Pétervására

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pétervására
A Keglevich-kastély. Az 1760-ban elkészült kétszintes barokk kastélyt Keglevich I. Gábor építtette Quadri Kristóf itáliai származású mesterrel[1]
A Keglevich-kastély. Az 1760-ban elkészült kétszintes barokk kastélyt Keglevich I. Gábor építtette Quadri Kristóf itáliai származású mesterrel[1]
Pétervására címere
Pétervására címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Heves
Járás Pétervásárai
Jogállás város
Polgármester Eged István (FideszKDNP)[2]
Irányítószám 3250
Körzethívószám 36
Népesség
Teljes népesség 2172 fő (2015. jan. 1.)[3]
Népsűrűség 60,97 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 33,87 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pétervására (Magyarország)
Pétervására
Pétervására
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 01′ 23″, k. h. 20° 05′ 56″Koordináták: é. sz. 48° 01′ 23″, k. h. 20° 05′ 56″
Pétervására (Heves megye)
Pétervására
Pétervására
Pozíció Heves megye térképén
Pétervására weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pétervására témájú médiaállományokat.

Pétervására város Heves megyében. A Pétervásárai járás központja, a megye legkisebb városa. Egybeépült Erdőkövesd településsel. Helyileg és a környéken általánosan használt (nem hivatalos) elnevezése: Péterke.

Fekvése[szerkesztés]

A város Heves megye északi részén, a Tarna völgyében fekszik, Egertől közúton 33, Salgótarjántól 35, Ózdtól 36 km-re. Dél-délnyugat felől a Mátra, északról a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet (a bárnaivádi hegycsoport és a Heves–Borsodi-dombság), keletről a Bükk-vidék határolja. Átszeli a 23-as főút. Vasúti kapcsolata nincs.

Története[szerkesztés]

Pétervására és környéke ősidőktől lakott hely. Régészeti leletek sokasága tanúsítja, hogy már az újkőkorban, majd a késő rézkorban, a bronzkorban és a vaskorban is éltek emberek ezen a vidéken. A honfoglalás után csakhamar a kabarok népcsoportjának előkelő ága, az Aba nemzetség telepedett le itt.

Legelső temploma már a 11. század elején állhatott, de a település első említése csak 1247-ből való, Peturwasara alakban. 1333-ban virágzó egyházként említik. A 15. század közepétől vásártartási joggal rendelkező mezőváros. Száz évvel később a török felégeti, de a város nem néptelenedik el; ma is élnek itt olyan családok, amelyeknek neve már a hódoltság előtti jobbágylistákban szerepelt: Eged, Varga, Sály, Bátka, Szántó. A város birtokosa és kegyura 1699-től 1945-ig a horvát eredetű Keglevich család volt.

Az 1848–49-es szabadságharc idején Máriássy János honvéd alezredes alakulatával rátört a város főterén táborozó császáriakra, érzékeny veszteséget okozva az osztrák haderőnek, von Schlick altábornagy azonban visszaverte a magyar honvédeket. Erre emlékeztet a Petőfi út egyik házának falába fúródott ágyúgolyó.

A történelem később sem kímélte Pétervásárát: a II. világháború alatt, 1944 decemberében a település hadszíntérré vált.

1956 őszén Pétervásárán is munkástanács alakult. A forradalom leverése után a helyi lakosság körében jelentős ellenállás bontakozott ki, melyet a hatalom csak nehezen tudott felszámolni. Többeket bebörtönöztek, köztük a Pétervásárai Járási Forradalmi Tanács elnökét (12 évre ítélték, az 1963-as amnesztiával szabadult).[4]

A mezővárosi státuszát a 17. század végén elvesztő és attól kezdve nagyközségi rangú Pétervásárát 1989. március 20-án nyilvánították újra várossá. A közel 3000 lakosú település ezzel az ország akkor legkisebb városa lett. A helyi filmszínházban tartott hivatalos ünnepségen a Minisztertanács államtitkára adta át a városról szóló oklevelet Pál László tanácselnöknek. Jelen volt a megyei és járási pártvezetés, valamint egy országgyűlési képviselő is.[5]

Népcsoportok, demográfia, megélhetés[szerkesztés]

2001-ben a pétervásáraiak 92%-a magyar, 8%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[6]

A település lélekszáma 1920-ban 2085, 1995-ben 2611 fő volt.[7] Az 1980-as évek végén Pétervására teljes népessége megközelítette a 3000 főt.

A kilencvenes évekig a férfi lakosság fő munkáltatója a nehézipar volt (Salgótarján, Ózd, Borsodnádasd gyárai és bányái, mátravidéki üzemek). Sokan dolgoztak az erdőgazdaságban, jártak Egerbe, sőt az Alföldre is (pl. Hatvanba), ahol a pétervásárai és környékbeli lányok-asszonyok idényjellegű mezőgazdasági munkát vállaltak vagy a feldolgozóiparban helyezkedtek el.

Nevezetességei[szerkesztés]

Kéttornyú templom
A város római katolikus templomát Keglevich Károly kegyúr emeltette az 1719-ben épült korábbi egyház helyén, 181217 között. Povolny Ferenc egri építőmester munkája. Hivatalos nevét a városnak a címerében is látható védőszentjéről kapta: Tours-i Szent Márton Plébániatemplom, de a környék népe csak úgy hívja: péterkei vagy palóc székesegyház. Egyike volt Magyarország első romantikus stílusú, neogótikus épületeinek. Altemplomában van a Keglevichek kriptája, melyet 1980-ban, az utolsó leszármazott halálát követően befalaztak.

Körkápolna
A Kossuth és Petőfi út kereszteződésénél áll az 1722-ben barokk stílusban épült, kis méretű körtemplom.

Keglevich-kastély
Az 1760-ban elkészült U-alakú, kétszintes, manzárdtetős barokk kastélyt Keglevich I. Gábor építtette. Kivitelezője Quadri Kristóf olasz származású gyöngyösi építőmester volt. A 19. század elején oldalszárnyakkal bővítették. A lépcsőház míves kapuja az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe került. A pinceajtó a hozzá tartozó ötnyelves zárral, valamint a lépcsőkorlát Fassola Henrik lakatosmester munkája. Beller Jakab gyöngyösi festő készítette 1762-ben az emeleti díszterem nagyszerű rokokó freskóit, melyeken a kastély építésének jelenetei, a négy évszak és görög mitológiai alakok láthatók; a falakon a gyanakvás, kétségbeesés, bujaság és előkelőség témáit is megfestette a művész. A kastély a II. világháború után sokáig elhagyatottan állt. Felújítására 1964-től került sor. Ma szakiskola (Mezőgazdasági Középfokú Szakoktatási, Továbbképző és Szaktanácsadó Intézet) és kollégium működik az épületben.

1849-es ágyúgolyó
A Petőfi út egyik házának falába fúródott nagy ólomlövedékre emléktábla hívja fel a figyelmet:[8]

1849 FEBRUÁR 24.
PÉTERVÁSÁRAI CSATA EMLÉKÉRE
1995. VÁROSI ÖNKORMÁNYZAT

Kőoroszlánok
Az egykori kastélykapu kőoroszlánjai ma a Szabadság téri Hősök kertjét őrzik. Korábbi helyük a tér másik oldalán volt.

I. világháborús emlékmű
1920 óta áll a Szabadság téren.[9]

Szovjet hősi emlékmű
Ugyancsak a Szabadság téren látható.[10]

Szabadság-szobor
Somogyi Árpád alkotása 1967 óta áll a Szabadság téren, az iskola előtti parkban. Oszlopán a betűk erősen megkoptak:[11]

СЛАВА СОВЕТСКИМ ГЕРОЯМ ОСВОБОЖДЕНИЯМ
DICSŐSÉG A FELSZABADÍTÓ SZOVJET HŐSÖKNEK

Testvértelepülések[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Barta Katalin: A Keglevich-kastély kálváriája: a város szeretné visszakapni (magyar nyelven) (PHP). heol.hu. Heol, 2012. augusztus 31. (Hozzáférés: 2013. június 4.)
  2. Pétervására települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 22.)
  3. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  4. Az 1956-os forradalom és megtorlás Heves megyei dokumentumai. A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 12. Eger, 2006
  5. Heves Megyei Népújság, 1989. március 21. (XL/68.), 1–2. o.
  6. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  7. Cartographia-adat; Budapest, 1995. 352 520-01
  8. kép
  9. Bővebben: köztérkép.hu
  10. Bővebben: köztérkép.hu
  11. Bővebben: köztérkép.hu

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Reinel compass rose.svg Bárna Erdőkövesd Bükkszenterzsébet Héraldique meuble compas.svg
Ivád

Észak
Nyugat  Pétervására  Kelet
Dél

Hevesaranyos
Mátraballa Mátraderecske Kisfüzes