Lőrinci (Magyarország)
| Lőrinci | |||
 |
|||
| Légifelvétel | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Észak-Magyarország | ||
| Megye | Heves | ||
| Járás | Hatvani | ||
| Kistérség | Hatvani | ||
| Jogállás | város | ||
| Polgármester | Víg Zoltán (LVJBE)[1] | ||
| Irányítószám | 3021 | ||
| Körzethívószám | 37 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 5696 fő (2013. január 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 258,35 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 23,53 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Lőrinci
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
| é. sz. 47° 44′ 15,76″, k. h. 19° 40′ 43,07″Koordináták: é. sz. 47° 44′ 15,76″, k. h. 19° 40′ 43,07″ | |||
Lőrinci
Pozíció Heves megye térképén
|
|||
| Lőrinci weboldala | |||
Lőrinci Heves megye nyugati részén fekvő város, a Hatvani járásban. A Lőrinci északi részén fekvő Selyp a város egyik kiemelkedő jelentőségű településrésze.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Lőrinci Heves megye nyugati részén, a Zagyva folyó mellett terül el, a Mátra és az Alföld találkozásánál. Hozzátartozik közigazgatásilag Selyp, Mátravidéki Erőmű és Vörösmajor.
Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A város a Hatvan–Salgótarján vasútvonalon egy vasúti megállóhellyel (Lőrinci) és két vasútállomással (Mátravidéki Erőmű és Selyp) rendelkezik. A három helyen elsősorban Hatvan és Somoskőújfalu között közlekedő személyvonatok állnak meg.
A települést nyugaton elkerüli a 21-es elsőrendű főút. Az ezzel párhuzamosan futó út mentén, észak-déli irányban terül el Lőrinci. A várost elővárosi autóbusz járatok Hatvannal, helyközi járatok Salgótarjánnal és Pásztóval kötik össze.
Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A település a bronzkorban lakott hely volt, a hatvani kultúra uralkodott itt. A városban előkerültek továbbá avar, népvándorláskori, majd Árpád-kori leletek is.
1267-ből való a település első említése ecclesia de Laurencio (okleveles forrás)formában. Selyp is ebben az időszakban alakult ki önálló községként. A 14 – 15. században sok kézen forgott a település. 1544-ben került török kézre, adózás szempontjából a hatvani szandzsákhoz tartozott.
Több birtokosa is volt a falunak a XIV-XV. sz. -ban (pl.: Rozgonyiak), majd később a váradi püspökség tulajdona lesz. Selyp puszta önállóan lakott falu volt, a Rátót majd az Ákos nemzetség vagyonát gyarapította. A törökök kiűzése 1685-ben történt a környékről, majd Hatvannal együtt császári kezelésbe került a terület. 1695-ben épült a temploma, amelyet azonban 1773-ban átépítettek. 1730-tól a Grassalkovich család tulajdonába került a település. A 18. század végén központi jelentősége nőtt, sóhivatal létesült itt, valamint Selyp a település részévé vált. Kincstári sóhivatal és sóelosztó működött a településen. A lakosok egy része sófuvarozással foglalkozott, Poroszlóról és Szolnokról hozták ide a sókockákat.
A település fejlődésének alapköve a Pest–Hatvan–Losonc–Besztercebánya vasút 1867-es megnyitása volt. 1881-ben gőzmalom, 1889-ben a Selypi Cukorgyár Rt., 1908-ban a Magyar Vulkánczementgyár jött létre Lőrinciben, de a 20. század elején működött itt kőbánya, erőtakarmánygyár, sajtgyár, téglagyár és cserépkályhagyár is.
1940-ben nagy jelentőségű beruházás készült el, amikor megnyílt a Mátravidéki Erőmű. 1950-es megyerendezés során a korábban Nógrád vármegye Sziráki járásbeli település Heves megye része lett. 1989-ben, illetve 1990-ben a korábbi településrész, Petőfibánya, mint új enklávé község, és a volt társközség, Zagyvaszántó függetlenedett Lőrincitől, amely 1992-ben kapta meg a városi rangot. 1999-ben az erőművet az Magyar Villamos Művek (MVM) tovább bővítette.[3]
Lőrinci város címere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Álló, háromszögű tárcsapajzs. A címer vezéralakja, Szent Lőrinc vértanú bal kezében a vértanúságban aratott győzelmét szimbolizáló pálmaággal, jobb kezében vértanúsága elszenvedésének módjára utaló vasrostéllyal. A címerpajzs alapszíne kék. A címeralak zöld dombon áll, amely a pajzstalpat foglalja el. A címeralak ezüst, a fej és körülötte a glória arany, a pálmaág zöld, a vasrostély fekete színben került ábrázolásra. Lőrinci város címere a XVIII. század második feléből származik.
Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
2001-ben a település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[4]
Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Mára a mezőgazdaság szinte teljesen kiveszett a település életéből.
A város legjelentősebb üzemei az Erőmű, a Mátravidéki Cukorgyárak, a Zsófia Malom és az Eternit voltak. Ezek közül a cukorgyártás 1999-től megszűnt, a telephelyet a Heves Acél Kft vásárolta meg. Az Eternit visszavonta gyártását az eredeti, nyergesújfalui gyárába.
Egyre több szolgáltatási és kereskedelmi létesítmény is alakul a városban.
Kultúra, oktatás, sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Lőrinciben három óvoda és egy kétépületes általános iskola működik, ahol tehetséggondozó és korrekciós képzés is működik. A város helyet ad továbbá a Március 15. Szakképző Iskolának, amely több szakmában végez szakmunkás- és szakközépiskolai oktatást. A településen alapfokú zeneiskola is működik. A város kulturális életének egyik jelentős színtere a könyvtár, amely az olvasáson kívül kulturális rendezvényeket is kínál. Továbbá a Selypi Kultúrház funkcionál még hasonlóan. Lőrincin működik a Strauss Szalonzenekar is.
Lőrinci sportéletének legjelentősebb szereplője a Kinizsi Sportklub, amely elsősorban a labdarúgás és tenisz terén működik.
Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Szent Mihály templom
- Szent Anna kápolna
- Tornyai Schosseberger-kastély
- Tájház
Neves személyiségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- 1906-ban Selypen született Kepes György (†2001, Cambridge (Massachusetts), USA) festő, tervező, képzőművészeti író.
Testvérvárosi kapcsolatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Lőrinci négy várossal őriz testvérvárosi kapcsolatot, melyek:
Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- ↑ Lőrinci települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 22.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
- ↑ Az MVM Zrt. és az általa irányított társaságok ([1]) együttesen alkotják Magyarország nemzeti villamos társaságcsoportját, az MVM Csoportot. A cégcsoport versenyképes stratégiai holdingként a hazai villamosenergia-piac meghatározó, integráltan működő résztvevője, mely szerepet vállal a régió villamos energetikájában is.
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
- ↑ Lőrinci testvérvárosai a város hivatalos oldalán. (Hozzáférés: 2013. március 10.)
Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
|
|||||||
|
||||||||||
|
|||||
