Ugrás a tartalomhoz

Bakonycsernye

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bakonycsernye
Bakonycsernye címere
Bakonycsernye címere		 Bakonycsernye zászlaja
Bakonycsernye zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
VármegyeFejér
JárásMóri
JogállásNagyközség[1]
PolgármesterTuri Balázs (Fidesz-KDNP)[2]
JegyzőFridrich Tamásné[3]
Irányítószám8056
Körzethívószám22
Testvér­települései
Lista
Magyarcsernye
Népesség
Teljes népesség2971 fő (2025. jan. 1.)[4]
Népsűrűség77,42 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság248[5] m
Terület38,13 km²
Földrajzi nagytájDunántúli-középhegység[6][7]
Földrajzi középtájBakonyvidék[6][7]
Földrajzi kistájSúri-Bakonyalja[6][7]
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 19′ 10″, k. h. 18° 05′ 13″47.319339°N 18.086950°EKoordináták: é. sz. 47° 19′ 10″, k. h. 18° 05′ 13″47.319339°N 18.086950°E
Bakonycsernye (Fejér vármegye)
Bakonycsernye
Bakonycsernye
Pozíció Fejér vármegye térképén
Bakonycsernye weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakonycsernye témájú médiaállományokat.
Bakonycsernye

Bakonycsernye (szlovákul: Čerňa) [8][9] nagyközség[1] Fejér vármegyében, a Móri járásban.

Fekvése

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gaja-patak völgyében 7 kilométer hosszan elnyúló nagyközség, amely egy időben bányászfalu is volt, Fejér vármegye legnyugatibb települése: bő 10 kilométerre fekszik Mórtól nyugatra. Nyugatról a Tési-fennsík karsztja emelkedik, a Gaja patakot löszdombság keretezi.

Nevét a fekete jelentésű szláv cserny szóból vezetik le. A Bakony előnevet az 1913-as rendezéskor kapta.

1724-től 1956. április 1-jéig Veszprém vármegyéhez tartozott.

A 81-es számú Székesfehérvár-Győr főútról Mórnál lekanyarodva, illetve a 82-es számú Veszprém-Győr főútról Zircnél letérve közelíthető meg, mindkét irányból a 8216-os számú úton.

Közlekedése

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megközelíthető autóbusszal Zirc, Mór és Székesfehérvár irányából is. Vasútállomása nincs. Főutcája nagyon forgalmas a nagy átmenő forgalom miatt: ez a 8216-os út, amely Zircet Mórral köti össze. A 8208-as út a falu nyugati részén ágazik ki észak-északnyugat felé, ez Bakonyszombathelyen át Mezőörsig vezet az útba eső kisebb településeket is érintve.

Egy rövid szakaszon a település nyugati külterületén húzódik a Várpalotát Szápárral összekötő 8213-as út, amelyből itt ágazik el a Jásdra vezető 82 111-es út; Bakonycsernye Inotapuszta nevű külterületi településrésze a 8213-as útról, az említett elágazás közeléből érhető el.

Története

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az újkőkori, késő neolitikus, a késő vaskori kelta, majd római időszakban is lakták már emberek. Ezt feltárt leletek bizonyítják. A középkorból már húsznál több település neve ismeretes (Gyón, Bihr, Pacmán, Sikátor, Tényő, Erdőinota, Dolosd stb.), amelyek a későbbi Bakonycsernye közigazgatási területén helyezkedtek el, és Bátorkő várához tartoztak.

Csernye legkorábbi említése 1341-ből maradt fenn; az Újlakiak jobbágyain kívül néhány kisnemesi család is élt itt, míg a korábban felsorolt települések közül Dolosdot egy 1082. évi okmány említi először, egy 1275-ösből pedig azt tudjuk meg, hogy Dolosd akkor a Cseszneky család birtoka volt.

A török idők alatt Csernye és településrészei elnéptelenedtek, a fejlődés megtorpant, a környezet visszakapta ősvadon képét. Csernye újratelepítése a Nyitra és Trencsén vármegyei felvidéki szlovákokkal 1724-1726 között több lépcsőben történt. A betelepülők magukkal hozták az erdőművelés szakmai fogásait, a föld-, és szőlőművelés alapjait és a szlovák anyanyelvet is a berencsi és csejtei uradalmakból. Bátorkő urai, a Zichy grófok lehetővé tették a lutheránus vallás gyakorlását, a csernyeiek templomot és iskolát építhettek, ismét megindult a fejlődés. 1730-ban a lakosság száma már elérte a 300 főt. Az első kőtemplomot 1786-ban építették.

Az 1810-es móri földrengés a faluban is nagy riadalmat okozott, több ház és a templom is megrongálódott. A község a 19. század elején Veszprém vármegye legnépesebb faluja volt, ekkor a lakosság 80%-a lutheránus, 20%-a katolikus volt, a szlovákok és magyarok békében éltek együtt. Az 1848-as forradalom és szabadságharc móri ütközetét a környező dombokról figyelték a falu lakói.

1862-ben a falu egy része leégett. Az igen nagy károkat okozó tűzben a templom harangjai is elolvadtak. Az újjáépítés során kerültek a templomba a még ma is használatos padok, így a templom befogadóképessége 800 főre emelkedett. A Silbermann-orgona 1867-ben készült egy brezovai orgonakészítő műhelyében. Az országban csak néhány ilyen orgona található.

Ez időben a gazdasági adottságok mostohák voltak, így fejlődésnek indult a háziipar, a kézművesség, a fonás, a szövés, a kosárkötés. Az itt készült kosarakkal a környező településeket is ellátták.

A jobb élet reményében elkezdődött a kivándorlás a tengerentúlra.

Az első világháborúban sok csernyei férfi harcolt az olasz fronton.

2001-ben a lakosság 1%-a vallotta magát szlovák nemzetiségűnek.

Bakonycsernye 2018. január 1-jétől nagyközség.[1]

Közélete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Polgármesterei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • 1990–1994: Boleraczki István (független)[10]
  • 1994–1998: Boleraczki István (független)[11]
  • 1998–2002: Boleraczki István (független)[12]
  • 2002–2006: Boleraczki István (független)[13]
  • 2006–2010: Turi Balázs (független)[14]
  • 2010–2014: Turi Balázs (Fidesz)[15]
  • 2014–2019: Turi Balázs (Fidesz-KDNP)[16]
  • 2019–2024: Turi Balázs (Fidesz-KDNP)[17]
  • 2024– : Turi Balázs (Fidesz-KDNP)[2]

Népesség

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2025 között:
Lakosok száma
3043
2995
2952
3016
2940
2990
2946
2971
20132014201520212022202320242025
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 81,5%-a magyarnak, 1% cigánynak, 0,5% németnek, 0,3% románnak, 1,8% szlováknak mondta magát (18,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 21%, református 4%, evangélikus 33,7%, felekezeten kívüli 9,6% (28% nem nyilatkozott).[18]

2022-ben a lakosság 91,7%-a vallotta magát magyarnak, 1,2% szlováknak, 1,2% cigánynak, 0,8% németnek, 0,8% románnak, 0,1-0,1% görögnek, örménynek és ukránnak, 2,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 26,1% volt evangélikus, 16% római katolikus, 4,1% református, 0,3% ortodox, 0,2% görögkatolikus, 3% egyéb keresztény, 0,6% egyéb katolikus, 12,4% felekezeten kívüli (37,1% nem válaszolt).[19]

Híres bakonycsernyeiek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelene

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború helyi harcai 1945. március 20-21-én zajlottak a német és szovjet alakulatok között.

Az 1948. évi csehszlovák-magyar lakosságcsere Bakonycsernyét is érintette. 500 fő települt át Csehszlovákiába, és onnan 40 fő érkezett.

Az 1950-es években kezdett termelni a balinkai szénbánya, amely igen sok helyi lakosnak adott munkalehetőséget.

A Gaja-patak 1970. július 10-i kiöntése árvizet okozott. A patakon lévő valamennyi híd megrongálódott.

1974-ben ünnepelte a község, fennállásának 250. évfordulóját. Ezen az ünnepségen alakult meg a szlovák Hagyományőrző Asszonykórus 15 fővel. A községnek jól felszerelt általános iskolája van 300 tanulóval, két óvodája pedig 150 gyermek elhelyezésére képes. Művelődési ház, könyvtár és zeneiskola is van a településen.

Bakonycsernye vallási élete színes képet mutat. A történelmi felekezetek mellett megtalálhatók a kisebb vallási közösségek is.

A sport és a szabadidős tevékenység a község életében fontos szerepet játszik. A 800 m² alapterületű iskolai tornacsarnok egész évben jól kihasznált.

A község önkormányzata 1997-ben avatta a település címerét és zászlaját. Az 1994. évi országos önkormányzati választásokon megválasztották a helyi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat tagjait is, akik felvállalták a hagyományőrzést és a szlovák nyelv ápolását. Az ősi kulturális emlékek, értékek megőrzésére kialakításra vár a Szlovák Közösségi Ház.

A község infrastrukturális ellátottsága jó, a víz-, villany-, telefon-, gáz-, és szennyvíz-hálózat teljesen kiépített. Orvosi rendelő, gyógyszertár, egyházi és önkormányzati óvoda és általános iskola is van a településen, s vannak jól működő kis-, és középvállalkozások is. Sportvadászatra a környékbeli vadásztársaságoknál van lehetőség, horgászni pedig a község tulajdonában lévő 12 hektáros halastavakon lehet.

Nevezetességei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Csiklingvár makettje a dinnyési Várparkban
Csiklingvár makettje a dinnyési Várparkban
  • Evangélikus templom – késő barokk épület.
A 275. évforduló alkalmából az evangélikus egyház és a Szlovák Kisebbségi Önkormányzat elhelyezte a templomban a település evangélikus lelkészeinek márvány emléktábláját.
  • Bányász emlékpark
  • Csiklingvár rommaradványai Bakonycsernyétől 4 km-re
  • 18. századi katolikus templom
  • 19. századi tornácos parasztházak
  • 1848-as emlékmű és a háborús áldozatok emlékműve a Pacmán hegyen
  • A 2. világháborús áldozatok bronz emléktáblája a brezovai temető halottasházán

Képgaléria

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 3 B. Kiss László (2018. január 3.). "Nagyközséggé lépett elő Bakonycsernye". Fejér Megyei Hírlap. 2018. január 4. dátummal az eredeti (HTML) címről archiválva. Hozzáférés: 2018. január 3.
  2. 1 2 "Bakonycsernye települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Nemzeti Választási Iroda. 2024. június 9. Hozzáférés: 2024. szeptember 29.
  3. ↑ "Polgármesteri hivatal, Bakonycsernye" (magyar nyelven). polgarmesterihivatal.helyek.eu. Hozzáférés: 2013. január 6.
  4. ↑ "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2025. szeptember 30. Hozzáférés: 2025. október 1.
  5. ↑ "Bakonycsernye, Hungary" (html) (angol nyelven). Falling Rain Genomics, Inc. Hozzáférés: 2012. július 4.
  6. 1 2 3 "Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja" (PDF). Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület. 2001. 29–34. o. 2013. május 15. dátummal az eredeti (pdf) címről archiválva. Hozzáférés: 2012. július 11.
  7. 1 2 3 Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8
  8. ↑ Lelkes György (szerk): Magyar helységnév-azonosító szótár. Argumentum, KSH Könyvtár, 2011. pp. 110, 884. ISBN 978-963-446-593-5
  9. ↑ "Magyarország Helységnévtára (Bakonycsernye)" (html) (magyar nyelven). Központi Statisztikai Hivatal. Hozzáférés: 2014. június 16.
  10. ↑ "Bakonycsernye települési választás eredményei" (txt) (magyar nyelven). Nemzeti Választási Iroda. 1990. Hozzáférés: 2020. február 21.
  11. ↑ "Bakonycsernye települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 1994. december 11. Hozzáférés: 2019. november 30.
  12. ↑ "Bakonycsernye települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 1998. október 18. Hozzáférés: 2020. február 26.
  13. ↑ "Bakonycsernye települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 2002. október 20. Hozzáférés: 2020. február 26.
  14. ↑ "Bakonycsernye települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 2006. október 1. Hozzáférés: 2020. február 26.
  15. ↑ "Bakonycsernye települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 2010. október 3. Hozzáférés: 2011. június 4.
  16. ↑ "Bakonycsernye települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Nemzeti Választási Iroda. 2014. október 12. Hozzáférés: 2016. február 16.
  17. ↑ "Bakonycsernye települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Nemzeti Választási Iroda. 2019. október 13. Hozzáférés: 2024. július 24.
  18. ↑ Bakonycsernye Helységnévtár
  19. ↑ Bakonycsernye Helységnévtár

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Szőlőprés a községháza mellett

Helyi könyvkiadás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • dr. Heiczinger János (körzeti orvos): Bakonycsernye múltja a telepítéstől 1849-ig.
  • dr. Hegyi Imre (néprajzkutató) A népi erdőkiélés történeti formái.
  • Simek Valéria (költő) harmadik verseskötete.
  • Varga Ferenc: Visszaemlékezéseim.
  • Varga Ferenc 2010: Bakonycsernye 1848-2009.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Commons:Category:Bakonycsernye
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakonycsernye témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bakonycsernye&oldid=28850876”