Bakonycsernye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bakonycsernye
Bakonycsernye 01v.jpg
Bakonycsernye címere
Bakonycsernye címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Fejér
Járás Móri
Jogállás nagyközség[1]
Polgármester Turi Balázs (FIDESZ-KDNP)[2]
Jegyző Fridrich Tamásné[3]
Irányítószám 8056
Körzethívószám 22
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség 2952 fő (2015. jan. 1.)[4]
Népsűrűség 77,42 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 248[5] m
Terület 38,13 km²
Földrajzi nagytáj Dunántúli-középhegység[6][7]
Földrajzi középtáj Bakonyvidék[6][7]
Földrajzi kistáj Súri-Bakonyalja[6][7]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bakonycsernye (Magyarország)
Bakonycsernye
Bakonycsernye
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 19′ 010″, k. h. 18° 05′ 13″Koordináták: é. sz. 47° 19′ 010″, k. h. 18° 05′ 13″
Bakonycsernye (Fejér megye)
Bakonycsernye
Bakonycsernye
Pozíció Fejér megye térképén
Bakonycsernye weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakonycsernye témájú médiaállományokat.

Bakonycsernye (szlovákul Čerňa[8][9]) nagyközség[1] Fejér megyében, a Móri járásban található.

Fekvése[szerkesztés]

A 81. számú Győr-Székesfehérvár főútról lekanyarodva, illetve a 82. számú Győr-Veszprém főútról Zircnél letérve mellékúton közelíthető meg a település. A község 10 kilométerre található a Mór-Zirc útvonalon, Mórtól nyugati irányban, A Gaja-patak völgyében 7 km hosszan elnyúló település, Fejér megye legnyugatibb helysége. Korábban bányászfalu volt. A község nevét a cserny , fekete jelentésű szláv szóból vezetik le.

A település a Bakony előnevet az 1913-as rendezéskor kapta. 1724-től Veszprém vármegye részeként létezett 1956. április 1-jéig. Ekkor csatolták Fejér megyéhez. Nyugatról a Tési fennsík karsztja emelkedik a magasba. A Gaja patakot löszdombság keretezi.

Közlekedése[szerkesztés]

Megközelíthető Zirc, Mór és Székesfehérvár irányából autóbusszal. Vasútállomással nem rendelkezik. A falu főutcája nagyon forgalmas a nagy átmenő forgalom miatt.

Története[szerkesztés]

Az újkőkori, késő neolitikus, a késő vaskori kelta, majd római időszakban is lakták már az emberek. Ezt a feltárt leletek bizonyítják. A középkorból már húsznál több település neve ismeretes (Gyón, Bihr, Pacmán, Sikátor, Tényő, Erdőinota, Dolosd), a későbbi Bakonycsernye közigazgatási területén helyezkedtek el, és valamennyien Bátorkő várához tartoztak.

Csernye említése 1341-ben történik először, az újlakiak jobbágyain kívül néhány kisnemesi család is élt, míg a korábban felsorolt települések közül Dolosdot egy 1082. évi okmány említi először. 1275-ben Dolosd mint a Cseszneky család birtoka említtetik.

A török idők alatt Csernye és települései elnéptelenednek, a fejlődés megtorpant, a környezet ősvadon képét nyeri vissza. Csernye újratelepítése a Nyitra és Trencsén vármegyei felvidéki szlovákokkal 1724-1726 között több lépcsőben történt, magukkal hozva az erdőművelés szakmai fogásait, a föld-, és a szőlőművelés alapjait. Valamint a szlovák anyanyelvet is a berencsi és csejtei uradalmakból. Bátorkő urai, a Zichy grófok biztosítják a lutheránus vallás gyakorlását, templomot és iskolát építhettek, ismét megindult a fejlődés , és 1730-ban a lakosság száma eléri a 300 főt. Az első kőtemplomot 1786-ban építették.

Az 1810-i móri földrengés a faluban is nagy riadalmat okozott, több ház és a templom is megsérült. A község a 19. század elején Veszprém vármegye legnépesebb faluja volt, ekkor a lakosság a lakosság 80%-a lutheránus, 20%-a katolikus volt, a szlovákok és magyarok békében éltek egymás között. Az 1848-as forradalom és szabadságharc móri ütközetét a környező dombokról figyelték a falusiak.

1862-ben a falu egy része leégett. Az igen nagy károkat okozó tűzben a templom harangjai is elolvadtak. Az újjáépítés során kerültek a templomba a még ma is használatos padok, így a templom befogadóképessége 800 főre emelkedett. A Silbermann-felépítésű orgona 1867-ben készült egy brezovai orgonakészítő műhelyében. Az országban csak néhány ilyen orgona található.

Ez időben a gazdasági adottságok mostohák voltak, így fejlődésnek indult a háziipar, kézművesség, a fonás, a szövés, a kosárkötés. Az itt készült kosarakkal a környező településeket látták el.

A jó pénzszerzés reményében megindult a kivándorlás a tengerentúlra. Az első világháborúban a faluból sok férfi harcolt az olasz fronton.

2001-ben a lakosság 1%-a vallotta magát szlovák nemzetiségűnek.

Bakonycsernye 2018. január 1-jétől nagyközség.[1]

Híres bakonycsernyeiek[szerkesztés]

Jelene[szerkesztés]

A második világháború helyi harcai 1945. március 20-21-én zajlottak a német és szovjet alakulatok között. Az 1948. évi csehszlovák-magyar lakosságcsere érintette a települést. 500 fő települt át Csehszlovákiába, és onnan 40 fő érkezett. Az 1950-es években kezd termelni a Balinkai szénbánya, amely igen sok helyi lakosnak adott munkalehetőséget.

A Gaja-patak 1970. július 10-i kiöntése árvízet okozott. A patakon lévő valamennyi híd megrongálódott.

1974-ben ünnepelte a község, fennállásának 250. évfordulóját. Ezen az ünnepségen alakult meg a szlovák Hagyományőrző Asszonykórus 15 fővel. A községnek jól felszerelt általános iskolája van 300 tanulóval, két óvodája 150 gyermek elhelyezésére képes. A művelődési ház és könyvtár, a zeneiskola szolgálják a községet. A község vallási élete színes képet mutat. A történelmi felekezetek mellett megtalálhatók a kisebb vallási közösségek is.

A sport és a szabadidős tevékenység a község életében igen meghatározó. A 800 m² alapterületű iskolai tornacsarnok az év minden szakában jól kihasznált.

A község önkormányzata 1997-ben avatta a település címerét és zászlaját. Az 1994. évi országos önkormányzati választásokon megválasztották a helyi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat tagjait is, felvállalva a hagyományőrzést és szlovák nyelvápolást. Az ősi kulturális emlékek, értékek megőrzésére jelenleg kialakításra vár a Szlovák Közösségi Ház.

A község infrastrukturális ellátottsága jó, a víz-, villany-, telefon-, gáz-, és a szennyvíz-hálózat teljesen kiépített. Orvosi rendelő, gyógyszertár, egyházi és önkormányzati óvoda, általános iskola egyaránt megtalálható. Jól működő kis-, és középvállalkozások vannak a településen. Sportvadászat a környékbeli vadásztársaságoknál megoldható. Horgászni a község tulajdonában lévő 12 hektáros halastavakon lehet.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Evangélikus templom – késő barokk épület.
A 275. évforduló alkalmából az evangélikus egyház és a Szlovák Kisebbségi Önkormányzat márvány emléktáblát állított a település evangélikus lelkészeinek, amely a templomban megtekinthető.
  • Bányász emlékpark
  • Csikling vár rommaradványai Bakonycsernyétől 4 km-re találhatók.
  • 18. századi katolikus templom.
  • 19. századi tornácos parasztházak,
  • 1848-as emlékmű, és, a háborús áldozatok emlékműve a Pacmán hegyen,
  • a 2. világháborús áldozatok bronz emléktáblája a brezovai temető halottasházán.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c B. Kiss László: Nagyközséggé lépett elő Bakonycsernye (HTML). Fejér Megyei Hírlap, 2018. január 3. (Hozzáférés: 2018. január 3.)
  2. Bakonycsernye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 16.)
  3. Polgármesteri hivatal, Bakonycsernye (magyar nyelven). polgarmesterihivatal.helyek.eu. (Hozzáférés: 2013. január 6.)
  4. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  5. Bakonycsernye, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 4.)
  6. ^ a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  7. ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet (2010). ISBN 978-963-9545-29-8 
  8. Lelkes György (szerk): Magyar helységnév-azonosító szótár. Argumentum, KSH Könyvtár, 2011. pp. 110, 884. ISBN 9789634465935
  9. Magyarország Helységnévtára (Bakonycsernye) (magyar nyelven) (html). Központi Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2014. június 16.)

Források[szerkesztés]

Szőlőprés a községháza mellett

Helyi könyvkiadás[szerkesztés]

  • dr. Heiczinger János (körzeti orvos): Bakonycsernye múltja a telepítéstől 1849-ig.
  • dr. Hegyi Imre (néprajzkutató) A népi erdőkiélés történeti formái.
  • Simek Valéria (költő) harmadik verseskötete.
  • Varga Ferenc: Visszaemlékezéseim.
  • Varga Ferenc 2004: Bakonycsernye története 1848-2003.

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakonycsernye témájú médiaállományokat.