Enying
| Enying | |||
 | |||
| Nepomuki Szent János-templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Vármegye | Fejér | ||
| Járás | Enyingi | ||
| Jogállás | város | ||
| Polgármester | Viplak Tibor László (Fidesz-KDNP)[1] | ||
| Jegyző | Dr. Földesi Dorina | ||
| Irányítószám | 8130 / | ||
| Körzethívószám | 22 | ||
| Testvértelepülései | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 6448 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 80,35 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 151[3] m | ||
| Terület | 82,78 km² | ||
| Földrajzi nagytáj | Alföld[4][5] | ||
| Földrajzi középtáj | Mezőföld[4][5] | ||
| Földrajzi kistáj | Enyingi-hát[4][5] | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Enying
Pozíció Magyarország térképén
| |||
| é. sz. 46° 55′ 46″, k. h. 18° 14′ 35″Koordináták: é. sz. 46° 55′ 46″, k. h. 18° 14′ 35″ | |||
Enying
Pozíció Fejér vármegye térképén
| |||
| Enying weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Enying témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Enying város Fejér vármegyében, a Mezőföld nyugati peremén, az Enyingi-háton. Az Enyingi járás központja.
Fekvése[szerkesztés]
Közúti kapcsolat[szerkesztés]
Fejér vármegye délnyugati részén, a Balatontól légvonalban 7 kilométerre fekszik. A település közlekedési gerincét jelentő 64-es főút egyben a településközi kapcsolatok jelentős részét is bonyolítja. Siófokkal a 6401-es, Lajoskomárommal a 6404-es út köti össze, a határában indul a 6301-es út Polgárdi felé, és néhány kilométernyi szakaszon a határában húzódik a 7-es főút is. [A 6401-es egy szakasza Balatonszabadi területén szilárd burkolat nélküli mezőgazdasági út.] Országos közútnak számít még a város területén az egykori Enying vasútállomásra vezető 63 305-ös út, valamint a Kabókapuszta és Leshegy városrészeket összekötő, a 6404-esből kiágazó 64 106-os út.
Enyinget Dunaföldvárral, Veszprémmel, Székesfehérvárral és Siófokkal, illetve a környező településekkel kötik össze autóbuszjáratok. A távolsági közlekedésben meghatározó az átmenő buszjáratok szerepe. Közvetlen buszjárat köti össze Budapesttel, Győrrel, Keszthellyel, Kecskeméttel, Szolnokkal, Szegeddel, Szekszárddal és Szombathellyel is.
Vasúti kapcsolat[szerkesztés]
1895-től a település vasúti kapcsolattal is rendelkezett: ez volt az úgynevezett 49-es számú, Dombóvár–Lepsény-vasútvonal. A pálya rossz állapota miatt az 1990-es években részekben szűnt meg rajta a személyszállítás. 1990-től a Tamási elágazástól Dombóvár felé kivonták a vonalat a forgalomból (a Tamási-Gyönk vonal máig létezik), majd 1992-ben a Tamási és Mezőhidvég közötti szakaszon is megszűnt a személyszállítás (a vágányok egy részét pedig hamarosan ellopták). Ekkor Enyingről Lepsény felé még el lehetett vasúton jutni. A személyszállítás véglegesen 1999-ben szűnt meg a vonalon, majd 2012 körül a teherszállítás is.[6] 1999-től vonatok helyett helyett vonatpótló autóbuszok jártak 2007. március 3-ig.
Története[szerkesztés]
Enying első ismert említése 1241-ből való, akkor királyi tulajdonban állt. A 15. században királyi adományként a Török család birtokába került, ám az uralkodó 1541-ben elvette Török Bálint akkori nándorfehérvári bán birtokait, így Enying is ismét királyi tulajdonba ment vissza. Az 1540-es évek végén azonban a területet elfoglalták a törökök, ami miatt e település is nagyban elnéptelenedett.
A törökök kiűzése 1686 körül végződött a környéken, Enying újratelepülése azonban lassan zajlott. A terület birtokosai a 18. század második felében a Batthyányak lettek, és látványos fejlődés indult meg a településen. 1789-1792 között a református templom, 1810-ben uradalmi kastély épült a településen, környékén pedig majorságok jöttek létre. A 19. század második felében pedig járási székhely lett Enying.
A 20. század elején megépült Lepsény – Enying – Dombóvár vasútvonal leginkább csak a nagybirtokon megtermett termények eladását szolgálta, komolyabb tőkevonzó hatást nem tudott kifejteni. A második világháború után a nagybirtokok földjeit az enyingiek és sok telepes közt szétosztották, majd tsz és állami gazdaság alakult a községben. Az itt nyereségesen termelő üzemek a rendszerváltás után is meg tudtak maradni, bevételt hozva a városnak, amely egészen az 1950-es megyerendezésig Veszprém vármegyéhez tartozott.
1992-ben városi címet kapott, ezt követően nagyarányú fejlődést mutatott úgy a szolgáltatás, mint a kereskedelem vagy a turizmus terén. Utóbbi számára azonban kisebb érvágást jelentett, amikor 2000-ben megszűntek a város vasúti kapcsolatai, az itteni vasútvonal bezárásával.
Balatonbozsok településrész[szerkesztés]
A szomszédos, Enyinggel már majdnem teljesen összeépült Balatonbozsok község 1966. év október 1-jén közigazgatásilag Enyinggel egyesült. Balatonbozsok ugyancsak régi település volt Veszprém megyében. Pred. Bosus néven már 1082-ben szerepel. 1435-ben a Fejérvári egyház birtokában volt. Az 1488-as évben egytelkes nemesek lakták. A török időkben elpusztult, de a 17. század elején már ismét virágzó egyháza volt. Birtokosai a Jankovics család és más kisebb nemesek voltak (Szeghalmi Gyula: Dunántúli vármegyék, 1937.). Az 1848-as szabadságharcban részt vettek a balatonbozsokiak is. Leshegy alatt várták Jellasics seregét. Bozsok nemesurak fészke volt, kevés volt a parasztság, ezért a Bakonyból hoztak munkásokat aratásra, nyomtatásra. Az 1828-as évben 400 fő lakosa volt, a földművelés mellett virágzott a takács céhmesterség. A kiegyezésig Balatonbozsok volt a járásszékhely, illetékessége alá tartozott Enying is.
A „Budai Posta út” Bozsokon vezetett keresztül. Míg a dombóvári vasútvonal nem épült meg, addig Bozsokon keresztül szállították a gabonát délről Veszprémbe. Bozsokon volt az átutazók pihenőhelye. Minden harmadik ház vendégfogadó volt ebben az időben. Az utolsó két beszálló vendéglő az 1930-as években szűnt meg.
Temploma Árpád-kori, a 64-es úttól nyugatra levő dombon áll. A törökök a tetőzetét lerombolták, majd a lakosság később új tetőt épített rá. Az ablakmélyedések eredetiek. Nyolcvan centiméter vastag fala kőből épült. A templom melletti dombon volt az első település, egészen a török időkig. Szántáskor épületmaradványok és török időkből származó sarkantyúk kerültek elő.
A mai település gerince a 64-es közlekedési út mentén húzódik. A törökök kiűzése után a mai gerincvonalon indult fejlődésnek a község. Itt épültek lakóházak, majd amikor a község járási székhellyé vált, a jelenlegi Fő utca 37. számú épület helyén volt a főszolgabírói hivatal, a járásbíróság pedig a Fő utca 27. számú ház helyén.
A második világháború után a 64-es úttal párhuzamosan keletre alakultak ki a Mikszáth Kálmán és a Gárdonyi utcák. Ezek az úgynevezett "FAGI"-házak (1945. évi kedvezményes házhely-juttatások). Majd ezután ugyancsak a Virág utca, párhuzamosan a 64-es úttal. A Fő utcától nyugatra nyílik a Kertalja utca, keltre pedig a Kun Béla, Arany János és Móra Ferenc utcák. Az utóbbi négy utca az 1950-60-as években alakultak ki.
A már Balatonbozsokkal egyesült Enying gerincvonala mintegy nyolc kilométer hosszúságban húzódik a 70-es főútvonal irányában.
Közélete[szerkesztés]
Polgármesterei[szerkesztés]
- 1990–1994: Dr. Dobai Lajos (független)[7]
- 1994–1998: Dr. Óvári László (független)[8]
- 1998–2002: Dr. Óvári László (független)[9]
- 2002–2006: Tóth Dezső (független)[10]
- 2006–2010: Tóth Dezső (független)[11]
- 2010–2012: Dr. Pintér György (független)[12]
- 2012–2014: Pődör Gyula (független)[13][14]
- 2014–2019: Viplak Tibor László (független)[15]
- 2019-től: Viplak Tibor László (Fidesz-KDNP)[1]
A településen 2012. június 17-én időközi polgármester-választást kellett tartani,[13] az előző polgármester 2012. április 5-én bekövetkezett halála miatt.[16]
Kultúra, oktatás[szerkesztés]
A városban több óvoda is található, a Herceg Batthyány Fülöp Gimnázium és Általános Iskola a város önkormányzata, a Tinódi Lantos Sebestyén Református Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény pedig a református gyülekezet fenntartásában működik. A Vas Gereben városi művelődési ház igazgatása alatt könyvtár működik.
A Tinódi Lantos Sebestyén Református Iskola a '48-as államosítást követően 1996-ban indul újra - ekkor egyelőre zeneiskolaként (alapító-igazgatója: Hajdú Zoltán református lelkész, majd később Szabó Szilárd). Később a néptánc, képző- és iparművészet, valamint dráma művészeti ágak képzése is elindul. 2002-től általános iskolai képzés is folyik a falak között, de ennek és a többi művészeti tanszak sok elismeréssel díjazott működése ellenére a mai napig a városban leginkább csak zeneiskolaként emlegetik a Tinódit, mely 2007-ben kiválóra minősített alapfokú művészetoktatási intézmény lett. Az iskolában a 2010-től gyermekpszichiáteri szolgálat is segíti a gyermekeket.
A Tinódi Lantos Sebestyén Református Iskola rézfúvós kamarazenekara több, mint tízéves múltra tekint vissza. Külföldön is sok helyen szerepelt. Karvezetője Demény István.
Ismétlődő rendezvények[szerkesztés]
Minden évben szeptember második hétvégéjén megrendezik az „Enyingi Török Bálint Napok”at. A rendezvénysorozatot hagyományosan az iskola rézfúvós együttese nyitja meg a református templom kertjében álló Enyingi Török Bálint szobor előtt. A programsorozathoz gyakran kapcsolódik történeti előadássorozat.
- Október 1. - A zene világnapja.
A város hagyományos kulturális programja a református iskola és gyülekezet Nyáresti Orgonamuzsika koncertsorozata is.
Testvérvárosai[szerkesztés]
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 6868 | 6839 | 6655 | 6622 | 6383 | 6448 |
| 2013 | 2014 | 2018 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,7%-a magyarnak, 2,4% cigánynak, 1,3% németnek mondta magát (10,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 48,1%, református 18,2%, evangélikus 1,6%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 11,9% (19,2% nem nyilatkozott).[17]
Nevezetességei[szerkesztés]
- Nepomuki Szent Jánosnak szentelt katolikus templom (klasszicista, 1838-1841)
- Református templom (barokk, 1789-1792)
- Batthyány–Draskovich–Csekonics-kastély (klasszicista, 19. század első fele)
- Szent-Györgyi Albert bronz mellszobra a kastélynál (a Nobel-díjas tudóst a II. világháború alatt itt bújtatták, ennek állít emléket a szobor)
Híres enyingiek[szerkesztés]
- Batthyány Fülöp herceg, Érd újjáépítője, jelentős mecénás, aki húsz évig itt is élt.
- Bocsor István pápai professzor itt született.
- Könczöl Csaba esszéíró, műfordító, kritikus, szerkesztő
- Méhes László Jászai Mari-díjas színész, rendező
- Orosz Róbert színész
- Porga Gyula veszprémi polgármester
- Stefán Gábor koreográfus
- Telegdi Zsigmond orientalista, nyelvész, egyetemi tanár, az Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Bizottsága tagja, A Szász Tudományos Akadémia külső tagja
- Enyingi Török Bálint nándorfehérvári bán itt élt, és az ő családi tulajdonukban volt a település.
- Vas Gereben író itt született és itt élt.
- Verebics Ágnes képzőművész, festőművész
- Verebics Katalin festőművész
- Szentgyörgyi Dezső, vadászrepülő. Nevét viseli a szolnoki helikopterbázis.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Enying települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. március 23.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ Enying, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 4.)
- ↑ a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. [2013. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
- ↑ a b c Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8
- ↑ https://iho.hu/hirek/maganvasuti-gabonavonat-jart-tamasiban-161115
- ↑ Enying települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Enying települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
- ↑ Enying települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 23.)
- ↑ Enying települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 23.)
- ↑ Enying települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 23.)
- ↑ Enying települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2020. március 23.)
- ↑ a b Enying települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2012. június 17. (Hozzáférés: 2020. június 10.)
- ↑ Új polgármestert választott a település (magyar nyelven). mno.hu, 2012. június 17. (Hozzáférés: 2020. március 23.)
- ↑ Enying települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 16.)
- ↑ 2012. évre kitűzött időközi önkormányzati választások az időközi választás napja szerinti időrendben (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2012 (Hozzáférés: 2020. június 10.)
- ↑ Enying Helységnévtár
Ajánlott irodalom[szerkesztés]
- Ila Bálint-Kovacsics J.: Veszprém megye helytörténeti lexikona (1. k. p. 181-183.) - Bp- Akadémiai K. 1964 - AK 289 k 6467
- Csizmazia Istvánné: ENYING A település rövid története (monográfia, 1984) - Városi Könyvtár, Enying
- Kiss Tamás: Enying településrendezési terve 1998. - TELINFO.sys Munkacsoport, Veszprém/Enying - Orsz. Ter. R. Tervtár és KT_ARCHÍV_VeML
További információk[szerkesztés]
.svg)
