Hólyagos habszegfű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Hólyagos habszegfű
SILENE VULGARIS - GENTO - IB-797 (Colitjos).JPG
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények
Törzs: Zárvatermők
Csoport: Valódi kétszikűek
Csoport: Core eudicots
Rend: Szegfűvirágúak
Család: Szegfűfélék
Nemzetség: Silene
Tudományos név
Silene vulgaris
(Moench) Garcke
Szinonimák
  • Silene cucubalus Wibel
  • Silene inflata Sm.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hólyagos habszegfű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hólyagos habszegfű témájú médiaállományokat és Hólyagos habszegfű témájú kategóriát.

A hólyagos habszegfű (Silene vulgaris) Eurázsiában és Észak-Amerikában elterjedt, jellegzetesen felfújt csészéjű szegfűféle vadvirág. Egyéb elnevezései hólyagfű, délcike.

Megjelenése[szerkesztés]

A hólyagos habszegfű 20–50 cm magas, évelő, lágyszárú, mélyen gyökerező növény. Szára felálló, esetleg kissé elfekvő. Levelei keresztben átellenesek, a száron ülők, szőrtelenek (csak élükön pelyhesek), hullámos szélűek, halványzöld vagy szürkészöld színűek. Alakjuk lándzsás vagy tojásdad.

Június és augusztus között virágzik. Virágzata laza bogernyő. A virág egyivarú (vagy porzós vagy bibés), öt mélyen szelt, fehér sziromlevélből áll; bibéi messze kinyúlnak a szirmok közül. Porzószáma 10. Szirmainál feltűnőbb hólyagszerű, felfújt, zöld, zöldessárga vagy fehéres, hálózatosan recés, 20 főerű csészéje. Az erek sötétebbek az alapszínnél, zöldesek vagy rózsaszín árnyalatúak. A csésze csúcsa ötfogú. A virág átmérője 2–3 cm. Éjjeli lepkék porozzák be, ezért csak este kezd el illatozni. Bőséges nektártartalma miatt méhek is látogatják.

Termése toktermés; fényes halványbarna, belsejében nagyszámú, apró, fekete maggal.

Elterjedése és termőhelye[szerkesztés]

Eurázsiai eredetű faj, Európa nagy részén és Ázsia mérsékelt övi tájain honos egészen Japánig. Észak-Amerikába a 19. században behurcolták, ott sokhelyütt gyomnövénynek számít. Magyarországon az egész országban szórványosan előfordul.

Útszéleken, félszáraz gyepekben, gyomtársulásokban fordul elő. Előszeretettel nő meszes, nitrogénben gazdag talajon. Nap- és melegkedvelő.

Jelentősége[szerkesztés]

Levelei és fiatal hajtásai ehetőek, nyersen salátában vagy megfőzve. Megfőzött 5 cm-es hajtásainak íze kissé kesernyés zöldborsóra emlékeztet. Püréként íze a spenótéra hasonlít. Leveleit még a virágzás előtt kell begyűjteni. Szaponintartalma miatt nagyobb mennyiségben való fogyasztása nem ajánlott.

Források[szerkesztés]