Nagyszénás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nagyszénás
A Március 15. tér a Kulturális Központtal
A Március 15. tér a Kulturális Központtal
Nagyszénás címere
Nagyszénás címere
Nagyszénás zászlaja
Nagyszénás zászlaja
Becenév: Szénás
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Alföld
MegyeBékés
JárásOrosházi
Jogállás nagyközség
Alapítás éve1090 körül
Polgármester Nyemcsok János (Polgári Egyesület Nagyszénásért)[1]
Jegyző Füvesi Gábor
Irányítószám 5931
Körzethívószám 68
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség4979 fő (2015. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség51,28 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület95,56 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagyszénás (Magyarország)
Nagyszénás
Nagyszénás
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 41′, k. h. 20° 40′Koordináták: é. sz. 46° 41′, k. h. 20° 40′
Nagyszénás (Békés megye)
Nagyszénás
Nagyszénás
Pozíció Békés megye térképén
Nagyszénás weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyszénás témájú médiaállományokat.

Nagyszénás nagyközség Békés megye Orosházi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

A Körös–Maros közében, Szarvas és Orosháza között terül el, utóbbi településtől mintegy 14 kilométernyire északra.

Megközelítése[szerkesztés]

Közúton négy irányból is megközelíthető: északról, Szarvas felől és délről, Orosháza irányából a 4404-es úton, keletről, Kondoros felől és nyugatról, Gádoros irányából pedig a 4642-es úton.

A település a MÁV 125-ös számú Mezőtúr–Orosháza–Mezőhegyes–Battonya-vasútvonala mentén helyezkedik el, amelynek itt két megállási pontja van: a központban Nagyszénás vasútállomás, az északkeleti határban pedig Kiscsákó megállóhely. Az állomást a 4404-esből kiágazó, rövidke 44 308-as számú mellékút szolgálja ki, Kiscsákó megállóhely csak önkormányzati utakon érhető el. [Korábban két másik megállóhelye is volt a vonalnak Nagyszénás területén: Pálmatér, nem messze attól a ponttól, ahol a vasútvonal eléri a 4404-es utat, annak 21. kilométerénél, valamint Hajdúvölgy, a település déli határszéle közelében.]

Története[3][szerkesztés]

A település az 1990-es években ünnepelte fennállásának 900. évfordulóját. Alapításának pontos dátuma nem ismert, hiszen a létezéséről tanúskodó első írásos emlék csak évszázadokkal később kelt, viszont a helyiek úgy gondolták: a millecentenárium éve kiváló alkalmat kínál a visszatekintésre. Arra, hogy itt már a XI. század végén is volt élet, már régóta utaltak bizonyos jelek, azonban a bizonyosság 1994-ben született meg: a község helytörténeti munkacsoportjába tömörült lelkes lokálpatrióták kezdeményezésére folytatódott az a régészeti feltáró munka, amely az 1940-es évek végén abbamaradt. Ennek során egy román kori templomot, illetve egy hozzá tartozó temetőt találtak a szakemberek a település határában, mely a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a XI. század második, illetve a XII. század első felében épülhetett. A templomot két-három évszázaddal később újjáépítették, majd a XVI-XVII. század fordulóján elpusztították. Többről a leletek nem tanúskodnak, ugyanis magát a korabeli falut még nem sikerült feltárni.

Az első említések a faluról[szerkesztés]

A településről szóló első írásos emlék 1403-ból való: Zsigmond király ebben az évben ajándékozta Maróthy János macsói bánnak Fehérváron Zenaseghazt. A beiktatást az aradi káptalan végezte egy esztendővel később. Zenaseghaz/Szénásegyház nevének eredetére több elképzelés is létezik. Ezek közül a legvalószínűbb, hogy a templom építtetőjét nevezték Szénásnak. Ugyancsak elképzelhető lehetőség, hogy – utalva megélhetésükre és hitükre – a széna és az egyház szót használták névadásra a korabeli lakosok. 1461-ből származó leírások szerint a Maróthy család az akkor meglévő Zeleméres községet próbálta meg visszaszerezni. A krónika azt is feljegyezte, amikor viszály tört ki a megye két birtokos családja, a Maróthyak és az Ábránffyak között, ennek során szénási jobbágyok is részt vettek a korabeli Kétsoprony éjszakai lerohanásában. Ismert az akkori bíró neve is: Bánya Lukács.

Amikor 1476-ban kihalt a Maróthy család, a falu a király tulajdonába került, majd 1490 táján Corvin János Várkonyi Mihálynak adományozta. Később a föld – nem tudni, milyen körülmények között – visszakerült az udvarhoz, 1506-ban pedig II. Ulászló Corvin János özvegyének, Frangepán Beatrixnak és lányának, Corvin Erzsébetnek ajándékozta. Haláluk után Brandenburgi György lett az új földesúr.

A feltárt adatok egyértelművé teszik, hogy a 16. században a gyulai várhoz tartozó Szénás volt a térség legjelentősebb faluja, 1559-ben például közel száz jobbágy és húsz zsellér élt itt családostól. Azt is tudjuk, hogy a földeken búzát, árpát és kölest termesztettek, sőt Szénás úgynevezett asztagrakó hely volt, vagyis ide hordták a környékről is az összeszedett gabonatizedet, s a falu bírája volt a felelős ezért.

1572-ben a király a Pozsony megyei Felsőszécsényből származó Szénásy Istvánnak adományozta a falut. Két évvel később a régi tulajdonos egyik leszármazottja, Várkonyi Aba Gáspár jelentkezett jussáért, melyet a király meg is ítélt a számára. Hosszú pereskedés kezdődött, amelynek a török dúlása vet véget. Az utolsó feljegyzés 1578-ból származott, ekkor még Szénás létező település volt, tehát sem a keletkezéséről, sem elpusztításáról nem állnak rendelkezésre hiteles források, ugyanis az utolsó feljegyzés még létező településről ír. Történetírók egybehangzó véleménye szerint a tizenöt éves háborúval (15931606) hozható kapcsolatba a hanyatlás és a pusztulás: 1596-ban Szolimán pasa seregei hatalmas pusztítást vittek végbe a Körös déli oldalán, később tatár segédcsapatok is csatlakoztak a török seregekhez. Minden bizonnyal ezekben az években néptelenedett el Szénás, melynek későbbi sorsáról csak annyit tudunk, hogy a 1718. században pusztaként emlegették.

1720-ban – a többi Békés megyei pusztával együtt – az uralkodó báró Harruckern János Györgynek adományozta, aki bérlőknek adta ki a földet. 1798-ban a Harruckern család tagjai közel 20 ezer hold földet adtak át a Károlyi-családnak és csak mintegy 1500 holdat tartottak meg maguknak. Később ez a föld is gazdát cserélt: 1860-ból már a Bolza családot jegyezték tulajdonosként.

Nagyszénás a XVIII. századtól[szerkesztés]

SZÉNÁS. Szabad puszta Békés Várm. földes Urai B. Rudnyánszky, és több Uraságok, fekszik Sz. Andráshoz közel, mellynek filiája.  
(Vályi András: Magyar országnak leírása 3. kötet, Buda, 17961799)

Az új Szénás alapítása a Károlyiak nevéhez fűződik: 1818-ban a régi, úgynevezett mihálytelki gazdaság területén 200 telekből álló napszámos falut alapítottak. Minden telek 825 négyszögöl belső jobbágytelekből és tizenkét hold szántóföldből állt. 1854-ben alakult meg a mai Nagyszénás, amely húsz évvel később, 1874-ben váltotta meg magát. 1850-ben alakult meg Kisszénás, másként Lajosszénás, mely a későbbiekben beolvadt az akkor még Nagykurtics (Nagy Kurtyts) néven emlegetett Nagyszénásba. Fennmaradt viszont régi pecsétje, melyen sarló és búzakalász látható, illetve az 1879-es évszám. Ebben az időszakban alakultak ki Nagyszénás határrészeinek elnevezései: Apponyiráta, Cifra, Érparti major, Geszti-major, Malmos, Mihálytelek. Lakóinak száma a múlt század derekán 1744 fő, negyven évvel később 2817 fő volt. Az I. világháborút követően már több mint hatezren éltek a településen.

Arról, hogy a szénásiak miként és milyen számban vettek részt az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban, kevés adat áll rendelkezésre. Irattári források szerint Nagy- és Kisszénásról együttesen 19 legény állt be honvédnak. Más Békés megyeiekhez hasonlóan ők is Hódmezővásárhelyre kerültek, a 30. honvéd zászlóaljhoz. Az ezt követő időszakra a meghatározó helytörténeti munkákban is csak feltételezéseket találunk. Egyedül annyi vehető bizonyosra, hogy a szénási újoncok nem maradtak együtt, különböző alakulatokhoz osztották szét őket. Egy részük valószínűleg Kiss Ernő tábornok valamelyik hadosztályában harcolt a magyar szabadságért. A forradalom és szabadságharc leverése után Károlyi Györgyöt is elfogták és súlyos pénzbüntetésre ítélték hazafias magatartásáért.

A már említett napszámosfalu alapítói között számos olyan családot fedezhetünk fel, akik Orosházáról települtek át. Ekkor még a vallásgyakorlásnak nem alakultak ki a megszokott formái, azaz az itteni embereknek nem volt papjuk és templomuk sem. Annyi azonban bizonyos, hogy az itt élőket Orosházán anyakönyvezték, amiről a gondosan megőrzött iratok tanúskodnak.

1832-ben alakult meg az orosházi anyaegyház kisszénási filiája, azaz leányegyháza, lehetőséget nyújtva a hit helyben történő gyakorlására, illetve a születési és a halálozási adatok települési szintű regisztrálására. A bejegyzések szerint az első, így bejegyzett újszülöttet Birkás Mihálynak hívták, míg az elhunytak listája egy testvérpárral kezdődik: Sándor Juliannával és Sándor Gyulával. Hogy mi okozta halálukat, az sajnos nem derül ki a feljegyzésekből. Fennmaradt az első szénási egyházi szolga neve is, amit ezért szintén érdemes megjegyezni: Győri Imrének hívták, akivel később olyan elégedettek voltak elöljárói, hogy a szomszédos Bánfalva (ma Gádoros) filiáját is ő irányíthatta. Fontos róla tudni, hogy ő volt a település első tanítója is. Sajnos a helyi oktatás kezdeteiről nem állnak rendelkezésre megfelelő források, azonban egy dokumentum 1841-ben Győri Imre nevét már tanítóként is említi. Azt nem tudhatjuk, hogy volt-e egyáltalán iskola a régi Szénáson, az viszont egyértelmű, hogy a napszámosok gyermekei megismerkedhettek a betűvetés világával. Győri Imre viszonylag fiatalon, 1848-ban halt meg, őt Hanzel Mihály követte.

Igazi iskoláról csak évtizedekkel később, már az áttelepített Szénáson beszélhetünk: a fennmaradt írott források szerint 1877-ben merült fel először vasárnapi ismétlő iskola felállításának gondolata, majd a következő év elején megszületett a beleegyező egyházi döntés is. Az 1879-es első osztályt húsz-huszonöt kisdiák kezdte meg. 1884-ben épült fel az új iskola, melynek épülete ma is áll: óvoda működik falai között. Az 1890-es évek elején felmerült, hogy az iskolát át kellene adni a községnek. Erre azért került sor, mert a helyi gyülekezet elé kitűzték az anyaegyházzá válás célját, ami komoly megtakarítást igényelt. A község ugyan elutasította az egyház kérelmét, ám a közigazgatási bizottság határozatára mégis kénytelen volt átvenni az iskolát, oly módon, hogy az épület egyházi tulajdonban maradt. A falu elöljárósága viszont nem tudta fenntartani az intézményt, így az 1898-ban állami kezelésbe került. (Adalék a település iskolatörténetéhez: 1930-ban négy állami és két katolikus népiskola, három állami és két katolikus általános továbbképző, egy állami gazdasági továbbképző, valamint egy iparostanonc iskola működött itt, a kisebb gyermekeket pedig két óvodában készítették fel a tanulóévekre. Ezek túlnyomó része tanyasi iskola volt, melyek az évtizedek alatt becsukták kapuikat. Mára egy intézménybe tömörültek az iskolák, az óvodák száma pedig három.)

Az anyaegyház vágya a múlt század utolsó éveiben teljesült, s részben ennek gyümölcseként 1900-ban felépült az evangélikus templom. A katolikusoknak saját templomuk 1926-ig nem volt a községben, csak imaházuk. 1908-ig a Cifra majorban található kastélykápolnát használták a katolikus templom céljaira, lelkészségi templomként. A Károlyi család katolikus volt, ezért a Cifra majori birtok akkori tulajdonosa Károlyi Gyula (18371890), 1889-ben a katolikus lakosság kívánságára, egy nyilvános kápolnát hozott létre a kastélyban. Első lelkésze Toldy Péter ferences szerzetes lesz. Addig az anyakönyvezés Orosházán történik, de innentől kezdve helyben anyakönyveznek a lelkészek. Az első gyermek, akit itt kereszteltek, Dáni József uradalmi tiszttartó kisfia, Pál volt, az első temetés 1890. január 10-én Lukács Nagy András, aki 81 éves korában halt meg, és a közeli Bánfalván (Gádoroson) temették el, az első házasságkötés 1890. április 27-én Sipos István földműves és Kovács Julianna.

A régi iskola. Ma a Nagyszénási Czabán Samu Általános Iskola alsó tagozata

A Cifra majori különálló kápolna építési idejét nem tudjuk. Ez egy nyolcszögletű, kupolás épület volt, amely a birtok szélén, egy tisztáson állt. Neoklasszicista stílusban épült, Rudolf Kolbe tervei alapján. Ez a kápolna 1942-ig állt, akkor lebontották, mivel a birtok is megszűnt. A faluban lévő templom, 1908 után vágya lett a katolikusoknak. Széchenyi Miklós nagyváradi püspök tervezteti meg az első templomot, amelyet azonban halála miatt nem tudtak felépíteni. Ez egy kéttornyos templom lett volna. Végül 1925. október 18-án teszik le az új templom alapkövét. Nem kisebb személyiség, mint József nádor, főherceg, aki egyben az I. világháborús emlékművet is felavatta. Az építkezés ezután közadakozásból kezdődik el, illetve a nagyváradi székeskáptalan támogatásával. A templomépítést Horváth József lelkész indítja el és 1926. augusztus 15-én szentelik fel. A katolikus közösség legismertebb lelkésze Aranyi Imre apát -plébános, aki közel 43 évig szolgál majd a községben. Ez idő alatt a katolikus közösség gyarapodik, egy időben meghaladja az evangélikus közösség lélekszámát is. A történelmi egyházak mellett nazarénus, Hit Gyülekezete, Jehova Tanúi és adventista közösségek is működnek.

Nagyszénás gazdaságának története szorosan összefügg a majorok történetével egészen e század derekáig. Mára már szinte nyomtalanul eltűntek ezek az egykori népes gazdasági központok. Szám szerint nyolc majort jegyeznek: Cifra, Malmos, Székes, Pálmatér, Mihálytelek, Lajosszénás, Kismajor és Kisszénás. Pálmatér és Kisszénás neve annak köszönhetően maradt fenn, hogy vasúti megállóhely őrzi nevüket. Lajos-majorban az utolsó cselédházakat is lebontották az utóbbi évtizedben, egyedül egy kút emlékeztet a hajdani gazdálkodás színhelyére. Közülük kiemelkedett a Cifra-major, mely a gróf Károlyi család pihenőhelyéül is szolgált (a kétszintes kastélyt ifj. Rimanóczy Kálmán tervezte) gyönyörű parkkal és erdővel övezve. A korabeli szénásiak elsősorban földműveléssel foglalkoztak, a gabona és a kukorica mellett meghatározó növény volt egyebek mellett a kender és a dohány is. Állattartásukról feljegyezték, hogy koruk legmodernebb technológiáját alkalmazták, például az önitatót és a tejmennyiség szerinti takarmányozást. A tulajdonviszonyokat elsősorban a nagybirtok jellemezte, de jellemző volt a törpebirtokosság is. A téeszesítést követően négy szövetkezet kezdte meg működését a faluban, melyek a hetvenes években egyesültek. 1944-ben szűnt meg a szénási aszalóüzem, majd az államosítás után a tégla- és cserépgyár, így számottevő iparról nem beszélhetünk.

Napjainkban[szerkesztés]

Polgármesteri Hivatal

Napjaink legfontosabb megélhetési forrása a mezőgazdaság: a legnagyobb munkaadó a holdingszerűen működő Október 6. Szövetkezet, illetve az azon belül működő korlátolt felelősségű társaságok. Ugyancsak jelentős munkaadó a TOOLEX Kft.,[4] a Tsz. volt vágóhídi épületében kialakított pulykafeldolgozó-üzem,[5] illetve természetesen a nagyközségi önkormányzat. Számos gazda élt a kárpótlás adta lehetőségekkel és mára saját földjén gazdálkodik.

A községtől északra található a Nagyszénás repülőtér, mely legfőképpen permetező repülőgépeket foglalkoztat.

A település ellátásában mind több egyéni vállalkozó veszi ki részét. A helyiek közül többen a közeli Orosházán vállalnak napi bejárással munkát.

1966-ban adták át a Szrogh György Ybl-díjas építész tervei alapján épült[6] Békés Megyei Körös-menti Szociális Centrum nagyszénási idősek otthonát, majd a 2000-es évek végén a szenvedélybetegek otthonát, melyek jópár embernek adnak megélhetést.

A föld mélyén rejlő termálvizet 1954-ben tárták fel a kőolajkutatók, majd az akkori tanács 1959-ben fogott hozzá a gyógyfürdő megépítéséhez. A Parkfürdő 2015-ben nyitott újra. A létesítmény ma is az önkormányzat tulajdona.

Az egészségügyi ellátásra nincs panaszuk a helyieknek: a korszerű, nemrégiben felépített központi orvosi rendelőben három háziorvos, egy gyermekorvos, két fogorvos és védőnői szolgálat áll a betegek rendelkezésére.

A települést 1962 és 1998 között Kaczkó Mihály irányította, 1970-ben, az ő vezetése alatt kapott nagyközségi rangot. Az országban elsők között élt a helyi településvezetés a lakossági erő bevonásának lehetőségével még a hatvanas években, s ez a gyakorlat a mai napig eredményes Nagyszénáson. Beruházásaik sikeressége köszönhető még eredményes részvételeiknek a különböző központi pályázatokon.

Az infrastruktúra – a minden igényt kielégítő szennyvízhálózat kivételével – kiépült: a belterületi utaknak szinte száz százaléka szilárd burkolattal fedett, villany-, gáz-, víz-, és telefonhálózatok szolgálják a helyiek komfortját.

A helyi vezetésnek azzal a jelenséggel is meg kell birkóznia, hogy láthatóan csökken a lakosságszám: az 1950-es csúcsponthoz képest, amikor valamivel többen, mint nyolcezren éltek a faluban és a környező tanyavilágban, tíz évvel később már csak 7442-en éltek itt, s a folyamat – azaz a tíz évente ötszáz fős csökkenés – továbbra is meghatározó. Az önkormányzat úgy próbálja meg a kedvezőtlen tendenciákat ellensúlyozni, hogy kedvezményekkel teszi vonzóvá a fiataloknak a fészekrakást.

A Nagyszénási Czabán Samu Általános Iskola felső tagozatának felújított épülete

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a egyéb (főleg szlovák) nemzetiségűnek vallotta magát.[7]

A 2011-es népszámlálás során [8] a lakosok 84,8%-a magyarnak, 0,3% németnek, 0,5% szlováknak mondta magát (15,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál).

Vallási megoszlás[szerkesztés]

A vallási megoszlás a 2011-es népsz. során a következő volt :[9]

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994: Kaczkó Mihály (független)[10]
  • 1994–1998: Kaczkó Mihály (független)[11]
  • 1998–2002: Czeglédi Mihály (független)[12]
  • 2002–2006: Czeglédi Mihály (független)[13]
  • 2006–2010: Nyemcsok János (Fidesz–Polgári Egyesület Nagyszénásért)[14]
  • 2010–2014: Nyemcsok János (FideszKDNP)[15]
  • 2014–2019: Nyemcsok János (Polgári Egyesület Nagyszénásért)[16]
  • 2019-től: Nyemcsok János (Polgári Egyesület Nagyszénásért)[1]

Híres nagyszénásiak[szerkesztés]

Itt laktak[szerkesztés]

  • Czabán Samu (18781942) tanító, bár nem itt született, csupán három évet töltött a községben 1911-től, ám ténykedése meghatározó maradt.

Itt születtek[szerkesztés]

Látnivalók[szerkesztés]

A nagyközségen belül[szerkesztés]

A Kecskeméti Úti Iskola emlékműve (Taraj)
A Békési Úti Iskola emlékműve
A Vasútmenti Iskola emlékműve
Pálmatér major és a pálmatéri iskola emlékműve
Székes major és az Érparti Iskola kopjafája
Lajosszénás major és a lajosszénási iskola emlékműve
A Székács-féle iskola emlékműve
Cifra és Malmos majorok, a malmosi iskola és az ős Szénásegyháza emlékműve

A nagyközség külterületén[szerkesztés]

A Helytörténeti Csoport emlékművei[szerkesztés]

  • Taraji iskola emlékműve
  • Békési Úti Iskola emlékműve
  • Vasútmenti Iskola emlékműve
  • Pálmatér major és a pálmatéri iskola emlékműve
  • Székesi iskola emlékműve
  • Lajosszénás major és a lajosszénási iskola emlékműve
  • Székács major és a Székács-féle iskola emlékműve
  • Cifra és Malmos majorok, a malmosi iskola és az ős Szénásegyháza emlékműve

Egyéb[szerkesztés]

A környéken[szerkesztés]

Sportélete[szerkesztés]

A Nagyszénás SE jelenleg három szakosztállyal rendelkezik:

Oktatás[szerkesztés]

  • 1901-ben itt alakult meg Békés megye első állami óvodája, melynek első hivatásos, okleveles óvónője Bucskó Gizella volt. Az évek során három óvoda működött a községben, mely előbb az általános iskolával együtt, majd külön szervezetként üzemelt. 2019 óta csak egy épületben működik az intézmény.
  • 1927-ben épült fel a Hősök útján a ma is álló Állami Elemi Iskola épülete. 1968-ban vette fel az egykor (19111914) itt tanító Czabán Samu nevét. 198182 között épült fel a kétszintes új épület, így különbontva az alsó, illetve a felső tagozat működését.[24]
  • Rövid ideig ugyan, de volt gimnáziumi képzés is a községben. Ugyan csak két tanévet ért meg, terveztek egy korszerű gimnáziumi épületet a mai Hegyi Lajos Sporttelep helyére.
  • Jelenleg a Báthori István Gimnázium esti iskolája működik a Nagyszénási Czabán Samu Általános Iskola felső tagozatán.[25]

Címer leírása[26][szerkesztés]

Az új címer

Az 1996-ban elfogadott községi címer alapját a múlt században elkészített úgynevezett "ős-címer" adta meg.

A címer leírása a következő: a címer álló, csücskös tárcsapajzs, 2/3-1/3 vízszintes pólyával vágott: felső kék mezejében arany színű álló kéve, vörös színű átkötéssel, előtérben heraldikailag jobbra forduló vörös ruhás hajlított kar, mely ezüst sarlót markol. A tárcsapajzs alsó, piros mezejében ezüst sávval keretezett fekete ekevas, heraldikailag balra mutató csúccsal. Az oromdísz: három ágú, arany színű leveles korona, grafikailag egyszerűsített változatban.

A címer színei: a vörös, kék, fekete, ezüst és arany. Ezek a színek az Árpád-házi királyok címereiben is megtalálhatók. A vörös szín az erőt, a ezüst szín a hűséget, a kék szín a békét jelképezi. A vörös ruhás kar az erőt, a sarló és búzakéve a mezőgazdaságot, az ekevas az összefogást jelképezi. Az arany színű, három ágú korona a megyéhez való tartozást szimbolizálja. Az ezüst sáv a település elődjének az Árpád-korból való eredeztetését fejezi ki.

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Nagyszénás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 16.)[halott link]
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Archivált másolat. [2008. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 21.)
  4. Archivált másolat. [2019. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 30.)
  5. Archivált másolat. [2018. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 30.)
  6. https://www.idosekoldala.hu/intezmenyek/ad/onkormanyzati-1/bekes-megyei-koros-menti-szocialis-centrum-nagyszenas-420
  7. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  8. Nagyszénás Helységnévtár
  9. Nagyszénás Helységnévtár
  10. Nagyszénás települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  11. Nagyszénás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 16.)
  12. Nagyszénás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 30.)
  13. Nagyszénás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 30.)
  14. Nagyszénás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 30.)
  15. Nagyszénás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 23.)
  16. Nagyszénás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 16.)
  17. Nagyszénási Parkfürdő
  18. http://www.kgycsillagda.wordpress.com
  19. Rózsa Galéria
  20. Hidvégi Béla vadászkiállítása
  21. Nagyszénás-Gádorosi Evangélikus Egyházközség honlapja
  22. Nagyboldogasszony Plébánia
  23. Archivált másolat. [2017. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 12.)
  24. http://nszenas-iskola.hu/
  25. https://www.bathoriestigimi.hu/tagintezmenyeink
  26. Archivált másolat. [2018. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 18.)

További információk[szerkesztés]