Kiss Ernő (altábornagy)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kiss Ernő
Kiss Ernő
Kiss Ernő
Született 1799. június 13.
Temesvár
Meghalt 1849. október 6. (50 évesen)
Arad
Állampolgársága osztrák
Rendfokozata honvéd altábornagy
Halál oka lőtt seb
Iskolái Theresianum
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiss Ernő témájú médiaállományokat.

Eleméri és ittebei Kiss Ernő (Temesvár, 1799. június 13.Arad, 1849. október 6.) honvéd altábornagy,[1] az aradi vértanúk egyike.

Élete[szerkesztés]

Gazdag, örmény eredetű nemesi családban született. Nagyapja Kiss Izsák volt, aki Erdélyben a szász tizedek visszaszerzésével a kincstárnak hasznos szolgálatokat tett, és ezért 1782-ben a maga és örökösei számára, Torontál megyében két uradalmat, amit csak halála után, 1807-ben kapott meg a család. Édesapja eleméri és ittebei Kiss Ágoston, édesanyja Bogdanovics Anna volt, aki korán özvegységre jutván Leuven Ernő tábornokhoz ment feleségül.[2] Kiss Ernőnek két testvére volt: Gergely, aki fiatalon, 1815-ben elhunyt, és Mária, aki Pejachevich István felesége lett.

Pályája[szerkesztés]

Katonai pályafutását a bécsi Theresianum elvégzése után, 1818-ban a császári hadsereg egy dzsidásezredében kezdte. 1845-ben a 2. (Hannover) huszárezred parancsnoka volt. A későbbi aradi vértanúk közül parancsnoksága alatt szolgált Nagysándor József és Vécsey Károly is. 1848 tavaszán ezredével Nagykikindán állomásozott, így a kezdetektől részt vett a szerb felkelők elleni harcokban. Az ő nevéhez fűződik az első jelentős délvidéki győzelem, a perlaszi szerb tábor bevétele szeptember 2-án.

A pákozdi csata előtt Batthyány Lajos őt kívánta megbízni a magyar fősereg vezetésével, de kinevezésére végül nem került sor, mert a sukorói haditanácson Móga János vállalkozott a horvátok elleni harcra. Kiss Ernő így csak megfigyelőként vett részt a csatában, majd ott volt abban a küldöttségben, amely megkötötte Jellasiccsal a fegyverszünetet. Október 12-én – a honvéd hadseregben elsőként – honvéd vezérőrnaggyá nevezték ki és átvette a bánsági hadtest parancsnokságát.

December 12-én – ismét elsőként – honvéd altábornaggyá nevezték ki, de az 1849. január 2-ai pancsovai ütközet után lemondott és január 9-én átadta a hadtest parancsnokságát Damjanich Jánosnak. Debrecenben az Országos Főhadparancsnokság vezetőjévé nevezték ki. Március 9-én megkapta a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályát. A szabadságharc végéig több alkalommal is helyettesítette a hadügyminisztert. A világosi fegyverletétellel került orosz cári, majd osztrák császári fogságba.

Dombormű az aradi Szabadság-szobor talapzatán
Tábla az eleméri templom falán, ahol hamvai nyugszanak

Világos után[szerkesztés]

Kiss Ernő halálos ítéletét kötél általi halálról golyó általi halálra módosították, mert császári csapatok ellen harcoló csapatokat nem vezényelt. (Schweidel József is ezzel az indoklással kapott „kegyelmet”) Az első lövés a vállába hatolt, ekkor saját maga vezényelt újra tüzet a tanácstalan kivégzőosztagnak. Ezután a halálos ítéletet közvetlen közelről hajtották rajta végre. A golyó által kivégzettek négyes csoportjában ő volt a harmadik.

A kivégzést követően tisztiszolgája hantolta ki és álnéven eltemette az aradi temetőben. Később Katalinfalván újratemették, itt 16 évig nyugodott. Ezután a családi kriptába vitték át, azóta az eleméri katolikus templomban helyezték örök nyugalomra.

Házassága és leszármazottjai[szerkesztés]

Répceszentgyörgyön 1826. május 16-án feleségül vette a jómódú és tekintélyes zalai és vasi nemesi szentgyörgyi Horváth családnak a sarját, szentgyörgyi Horváth Mária Krisztina Julianna Erzsébet Konstancia (Baja, 1805. július 15.Pest, 1827. február 7.) kisasszonyt,[3][4] akinek a szülei szentgyörgyi Horváth János Nepomuk (17771841), királyi kamarás, királyi táblai ülnök, földbirtokos és borsodi és katymári Latinovits Anna (17831862) voltak. Horváth Krisztina és Kiss Ernő frigyéből egyetlenegy leánygyermek született: Kiss Krisztina Izabella, akit egy nappal anyja halála után Pesten, 1827. február 8-án kereszteltek meg.[5]

Kiss Ernő hitvese halála után nem házasodott meg újra; a kivégzésekor még mindig özvegyember volt. Élettársától Turák Annától négy gyermeke született:[6]

  • Ernesztin, 7 évesen meghalt,[7]
  • Kiss Auguszta (1822-1900 március; a szabadságharc leverése után a temesvári várba zárták, ahol a korona hol létéről akartak tőle többet megtudni. Miután elengedték, még két évig megfigyelés alatt tartották.[8] Férje Dániel János, Torontál vármegye alispánja volt, aki 1888-ban halt meg.[9] Házasságukból született a későbbi kereskedelemügyi miniszter, Dániel Ernő.
  • Kiss Róza (1823-1900), aki Bobor György (1819-1879) felesége lett.[10]
  • Turati Ernő, aki Olaszországban élt.[11]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hermann Róbert. „Az 1849-1850. évi kivégzések”. Aetas 2000 (1-2). [2011. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2009. október 5.)  
  2. Nagy Iván:Magyarország családai
  3. familysearch.org szentgyörgyi Horváth Krisztina római katolikus keresztelője - Baja. Belvárosi Egyházközség - (boldogfai Farkas Ákos András adattárából)
  4. Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Kiss Ernőné szentgyörgyi Horváth Krisztina
  5. familysearch.org Kiss Krisztina római katolikus keresztelője
  6. Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara. Budapest: Zrínyi. 1983. ISBN 963-326-314-x  
  7. Erdélyi örmény gyökerek XII. évfolyam 141. szám (2008. november)
  8. Vasárnapi Ujság 1900/12
  9. Vasárnapi Ujság 1888/23
  10. Vasárnapi Ujság 1900/4
  11. Archivált másolat. [2004. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 8.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]