Enying

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Enying
Enying N Sz János templom.JPG
Nepomuki Szent János katolikus templom
Enying címere
Enying címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Fejér
Kistérség Enyingi
Jogállás város
Polgármester Pődör Gyula [1]
Jegyző Dr. Kóródi-Juhász Zsolt
Irányítószám 8130
Körzethívószám 22
Népesség
Teljes népesség 6868 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 83,62 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 151[3] m
Terület 82,78 km²
Földrajzi nagytáj Alföld[4][5]
Földrajzi középtáj Mezőföld[4][5]
Földrajzi kistáj Enyingi-hát[4][5]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Enying  (Magyarország)
Enying
Enying
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 55′ 46″, k. h. 18° 14′ 35″Koordináták: é. sz. 46° 55′ 46″, k. h. 18° 14′ 35″
Enying  (Fejér megye)
Enying
Enying
Pozíció Fejér megye térképén
Enying weboldala

Enying Fejér megye délnyugati részén, a Balatontól légvonalban 7 kilométerre fekvő város, az Enyingi kistérség központja.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település közlekedési gerincét jelentő 64-es főút egyben a településközi kapcsolatok jelentős részét is bonyolítja. Enyinget Dunaföldvárral, Veszprémmel, Székesfehérvárral és Siófokkal és a környező településekkel kötik össze sűrű autóbuszjáratok. A távolsági közlekedésben meghatározó az átmenő buszjáratok szerepe. Közvetlen buszjárat köti össze Budapesttel, Győrrel, Keszthellyel, Kecskeméttel, Szolnokkal, Szegeddel, Szekszárddal és Szombathellyel. A megszüntetett 49-es számú Lepsény–Tamási–Dombóvár vonalon vonatok helyett helyett vonatpótló autóbuszok jártak 2007. március 3-ig.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Enying első említése 1241-ből való, királyi tulajdonban állt. A 15. században a király a Török családnak adományozta, ám 1541-ben a király a nándorfehérvári bán, Török Bálint birtokait elvette, így a település ismét királyi tulajdonba került. Az 1540-es évek végén azonban a terület török kézre került, nagyban elnéptelenedett.

A törökök kiűzése 1686 körül végződött a környéken, Enying újratelepülése azonban lassan zajlott. A terület birtokosai a 18. század második felében a Batthyányak lettek, és látványos fejlődés indult meg a településen. 1789-1792 között a református templom, 1810-ben uradalmi kastély alakult ki a településen, környékén pedig majorságok jöttek létre. A 19. század második felében pedig járásszékhely lett Enying.

A 20. század elején megépült LepsényEnyingDombóvár vasútvonal leginkább csak a nagybirtokon megtermett termények eladását szolgálta, komolyabb tőkevonzó szerepe nem volt. A második világháború után a nagybirtokok földjeit az enyingiek és sok telepes közt szétosztották, majd Tsz és állami gazdaság alakult a községben. Az itt nyereségesen termelő üzemek a rendszerváltás után is meg tudtak maradni bevételt hozva a városnak. Az 1950-es megyerendezés előtt Veszprém vármegyéhez tartozott.

Enying városi címet 1992-ben kapott, majd nagyarányú fejlődést mutatott a szolgáltatás, kereskedelem és turizmus terén. 2000-ben szűnt meg a település vasúti ellátottsága.

Balatonbozsok településrész[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szomszédos, Enyinggel már majdnem telesen összeépült Balatonbozsok község 1966. év október 1-jén közigazgatásilag Enyinggel egyesült. Balatonbozsok ugyancsak régi település volt Veszprém megyében. Pred. Bosus néven már 1082-ben szerepel. 1435-ben a Fejérvári egyház birtokában volt. Az 1488-as évben egytelkes nemesek lakták. A török időkben elpusztult, de a XVII. század elején már ismét virágzó egyháza volt. Birtokosai a Jankovics család és más kisebb nemesek voltak (Szeghalmi Gyula: Dunántúli vármegyék, 1937.). Az 1848-as szabadságharcban részt vettek a balatonbozsokiak is. Leshegy alatt várták Jellasics seregét. Bozsok nemesurak fészke volt, kevés volt a parasztság, ezért a Bakonyból hoztak munkásokat aratásra, nyomtatásra. Az 1828-as évben 400 fő lakosa volt, a földművelés mellett virágzott a takács céhmesterség. A kiegyezésig Balatonbozsok volt a járásszékhely, illetékessége alá tartozott Enying is.

A „Budai Posta út” Bozsokon vezetett keresztül. Míg a dombóvári vasútvonal nem épült meg, addig Bozsokon keresztül szállították a gabonát délről Veszprémbe. Bozsokon volt az átutazók pihenőhelye. Minden harmadik ház vendégfogadó volt ebben az időben. Az utolsó két beszálló vendéglő az 1930-as években szűnt meg.

Temploma Árpád-kori, a 64-es úttól nyugatra levő dombon áll. A törökök a tetőzetét lerombolták, majd a lakosság később új tetőt épített rá. Az ablakmélyedések eredetiek. Nyolcvan centiméter vastag fala kőből épült. A templom melletti dombon volt az első település, egészen a török időkig. Szántáskor épületmaradványok és török időkből származó sarkantyúk kerültek elő.

A mai település gerince a 64-es közlekedési út mentén húzódik. A török hódoltság megszűnése után a mai gerincvonalon indult fejlődésnek a község. Itt épültek lakóházak, majd amikor a község járási székhellyé vált, a jelenlegi Fő utca 37. számú épület helyén volt a főszolgabírói hivatal, a járásbíróság pedig a Fő utca 27. számú ház helyén.

A második világháború után a 64-es úttal párhuzamosan keletre alakultak ki a Mikszáth Kálmán és a Gárdonyi utcák. Ezek az úgynevezett "FAGI"-házak (1945. évi kedvezményes házhely-juttatások). Majd ezután ugyancsak a Virág utca, párhuzamosan a 64-es úttal. A Fő utcától nyugatra nyílik a Kertalja utca, keltre pedig a Kun Béla, Arany János és Móra Ferenc utcák. Az utóbbi négy utca az 1950-60-as években alakultak ki.

A már Balatonbozsokkal egyesült Enying gerincvonala mintegy nyolc kilométer hosszúságban húzódik a 70-es főútvonal irányában.

Kultúra, oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városban több óvoda is található, a Herceg Batthyány Fülöp Gimnázium és Általános Iskola a város önkormányzata, a Tinódi Lantos Sebestyén Református Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény pedig a református gyülekezet fenntartásában működik. A Vas Gereben városi művelődési ház igazgatása alatt működő könyvtár az olvasni vágyókat várja. A Batthyány-kastély, a református és a római katolikus templom több kulturális eseménynek is helyet ad.

A Tinódi Lantos Sebestyén Református Iskola a '48-as államosítást követően 1996-ban indul újra - ekkor egyelőre zeneiskolaként (alapító-igazgatója: Hajdú Zoltán református lelkész, majd később Szabó Szilárd). Később a néptánc, képző- és iparművészet, valamint dráma művészeti ágak képzése is elindul. 2002-től általános iskolai képzés is folyik a falak között, de ennek és a többi művészeti tanszak sok elismeréssel díjazott működése ellenére a mai napig a városban leginkább csak zeneiskolaként emlegetik a Tinódit, mely 2007-ben kiválóra minősített alapfokú művésztoktatási intézmény lett. Az iskolában a 2010-től gyermekpszichiáteri szolgálat is segíti a gyermekeket.

Az iskola nemcsak saját diákjainak igyekszik mindent megadni, hanem a város kulturális életéhez is - indulásától kezdve - jelentős mértékben hozzájárul. Például minden évben szeptember második hétvégéjén várja az enyingi és környékbeli diákokat az „Enyingi Török Bálint Napok”-ra. Immár hagyomány, hogy a rendezvénysorozatot az iskola rézfúvós együttese nyitja meg a református templom kertjében álló Enyingi Török Bálint szobor előtt. A programsorozathoz gyakran kapcsolódik történeti előadássorozat - hiszen Enyingi Török Bálint és kora érdekes színfoltja a magyar történelemnek.

A Tinódi Lantos Sebestyén Református Iskola rézfúvós kamarazenekara több, mint tízéves múltra tekint vissza, és bel- és külföldi fellépéseivel hathatósan munkálta-munkálja nemcsak a református gyülekezet és iskola, hanem Enying városának jó hírnevét is. Enyingi ünnepségek mellett rendszeresen játszanak a környező falvak református gyülekezeteinek ünnepségein, és külföldön is: Németországban, Ausztriában, Lengyelországban, Erdélyben, Felvidéken, horvátországi magyar településeken (Drávaszögben és Kelet-Szlavóniában) és Hollandiában. Karvezető a kitűnő szakmai tudással bíró Demény István, aki számos enyingi és vonzáskörzetében élő gyermek zenei fejlődéséhez járult hozzá.

Október 1. - A zene világnapja. A református iskola újraindulása óta Enyingen is megünneplik. Ezen a napon a református templomban adnak koncerteket a diákok, öregdiákok és tanáraik, ill. idén első ízben a tinódis diákok a két idősek otthonába is elmennek muzsikálni - mert a zene mindenkié.

A város hagyományos kulturális programja a református iskola és gyülekezet Nyáresti Orgonamuzsika koncertsorozata is. A koncertek ingyenesek, a perselyadománnyal a koncertek kiadásait támogatják az érdeklődők. Az enyingiek mellett a környező falvakból és balaton-parti településekről (Siófokról, Akarattyáról, Keneséről) is jönnek a muzsikára éhes jóakaratú emberek. 2012. július 29-én (vasárnap) 19 órakor ifj. Szotyori Nagy Gábor (orgona) és Molnár Eszter (oboa) Bach estje lesz műsoron. Augusztus 29-én (vasárnap), 19 órakor pedig Pálúr János orgonaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára ad koncertet a református templomban (műsoron: Bach, Frescobaldi, J. K. Kerll, J. B. Lully, Sz. Rahmanyinov művei és improvizáció).

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Batthyány-kastély

Neves személyiségek

Források és irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Új polgármestert választott a település (magyar nyelven). mno.hu, 2012. június 17. (Hozzáférés: 2012. június 17.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. Enying, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 4.)
  4. ^ a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  5. ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. ISBN 978-963-9545-29-8 (2010) 
  • Ila Bálint-Kovacsics J.: Veszprém megye helytörténeti lexikona (1. k. p. 181-183.) - Bp- Akadémiai K. 1964 - AK 289 k 6467
  • Csizmazia Istvánné: ENYING A település rövid története (monogáfia,1984) - Városi Könyvtár, Enying
  • Kiss Tamás: Enying településrendezési terve 1998. - TELINFO.sys Munkacsoport, Veszprém/Enying - Orsz. Ter. R. Tervtár és KT_ARCHÍV_VeML

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Enying témájú médiaállományokat.