Bélapátfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bélapátfalva
Bélapátfalva a Bél-kő oldaláról
Bélapátfalva a Bél-kő oldaláról
Bélapátfalva címere
Bélapátfalva címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Heves
Járás Bélapátfalvai
Jogállás város
Polgármester Ferencz Péter[1]
Irányítószám 3346
Körzethívószám 36
Népesség
Teljes népesség 3041 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 81,33 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 36,63 km²
Földrajzi nagytáj Észak-magyarországi-középhegység[3]
Földrajzi középtáj Bükk-vidék[3]
Földrajzi kistáj Északi-Bükk[3]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bélapátfalva (Magyarország)
Bélapátfalva
Bélapátfalva
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 03′, k. h. 20° 22′Koordináták: é. sz. 48° 03′, k. h. 20° 22′
Bélapátfalva (Heves megye)
Bélapátfalva
Bélapátfalva
Pozíció Heves megye térképén
Bélapátfalva weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bélapátfalva témájú médiaállományokat.

Bélapátfalva város Heves megyében, a Bélapátfalvai járás székhelye, mely Egertől északra a Bükk hegység nyugati oldalán fekszik. A település az Eger-patak völgyében futó országút mentén található. Az Eger–Putnok-vasútvonal melletti városnak két vasútállomása is van:Bélapátfalva vasútállomás és Bélapátfalvi Cementgyár megállóhely, melyet az egykori Bélapátfalvi Cementgyárról neveztek el.

Fekvése[szerkesztés]

Bélapátfalva az Eger-patak folyásának felső részén kialakult medence peremén helyezkedik el, az erdőhatár és a vízjárta patakvölgyek közötti sávban, 311 méter magasságban a tengerszint felett, a 816 m magas Bél-kő nyugati lábánál. A város határában fut a Recska-patak.

Története[szerkesztés]

A település egykor a Bél nemzetség birtokai közé tartozott. Nevét az oklevelek a 13. századtól említették először Bel, Beel, Beyle formában.

1330-ban „falu a monostor előtt, melyet az Apát falujának neveznek” alakban volt említve, majd 1415-től Apátfalva néven említették.

A Béli apátságot II. Kilit püspök alapította 1232-ben a ciszterci szerzeteseknek.

A templom és a kolostorrom Bélapátfalván

1241-ben IV. Béla király seregei a tatárok elől menekülve az apátságnál vették fel a küzdelmet az őket üldöző tatárokkal.

1412-ben Zsigmond király, majd később 1460-ban Mátyás király erősítette meg az apátságot régi jogaiban. Mátyás halála után azonban e birtokokat egyházi és világi személyek foglalták el.

1495-ben Verebélyi apát birtoka volt, aki Bakócz Tamás egri püspöknek engedte át az apátság jövedelmeit, s ettől kezdve folyamatosan az egri püspökség birtoka maradt.

1534-ig a szerzetesek éltek a monostorban, akkor Perényi Péter a püspökség birtokait is elfoglalta, és Eger környéke református hitre tért át. Ekkor a szerzetesek a zaklatások miatt elhagyták a monostort. A lakóitól elhagyott és a birtokaitól megfosztott monostor lassan omladozni kezdett, a templom is romos állapotba került, Apátfalva pedig 1562-ig a szarvaskői vár tartozéka lett.

1678-ban I. Lipót király az egri káptalannak adta a falut.

1700-ban a király Telekessy egri püspök kérelmére az apátság összes javait a létesítendő egri papi szeminárium fenntartása céljából adományozta.

1700-tól 1945-ig a település az egri papi szeminárium birtoka volt.

1910-ben 1852 lakosából 1833 magyar volt. Ebből 1721 római katolikus, 36 református, 70 izraelita volt.

A 20. század elején Borsod vármegye Sajószentpéteri járásához tartozott.

A városi rangot 2004-ben kapta meg.

Népcsoportok[szerkesztés]

2001-ben a település lakosságának 93%-a magyar, 7%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[4]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

Nevezetességei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Bélapátfalva települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 22.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet (2010). ISBN 978-963-9545-29-8 
  4. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Irodalom[szerkesztés]

  • Gerevich T.: Magyarország román kori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns.) Egyetemi nyomda. Budapest, 1938.
  • Aradi N. (Ed.): A művészet története Magyarországon. (The History of Arts in Hungary). Gondolat, Budapest
  • Fülep L. (Ed.): A magyarországi művészet története. (The History of the Hungarian Arts). Budapest
  • Marosi E.: A román kor művészete, (Art of the Romanesque Ages). Corvina, Budapest, 1972, ISBN 9631320006
  • Gerő L. : Magyar műemléki ABC. Budapest, 1984
  • Henszlmann Imre: Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1876.
  • Pogány Frigyes (1965): Szobrászat és festészet az építőművészetben. Műszaki, Budapest

További információk[szerkesztés]

Reinel compass rose.svg Bükkszentmárton Bükkmogyorósd Szilvásvárad Héraldique meuble compas.svg
Mikófalva

Észak
Nyugat  Bélapátfalva  Kelet
Dél

Bükki Nemzeti Park
Mónosbél Szarvaskő Felsőtárkány