Jobbágyi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Jobbágyi
A Szent György római katolikus templom
A Szent György római katolikus templom
Jobbágyi címere
Jobbágyi címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
MegyeNógrád
JárásPásztói
Jogállás község
Polgármester Schoblocher István
Irányítószám 3063
Körzethívószám 32
Népesség
Teljes népesség 2087 fő (2015. jan. 1.)[1]
Népsűrűség116,93 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület17,84 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Jobbágyi (Magyarország)
Jobbágyi
Jobbágyi
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 49′ 46″, k. h. 19° 40′ 55″Koordináták: é. sz. 47° 49′ 46″, k. h. 19° 40′ 55″
Jobbágyi (Nógrád megye)
Jobbágyi
Jobbágyi
Pozíció Nógrád megye térképén
Jobbágyi weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jobbágyi témájú médiaállományokat.

Jobbágyi község Nógrád megyében, a Pásztói járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Jobbágyi Nógrád megyében a Mátra alján, a Nagy-hársas hegy lábánál fekszik, a falut a Zagyva folyó és a 21-es számú főút szeli ketté. A településre bekötőútként vezet a 2129-es közút, ami tovább Galgagutáig vezet. Szomszédos települések: északról Szurdokpüspöki, nyugatról Szarvasgede, délről Apc határolja. Megközelíthető a Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonalon.

Története[szerkesztés]

Jobbágyi és környéke már az ősidők óta lakott hely volt, határa gazdag lelőhelye a -, bronz-, népvándorlás- és honfoglaláskori leleteknek.

Nevét 1342-ben említette először oklevél, a falut ekkor az Aba nemzetségből származott Szalánczi Miklós, a Jobbágyi család őse szerezte meg Szurdokpüspökivel együtt, aki 1344-ben e helységékre szabad ispánságot is nyert és utóbb át is költözött Jobbágyiba, ahol később fia Péter (1363-1375) is birtokos volt. 1424-ben Tari Lőrinc és fia Rupert nyerték a falut adományba Zsigmond királytól. 1454-ben Tari Rupert fia György birtokában volt, 1465-ben azonban Tari György, Guthi Országh Mihálynak zálogosította el. Halála után az Országh és a Nánai Kompolthi családokra szállt, majd 1598-ban Török István, 1754-ben Kanyó György volt itt birtokos, 1770-ben báró Haller Samu tábornok, báró Révay László, Bossányi Júlia és a Nikházy család, 1826-ban pedig gróf Berényi Terézia, Baloghy Lajos, gróf Stahrembergné és a Fáy család. Később pedig Sréter György, Cebrián Antal, Baloghy Lajos, Dobóczky Ignácz, Reviczky Mária, özvegy Koósné szül. Fáy Zsuzsánna volt itt a birtokos. A 19. század közepén Posztóczky János, Frivaldszky Imre, gróf Cebrián Ferencz és Meskó Johanna, a 20. század elején pedig Szent-Ivány Farkasné szül. Patay Jolán, Bérczy Géza és neje Bencsik Mária, továbbá gróf Degenfeld Lajos a legnagyobb birtokosai.

1831-ben a kolera miatt zendülés tört ki a községben, 1856-ban pedig a falu nagy része leégett, majd 1873-ban ismét a kolerajárvány pusztított a lakosok között. A jobbágyi bor, mely a filoxéra-pusztítás előtt országos hírű és a lakosság fő jövedelmi forrása volt. A 20. század elején már inkább a gyümölcstermesztésre helyeztek nagyobb súlyt, Bérczy Gézánénak volt itt 7 holdas cseresznye ültetvénye, amely akkor a legnagyobbnak számított az országban. A termését Bécsbe és az osztrák tartományokba szállították. A helység határában az egyik dűlőt Vámpart-dűlőnek nevezik, mert ezen vezetett a Szuhavölgyön át menő út, melyen azelőtt vámot is szedtek, és a vámszedőnek is volt háza a közelben. A községhez tartozó Kisjobbágyi-puszta a Révayak birtoka volt, akiktől Posztóczky Iván, tőle pedig 1900-ban Szent-Ivány Farkasné szül. Patay Jolán vásárolta meg. Az itteni úri lakot 1880-ban Posztóczky Iván építtette. Az e birtokhoz tartozó kőbányában még Posztóczky idejében, mammut-csontvázakat találtak, melyekből azonban csak töredékeket lehetett kiemelni, miután földomlás következtében két munkás járt szerencsétlenül. Ugyancsak e puszta határában, a Hermann szőlőben, a múlt század eleje körül száznál több honfoglaláskori sírt találtak, melyeknek egy része a Nemzeti Múzeumba került. A 20. század elején Nógrád vármegye Sziráki járásához tartozott. 1910-ben 1659 lakosából 1495 római katolikus, 27 evangélikus, 41 izraelita volt. 2001-ben a település lakosságának 94%-a magyar, 6%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[2]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Templomának déli falán középkori részletek láthatók a román kori és a gótikus templomból.
  • A község Szurdokpüspöki felé eső végénél található az egykori Andezit Művek, ami Magyarország egyik legnagyobb földalatti hadiüzeme volt.[3] Az 1952-ben a Mátra egyik vonulata alá rejtett titkos lőszergyárat 1960. december 31-én zárták be véglegesen.[4] Jelenlegi funkciója nem ismert, de ma is aktív, feltehetően kormánybunker.

Híres emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  2. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  3. Elektrotechnika 2000 93.évfolyam 4.szám 160. oldal Turán György : "Egy 87 éves villamosmérnök emlékei" című cikke
  4. Titkos fegyvergyár a Mátra gyomrában – Falanszter.blog.hu, 2013. december 22.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]