Kutasó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kutasó
Evangélikus templom
Evangélikus templom
Kutasó címere
Kutasó címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Nógrád
Járás Pásztói
Jogállás község
Polgármester Noskó Sándor Gábor[1]
Irányítószám 3066
Körzethívószám 32
Népesség
Teljes népesség 79 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 13,72 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 6,05 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kutasó (Magyarország)
Kutasó
Kutasó
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 56′ 49″, k. h. 19° 32′ 28″Koordináták: é. sz. 47° 56′ 49″, k. h. 19° 32′ 28″
Kutasó (Nógrád megye)
Kutasó
Kutasó
Pozíció Nógrád megye térképén
Kutasó weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kutasó témájú médiaállományokat.

Kutasó község Nógrád megyében, a Pásztói járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A település a Cserhát hegyei között fekszik, Hollókőtől mintegy 10 km-re délre. A Szuha-patak és az Egres-patak közötti lapos részre, a Királykára épült. Tengerszint feletti magassága kb. 300 méter.

Kutasó Hollókőtől 13 km-re fekszik, ahová kék túra útvonal vezet a községből. Pásztó 18 km-re található. Kutasóról gyalogosan is elérhető a bujáki, a szandai vár és a sasbérci kilátó.

Megközelíthető Hatvan felől a 21-es számú főúton a hollókői elágazásig, ott balra Hollókő felé, majd Alsótoldtól balra Balassagyarmat felé vezető úton, és végül Cserhátszentiván után ismét balra Bokor felé letérve.

Története[szerkesztés]

Az ókor idején a Cserhát vidéke már lakott volt. A környéken a régészek az 1960-as években szkíta eszközöket találtak, melyeket a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban őriznek. A szkíták az i. e. 8. században vándoroltak ezekre a területekre, kiszorítva a kimmereket.

A Wenczel okmánytárban található oklevelek már 1265-ben és 1327-ben említik a falut, mely a történészek szerint 1170 óta létezik. 1265-ben V. István király Ágasvár, Bárkány, Tar és Kutasó, valamint a pásztói monostor kegyúri jogát átruházta a Rátót nemzetségbeli Istvánra.

A falu nevét kezdetekkor Carsov, majd terra Kuthasov alakban írták. Az 1400-1500-as években Gutas írásmóddal fordult elő. Ekkor több földbirtokosé is volt.

1439-ben ezt a vidéket Albert király Báthory Istvánnak adományozta.

Az 1550-es időkben a török pusztítás Kutasót is elérte, ekkor a falu megsemmisült és kihalt, a túlélők elmenekültek. A falu ekkor kipusztításáig a nógrádi szandzsákhoz tartozott.

A török kiűzése után az 1690-es években, felvidéki ágostai (evangélikus) hitvallású tótok települtek Zólyom, Ostraluka, Bagyin vidékéről erre a környékre és népesítették be újra Kutasót.

Az 1700-as évektől több uraság birtoka lett a falu: Darvas Ferenc, Zsemberi Zsigmond, Gyürky család, Puky uraság, Schöenberg Zsigmond, gróf Károlyi Erzsébet, Dessewffy Ödönné, Pappenheim Sigfridné, majd az utolsó birtokos 1930-1940 között Füle uraság volt. Ezeknél a birtokosoknál a kutasóiak cselédként dolgoztak az uradalmi házakban. A falu szlovák származását a még ma is használt földrajzi nevek elárulják: Kopanica, Dolina, Hrastya, ill. a Gyetvan, Szlobodnyik, Mihalik személynevek.

A 20. század elején Nógrád vármegye Sziráki járásához tartozott.

1910-ben 248 lakosából 235 magyar, 11 szlovák volt. Ebből 87 római katolikus, 158 evangélikus, 3 izraelita volt.

Az első és második világháborúban a kutasói hadkötelesek is részt vettek és sokan haltak közülük hősi halált. Az I. világháborúban a kutasóiak a 60. egri gyalogezredbe vonultak be, a II. világháború idején a 23. losonci gyalogezredbe.

Közélete[szerkesztés]

Kutasó község eddigi polgármesterei:

  • 1990–2002: Szentesi Gyuláné
  • 2002–2010: Szepes Péter (Fidesz-KDNP)
  • 2010–2014: Takács Gábor
  • 2014–: Noskó Sándor Gábor

Lakossága[szerkesztés]

2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Evangélikus templom: Kutasó kicsiny templomát a 20. század elején építették.
  • Temetőjében nyugszik Lukácsy Sándor irodalomtörténész (1923–2001).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kutasó települési választás eredményei. Országos Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2015. január 8.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

További információk[szerkesztés]