Magyarcsernye
| Magyarcsernye (Нова Црња / Nova Crnja) | |||
 | |||
| A római katolikus templom | |||
| |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szerbia | ||
| Tartomány | Vajdaság | ||
| Körzet | Közép-bánsági | ||
| Község | Magyarcsernye | ||
| Rang | város | ||
| Alapítás éve | 1792 | ||
| Polgármester | Tóth László (VMSZ) | ||
| Jegyző | Oláh Attila | ||
| Irányítószám | 23218 | ||
| Körzethívószám | +381 23 | ||
| Rendszám | ZR | ||
| Testvérvárosok | |||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1509 fő (2011)[1] +/- | ||
| Népsűrűség | 55 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 70 m | ||
| Terület | 33,7 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 45° 40′, k. h. 20° 36′Koordináták: é. sz. 45° 40′, k. h. 20° 36′ | |||
| Magyarcsernye weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarcsernye témájú médiaállományokat. | |||
Magyarcsernye (szerbül Нова Црња / Nova Crnja) város és község Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben, az azonos nevű község központja.
Fekvése[szerkesztés]
Nagybecskerektől északkeletre, a szerb-román határ közelében fekvő település.
A község települései[szerkesztés]
Magyarcsernye községhez a következő települések tartoznak (zárójelben a szerb név szerepel):
- Bozitópuszta (Александрово / Aleksandrovo)
- Klári (Радојево / Radojevo)
- Leónamajor (Војвода Степа / Vojvoda Stepa)
- Magyarcsernye (Нова Црња / Nova Crnja)
- Szerbcsernye (Српска Црња / Srpska Crnja)
- Tóba (Тоба / Toba)
Magyarcsernye és Tóba magyar, a többi település szerb többségű.
Története[szerkesztés]
Magyarcsernye a zsombolyai uradalomhoz tartozó Buzitova nevű pusztán alakult ki.
1798-ban Csekonics József tábornok, Szeged környéki kertészeket telepített ide. Az itt kialakult telep kezdetben csak kisszámú családból állott. A Rácz-Czernyától egy órányira fekvő települést hol Buzitovának, hol Magyar-Czernyának nevezték.
1824-től, Csekonics József tábornok halála után, a település földesura Csekonics János lett, aki igyekezett a pusztából rendes falut kialakítani, ezért 1828-ban tehát Csősztelekről újabb magyar telepeseket hívott Buzitovára, és az újonnan idetelepülőkkel az uradalom 1829-ben 30 évre új szerződést kötött, melynek értelmében a szerződő telepítvényesek minden hold föld után évenként 3 pengő forintot tartoznak fizetni.
1828-ban iskolaházat építtetett a község, mely ideiglenes imaházul is szolgált. Egy évre rá, 1829-ben keletkezett a plébániája is, majd 1842-ben Csekonics János az alapkövet is letette a templomhoz, mely 1844-ben el is készült.
1831-ben nagy kolerajárvány pusztított a faluban. Ekkor az elhaltak száma 392 volt.
1849. január 21-én az egész lakosság a Maroson túlra menekült a közeledő szerviánusok elől. Mivel az ellenség az egész helységet üresen találta, azt kirabolta és felgyújtotta. Ekkor égett el a plébánia levéltára is. Az elmenekült magyar lakosság csak 1849. május 7-én tért vissza elhagyott otthonaiba.
1849. júliusában ismét a kolera pusztított a településen, amely augusztus hónapban 87 áldozatot követelt.
1863-ban nagy volt az ínség, minek ideje alatt Csekonics János földesúr a szűkölködők között naponként 30 kenyeret osztatott szét és 5600 mérő búzát és 5000 forintot adott nekik kölcsönképen.
1869-1872. között nagy árvizek borították el a határt, még a szomszédos községeket is csak csónakon lehetett megközelíteni.
1906-ban újabb nagy tűzvész pusztított a településen.
1910-ben 4138 lakosából 3849 magyar, 127 német, 107 szerb volt. Ebből 3960 római katolikus, 108 görögkeleti ortodox volt.
Népesség[szerkesztés]
Demográfiai változások[szerkesztés]
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 3185 | 3310 | 3317 | 2911 | 2739 | 2353 | 1861[2] | 1509[1] |
Etnikai összetétel[szerkesztés]
| Nemzetiség | Szám | % |
| Magyarok | 1574 | 84,57 |
| Szerbek | 112 | 6,01 |
| Cigányok | 87 | 4,67 |
| Jugoszlávok | 35 | 1,88 |
| Horvátok | 5 | 0,26 |
| Németek | 4 | 0,21 |
| Románok | 3 | 0,16 |
| Macedónok | 1 | 0,05 |
| Albánok | 1 | 0,05 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Testvértelepülései[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források[szerkesztés]
- Borovszky Samu: Torontál vármegye
További információk[szerkesztés]
- Magyarcsernye története Archiválva 2011. február 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
