Gyöngyösoroszi

Gyöngyösoroszi
Római katolikus templom
Gyöngyösoroszi címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Vármegye	Heves
Járás	Gyöngyösi
Jogállás	község
Polgármester	Tóth Szilveszter (független)
Irányítószám	3211
Körzethívószám	37
Népesség
Teljes népesség	1462 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	71,67 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	21,39 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 49′ 34″, k. h. 19° 53′ 38″47.826, 19.894
Gyöngyösoroszi Pozíció Heves vármegye térképén
Gyöngyösoroszi weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyöngyösoroszi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gyöngyösoroszi község Heves vármegye Gyöngyösi járásában.

Fekvése

A vármegye nyugati részén fekszik, a Dél-Mátrában, a Toka-patak mellett.

Különálló belterületi településrésze a központjától 7 kilométerre északra fekvő Károlytáró, ahol színesfémbányászat folyt évtizedeken át. Itt mintegy 70 lakóház található. Fontosabb külterületei: Bagolyvár, Vízgát és Templomrét, egy-egy lakóegységgel.

A közvetlenül szomszédos települések: észak felől Mátraszentimre, kelet felől Gyöngyössolymos, délnyugat felől Gyöngyöstarján, északnyugat felől pedig Mátrakeresztes (Pásztó része). A legközelebbi város Gyöngyös, amelytől alig 4 kilométerre fekszik észak-északnyugati irányban, és csak kicsi híja van annak, hogy nem határosak egymással.

• 
  Kvarc-kalkopirit ásvány Károlytáróból
• 
  Az ásvány közelebbről.

=== Megközelítése ===Mátraszentimre- Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a Gyöngyöstől Bagolyirtásig húzódó 24 137-es számú mellékút, ez végigvezet a központján és Károlytárón is. Közösségi közlekedéssel a Volánbusz Gyöngyöstől induló buszjárataival érhető el.

Története

A bronzkor-ból származó szórványleletek szerint az egykori avar uralom emlékei a gátnyomok, melyek Gyöngyösoroszi területén, a védelmi vonal mentén kialakított lakott település védelmét szolgálták.

A honfoglalás után hamar benépesedett, 1209-ben szerepel a neve Huruzi néven írott emlékeinkben.

1235-ben Huruz, majd 1275-ben íródott oklevél alapján Urus, illetve az egri káptalan határjárási egyik oklevelében Oros néven szerepel. Ekkor az Aba nemzetség birtoka. E nemzetségből származtak Tarjáni György és fiai: Péter, Etre és Sándor, kiknek kérelmére IV. László király meghagyta az egri káptalannak, hogy a nemzetség Tarjáni ága ősi birtokait; Tarján, Orosz, Csamak, Lóg, Körtvélyes és Gereg határait járja be. A káptalan e határjárásról György fiainak bizonyságlevelet állított ki.

A település az 1300-as évek elején már egyházas hely volt, neve 1332-ben már Orozi néven szerepelt a pápai tizedjegyzékbenn is.

1364-ben a Szinai (Szinnyei Merse család őse) birtokában találjuk.

A 14. században birtokosai voltak a Szinai, Lapispataki és Segnyei családok.

A 15. században ecsedi Báthori István országbíró foglalta el magának. 1438-ban a Lapispataki és a Segnyei családok panaszt emeltek, hogy Széchenyi Frank és Báthori István Oroszi falujukat elfoglalták. E panasznak azonban alig lehetett foganatja, mert Oroszi 1458-ban még mindig a Báthoryaké volt.

A török pusztítás idején a helység jelentősége igen csekély, 1556-ban néptelen faluként tüntették fel.

1589–1590-ben az egri várba szolgáltatta be a főpapi tizedet. Az 1635 évi összeírásban fél, 1647-ben szintén fél, 1675-ben ugyancsak fél portával szerepelt.

1684-ben Mocsáry Balázs és Berky Miklós birtoka volt, majd 1693-ban már a Földváry család birtokában találjuk, és 1741-ben szintén a Földváryak birtoka volt.

A 17. században ismét lakott település, a szőlőtermelő községet ekkor a Földváryak birtokolták.

Az 1799 évi június 5-én nagy árvíz pusztított a községben, mely 10 házat nyomtalanul elsodort; ez alkalommal 14 emberélet esett áldozatul.

A 18. században az Almásy, a Mocsáry családok mellett a Jelenffy, Komjáti és Nyitrai családok is tulajdonjogot szereztek.

A 19. század kezdetén a Bajza, gróf Teleki, Ráday és Vágner családok is a birtokosai.

A község határában arany-, ezüst- és ólombánya volt, melynek összes berendezése a 19. század közepén tűzvész következtében elpusztult.

Gyöngyösoroszihoz tartozott egykor Bagolyvár, Károlyvár, Mátraaranybányaház és Világostelep is.

1910-ben 1131 lakosából 1121 magyar volt. Ebből 1125 római katolikus volt.

A 20. század elején Heves vármegye Gyöngyösi járásához tartozott.

Jelenlegi közigazgatási besorolása: Heves vármegyében független polgármesterrel és független képviselő testülettel rendelkező település.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–2006: Tóth Tiborné (1994-ig: FKgP, 1994-től: független)
• 2006–2019: Vernyihel Lívia (független)
• 2019-től: Tóth Szilveszter (független)

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között

Lakosok száma	1567	1546	1545	1536	1472	1462
	2013	2014	2015	2021	2022	2023

Adatok: Wikidata

2001-ben a település lakosságának 77%-a magyar, 23%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,6%-a magyarnak, 26,7% cigánynak mondta magát (14,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 50,5%, református 2,2%, evangélikus 0,6%, felekezeten kívüli 23,1% (18,9% nem nyilatkozott).

2022-ben a lakosság 92,4%-a vallotta magát magyarnak, 21,5% cigánynak, 0,4% németnek, 0,2% bolgárnak, 0,2% románnak, 0,1-0,1% lengyelnek, szerbnek és görögnek, 1,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 31,8% volt római katolikus, 1,7% református, 0,2% evangélikus, 0,1% görög katolikus, 0,1% ortodox, 2,4% egyéb keresztény, 0,5% egyéb katolikus, 29,5% felekezeten kívüli (33,8% nem válaszolt).

Látnivalói, nevezetességei

• A község templomát már 1332-ben említi a pápai tizedjegyzék. Ez az Alexandriai Szent Katalin-ról elnevezett legrégebbi templom 1680 körül elpusztult, a 18. század elején már felújításáról és bővítéséről tesznek említést a források. Berendezései és felszerelései közül ma is sok származik ebből a korból.
• templom kertjében álló egyedileg védett műemlékek a Nepomuki Szent János kőből készült szobra, a Szentháromság szobor és a kőkereszt, amely barokk stílusú.
• A Petőfi utca 22. szám alatti lakóházban élt Bajza József, a Reformkor költője.
• A Művelődési Házban helyet kapó Községi és Iskolai Könyvtár közel 8000 darab, állandóan frissülő könyvállománnyal büszkélkedik. Itt a helytörténeti anyagok is megtalálhatók.
• Nevezetes a több mint 30 éves Tollaslabda Szakosztály és az Asszonykórus.

Források

• Borovszky Samu: Heves vármegye