Ludas (Magyarország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ludas
A Szentháromság római katolikus templom
A Szentháromság római katolikus templom
Ludas címere
Ludas címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
MegyeHeves
JárásGyöngyösi
Jogállás község
Polgármester Vargáné Csengeri Mónika (FIDESZ)
Irányítószám 3274
Körzethívószám 37
Népesség
Teljes népesség 736 fő (2015. jan. 1.)[1]
Népsűrűség67,84 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület10,79 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ludas (Magyarország)
Ludas
Ludas
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 43′ 55″, k. h. 20° 05′ 28″Koordináták: é. sz. 47° 43′ 55″, k. h. 20° 05′ 28″
Ludas (Heves megye)
Ludas
Ludas
Pozíció Heves megye térképén
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ludas témájú médiaállományokat.

Ludas község Heves megyében, a Gyöngyösi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Gyöngyös és Kápolna között található a régi 3-as főút és az M3-as autópálya között, közvetlen lehajtóval az autópályáról. Vasúton a Hatvan–Miskolc–Szerencs–Sátoraljaújhely-vasútvonal közelíthető meg.

Legközelebbi települések[szerkesztés]

Története[szerkesztés]

A település határában fekvő Varjú-dűlőn a régészek neolit, késő bronzkori, szkíta települések nyomait, preszkíta és kelta eredetű temetők maradványait tárták fel 1998-ban és 2001-2002 közt.[2] 1960-ban 1200 lakosa volt, napjainkban 850 fős a lakossága.

Ludas nevének első írásos említésekor (1464-ben) az Aba nemzetségből származott nánai Kompolti család volt a birtokosa a falunak, amely nem kerülhette el az ország nagy részén ekkor már uralomra törő törököket. Buda megszállása után, 1544-ben a hatvani vár elfoglalásával kezdték uralmukat kiterjeszteni Heves vármegye területére a törökök. A Hatvanban berendezkedő Mohamed pasa fegyveres ereje még 1544-ben sorra hódoltatta; vagyis adófizetésre kényszerítette a Hatvantól északra, a Zagyva mentén fekvő falvak népét, 1546-ban pedig Tarnaleleszig végigpusztította a megyének mátrai és bükk-vidéki településeit. Így 1544 és 1549 között Heves vármegye egész területe - Eger várát leszámítva - török hódoltsággá lett.

Ludas 1549-ben pusztult el a törökök által, s 1556-ig néptelen is maradt. Egyes források szerint ekkor (1549-1552) Országh Kristófnak a tulajdona volt, de az 1549-es, 1552-es, 1554-es és az 1556-os években készült adóösszeírások is mind néptelen, puszta falunak tüntetik fel, mindössze az 1578-as évről tudni biztosan, hogy ekkor hét zsellércsalád lakta Ludast.

A falu 1600 és 1630 között a Széky családé volt, róluk kicsit bővebben kell írni: Széky Pál 1589-ben az egri várban hadnagy volt, s 4 lovassal vett részt Eger vára védelmében, 1591-ben pedig Külső-Szolnok vármegye alispáni székében ült. Nagy vagyongyűjtő volt, az úgynevezett adományos javakon és Bátor, Kereszttúr, Tiszaszőllős, Igar, Ders, Tarnaméra, Nyék és Lökösháza falvakon kívül övé volt Ludas is. Széky Pál 1600 körül halt meg, és csak egy fia volt, de az özvegy (Derzsy Ilona) a lányainak kedvezve azt is ki akarta tagadni az örökségből, ám ez nem sikerült. Így hát Széky Ferencz lett Ludas birtokosa. Valószínűleg azonban rászolgált anyja haragjára, mert aztán egész életében egyebet sem tett, mint zálogosította, kölcsönökkel terhelte birtokait, amit aztán gyermekei örököltek: 1630-ban még Ferencz fiai Ludasnak a birtokosai. (A Széky család ősi címerét teljes bizonyossággal nem lehet meghatározni, a XVIII. századtól kezdődőleg használt pecsétek a következő címert tüntetik fel: vörösben a pajzs jobb oldalán levő jobbharám kék gerenda felé fordult kardos oroszlán. Sisakdísz: kinövő oroszlán karddal. )

Az 1600-as években majorsági alkalmazottak és zsellérek lakták Ludast, ennek folytán az 1645-ös, az 1647-es és az 1675-ös adóösszeírások majorsági, illetve úgynevezett kuriális falunak tüntetik fel. Kurialisták - egytelkes nemesek - már a XVI. század közepén voltak Heves megyében, az 1552. évi kapuadó lajstrom a Tiszán inneni megyerészen 40 kúriát sorol fel. Ezek tulajdonosait a kisnemesi birtok felaprózódása kényszerítette arra, hogy a jobbágyot telkéből kibecsültetve, maguk vagy gyermekeik üljenek bele, miután erre Werbőczi Hármaskönyve lehetőséget adott. Ezen kívül, mivel ebben az időben sok falu egészen pusztává vált, az elpusztult helyre, tehát más földesúr alá történő átköltözést nemcsak a magyar törvények, hanem a török hatóságok is tiltották, így a zsellérek soraiból került ki a hódoltság költöző, hullámzó emberanyaga, az újtelepes. Ezek az új lakóhelyen is zsellérek maradtak, ilyen jogcímen mentesültek az állami adóteher alól, csupán a vármegye számára fizették egy összegben a megyei taksát, falvanként 2-9 forintot. Fő foglalkozásuk nem a földművelés, hanem inkább a szomszédos falvakban végzendő nyári idénymunka, meg a pásztorkodás volt. Sertést, birkát, kecskét tartottak, erdei makkoltatásra a Mátrába a községektől csordákat vállaltak. Házuk és kis „háztáji" földjük nemesi, kuriális területnek, az egész falu pedig kuriális falunak - pagus curialis - minősült.

Kuriális falu volt tehát Ludas, amely azonban nem sokáig virágozhatott, ugyanis 1683-ban, a Buda visszafoglalása kapcsán átvonuló török hadak elpusztították. 1696-ban a falu birtokosai, a Patay, Laczkovics és Okolicsányi család az akkor még mindig néptelen Ludason levő birtokrészeiket elzálogosították, de miután a fegyverjogváltságot nem fizették ki, a tulajdonjog a kincstár által eladományozhatóvá vált. Az utóbbi két tulajdonosról egyébként azt kell tudni, hogy az Okolicsányiak a felvidéki megyékben elterjedt ősrégi liptómegyei család, míg a Laczkovicsok pestmegyei nemesi család volt.

LUDAS A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC IDEJE KÖRÜL

1687 végén Eger vára és a megye egész területe felszabadult a török iga alól, nyomban megkezdődött a falvak újranépesülése. 1687-ben még csak 2 falu adózott az államnak, 1689-ben 37, 1692-ben 64, 1697-ben pedig már 75. Ludas csak ez után, 1701-ben népesült be újból, ekkor három család telepedett itt meg. Az újranépesülés folyamatát azonban 1703 és 1711 között, a Rákóczi­ szabadságharc idején az egész megyében a labanc, illetve rác-pusztítások akasztották meg. A labancok zsoldjában álló Szeged környéki rácok 1705 - 1706­ban rabló és harácsoló bandáikkal végigpusztították a Tisza mellékét és a Heves körül fekvő falvakat. Rabutin labanc generális pedig 1706-ban Gyöngyös és Karácsond környékét dúlta fel, ekkor, „Rabutin járásakor" pusztult el ismét Ludas is. A Rákóczi-szabadságharcot követően 1712-1715 között újból betelepült a faluba hét kuriális jobbágy, ettől kezdve a lakosság életfolyamata állandóvá vált.

1725-ben három földesura volt a falunak: Okolicsányi Mátyás, Patay Kristóf és özv. Michalekné. A határ fele a három földesúr majorságához tartozott, ezek azt egymás közt egyenlően felosztva, 6 állatgondozó cseléddel és 13 konvenciós cselédnek minősíthető jobbággyal műveltették meg. A határ másik felét a kuriális jobbágyok osztották meg egymás közt, kétnyomásos, évenkénti újraosztásos földközösségben.

Népcsoportok[szerkesztés]

2001-ben a település lakosságának 95%-a magyar, 5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Nevezetességei[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született Porzsolt Kálmán író, újságíró, színigazgató (1860. november 10. – Budapest, 1940. április 8.).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  2. Domboróczki László régész munkássága. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 27.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora. [2010. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 14.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Reinel compass rose.svg Halmajugra Detk Vécs Héraldique meuble compas.svg
Karácsond

Észak
Nyugat  Ludas  Kelet
Dél

Nagyút
Visznek, Jászárokszállás Nagyfüged Tarnazsadány