Enying
| Enying | |||
 |
|||
| Nepomuki Szent János-templom | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Megye | Fejér | ||
| Járás | Enyingi | ||
| Jogállás | város | ||
| Polgármester | Viplak Tibor László (független)[1] | ||
| Jegyző | Dr. Kóródi-Juhász Zsolt | ||
| Irányítószám | 8130 / | ||
| Körzethívószám | 22 | ||
| Testvértelepülései |
Lista
|
||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 6777 fő (2015. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 80,35 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 151[3] m | ||
| Terület | 82,78 km² | ||
| Földrajzi nagytáj | Alföld[4][5] | ||
| Földrajzi középtáj | Mezőföld[4][5] | ||
| Földrajzi kistáj | Enyingi-hát[4][5] | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Enying
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
| é. sz. 46° 55′ 46″, k. h. 18° 14′ 35″Koordináták: é. sz. 46° 55′ 46″, k. h. 18° 14′ 35″ | |||
Enying
Pozíció Fejér megye térképén
|
|||
| Enying weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Enying témájú médiaállományokat.
|
|||
Enying város Fejér megyében. Az Enyingi járás központja.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
Fejér megye délnyugati részén, a Balatontól légvonalban 7 km-re fekszik.
Megközelítése[szerkesztés]
A település közlekedési gerincét jelentő 64-es főút egyben a településközi kapcsolatok jelentős részét is bonyolítja. Enyinget Dunaföldvárral, Veszprémmel, Székesfehérvárral és Siófokkal és a környező településekkel kötik össze sűrű autóbuszjáratok. A távolsági közlekedésben meghatározó az átmenő buszjáratok szerepe. Közvetlen buszjárat köti össze Budapesttel, Győrrel, Keszthellyel, Kecskeméttel, Szolnokkal, Szegeddel, Szekszárddal és Szombathellyel. A megszüntetett 49-es számú Lepsény–Tamási–Dombóvár vonalon vonatok helyett helyett vonatpótló autóbuszok jártak 2007. március 3-ig.
Története[szerkesztés]
Enying első említése 1241-ből való, királyi tulajdonban állt. A 15. században a király a Török családnak adományozta, ám 1541-ben a király a nándorfehérvári bán, Török Bálint birtokait elvette, így a település ismét királyi tulajdonba került. Az 1540-es évek végén azonban a terület török kézre került, nagyban elnéptelenedett.
A törökök kiűzése 1686 körül végződött a környéken, Enying újratelepülése azonban lassan zajlott. A terület birtokosai a 18. század második felében a Batthyányak lettek, és látványos fejlődés indult meg a településen. 1789-1792 között a református templom, 1810-ben uradalmi kastély épült a településen, környékén pedig majorságok jöttek létre. A 19. század második felében pedig járásszékhely lett Enying.
A 20. század elején megépült Lepsény – Enying – Dombóvár vasútvonal leginkább csak a nagybirtokon megtermett termények eladását szolgálta, komolyabb tőkevonzó szerepe nem volt. A második világháború után a nagybirtokok földjeit az enyingiek és sok telepes közt szétosztották, majd tsz és állami gazdaság alakult a községben. Az itt nyereségesen termelő üzemek a rendszerváltás után is meg tudtak maradni bevételt hozva a városnak. Az 1950-es megyerendezés előtt Veszprém vármegyéhez tartozott.
Enying városi címet 1992-ben kapott, majd nagyarányú fejlődést mutatott a szolgáltatás, kereskedelem és turizmus terén. 2000-ben szűnt meg a település vasúti ellátottsága.
Balatonbozsok településrész[szerkesztés]
A szomszédos, Enyinggel már majdnem teljesen összeépült Balatonbozsok község 1966. év október 1-jén közigazgatásilag Enyinggel egyesült. Balatonbozsok ugyancsak régi település volt Veszprém megyében. Pred. Bosus néven már 1082-ben szerepel. 1435-ben a Fejérvári egyház birtokában volt. Az 1488-as évben egytelkes nemesek lakták. A török időkben elpusztult, de a 17. század elején már ismét virágzó egyháza volt. Birtokosai a Jankovics család és más kisebb nemesek voltak (Szeghalmi Gyula: Dunántúli vármegyék, 1937.). Az 1848-as szabadságharcban részt vettek a balatonbozsokiak is. Leshegy alatt várták Jellasics seregét. Bozsok nemesurak fészke volt, kevés volt a parasztság, ezért a Bakonyból hoztak munkásokat aratásra, nyomtatásra. Az 1828-as évben 400 fő lakosa volt, a földművelés mellett virágzott a takács céhmesterség. A kiegyezésig Balatonbozsok volt a járásszékhely, illetékessége alá tartozott Enying is.
A „Budai Posta út” Bozsokon vezetett keresztül. Míg a dombóvári vasútvonal nem épült meg, addig Bozsokon keresztül szállították a gabonát délről Veszprémbe. Bozsokon volt az átutazók pihenőhelye. Minden harmadik ház vendégfogadó volt ebben az időben. Az utolsó két beszálló vendéglő az 1930-as években szűnt meg.
Temploma Árpád-kori, a 64-es úttól nyugatra levő dombon áll. A törökök a tetőzetét lerombolták, majd a lakosság később új tetőt épített rá. Az ablakmélyedések eredetiek. Nyolcvan centiméter vastag fala kőből épült. A templom melletti dombon volt az első település, egészen a török időkig. Szántáskor épületmaradványok és török időkből származó sarkantyúk kerültek elő.
A mai település gerince a 64-es közlekedési út mentén húzódik. A törökök kiűzése után a mai gerincvonalon indult fejlődésnek a község. Itt épültek lakóházak, majd amikor a község járási székhellyé vált, a jelenlegi Fő utca 37. számú épület helyén volt a főszolgabírói hivatal, a járásbíróság pedig a Fő utca 27. számú ház helyén.
A második világháború után a 64-es úttal párhuzamosan keletre alakultak ki a Mikszáth Kálmán és a Gárdonyi utcák. Ezek az úgynevezett "FAGI"-házak (1945. évi kedvezményes házhely-juttatások). Majd ezután ugyancsak a Virág utca, párhuzamosan a 64-es úttal. A Fő utcától nyugatra nyílik a Kertalja utca, keltre pedig a Kun Béla, Arany János és Móra Ferenc utcák. Az utóbbi négy utca az 1950-60-as években alakultak ki.
A már Balatonbozsokkal egyesült Enying gerincvonala mintegy nyolc kilométer hosszúságban húzódik a 70-es főútvonal irányában.
Kultúra, oktatás[szerkesztés]
A városban több óvoda is található, a Herceg Batthyány Fülöp Gimnázium és Általános Iskola a város önkormányzata, a Tinódi Lantos Sebestyén Református Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény pedig a református gyülekezet fenntartásában működik. A Vas Gereben városi művelődési ház igazgatása alatt könyvtár működik.
A Tinódi Lantos Sebestyén Református Iskola a '48-as államosítást követően 1996-ban indul újra - ekkor egyelőre zeneiskolaként (alapító-igazgatója: Hajdú Zoltán református lelkész, majd később Szabó Szilárd). Később a néptánc, képző- és iparművészet, valamint dráma művészeti ágak képzése is elindul. 2002-től általános iskolai képzés is folyik a falak között, de ennek és a többi művészeti tanszak sok elismeréssel díjazott működése ellenére a mai napig a városban leginkább csak zeneiskolaként emlegetik a Tinódit, mely 2007-ben kiválóra minősített alapfokú művészetoktatási intézmény lett. Az iskolában a 2010-től gyermekpszichiáteri szolgálat is segíti a gyermekeket.
A Tinódi Lantos Sebestyén Református Iskola rézfúvós kamarazenekara több, mint tízéves múltra tekint vissza. Külföldön is sok helyen szerepelt. Karvezetője Demény István.
Ismétlődő rendezvények[szerkesztés]
Minden évben szeptember második hétvégéjén megrendezik az „Enyingi Török Bálint Napok”at. A rendezvénysorozatot hagyományosan az iskola rézfúvós együttese nyitja meg a református templom kertjében álló Enyingi Török Bálint szobor előtt. A programsorozathoz gyakran kapcsolódik történeti előadássorozat.
- Október 1. - A zene világnapja.
A város hagyományos kulturális programja a református iskola és gyülekezet Nyáresti Orgonamuzsika koncertsorozata is.
Polgármesterek[szerkesztés]
Testvérvárosai[szerkesztés]
Nevezetességei[szerkesztés]
- Nepomuki Szent Jánosnak szentelt katolikus templom (klasszicista, 1838-1841)
- Református templom (barokk, 1789-1792)
- Batthyány–Draskovich–Csekonics-kastély (klasszicista, 19. század első fele)
- Szent-Györgyi Albert bronz mellszobra a kastélynál (a Nobel-díjas tudóst a II. világháború alatt itt bújtatták, ennek állít emléket a szobor)
Híres enyingiek[szerkesztés]
Enyinghez köthető nevezetes személyek
- Vas Gereben író itt született és itt élt.
- Bocsor István pápai professzor itt született.
- Enyingi Török Bálint nándorfehérvári bán itt élt, és az ő családi tulajdonukban volt a település.
- Stefán Gábor koreográfus.
- Méhes László Jászai Mari-díjas színész, rendező
- Orosz Róbert színész
- Könczöl Csaba esszéíró, műfordító, kritikus, szerkesztő
- Telegdi Zsigmond orientalista, nyelvész, egyetemi tanár, az Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Bizottsága tagja, A Szász Tudományos Akadémia külső tagja
- Verebics Ágnes képzőművész, festőművész
- Verebics Katalin festőművész
Források[szerkesztés]
- ↑ Enying települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 16.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
- ↑ Enying, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 4.)
- ^ a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
- ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet (2010). ISBN 978-963-9545-29-8
- ↑ Új polgármestert választott a település (magyar nyelven). mno.hu, 2012. június 17. (Hozzáférés: 2012. június 17.)
- ↑ http://www.enying.eu/article/index/id/47
Jegyzetek[szerkesztés]
Ajánlott irodalom[szerkesztés]
- Ila Bálint-Kovacsics J.: Veszprém megye helytörténeti lexikona (1. k. p. 181-183.) - Bp- Akadémiai K. 1964 - AK 289 k 6467
- Csizmazia Istvánné: ENYING A település rövid története (monogáfia, 1984) - Városi Könyvtár, Enying
- Kiss Tamás: Enying településrendezési terve 1998. - TELINFO.sys Munkacsoport, Veszprém/Enying - Orsz. Ter. R. Tervtár és KT_ARCHÍV_VeML
További információk[szerkesztés]
.svg)
|
