Szűcsi

	Szűcsi
	Madártávlatból
	; Szűcsi címere
	; Szűcsi címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Megye	Heves
Járás	Gyöngyösi
Jogállás	község
Polgármester	Berta István
Irányítószám	3034
Körzethívószám	37
	Népesség
Teljes népesség	1569 fő (2015. jan. 1.)
Népsűrűség	88,9 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	17,38 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Szűcsi Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 47° 48′ 07″, k. h. 19° 45′ 43″Koordináták: é. sz. 47° 48′ 07″, k. h. 19° 45′ 43″
	Szűcsi Pozíció Heves megye térképén
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szűcsi témájú médiaállományokat.

Szűcsi község Heves megye Gyöngyösi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Szűcsi a Mátra délnyugati részén, Gyöngyöstől 14 km-re nyugat-északnyugatra fekvő, 1700 lakosú település. Megközelíthető az M3-as autópályáról Gyöngyös és Hort irányából, valamint a 21-es főútról, Selyp irányából.

Története[szerkesztés]

A település határában késő bronzkori szórványleletek és honfoglaláskori régészeti emlékek kerületek elő. Az első okleveles említése 1267-ben Swch alakban történt. A falu plébániája szerepelt az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben. A falu birtokosa a Szücsy család volt 1412-ig, majd a Pálócziaknak adományozta Zsigmond király. E család kihalta után 1527-ben Ráskay Zsigmond lett a birtokosa. A török hűbérbirtoknak használta és a jászberényi nahiéba tartozott, majd 1626-tól Földváry György tulajdonába került, s ettől kezdve ők és a beházasult rokon családok birtokolták két évszázadon keresztül a települést. A 19. század első felében a Wagner, Bajza, Orosz, Sipos, Rutkay és Tóth család birtokolta Szűcsit, a 20. század első felében pedig Schilchter Szidor számított a legnagyobb birtokosnak 1400 hold területtel.

A első világháborúban 220-an vettek részt és 56-an haltak hősi halált. A második világháború idején a község 2 hétig tartó álló harc után 1944. december 6-án szabadult fel. A községházát találat érte és így az iratok nagy része elpusztult.

1951-ben a község határában nagyarányú bányafeltárási munkálatok kezdődtek meg, amelynek eredményeképpen 1955-től két lignitbánya és egy altáró működött, egészen az 1960-as évek elejéig, a bánya bezárásáig.

1983-ig a Gyöngyösi járáshoz, a járások megszűnése után pedig 1984-1990 között pedig a Gyöngyösi városkörnyékhez tartozott. A tanácsrendszer alatt mindvégig önálló tanácsú község volt. 1990 óta – hasonlóan valamennyi városhoz és községhez – önkormányzattal rendelkezik.

Népcsoportok[szerkesztés]

2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.^[3]

Nevezetességei[szerkesztés]

A községben született Bajza József, a magyar kritikairodalom megteremtője, Kossuth Hírlapjának, a Kritikai Lapok és az Athenaeum szerkesztője, a Pesti Magyar Színház (Nemzeti Színház) első igazgatója. A Bajza-kúriában Emlékmúzeum található. A helység általános iskolája szintén a költőről kapta nevét, akinek mellszobra is megtalálhatő a faluban.
Háborús emlékhelyek: a juhakol, amely 1944 telén a szökött katonáknak adott menedékhelyet. A községben andezittufába vájt pincesor található, ahova a front átvonulásakor a faluból többen menekültek.
A településen színvonalas Asszonykórus működik.
Klasszicista stílusú templomát 1825-1828 között építette Rábi Károly. Szabadon álló, egyhajós, homlokzattornyos épület. Védőszentje: Szent Kereszt.
Nepomuki Szent János szobra a templom előtt baloldalt helyezkedik el. A színes kőből faragott szobrot 1872-ben újították fel.
Az I. és II. világháború hőseinek állít emléket a templomkertben lévő hősi emlékmű.
A templom kertjében található a község múltja rendkívül szomorú eseményének emléke, egy kopjafa, mely a volt X-es aknában 1959-ben történt bányaszerencsétlenség 31 áldozatának állít emléket.
A természeti és környezeti adottságok kedvezőek a szőlő termesztésre, a település a mátraaljai történelmi borvidék része. Északi oldalán az idelátogató turista tufába vájt, sajátos hangulatú borospincék sorát találja.
A Táncsics Mihály u. 4. sz. alatti magánterület, a hagyomány szerint az egykori Pálos-rendi szerzetes kolostor romja. A terméskőből álló középkori falak részben 15. századiak. A fennmaradt gazdasági épület kétharmad része alatt pince helyezkedik el.
A település déli határában festői szépségű tavak vonják magukra az ide látogatók figyelmét. Mindhárom tó hallal telepített, a meghatározó halfajta a ponty, de található itt keszeg, harcsa, csuka, süllő és amur is.