Szécsény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szécsény
Szecseny kastely01.jpg
Szécsény címere
Szécsény címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
MegyeNógrád
JárásSzécsényi
Jogállás város
Polgármester Stayer László (FIDESZKDNP)[1]
Irányítószám 3170
Körzethívószám 32
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség 5861 fő (2017. jan. 1.)[2]
Népsűrűség128,82 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület45,67 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szécsény (Magyarország)
Szécsény
Szécsény
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 04′ 52″, k. h. 19° 31′ 11″Koordináták: é. sz. 48° 04′ 52″, k. h. 19° 31′ 11″
Szécsény (Nógrád megye)
Szécsény
Szécsény
Pozíció Nógrád megye térképén
Szécsény weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szécsény témájú médiaállományokat.

Szécsény város Nógrád megyében, a Szécsényi járás központja. 1962-től hozzá tartozik Pösténypuszta, 1963-tól Benczúrfalva (az egykori Dolány) is.

Fekvése[szerkesztés]

Az Ipoly menti síkságon, a Darázsdói-patak (Szentlélek-patak) mellett fekszik, 170 m tengerszint feletti magasságban. A Cserhát hegységbe irányuló turistautak kiindulópontja. A 78-as számú Aszód–Balassagyarmat–Ipolytarnóc-vasútvonal és a 22. sz. főút mellett fekszik, Balassagyarmattól 19 km-re. De Pásztó felől is megközelíthető a 2122-es közúton, és még Litke, Ipolytarnóc felől is megközelíthető az Ipoly völgyében található 2205-ös közúton és Szécsénykovácsi felől az új Katalin hídon.

Megközelítése[szerkesztés]

Története[szerkesztés]

Szécsény már az őskorban egyike volt a legrégibb ipolyvölgyi telepeknek. A Kerekdombon a csont- és kőkor emberei telepedtek volt meg, a Danda-Szemetjén és a Dögtér mellett a bronzkor lakói, a Kőhegyén és a Strázsapart alatt a vaskor népe.

Szécsény nevét 1219-ben említették először az oklevelekben, részben a Kacsics nemzetség birtokaként, részben pedig a nógrádi várszerkezethez tartozó helyként.

Egy 1229-ben kiadott oklevél IV. Béla király az anyjának, Gertrúdnak meggyilkolásában részt vett Kacsics nemzetségbeli Simon bán itteni birtokait elvette, és a birtokot a Szák nemzetségből származó Pósának adományozta, melyet azonban 1274-ben a Kacsics nembeli I. Folkus fia Farkas - aki 1292-ben főispán, 1293-ban a királynő tárnokmestere volt - a Sopron vármegyei Corocuo nevű birtokáért II. Pósától csere útján visszaszerzett, majd később megvette Szécsénynek azt a részét is, mely a nógrádi várhoz tartozott. Ennek fia Tamás vajda, innen nevezte magát Szécsényinek.

1333-ban Szécsényi Tamás vajda és testvére Péter, voltak Szécsény birtokosai. 1334-ben Károly Róbert király Szécsényt ugyanolyan kiváltságokkal ruházta fel, mint amilyeneket Buda város polgárai bírtak. Ebben az oklevélben Tamás vajda engedélyt kapott arra is, hogy a várost falakkal vegye körül, tornyokkal, bástyákkal, és védédővekkel is megerősítse. Erről fellelhető adatok, kutatások szerint a mai várkastélytól nyugatra mintegy 500 méterre a Strázsa-parton egykor kisebb vár vagy őrtorony állt, amelynek mesterségesen készült árka máig felismerhető.

A 14. században a Kacsics nemzetség Salgai ága is visszaszerezte itteni birtokait, ekkor Szécsény fele része a Salgaiaké volt. Salgai Miklós azonban, hamispénzverés miatt hűtlenségbe esett, 1439-ben Albert király Salgai itteni birtokait Szécsényi László fia Lászlónak adományozta, aki itt 1439 után várat építtetett, amelyről 1461-ben emlékeznek meg először az oklevelek; a helységet azonban 1455-ben Guthi Országh Mihálynak és Lossonczy Albertnek zálogosította el, akik Szécsényi László halála után: 1461-ben arra, Mátyás királytól királyi adományt is nyertek.

1453-ban már a vármegye is itt tartotta közgyűléseit. A török terjeszkedésének hatására az 1546 évi országgyűlés határozata alapján a vár birtokosa és kapitánya, Losonczi István, palánkkal és sáncárokkal is megerősítette Szécsényt.

Ferencrendi kolostor a katolikus templommal

1544-ben a törökök támadást indítottak a város ellen, de Losonci István katonái visszaverték az ellenséget.

A várat 1550-ben, az újabb támadás idején Losonczy bírta, akit az uralkodó később Temesvár védelmére rendelt. Szécsényt az Ali pasa vezette török had 1552. szeptember 6-án foglalta el;[3] a vár ezután sokáig sínylett török rabságban, amelytől Tiefenbach és Pálffy seregei szabadították meg 1593-ban. Ezután a császáriaktól szenvedett sokat, akik 1600. március 23-án éjjel kinyitották a város kapuit, és a lakosokat, nőket úgy mint a gyermekeket, lemészárolták.

1605-ben meghódolt Bocskai Istvánnak, aki a templomot a reformátusoknak adta, s csak öt évre helyezte oda vissza Forgách Zsigmond gróf a katolikusokat, praesidensnek nevezvén ki oda Saáry Mátyást. A várat többször erősítették (így 1622., 1625., 1635., 1640., 1655-ben). III. Ferdinánd 1647-ben Koháry I. Istvánt nevezte ki Szécsény kapitányává, ki mellé három év mulva Liptay Istvánt alkapitánynak rendelték, hogy ketten legyenek rémei a budai és szolnoki töröknek; de Koháry a várat 1663. november 9-én kénytelen volt felgyújtani, s a romokat az ellenségnek átengedni.

1683-ban Thököly Imre Gyürky Pált nevezte ki várkapitánnyá, akitől és a törököktől megint Sobieski János kozákjai foglalták el.

1705-ben II. Rákóczi Ferenc e térségben, amelyet «borjúpást»-nak neveztek, országgyűlést tartott a szabad ég alatt (lásd.: szécsényi országgyűlés), itt választották fejedelemmé és kimondták Erdély unióját az anyaországgal.[4] Heister, a császári hadak vezére 1709-ben a várostól félórányira a kurucok erejét megtörte, s azok vezéreit végleg szétkergette.

A régi várból később csak egy kerek torony és egy bástyafal maradt meg.

1770-ben báró Haller Samu tábornok, gróf Forgách Miklós és János és Kamocsay András voltak itt birtokosok.

Leírás a településről a 18. század végén:

"SZÉCSÉNY: Vár, és nagy Mezőváros Nógrád Várm. földes Ura Gr. Forgách Uraság, és többek, lakosai katolikusok, fekszik Losontzhoz 3 3/4 mértföldnyire; ’s az Uraságnak szép kastéllyával jelesíttetik; a’ Sz. Ferentz’ Szerzetebéli Atyáknak Klastromjok is van benne; határja középszerű, vagyonnyai külömbfélék. Épűlt a’ Vár egy lejtősen felemelkedett dombon, igen kies helyen, mert Ipoly vize felől a’ széles térség, más felől pedig távol az erdős hegyek nevezetes ellátást szolgáltatnak. Nem meszsze vala hozzá régenten Szent György Vára. minekutánna Nógr. Vármegyét Mehemet Basa igen keményen fenyegette, közönséges kőltséggel megerőssíttetett; de őrző katonái megfélemledvén, üressen hagyattatott, maga pedig Árokházi Lőrintz vólt akkori Kapitánnya az Ozmanoknak fogságjokba kerűlt, és így a’ Várat Ali Eunuchus minden tsata nélkűl elfoglalta, Hazan szemes Vitézt helyheztetvén belé, a’ ki a’ szomszéd vidéknek elég sanyarúságokat okozott. Ostromlotta azután Balassa János, de szerentsétlenűl, mert Házán Fileki Basa segedelmekre érkezvén az ostromlottaknak, tetemesen megverte őket, ’s 650 főket megöltek, ’s ugyan annyit rabságra is kerítettek. Sérelem nélkűl maradott azután, míg Pálfy Miklós által tsekély ostrom után viszsza vétetett, ’s meg is erőssíttetett; de Koháry István által, a’ ki erejéhez nem bízhatott, felégettetve elhagyattatott 1663dikban, ’s mintegy 20 esztendőkig sok Ozmanok’ kártékonykodásaiknak fészkek vala, míg a’ Bétsi ostromról viszsza-útazott Lengyelek által viszsza nem szereztetett. Annakutánna Eszterházi Pálnak parantsolattyára, ismét elégettetett. 1705-ben pedig Rákóczinak közönséges Gyűlése által híresíttetett." 	
(Vályi András: Magyar országnak leírása, 17961799)

1826-ban a gróf Forgách, a gróf Berényi, a Losonczy, Szemere és a Vattay családok, később pedig a Pulszkyak, majd a 20. század elején Lászlófalvi Velics Antal és Lajos, Vancsó Béla Krivács Antal és Gross Jenő dr. voltak a nagyobb birtokosai.

A Gros-féle várkastélyt, a régi vár helyén, a 18. században építették. Eredetileg a gróf Forgách család tulajdona volt.

A 20. század elején nagyközség volt Nógrád vármegye szécsényi járásában.

1891-ben 3518 magyar lakosa volt; a járási szolgabírói hivatal és járásbíróság székhelye; volt takarékpénztára, ipariskolája, marhakereskedése, posta- és távíróhivatala és posta takarékpénztára.

1910-ben 4245 lakosából 4210 magyar volt. Ebből 3523 római katolikus, 213 evangélikus, 456 izraelita volt.

2001-ben a város lakosságának 98%-a magyar, 1%-a cigány és 1%-a egyéb nemzetiségűnek vallotta magát.[5]

2012. február 24-én avatták fel a újjáépített Katalin hidat Pösténypuszta- Petőpuszta között.[6]

Ma Szécsényhez tartozik a Megyer-patak mentén fekvő Dolány is, mely egykor külön község volt:

Dolány[szerkesztés]

Dolány a 14. század elején a Dráhi család birtoka volt. Dráhi Tamást és fiait azonban, mivel Szécsényt elpusztították; Károly Róbert király megfosztotta itteni birtokaiktól, majd Dráhi Tamás birtokait 1321-ben Szécsényi Tamás királynéi tárnokmesternek adományozta.

1423-1472 között a szécsényi uradalomhoz tartozott és ekkor vámhely is volt. 1472-ben Országh Mihály nádor Huszti Gergelynek adta egy részét. 1548-ban pedig Borsay Miklós és Kürthösy László birtoka volt.

1550-1552-ben a törökök a helységet teljesen elpusztították.

A régi község a Sági völgyben feküdt és csupán egy templom alapfalai maradtak fenn belőle. A 19. század elején még pusztaként Endrefalvához tartozott. Ekkor a Darvas, a Kun és a Puky családok voltak a birtokosai és csak később alakult önálló községgé. A helységben levő kisebb kastélyok közül az egyik - mely a 20. század eleje körül elhagyatottan, egy bérlő magtárául szolgált - emeletes, 1529-ben épült és a Darvas családé volt, az 1900-as évek elején pedig özvegy Ivánka Ödönné szül. Szontagh Blanka tulajdona volt. Ugyancsak az övé volt egy másik kúria is, mely az 1900-as évek elején tiszti lakásként szolgált. Azt is a Darvas család építtette, azután a Vattay, a Csillom, majd pedig a Pokorny családé lett. A harmadik gróf Pejacsevich-Mikó Endréé volt. Ezt a Vattayak építették a völgy fölött uralkodó szép fennsíkon, a 20. század elején pedig Huszár Tibor lakásául szolgált.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

Gazdaság[szerkesztés]

  • Betonelem- , villamosgép-, fémtömegcikk gyártás.
  • Bútoripar, ruhaipar.
  • Téglagyártás.
  • Palóc Népművészeti és Háziipari Szövetkezet

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született Ágner Lajos (1878–1949) irodalomtörténész, pedagógus, orientalista, pedagógiai író.
  • Itt született Lipthay Antal (1745-1800) altábornagy.
  • Itt született Komjáthy Jenő (1858–1895) költő.
  • Itt született Haynald Lajos bíbornok, kalocsai érsek, aki szülővárosa iránt érzett kötődését árvaház építésével mutatta ki.
  • Dolányban (a későbbi Benczúrfalván) élt Benczúr Gyula (1844 Nyíregyháza1920 Dolány) festőművész. Itt van a sírja és egykori műterme, amelyet hosszú ideig Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész használt.
  • Itt született és itt található a sírja Ferenczy Teréz költőnőnek
  • Pintér Sándor a város területén és közvetlen környékén az őskori kultúra különböző korszakainak emlékeit találta.
  • Itt született Némethi Kálmán (1855-1920) magyar-őstörténet kutató. Ő szerkesztette az első magyar-török, török-magyar szótárat. Emléktábláját 1990-ben avatták a főtéri postánál.
  • Itt született Nemes István néven Steve Nemesh (1896–1975) amerikai autóversenyző, aki rajthoz állt az 1926-os indianapolisi 500 versenyen.[forrás?]

Nevezetességei[szerkesztés]

Testvérvárosai[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szécsény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 25.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2017. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2017. szeptember 3. (Hozzáférés: 2017. szeptember 4.)
  3. Vass Előd 1993: A szécsényi szandzsák 1554. évi adó­összeírása. Nógrád Megyei Múzeumok Évköny­ve XVIII, 9.
  4. Fucskár Ágnes, Fucskár József Attila: Várak Magyarországon. Budapest, Alexandra Kiadó, 2015, 117. oldal. ISBN 978-963-357-649-6
  5. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  6. hj (2012. február 15.). Két hét múlva kész az új Ipoly-híd. index.hu. (Hozzáférés ideje: 2012. február 15.)  

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]