Magyarország földrajzi kistájai

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Magyarország földrajzi tájegységeinek beosztását a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézetében dolgozták ki az 1980-as évek második felében; az ezt bemutató kétkötetes könyv 1990-ben jelent meg Marosi Sándor és Somogyi Sándor szerkesztésében.[1] A mű átdolgozott és bővített kiadása 2010-ben látott napvilágot; ebben a korábban hangsúlyos természetföldrajz mellett szerepet kapott a társadalomföldrajz is, emellett több tematikus egységet jelentősen átdolgoztak (például a területhasználatról szólót a CORINE Land Cover adatai alapján).[2]

A beosztás háromszintű, ebből a fölső szinten (földrajzi nagytájak) jóformán megőrizték a hagyományos természetföldrajzi beosztást. Természetesen a beosztás több eleme vitatható. Így például eltér a hagyományos felosztástól, hogy a Visegrádi-hegységet nem a Dunántúli-, hanem az Északi-középhegységbe sorolták. Ez földtanilag természetes (ugyanabból a miocén korú andezit rétegvulkáni sorozatból áll, mint a Börzsöny, szöges ellentétben az alapvetően karbonátos Pilissel, Budai-hegységgel és Gerecsével), például növényföldrajzilag azonban teljesen indokolatlan (a Matricum flóravidék és a Bakonyicum flóravidék határvonala, a Közép-dunai flóraválasztó a Duna bal partján húzódik). Az alább ismertetett beosztás tehát több tudományág egymásnak olykor ellentmondó szempontjait próbálja elkülöníteni.

Nagy-, közép- és kistájak listája[szerkesztés]

A közép- és kistájak nagytájanként:[3][4]

1. Alföld:

1.1. Dunamenti-síkság:

1.2 Duna–Tisza közi síkvidék:

1.3. Bácskai-síkvidék:

1.4.Mezőföld:

1.5. Drávamenti-síkság:

1.6. Felső-Tisza-vidék:

1.7. Közép-Tisza-vidék:

1.8. Alsó-Tisza-vidék:

1.9. Észak-alföldi-hordalékkúpsíkság:

1.10. Nyírség:

1.11. Hajdúság:

1.12. Berettyó–Körös-vidék:

1.13. Körös–Maros köze:

2. Kisalföld

2.1. Győri-medence:

2.2. Marcal-medence:

2.3. Komárom–Esztergomi-síkság:

3. Nyugat-magyarországi peremvidék

3.1. Alpokalja:

3.2. Sopron–Vasi-síkság:

3.3. Kemeneshát:

3.4. Zalai-dombvidék:

4. Dunántúli-dombság

4.1. Balaton-medence:

4.2.Külső-Somogy:

4.3.Belső-Somogy:

4.4. Mecsek és Tolna–Baranyai-dombvidék:

5. Dunántúli-középhegység

5.1.Bakony-vidék:

5.2. Vértes–Velencei-hegyvidék:

5.3. Dunazug-hegyvidék:

6. Északi-középhegység

6.1. Visegrádi-hegység:

6.2. Börzsöny:

6.3. Cserhát-vidék:

6.4. Mátra-vidék:

6.5.Bükk-vidék:

6.6. Aggtelek–Rudabányai-hegyvidék:

6.7. Tokaj–Zempléni-hegyvidék:

6.8.Észak-magyarországi medencék:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Marosi S. és Somogyi S. (szerk., 1990): Magyarország kistájainak katasztere I-II. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 1023 old.
  2. Magyarország kistájainak katasztere (magyar nyelven). MTA FKI, 2010. (Hozzáférés: 2015. július 12.)
  3. Dövényi (szerk.) (2010), i. m. Tartalomjegyzék fejezet, 5-8.. old.
  4. Krasser Dóra, Horváth Ferenc, Illyés Eszter, Molnár Zsolt, Biró Mariann, Botta-Dukát Zoltán, Bölöni János és Oláh Krisztina: Magyarország földrajzi kistájainak növényzete (magyar nyelven). MÉTA program, 2015. május 22. (Hozzáférés: 2015. július 12.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • szerk.: Király G., Molnár Zs., Bölöni J., Vojtkó A.: Magyarország földrajzi kistájainak növényzete, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Vácrátót: MTA ÖBKI (2008) 
  • Magyarország földrajzi kistájbeosztása (MTA FKI) - GIS, MÉTA Program (Magyarország 1:1.000.000 léptékű földrajzi tájbeosztásának térinformatikai alapállománya, EOV koordinátarendszer szerint, shape file formátumban) (magyar)