Dévaványa

	Dévaványa
	Dévaványa főutcája, háttérben a református templom tornyával
; Dévaványa címere	; Dévaványa zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Alföld
Vármegye	Békés
Járás	Gyomaendrődi
Jogállás	város
Polgármester	Valánszki Miklós Róbert (független)
Irányítószám	5510
Körzethívószám	66
Testvértelepülései	Lista Székelykeresztúr
	Népesség
Teljes népesség	7137 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	35,77 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	216,55 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Dévaványa Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 47° 01′ 48″, k. h. 20° 57′ 32″Koordináták: é. sz. 47° 01′ 48″, k. h. 20° 57′ 32″
	Dévaványa Pozíció Békés vármegye térképén
	Dévaványa weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Dévaványa témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Dévaványa város Békés vármegyében, a Gyomaendrődi járásban.

Neve a szláv „Iván” keresztnév becézéséből (Ványa), és a „dívánkozni” (mai szóval: „tanácskozni”) szóból ered.^[3]

Éghajlata[szerkesztés]

Dévaványa területének éghajlata mérsékelten meleg, száraz, kontinentális jellegű. Az éves napsütéses órák száma 2000 óra körüli. Dévaványa évi középhőmérséklete 10,3-10,4 °C, az évi abszolút hőmérsékleti maximumok adatok átlaga 34,1-34,4 °C, a minimumoké -16,7 °C. Dévaványát szélsőséges hőmérsékleti ingadozás jellemzi. Az évi 540-570 milliméternyi lehullott csapadék mennyiség eloszlása egyenletlen. Dévaványán az uralkodó szélirány az északi, északkeleti és a déli. Az átlagos szélsebesség 2,5-3 m/s.^[4]

Fekvése[szerkesztés]

A megye északi részén, a Dévaványai-sík déli peremén terül el.^[5] Szomszédai: észak felől Ecsegfalva, északkelet felől Kertészsziget, kelet felől Szeghalom, délkelet felől Körösladány, délnyugat és nyugat felől Gyomaendrőd, északnyugat felől pedig Túrkeve.

Megközelítése[szerkesztés]

Közúton a legfontosabb megközelítési útvonala a Kisújszállás-Körösladány közti 4205-ös út, ezen érhető el a 4-es főút és a 47-es főút, illetve a megyeszékhely, Békéscsaba felől is. Gyomaendrőddel és a 46-os főúttal a 4231-es út köti össze. Közigazgatási határszélét délen érinti még a Körösladány-Gyomaendrőd közti 4232-es út is. Állami közútnak számít még a településen a központ keleti részét feltáró 42 134-es út és egy mellékút a város északi külterületein, a 4205-ös útból nyugati irányban (Túrkeve felé) kiágazóan.

Vasúton a MÁV 127-es számú Körösnagyharsány–Vésztő–Gyoma-vasútvonalán érhető el. A vasútnak három megállási pontja létesült Dévaványa területén, Gyoma vasútállomás felől sorrendben előbb Kősziget megállóhely, majd Dévaványa vasútállomás, végül Kéthalom megállóhely. A vasútállomás a központ nyugati részén helyezkedik el, közúti elérését a 4205-ös útból kiágazó 42 332-es számú mellékút biztosítja. A két megállóhely a névadó településrészek közvetlen közelében létesült, Kősziget közvetlenül a 4231-es út mellett, Kéthalom pedig ott, ahol a 4205-ös út a település déli külterületén keresztezi a vasutat; ma már egyik megállóhely sem üzemel.

Korábban érintette a települést a Kisújszállás–Dévaványa–Gyoma-vasútvonal is, de annak Kisújszállás vasútállomás és Dévaványa közti szakaszát 1971-ben bezárták, a következő évben a pályát is felszedték, 2007-ben még a Hortobágy-Berettyó főcsatorna közti hídját is elbontották.

Története[szerkesztés]

Írásos formában először az 1330-as évek elején említik. A település neve Jana falu,
1334-ben Vana néven szerepel. Ekkor Dévaványa Békés vármegyéhez tartozik.
1422-ben Luxemburgi Zsigmond király Heves vármegyéhez csatolta.
1523-ban - egy II. Lajos király által kiállított bizonyságlevél - már mezővárosként (opidum Wanya) említi.
1528-ban kiadott, Magyarországot ábrázoló térképen is megtaláljuk Wama névalakkal (Lázár deák térképe).
1621-től kezdődően vannak adatok a ványai nemességről.
1647-ben Heves és Külső-Szolnok vármegye adóösszeírásában a 67 nemesből 14 Ványán lakott, akik az egész kettős vármegye legnépesebb együtt élő nemesi tömbjét alkották.
1659-ből fennmaradt pecsétjének körirata: DEVA VANIA PEOCETI.
1693-ban egy tatár sereg kifosztotta a községet, lakóinak egy része 1694-ben a Borsod megyei Tiszabábolnára menekült.
1711. évi Heves vármegye összeírása a községet ismét "Oppidum Ványa", azaz Ványa mezőváros címmel illeti.
1753-ban az elzálogosított határ megváltása következtében a ványaiak csupán házaikat és szőlőiket tarthatták meg, minden más javadalmuk visszaszállt az uraságokra. Ezzel "mint taxás nemesek" maguk is földesúri befolyás alá kerültek, s a határ további használatáért évente megújított szerződés értelmében bérleti díj (taxa) fizetéssel tartoztak.
Bár már a 17. században is illették oppidum névvel, Dévaványa hivatalosan csak 1774-ben kapott mezővárosi rangot, s azt 1872-ig meg is őrizte.
1793-tól a római katolikus egyház helyi közösségének megalakulásával megszűnt a református egyház kizárólagossága.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ideje alatt néhány hétre Dévaványa lett Heves megye "székhelye", ugyanis a menekülő vármegyei adminisztráció itt talált menedéket.
1854-ben a járási összeírás szerint Dévaványa 8165 lakosú.
1867-ben egy éven át volt vándortanító a községben Kiss József.
1872 áprilisában az addigi mezőváros e rang megszűnése nyomán nagyközséggé alakult.
Az 1876. évi XXXIII. törvény értelmében Heves és Külső-Szolnok vármegye déli részéből, valamint a Jász és Nagykun kerületekből Szolnok székhellyel megalakult Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, s Dévaványát ezen új vármegyéhez csatolták.
Az új vármegye 1879. évi kiadványában a község területe 54370 kat. hold, lakosainak száma 10626 fő.
1970-ben nagyközségi rangot kapott.
1989 – 1999 A dévaványai középfokú oktatás megvalósítása
2000. július 1.: Dévaványa ünnepélyes keretek között városi címet kapott

Dévaványa zsidóságának története[szerkesztés]

Dévaványa rovásírással leírva.

Dévaványán a mai Békés megye egyik legnagyobb múlttal rendelkező zsidó hitközsége működött. Az első zsidók az 1700-as évek végén telepedtek le a községben. Rövidesen megkezdődött a nagyobb arányú letelepedés és 1822-ben megalakult a zsidó hitközség. Ebben az időben hozták létre a zsidó temetőt. 1828-ban 18 zsidó családfőt regisztráltak, akik közül 4-en házas zsellérnek, 14-en pedig háztalan zsellérnek minősültek. Az 1836-os népösszeírás idején 200 zsidó élt Dévaványán. Ebben az időben már jelentős zsidó hitközség működött a településen, zsinagógájukat 1848-ban építették fel.

1850-es években Dévaványa lett a környék zsidó hitéleti központja.

1866-ban megépült a zsidó iskola. A zsidó családok a kisebb kereskedések mellett létrehoznak néhány nagykereskedést is. A századfordulón már néhány vagyonosabb gabonakereskedő, fatelepes is élt Dévaványán, a helyi mértékekben viszonylag jelentős gazdasági-társadalmi felemelkedést a temetőben található kevés korabeli gránit síremlék is prezentálja. Híres rabbijai voltak Maisner Juda és Fischer Czvi.

1910-ben 269 tagja volt a hitközségnek.

Az 1938-tól hatályba léptek a zsidótörvények, melyek következtében többen kereskedéseik bezárására, házuk eladására kényszerültek, a második világháború idején pedig a dévaványai zsidóság szinte teljesen elpusztult.

1942-ben megkezdődött a férfiak behívása munkaszolgálatra. 1944-ben a hitközségnek 123 tagja volt. 1944. május közepén a Dévaványán és külterületén élő családokat összeszedték és a vasútállomás közelében lévő munkástelep házaiba zsúfolták.

A ványai családok ezután a szolnoki gyűjtőtáborba kerültek, ahol kb. egy hétig tartózkodtak. A szolnoki gyűjtőtáborból két szerelvény indult, a dévaványai zsidók 90%-a a másodikra került, amely 1944. június 28-án délután 4 órakor indult Szolnokról és másnap, június 29-én 2038 fővel haladt át a kassai állomáson, végállomása Auschwitz volt. Néhány család került az ausztriai transzportba.

A holokausztot Dévaványa másfélszáz főnyi zsidóságából mintegy 40 ember élte túl. Auschwitzból csak néhány fiatal lány tért vissza. A háború után a hitközség kántora nem maradt Dévaványán. A zsinagógát az 1950-es évek környékén lebontották. A túlélők néhány éven belül elköltöztek. Napjainkban az egykori dévaványai zsidóságból már csak néhány személy él.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

1990–1994: Pap Tibor (független)^[6]
1994–1998: Pap Tibor (független)^[7]
1998–2002: Pap Tibor (független)^[8]
2002–2006: Pap Tibor (független)^[9]
2006–2010: Pap Tibor (független)^[10]
2010–2013: Pap Tibor (független)^[11]
2013–2014: Valánszki Miklós Róbert (független)^[12]^[13]
2014–2019: Valánszki Miklós Róbert (független)^[14]
2019-től: Valánszki Miklós Róbert (független)^[1]

A településen 2013. november 10-én időközi polgármester-választást tartottak,^[12] mert az előző polgármester 45 év szolgálati idő után, augusztusban lemondott tisztségéről és nyugdíjba vonult.^[15]^[13]

Népesség[szerkesztés]

2001-ben a város lakosságának 99%-a magyar és 1%-a egyéb (cigány) nemzetiségűnek vallotta magát.^[16]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,1%-a magyarnak, 0,7% cigánynak mondta magát (16,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 11,3%, református 28%, felekezeten kívüli 31,9% (27,6% nem nyilatkozott).^[17]

Kultúra és sport[szerkesztés]

A Dévaványa Felemelkedéséért Közalapítvány rendszeresen szervez „Ismerd meg városunk határát!” néven kerékpártúrákat Dévaványa környékére.

Ladányi Mihály Könyvtár[szerkesztés]

Dévaványa Ladányi Mihály Könyvtárát 1950-ben alapították. A könyvtárban 1961-ben vezették be a szabadpolcos rendszert. 1972. október 25-én Ványai Ambrus tiszteletére emléktáblát lepleztek le a könyvtár utcai falán. 1990 decemberétől a könyvtár a Dévaványai Hírlap szerkesztőségeként is működik. A könyvtárban 1991-ben korszerűsítették a vizesblokkot és a fűtést. 1992. április elsejétől a könyvtár önálló gazdálkodási és munkáltatói jogkörű intézményé szerveződött. 1994. december 24-én a közoktatási miniszter Dévaványa Önkormányzatának adományozta a „Könyvtárpártoló önkormányzat-1997” címet. 1996. szeptember 20-án a könyvtár felveszi Ladányi Mihály író nevét a halálának tizedik évfordulója alkalmából. A olvasók számára 1997. október 20-a óta internetes elérhetőség áll a rendelkezésükre, illetve 1998 márciusa óta számítógépes kölcsönzés van a könyvtárban. 2000. június 16-án a Ladányi Mihály Könyvtár a nyilvános könyvtárak jegyzékébe kerül és július 1-jén városi könyvtárrá nyilvánítják. 2004. június 1-jén Informatikai és Hírközlési Minisztérium meghirdetett pályázatának köszönhetően eMagyarország pont létesült a Ladányi Mihály Könyvtárban. 2012. április elsején a könyvtár épületében felújították, a nyílászárókat kicserélték, a külső szigetelést felújították, a fűtést korszerűsítéstették.^[18]^[19]

Látnivalók, nevezetességek[szerkesztés]

Római katolikus templom

Református templom

A település városképi jelentőségű épületei a református és katolikus templom. Ezek a város főterén állnak. A katolikus templom műemlékjellegű épület, 1908-ban épült késő barokk, klasszicizáló stílusban. A református templomot 1887-ben építették újjá. Uralkodó stílusa a neoklasszicista. Az épület tornya 63 m magas, a Tiszántúl egyik legmagasabb temploma. Kiváló az akusztikája, ez templomi hangversenyek rendezését teszi lehetővé. A Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény 2000 óta tárja az érdeklődők elé a település gazdag történeti, néprajzi értékeit, írásos és tárgyi hagyatékát. A Dévaványai Tájvédelmi Körzetben él Közép-Európa legnagyobb túzokállománya, de több más védett növény- és állatfaj is természetes közegében figyelhető meg. Az országos viszonylatban is jelentős apróvadállomány ide vonzza a vadászatot kedvelőket is. A most korszerűsített termál- és strandfürdő többféle szolgáltatással várja a vendégeket.

Épületek, régiségek
- Kopjafa a Körösladányi út mellett
- Kopjafa Dévaványa határában, Gabonáspusztában, Vitéz Bilkei Lipcsey Márton emlékére
- Tőkerészi iskola és kút
- Állomási "iskola"
- Kossuth úti iskola
- Hajós úti iskola és kút
- Eötvös úti óvoda épülete
- Református templom, stílusa neoklasszicista
- Katolikus templom műemlékjellegű épület, késő barokk, klasszicizáló stílusban
- Parókia épülete, plébánia
- Vágóhíd épülete
- Jéggyár
- Állomás - víztorony
- Kéthalom - iskola
- Szőnyegszövő
- a régi malom épülete
- Világháborús Hősök Emlékműve
- Kádár Ferenc a Népművészet Mestere népművész szobra 2003.

Természeti értékek
- Öreg tölgyek a vasútnál (Kisújszállási úton, állomással szemben)
- Zrínyi utcai gesztenyefák
- Kossuth utcai hársfák az iskola előtt
- Polgármesteri Hivatal udvarán lévő fenyőfák a baglyokkal
- Templomkertek
- Szérüskert és Vágásszél közötti „bágergödrök” (szerkők költőhelye, a nádasban más vízimadarak)
- Túréri-tó
- Tókert-régészet

Turisztikai adottságok
- Református Templom - a Tiszántúl egyik legmagasabb temploma
- Az Országos Kék Túra útvonala áthalad Dévaványán is
- Dévaványai Strandfürdő- és Gyógyászat
- Ifjúsági Tábor
- Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény
- Körös-Maros Nemzeti Park Réhelyi Látogatóközpont (Túzokrezervátum)
- Lógató Horgásztó

Híres emberek[szerkesztés]

Makra Dávid -
- MMA Magyar Bajnok Amatőr [2013]
- IKF Kempo Világkupa MMA II. helyezett [2014]
- Amatőr MMA Világbajnokság I. helyezett [2015]
- IKF Kempo Európabajnokság: submission III. helyezett [2016]
- IKF Kempo Világbajnokság: submission III. helyezett [2018]
- IKF Kempo Világbajnokság: kempo MMA III. helyezett [2018]
Dévaványáért kitüntetésben részesültek
- U. Nagy László - nyugalmazott református lelkipásztor [1995]
- Dr. Bereczki Imre - nyugalmazott régész, néprajzkutató [1995]
- Dr. Pallaghy Sándor - nyugalmazott állatorvos [1996]
- Seres István - nyugalmazott ÁFÉSZ elnök [posztumusz] [1996]
- Dr. Pallaghy Sándorné - nyugalmazott könyvtárvezető [1997]
- Nagy József - nyugalmazott termelőszövetkezeti elnök [1997]
- Ugrai Sándorné - a Borostyánkert Szociális Otthon igazgatója [1998]
- Vizéli József - nyugalmazott tanár [1998]
- Epres József - nyugalmazott tanár [1999]
- Mesterházy Jenő - nyugalmazott tanító [1999]
- Dr. Gaál József - orvos [posztumusz] [2000]
- Havancsák Ferenc - nyugalmazott ÁFÉSZ elnök [2000]
- Manyák Lajos - nyugalmazott iskolaigazgató [2001]
- Dr. Puskás György - háziorvos [2002]
- Schwalm Gyula - nyugalmazott Művelődési Ház igazgató [2002]
- Dr. Lengyel Sándor - nyugalmazott tanár [2003]
- Kondacs György - nyugalmazott tanár [2003]
- Valánszkiné Tóth Erzsébet - könyvtárvezető [posztumusz] [2004]
- Kántor János - órásmester [2004]
- Saly Erika - tanítónő [2005]
- Gellai Béla és felesége Gellai Béláné - pedagógusok [posztumusz] [2005]
- Kiss Ferenc - lakos [2006]
- Dr. Szilágyi István - volt alpolgármester [posztumusz] [2006]
- Szél Antal - lakos [2007]
- Dr. Szilágyi Gézáné - volt önkormányzati képviselő, óvodavezető [posztumusz] [2007]
- Tóth Istvánné - nyugdíjas pedagógus [2008]
- Oláh Pál és felesége Oláh Pálné - volt pedagógusok [posztumusz] [2008]
- Dr. Pallaghy Ádám - állatorvos [posztumusz] [2009]
- Hajdú József - történész [2009]
- Berczi Lajos Benedek [2010]
- Havancsák László [2010]
- Somogyi-Tóth Dániel [2011]
- Árkus Péter [2011]
- Dr. Bagi Károly - háziorvos [2012]
- L. Papp Zsigmondné [2012]
- Erdős Csaba [2012]
- Papp József János [2012]
- Tóth Auguszta - színművésznő [2013]
- Szűcsné Horváth Margit - Polgármesteri hivatal gazdasági irodavezetője [2013]
- Pap Tibor - nyugalmazott polgármester [2014]
- Kádár Ferenc - népzenész [2015]
- Szalai Károly - Vízközmű Társulat elnöke, Dévaványa Közszolgálatáért cím [2011]

A városban élő művészek, népi iparművészek, ismert emberek
- Kádár Ferenc – 1891–1983 - pásztor – juhász, kanász; Népművészet Mestere 1958., nádsíp, furulya, klarinét, tárogató, hegedű; fafaragó, festő; Lehel kürtje első megszólaltatója, ugyanis a jászberényi múzeumban az idős népzenész ezt is megszólaltatta. Korábban ez senkinek sem sikerült, mivel a becses történelmi ereklye megsérült. Kádár Ferenc a repedést kályha samottal és méhviasszal tömítette el, így kerülhetett annak hangja szalagra.
- Nácsa János - (1908–1986) Földműves, a Népművészet Mestere (1978), Citerakészítő, citerás-énekes és híres vőfély. Külföldi szerepléseivel több országban bemutatta szülőhelye népi kultúráját. 1970-ben meghívást kapott a Röpülj páva népdalverseny margitszigeti gálaműsorába, ahol nagy sikerrel szerepelt. Tanítványai 1972-ben bejutottak a televízió KI MIT TUD elődöntőjébe.
- Erdős Csaba - újságíró, MÚOSZ-tag
- Faragó Imre - festő
- Giriczné Gyányi Mária - költő
- Gyányi Mariann - író, költő
- Hajdú Ildikó - fazekas, népművész
- K. Nagy Imre - festő
- Kovács Zsolt - festmények, rajzok
- Kovács Gyuláné - pergelt torta
- Kónya András - fémmegmunkálás, restaurálás, másolatkészítés, kertépítés, öntözőrendszerek
- Ladányi Mihály - író, költő
- Laskai Tibor - festő
- Mályi Sándor - író, költő
- Molnár Antal - festő
- Papp Erzsébet - író, költő
- Pappné Kulcsár Ilona - festő
- Sándor László - festő
- Simon Christopher Metcalfe - művész
- Tóth Bálintné - kosárfonó
- Tóth Auguszta- színművész
- Tóth Róbert - bőrdíszműves
- Vad Zsigmond - költő
- Dr. Ágoston Sándor történész – tanár
- Vitéz Bilkei Lipcsey Márton

Itt született[szerkesztés]

1899. szeptember 2-án – Z. Nagy Ferenc agrárpolitikus
1901. december 22-én Gejza Vámoš, szlovák író, orvos
1934. február 12-én Ladányi Mihály, József Attila-díjas költő
1927. november 9-én Berényi Ferenc, Munkácsy Mihály-díjas festőművész
1946. Cs. Schwalm Edit etnográfus, (Dobó István Vármúzeum, Eger)
1958. Szabó Magdolna képzőművész, (Malmö). 1985-től él Svédországban. [1]

Itt halt meg[szerkesztés]

1878-ban Maisner Juda rabbi.
1902-ben Fischer Czvi rabbi.

Könyvek[szerkesztés]

Gaál József (szerk.): Dévaványa nagyközség története
Bereczki Imre: Hagyományos helynevek Dévaványa belterületén
Szügyi Dániel: A dévaványai református templom építése 1887–1891 (Sajtó alá rendezte: Bereczki Imre)
Nácsa László: AHOL ÉN SZÜLETTEM - Nácsa János népművész életét bemutató kötet
Ványai helyismereti füzetek (Kiadó: Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület)
- Hajdú József: Sárgult lapok üzenete - Olvasókönyv Dévaványa történetéhez;
- Szűcs Sándor: A ványai juhbehajtás és más históriák - Rajzok a régi Sárrét életéből;
- Hajdú József: Dévaványa címere és pecsétje - Három és fél évszázad a pecsétek tükrében;
Dokumentumok Dévaványa történetéhez (Kiadó: Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület)
- Benedek Gyula: Dévaványai oklevelek 1332–1523;
- Benedek Gyula - Hajdú József: Dévaványai iratok 1548–1809;
Dr. Bereczki Imre gyűjteményéből került kiválogatásra."Dévaványa régen és ma - Fotóalbum, a Millenniumi év kiadványa"
Szarkáné Bíró Piroska: Épületek fadíszei öt sárréti településen
Nácsa László: Diákemlékek - A dévaványai gimnázium emlékkönyve
Dr. Ágoston Sándor: Dévaványai önkéntesek és honvédek az 1848-49-es szabadságharcban
Dr. Ágoston Sándor: Ványai Ambrus és a dévaványaiak az 1514-es Dózsa-féle népfelkelésben - parasztfelkelésben.
Dr. Ágoston Sándor: Szarajevótól a trianoni békediktátumig * Román katonai megszállás Gyomán, Endrődön és Dévaványán 1919–1920
Dr. Ágoston Sándor: A dévaványai középfokú oktatás megvalósítása 1989 - 1999
Kasza Sándor (főszerk.): MAGYARORSZÁG KISRÉGIÓI - Békés megye: Körös-Sárrét
Nácsa László: Téli Gazdasági Tanfolyam - A 100 éves Dévaványai Gazdasági Iskola és az ott tanuló parasztemberek emlékére
Tolnay Gábor: Föld - ember - törvény - Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében, 1895–1950 (Szerk.: Hajdú József - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei, 59.)
Nácsa László: Sárréti Tej - A szeghalom környéki települések által alapított vállalkozás története

Testvérvárosa[szerkesztés]

Székelykeresztúr, Románia (1994)

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ ^a ^b Dévaványa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. április 26.)
↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2022. december 16.)
↑ Üdvözöljük kedves utasainkat! Az első megálló.... Vidéki Magyarország, 2014. május 17. [2014. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
↑ [www.devavanya.hu/?module=news&action=getfile&fid=180709 Rendezési tervet megalapozó településfejlesztési] (PDF). devavanya.hu. (Hozzáférés: 2013. augusztus 6.)
↑ Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. 250. o. ISBN 978-963-9545-29-8
↑ Dévaványa települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
↑ Dévaványa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 7.)
↑ Dévaványa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 26.)
↑ Dévaványa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 26.)
↑ Dévaványa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 26.)
↑ Dévaványa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2020. április 26.)
↑ ^a ^b Dévaványa települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2013. november 10. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
↑ ^a ^b Dévaványa évtizedek után új városvezetőt választott (magyar nyelven). nol.hu, 2013. november 11. (Hozzáférés: 2020. április 26.)
↑ Dévaványa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 19.)
↑ 2013. évre kitűzött időközi önkormányzati választások az időközi választás napja szerinti időrendben (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2013 (Hozzáférés: 2020. június 15.)
↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
↑ Dévaványa Helységnévtár
↑ Ladányi Mihály Könyvtár (magyar nyelven) (PHP). devavanya.hu. Dévaványa Város Önkormányzata. (Hozzáférés: 2013. augusztus 6.)
↑ Könyvtártörténet évszámokban (magyar nyelven) (PHP). konyvtardevavanya.emagyarorszag.hu. Általános Művelődési Központ Ladányi Mihály Könyvtár. [2014. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 6.)

Források[szerkesztés]

Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban. Békés Megyei Levéltár, Gyula, 1986.
Hajdú József: Sárgult lapok üzenete - Olvasókönyv Dévaványa történetéhez (Ványai helyismereti füzetek 1.) Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Dévaványa, 1996.
Hajdú József: Dévaványa címere és pecsétje - Három és fél évszázad a pecsétek tükrében (Ványai helyismereti füzetek 2.) Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Dévaványa, 1998.
Benedek Gyula: Dévaványai oklevelek 1332–1523 (Dokumentumok Dévaványa történetéhez 1.) Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Dévaványa, 2000.
Benedek Gyula - Hajdú József: Dévaványai iratok 1548–1809 (Dokumentumok Dévaványa történetéhez 2.) Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Dévaványa, 2002.
Tolnay Gábor: Föld-Ember-Törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a 20. század első felében. (1895–1950) Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok igazgatósága, Szolnok, 2004.
Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929.
Balogh István: A dévaványai zsidók története. (Kézirat) Bp., 2006–2007.