Enying

Enying
Nepomuki Szent János-templom
Enying címere Enying zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Megye	Fejér
Járás	Enyingi
Jogállás	város
Polgármester	Viplak Tibor László (független)
Jegyző	Dr. Kóródi-Juhász Zsolt
Irányítószám	8130 /
Körzethívószám	22
Testvértelepülései	Lista Bad Urach
Népesség
Teljes népesség	6655 fő (2018. jan. 1.)
Népsűrűség	80,35 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	151 m
Terület	82,78 km²
Földrajzi nagytáj	Alföld
Földrajzi középtáj	Mezőföld
Földrajzi kistáj	Enyingi-hát
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Enying Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 55′ 46″, k. h. 18° 14′ 35″46.92958, 18.24297
Enying Pozíció Fejér megye térképén
Enying weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Enying témájú médiaállományokat.

Enying város Fejér megyében. Az Enyingi járás központja.

Fekvése

Fejér megye délnyugati részén, a Balatontól légvonalban 7 km-re fekszik.

Megközelítése

A település közlekedési gerincét jelentő 64-es főút egyben a településközi kapcsolatok jelentős részét is bonyolítja. Enyinget Dunaföldvárral, Veszprémmel, Székesfehérvárral és Siófokkal és a környező településekkel kötik össze sűrű autóbuszjáratok. A távolsági közlekedésben meghatározó az átmenő buszjáratok szerepe. Közvetlen buszjárat köti össze Budapesttel, Győrrel, Keszthellyel, Kecskeméttel, Szolnokkal, Szegeddel, Szekszárddal és Szombathellyel. A megszüntetett 49-es számú Lepsény–Tamási–Dombóvár vonalon vonatok helyett helyett vonatpótló autóbuszok jártak 2007. március 3-ig.

Története

Enying első említése 1241-ből való, királyi tulajdonban állt. A 15. században a király a Török családnak adományozta, ám 1541-ben a király a nándorfehérvári bán, Török Bálint birtokait elvette, így a település ismét királyi tulajdonba került. Az 1540-es évek végén azonban a terület török kézre került, nagyban elnéptelenedett.

A törökök kiűzése 1686 körül végződött a környéken, Enying újratelepülése azonban lassan zajlott. A terület birtokosai a 18. század második felében a Batthyányak lettek, és látványos fejlődés indult meg a településen. 1789-1792 között a református templom, 1810-ben uradalmi kastély épült a településen, környékén pedig majorságok jöttek létre. A 19. század második felében pedig járásszékhely lett Enying.

A 20. század elején megépült Lepsény – Enying – Dombóvár vasútvonal leginkább csak a nagybirtokon megtermett termények eladását szolgálta, komolyabb tőkevonzó szerepe nem volt. A második világháború után a nagybirtokok földjeit az enyingiek és sok telepes közt szétosztották, majd tsz és állami gazdaság alakult a községben. Az itt nyereségesen termelő üzemek a rendszerváltás után is meg tudtak maradni bevételt hozva a városnak. Az 1950-es megyerendezés előtt Veszprém vármegyéhez tartozott.

Enying városi címet 1992-ben kapott, majd nagyarányú fejlődést mutatott a szolgáltatás, kereskedelem és turizmus terén. 2000-ben szűnt meg a település vasúti ellátottsága.

Balatonbozsok településrész

A szomszédos, Enyinggel már majdnem teljesen összeépült Balatonbozsok község 1966. év október 1-jén közigazgatásilag Enyinggel egyesült. Balatonbozsok ugyancsak régi település volt Veszprém megyében. Pred. Bosus néven már 1082-ben szerepel. 1435-ben a Fejérvári egyház birtokában volt. Az 1488-as évben egytelkes nemesek lakták. A török időkben elpusztult, de a 17. század elején már ismét virágzó egyháza volt. Birtokosai a Jankovics család és más kisebb nemesek voltak (Szeghalmi Gyula: Dunántúli vármegyék, 1937.). Az 1848-as szabadságharcban részt vettek a balatonbozsokiak is. Leshegy alatt várták Jellasics seregét. Bozsok nemesurak fészke volt, kevés volt a parasztság, ezért a Bakonyból hoztak munkásokat aratásra, nyomtatásra. Az 1828-as évben 400 fő lakosa volt, a földművelés mellett virágzott a takács céhmesterség. A kiegyezésig Balatonbozsok volt a járásszékhely, illetékessége alá tartozott Enying is.

A „Budai Posta út” Bozsokon vezetett keresztül. Míg a dombóvári vasútvonal nem épült meg, addig Bozsokon keresztül szállították a gabonát délről Veszprémbe. Bozsokon volt az átutazók pihenőhelye. Minden harmadik ház vendégfogadó volt ebben az időben. Az utolsó két beszálló vendéglő az 1930-as években szűnt meg.

Temploma Árpád-kori, a 64-es úttól nyugatra levő dombon áll. A törökök a tetőzetét lerombolták, majd a lakosság később új tetőt épített rá. Az ablakmélyedések eredetiek. Nyolcvan centiméter vastag fala kőből épült. A templom melletti dombon volt az első település, egészen a török időkig. Szántáskor épületmaradványok és török időkből származó sarkantyúk kerültek elő.

A mai település gerince a 64-es közlekedési út mentén húzódik. A törökök kiűzése után a mai gerincvonalon indult fejlődésnek a község. Itt épültek lakóházak, majd amikor a község járási székhellyé vált, a jelenlegi Fő utca 37. számú épület helyén volt a főszolgabírói hivatal, a járásbíróság pedig a Fő utca 27. számú ház helyén.

A második világháború után a 64-es úttal párhuzamosan keletre alakultak ki a Mikszáth Kálmán és a Gárdonyi utcák. Ezek az úgynevezett "FAGI"-házak (1945. évi kedvezményes házhely-juttatások). Majd ezután ugyancsak a Virág utca, párhuzamosan a 64-es úttal. A Fő utcától nyugatra nyílik a Kertalja utca, keltre pedig a Kun Béla, Arany János és Móra Ferenc utcák. Az utóbbi négy utca az 1950-60-as években alakultak ki.

A már Balatonbozsokkal egyesült Enying gerincvonala mintegy nyolc kilométer hosszúságban húzódik a 70-es főútvonal irányában.

Kultúra, oktatás

A városban több óvoda is található, a Herceg Batthyány Fülöp Gimnázium és Általános Iskola a város önkormányzata, a Tinódi Lantos Sebestyén Református Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény pedig a református gyülekezet fenntartásában működik. A Vas Gereben városi művelődési ház igazgatása alatt könyvtár működik.

A Tinódi Lantos Sebestyén Református Iskola a '48-as államosítást követően 1996-ban indul újra - ekkor egyelőre zeneiskolaként (alapító-igazgatója: Hajdú Zoltán református lelkész, majd később Szabó Szilárd). Később a néptánc, képző- és iparművészet, valamint dráma művészeti ágak képzése is elindul. 2002-től általános iskolai képzés is folyik a falak között, de ennek és a többi művészeti tanszak sok elismeréssel díjazott működése ellenére a mai napig a városban leginkább csak zeneiskolaként emlegetik a Tinódit, mely 2007-ben kiválóra minősített alapfokú művészetoktatási intézmény lett. Az iskolában a 2010-től gyermekpszichiáteri szolgálat is segíti a gyermekeket.

A Tinódi Lantos Sebestyén Református Iskola rézfúvós kamarazenekara több, mint tízéves múltra tekint vissza. Külföldön is sok helyen szerepelt. Karvezetője Demény István.

Ismétlődő rendezvények

Minden évben szeptember második hétvégéjén megrendezik az „Enyingi Török Bálint Napok”at. A rendezvénysorozatot hagyományosan az iskola rézfúvós együttese nyitja meg a református templom kertjében álló Enyingi Török Bálint szobor előtt. A programsorozathoz gyakran kapcsolódik történeti előadássorozat.

• Október 1. - A zene világnapja.

A város hagyományos kulturális programja a református iskola és gyülekezet Nyáresti Orgonamuzsika koncertsorozata is.

Polgármesterek

• 2012-től Pődör Gyula
• Jelenleg Viplak Tibor

Testvérvárosai

• Bad Urach, Németország
• Świerklany, Lengyelország
• Bánffyhunyad, Románia
• Jukamenszkoje, Oroszország

Népesség

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,7%-a magyarnak, 2,4% cigánynak, 1,3% németnek mondta magát (10,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 48,1%, református 18,2%, evangélikus 1,6%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 11,9% (19,2% nem nyilatkozott).

Nevezetességei

A Batthyány-kastély

• Nepomuki Szent Jánosnak szentelt katolikus templom (klasszicista, 1838-1841)
• Református templom (barokk, 1789-1792)
• Batthyány–Draskovich–Csekonics-kastély (klasszicista, 19. század első fele)
• Szent-Györgyi Albert bronz mellszobra a kastélynál (a Nobel-díjas tudóst a II. világháború alatt itt bújtatták, ennek állít emléket a szobor)

Híres enyingiek

• Batthyány Fülöp herceg, Érd újjáépítője, jelentős mecénás, aki húsz évig itt is élt.
• Bocsor István pápai professzor itt született.
• Könczöl Csaba esszéíró, műfordító, kritikus, szerkesztő
• Méhes László Jászai Mari-díjas színész, rendező
• Orosz Róbert színész
• Porga Gyula veszprémi polgármester
• Stefán Gábor koreográfus
• Telegdi Zsigmond orientalista, nyelvész, egyetemi tanár, az Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Bizottsága tagja, A Szász Tudományos Akadémia külső tagja
• Enyingi Török Bálint nándorfehérvári bán itt élt, és az ő családi tulajdonukban volt a település.
• Vas Gereben író itt született és itt élt.
• Verebics Ágnes képzőművész, festőművész
• Verebics Katalin festőművész

Ajánlott irodalom

• Ila Bálint-Kovacsics J.: Veszprém megye helytörténeti lexikona (1. k. p. 181-183.) - Bp- Akadémiai K. 1964 - AK 289 k 6467
• Csizmazia Istvánné: ENYING A település rövid története (monográfia, 1984) - Városi Könyvtár, Enying
• Kiss Tamás: Enying településrendezési terve 1998. - TELINFO.sys Munkacsoport, Veszprém/Enying - Orsz. Ter. R. Tervtár és KT_ARCHÍV_VeML

További információk

• Enying város honlapja
• Légi felvételek Enyingről