Szrogh György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szrogh György
000h Szrogh györgy fotó.jpg
Született 1915. január 23.
Csömör
Elhunyt 1999. november 29.
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása építész
Iskolái Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Díjak Ybl Miklós-díj
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szrogh György témájú médiaállományokat.

Szrogh György (Csömör, 1915. január 23.Budapest, 1999. november 29.) állami díjas magyar építész.

Visszaemlékezése[szerkesztés]

„Miután az első világháborúban elvesztettem Édesapámat, majd rövidesen Édesanyámat is és bár a kétági rokonság gondoskodott rólam, élelemről, ruházatról, fedélről és szeretetben sem szenvedtem hiányt, sőt még arra is volt gondjuk, hogy mérnök Nagyapám, vaskohómérnök Édesapám sorát én is mérnökként folytathassam, - mégis, Apa nélkül nőttem fel. Azt pedig, amire mindenkinek szüksége van a felnőtté váláshoz: a tartásra, a kötelességtudásra, a felelősségtudatra és jó iránytűre az életben, azt itt és éppen Kotsis professzor Úrtól mind megkaptam, s akit éppen ezért, ilyen értelemben nevelő Apámként is tisztelek”[1]

Életpályája[szerkesztés]

Szrogh György 1915. január 23-án született Csömörön. Hamarosan árvaságra jutott és rokonai nevelték fel. 1932-ben beiratkozott a Királyi József Nádor Műszaki Egyetem Építészmérnöki karára, melyet 1938-ban fejezett be. Egyetemi évei után – 1938-1944 között – Hidasi Lajos magán tervező-irodájában dolgozott.

A második világháború után 1945-1948 között a MÉMOSZ Építőipari Vállalatnál dolgozott. Erre az időszakra tehető a Bányaipari Dolgozók Szakszervezet Székházának tervezése (1946-47) a Városligeti (volt Gorkij) fasor 46-48 alatt, valamint a MÉMOSZ Székház (1945-1950) új épülettömbje a Dózsa György út 84/a alatt. Ezen utóbbi épületet, több pályázó társával – Gádoros Lajos,[2] Perényi Imre, Preisich Gábor – együtt nyerték és kapták meg a megbízást.

1948-tól rövid ideig a Városépítési Tudományos Intézetnél (VÁTI), és a Lakóépület-tervező Irodánál (LAKÓTERV) dolgozott. Legtöbb alkotása már a Középület Tervező Irodához (KÖZTI) kötődik. Ebben az időben tervezte a Piszkéstetői csillagvizsgálót, a Nagyszénási Szociális otthont, a Salgótarjáni Művelődési otthont és a Budapest Szállót a Fogaskerekű vasútnál. „Legtöbb alkotását szerkezeti meggondolásokon alapuló ötletes és nemes formálás jellemezte.”[3]

1966–67 között – UNESCO-ösztöndíjasként – Angliában, USA-ban és Mexikóban – járt, ahol az új iskolaépítési elveket és módszereket tanulmányozta. 1966-tól a budapesti Iparművészeti Főiskola tanára volt, és 1966 -1986 között az Építészeti Tanszéket vezette.

Idős korában Vác számára tervezett kulturális célú épületeket. Szenvedélyesen fotózta a régi és modern építészet kiemelkedő emlékeit. 1999. november 29-én halt meg.

"Győztes ember vagy a magad szerény módján, mert a betegség, halál ellenében is képes voltál befejezni az új műfajt teremtő Barangolás az építészet világában című könyvedet. Alig néhány hete a könyved bemutatójára már a kórházból érkeztél. Csak a tested volt fáradt és beteg, a szellemed ragyogott, sziporkázott - örökkévalóan szép pillanatokkal ajándékoztál meg bennünket, akik körülültünk Téged, az európait."[4]

Kitüntetései[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

  • 1947-1948 Budapest, VI. Városligeti (volt: Gorkíj) fasor 46-48. Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Székháza
  • 1948-1950 Budapest, VI. Dózsa György út 84/a. – Építők Rózsa Ferenc Kultúrháza (MÉMOSZ Székház) – műemlék (Gádoros Lajossal, Perényi Imrével, Preisich Gáborral)
  • 1951-1952 Sztálinváros (ma: Dunaújváros) Dózsa György tér 1. Dózsa mozi centrum.(műemlék)
  • 1951 Oroszlány, Orvosi rendelő
  • 1951 Komló, Orvosi rendelő
  • 1952-1953 Budapest, XXI. Szent Imre tér 23. Csepeli rendőrkapitányság (műemlék)
  • 1955-58 Budapest, III. Szépvölgyi út 3/b Lakóház [1]
  • 1957-1958 Budapest, II. Frankel Leó út 8. OTP lakóház
  • 1958-1961 Dunavarsány és Mogyoród általános iskola
  • 1962-1964 Nagyszénás, Táncsics utca 3. Szociális otthon.
  • 1955-1963 MátraPiszkés-tető, Csillagászati obszervatórium (I. ütem)
  • 1962-1966 Salgótarján. József Attila Művelődési Központ
  • 1964-1967 Budapest, II. Szilágyi Erzsébet fasor 47. Budapest szálló
  • 1975 Szigliget nyaraló
  • 1982-1983 Vác. Hincz Gyula gyűjtemény
  • 1985. Vác. Fototechnikai Történeti Múzeum (Görgényi Judit belsőépítésszel)
  • 1988. Vác. Városi Tanács
  • 1995. Pápai Református gimnázium könyvtára. (Görgényi Judit belsőépítésszel)

Fontosabb írásai[szerkesztés]

  • 6 tantermes iskolák. (Magyar Építőművészet. 1965/1)
  • Apropos nyersbeton…, (Magyar Építőművészet. 1967/1)
  • Budapest szálló. (Magyar Építőművészet 1968/1)
  • Mai magyar művészet. (Budapest, 1976)
  • Vallomás az építészetről (elhangzott 1998. április 15.-én a Műegyetem kertjében Kotsis Iván szoboravatása alkalmából)
  • Barangolás az építészet világában. Építészeti képeskönyv. (TERC Kft. Kiadó 1999)

Képgaléria[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Preisich G.: Két szakszervezeti székház Budapesten, (Új Építészet, 1948/11-12.)
  • Gyárfás István: A középületek tervezésének fejlődése a Sztálin Vasmű városépítésének tükrében (Építés-építészet, 1951/11-12. p. 605-619.)
  • 1951 Dr. Borbíró Virgil Magyar Építészet, 1951/3. p. 130-137.
  • Weiner Tibor: G. M. Orlov tanácsai (összeállítás Magyar Építőművészet, 1952/2. p. 59-66)
  • Magyar építészet 1945-1955 (szerk.: Szendrői J. Budapest, 1955)
  • Weiner T.: Három „romantikus” alkotás, (Magyar Építőművészet, 1955/2.)
  • Gádoros Lajos:Tíz év építészete a középületek kritikájának tükrében (Magyar Építőművészet, 1955/3-5. p. 97-103.)
  • Penczel Dénes: Salgótarjáni kultúrház (Magyar Építőművészet, 1962/6.)
  • Zalaváry L.-Detre L.: Csillagvizsgáló és kutatóház Piszkéstető, (Magyar Építőművészet, 1964/1.)
  • Zdravics János: Nagyszénási Szociális Otthon (Műszaki Tervezés, 1966/11. p. 17-19.)
  • Dezső J.-Szűcs E.: Budapest Szálló, (Műszaki Tervezés, 1966/11)
  • Zradovics J.: Nagyszénási szociális otthon,( Műszaki Tervezés, 1966/11)
  • Farkasdy Z.: Művelődési ház és megyei könyvtár, Salgótarján, (Magyar Építőművészet, 1967/2.)
  • Mányoki L.: Szállodaépítésünk másfél évtizede,( Magyar Építőművészet, 1968/4.)
  • Pogány F.: Salgótarján új városközpontja, (Budapest, 1973)
  • Turjányi-Papp M.: Szrogh György, (Budapest, 1976)
  • Osskó Judit: Unokáink is látni fogják RTV-Minerva
  • Évek, művek, alkotók. Ybl-díjasok és műveik 1953-1993 (szerk.: Schéry G. Budapest, 1995)
  • Dr. Praznovszky Mihály Hild-érmes városok sorozat Salgótarján Építésügyi Tájékoztatási Központ Kft.
  • Építészet és tervezés Magyarországon 1945-1959 (kat., szerk.: Hajdú V.- Prakfalvi E., Magyar Építészeti Múzeum, 1996)
  • Prakfalvi E.: Szocreál, (Budapest, 1999)
  • Vallomások... - Szrogh György (az „Architektúra” sorozat kötete Szrogh György pályáját mutatja be.Kijárat Kiadó.1999.)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Idézet Szrogh Györgynek a Műegyetem kertjében 1998. április 15-én Kotsis Iván szoboravatása alkalmából elhangzott beszédéből.
  2. Gádoros Lajos
  3. Modern építészeti lexikon. Szerk. Kubinszky Mihály. Budapest: Műszaki. 1978. 298. o. ISBN 963-10-1780-X  
  4. idézet Kerényi József 1999. december 16.-án elhangzott búcsúztatójából
  5. A Neufeld Anna Alapítványt Hincz Gyula alapította 1984-ben, néhai felesége emlékére, Vác városában. Kezelését a mindenkori tanácselnökre, ill. polgármesterre ruházta. Célja elismerésben részesíteni mindazokat, akik a képzőművészeti és zenei kultúra fejlesztése terén eredményeket értek el. A díjazottaknak Pest megye területén kell élniük.

Források[szerkesztés]

  • Prohászka László: Szrogh György ARTPORTAL [2]
  • Architeca Hungarica [3]
  • Liget Center. Volt MÉMOSZ Székház [4]
  • József Attila Művelődési Központ Salgótarján
  • Reimholz Péter: Szrogh György 1915-1999. (Építész évkönyv 1999. 115-116. old)
  • Kerényi József: Szrogh György építész 1915-1999. (Új magyar építőművészet 2000/1. 6. old.)

További információk[szerkesztés]