: Acrida hungarica, Ammabiota festiva. Jellemző élőhelytípus még a homoki láprét, ahol több jégkorszaki reliktum faj is fennmaradt például: Trollius europaeus, Parnassia palustris, Menyanthes trifoliata, Veratrum album, Eriophorum sp.
Növényvilágának jellemző fajai ezen kívül az orchideák, melyek a láp- és mocsárrét]]ek területén fordulnak elő leginkább. A nedves réteken és a láperdőkben gazdag rovarvilág, valamint kétéltű-, hüllő- és madárfauna található. A tájegység északkeleti részén, a Közép-Európában nagyon kevés helyen fennmaradt löszpusztákra áthatunk példát.
Állatvilág[szerkesztés]
Emlősök: vörös róka, mezei nyúl, európai őz, gímszarvas, vaddisznó, üregi nyúl, hörcsög, mezei cickány.
Madarak: fácán, fogoly, fürj, réti fülesbagoly, kakukk, mezei pacsirta, búbospacsirta, füsti fecske, rozsdás csuk, barátposzáta, gyurgyalag, partifecske, egerészölyv, barna kánya, héja, nagy póling, piroslábú cankó, szarka.
Hüllők, kétéltűek: zöld varangy, vöröshasú unka, erdei sikló, barna ásóbéka, levelibéka, fürge gyík.
Földrajzi kistájai[szerkesztés]
Az MTA Földrajztudományi Kutató Intézetének földrajzi tájbeosztása[2] szerint a Mezőföldön az alábbi földrajzi kistájakat különböztetjük meg:
- 1.4.11. Érd–Ercsi-hátság
- 1.4.12. Váli-víz síkja
- 1.4.21. Közép-Mezőföld
- 1.4.22. Velencei-medence
- 1.4.23. Sárrét
- 1.4.24. Sárvíz-völgy
- 1.4.25. Dél-Mezőföld
- 1.4.31. Enyingi-hát
- 1.4.32. Káloz–Igari löszhátak
- 1.4.33. Sió-völgy
Fontosabb települések[szerkesztés]
Adony[szerkesztés]
Fejér megye keleti részén, a Duna mellett fekvő település. A településen halad a 6-os főút és a Pusztaszabolcs–Dunaújváros–Paks-vasútvonal. Országúton Kálozzal és Pusztaszabolccsal is mellékút köti össze. Népessége 3838 fő.[3]
Enying[szerkesztés]
Fejér megye délnyugati részén, a Balatontól mindössze jó 7 kilométerre fekvő város, az Enyingi járás központja. Városi címet 1992-ben kapott, népessége 6922 fő.[3]
Ercsi[szerkesztés]
Ercsi, horvátul Erčin) város Fejér megye északkeleti szélén, az Martonvásári járásban fekszik. Mezőgazdasága fejlett, a gabona-, kukorica-, cukorrépa- és napraforgótermesztésre alapszik. Az élelmiszeripar is jellemző, 1998-ig jelentős cukorgyártás is folyt a településen. Ercsiből nyílik a MOL kőolajfinomítójának déli kapuja. Százhalombatta területéről Ercsi északi részébe is átnyúlik a finomító területe. Népessége 8282 fő.[3]
Dunaújváros[szerkesztés]
Dunaújváros (1951 előtt Dunapentele, 1951–1961 között Sztálinváros[4]) megyei jogú város Fejér megye délkeleti részén, a Duna jobb partján. A Dunaújvárosi járás székhelye, a megye második legnépesebb, és legkeletebbre fekvő települése, egyben a Mezőföld legnépesebb települése, mivel már Székesfehérvár földrajzilag a Dunántúli-középhegységhez tartozik. A város felsőoktatási intézménnyel is rendelkezik, itt található a Dunaújvárosi Egyetem, ez a megye egyetlen felsőoktatási intézménye. Népessége 2011-ben 48 701 fő volt.
Dunaföldvár[szerkesztés]
Dunaföldvár város a Dél-Dunántúli Régióban, Tolna megye északkeleti csücskében. A város az ország közepén, a Duna jobb partján fekszik, Budapesttől délre mintegy 90 kilométer távolságra. Fontos közúti csomópont. Itt találkozik a 6-os, a 61-es és az 52-es út; a Beszédes József híd itt köti össze a Dunántúlt az Alfölddel.
1970-ben a település nagyközségi címet kapott,[5] 1989. március 1-jén pedig várossá nyilvánították. A rendszerváltás egyik első jeleként kiürítették az itteni szovjet laktanyát, leszerelték a föld–levegő rakétabázist, 1990. április 22. és május 14. között a szovjet csapatok elhagyták Dunaföldvárt. Népessége 8915 fő.[3]
Paks[szerkesztés]
Paks város Tolna megyében, a Paksi járás székhelye. A település közel húszezer lakosával Szekszárd után a megye második legnagyobb városa. A város az ország középső részén, a Duna jobb partján, a Dunaföldvárnál kezdődő kanyarulat végénél fekszik, Budapesttől mintegy 110 kilométerre délre, a Mezőföldön.
1967 őszén megszületett a kormányhatározat az első magyarországi atomerőmű építéséről, amelynek helyéül a Duna és Csámpa-puszta között fekvő (hajdan Magyari-puszta) területet választotta. 1969-ben megkezdődtek a földmunkák. 1974-ben már az első sorházak is álltak a lakótelepen. A városban több mint 2000 lakás épült az atomerőmű Paksra településével. Az 1979-ben történt várossá válás döntő tényezője az Atomerőmű felépítése volt.
Perkáta[szerkesztés]
Fejér megyében, a Mezőföld keleti peremének völgyekkel szabdalt lösz fennsíkján települt Perkáta, melynek neve kelta eredetű. A település megközelíthető közúton: Budapestről az M6-os autópályán, vagy Székesfehérvárról a 62-esen. Jelentős történelmi múlttal, és látványos mezőgazdasággal nagy kül és belterülettel rendelkező település, amely a Dunaújvárosi járásban fekszik. Lélekszáma 4024 fő.
Pusztaszabolcs[szerkesztés]
Pusztaszabolcs Fejér megye keleti részén fekvő város, vasúti csomópont az Dunaújvárosi járásban, Budapesttől 50 kilométerre. A város története több ezer éves múltra tekint vissza, a régészeti ásatásokkal felszínre kerültek bronzkori, kelta, illetve római kori tárgyi emlékek. Nevezetességei a Református templom és a Római katolikus templom, kora barokk orgonájával. A város népessége 2010-ben 6087 fő volt.[3]
Sárbogárd[szerkesztés]
Sárbogárd Fejér megye déli részén fekszik a Dunától mintegy 20 kilométer távolságban, a Sárbogárdi járás székhelye. A 2001-es népszámlálási adatok szerint Sárbogárdnak 13 541 lakosa volt, ebből 96,0% magyar, 0,7% cigány, 0,3% német és 3,7% ismeretlen.[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Dunaújváros, mint a tájegység legnépesebb települése van vastagon szedve
- ↑ Marosi S. és Somogyi S. (szerk., 1990): Magyarország kistájainak katasztere I-II. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest, 1023 old.
- ↑ a b c d e Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1.
- ↑ Dunaújváros története a KSH online helységnévtárában
- ↑ Götzinger Károly.szerk.: Töttős Gábor: IV. fejezet, Dunaföldvár története az őskortól napjainkig. Dunaföldvár: Part–Oldalak Kulturális Egylet, 221. o. (2002). ISBN 963-00-9434-7
- ↑ A Magyar Köztársaság Helységnévtára (magyar nyelven) (html). Központi Statisztikai Hivatal, 2001. február 1. (Hozzáférés: 2011. június 19.)
Források[szerkesztés]
- Korpás Emil: Mezőföld talajföldrajza, Doktori disszertáció, Budapest, 1958.
- Ádám László: A Mezőföld természeti földrajza, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959.
- Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza: A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX-XX. században, Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum, 1998, ISBN 963-7390-80-4
Szakcikkek:
- Kováts László: Tolna megye természeti kincsei: a Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet, Magyar építőipar, 2005. (55. évf.) 2. sz. 109-111. oldal
- Szili István: Mezőföld kapuja, a Sárrét, Természetbúvár, 2004. (59. évf.) 2. sz. 20-23. oldal
- Nagy Izabella: A Mezőföld zöld folyosója: a Váli-völgy, Természetbúvár, 2002. (57. évf.) 6. sz. 20-23. oldal
- Szerényi Júlia: Adatok az Észak-Mezőföld löszflórájához, Kitaibelia, 2000. (5. évf.) 2. sz. 249-270. oldal
- Mészáros András: Adatok a Veszprém megyei Mezőföld flórájához I., A Bakonyi Természettudományi Múzeum közleményei, 1998. 17. sz. 55-63. oldal
- Kozár F. - Samu F. - Szita É. - Konczné Benedicty Z. - Kiss B. - Botos E. - Fetykó K. - Neidert, D. - Horváth A.: New data to the scale insect (Hemiptera : Coccoidea) fauna of Mezőföld (Hungary), Acta phytopathologica et entomologica Hungarica, 2009. (44. évf.) 2. sz. 431-442. oldal
- Lendvai Gábor - Horváth András: Adatok a Mezőföld löszflórájához, Botanikai közlemények, 1994. (81.évf.) 1. sz. 9-12. oldal
- Lendvai Gábor - Horváth András: Adatok a Mezőföld löszflórájához II., Kitaibelia, 2010. (15. évf.) 1-2. sz. 119-132. oldal
- Vöröss László Zsigmond: Adatok a Mezőföld flórájának ismeretéhez, Botanikai közlemények, 1987. (74-75. évf.) 1-2. sz. 121-126. oldal
- Lukács László: A Mezőföld tájnevéről, Honismeret, 1984. (12. évf.) 1. sz. 26-28. oldal
