Ajnácskő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ajnácskő (Hajnáčka)
A falu közponja a várromból nézve
A falu közponja a várromból nézve
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Rimaszombati
Turisztikai régió Gömör
Rang község
Első írásos említés 1255
Polgármester Hunyák József
Irányítószám 980 33
Körzethívószám 047
Forgalmi rendszám RS
Népesség
Teljes népesség 1193 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 46 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 224 m
Terület 25,67 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ajnácskő (Szlovákia)
Ajnácskő
Ajnácskő
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 13′, k. h. 19° 58′Koordináták: é. sz. 48° 13′, k. h. 19° 58′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ajnácskő témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ajnácskő (szlovákul Hajnáčka, németül Pirsenstein) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Rimaszombattól 30 km-re délre, a Gortva-patak mentén fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a török eredetű magyar Ajnács személynévből való. A török ojnas kacér nőt jelent. A monda szerint neve onnan ered, hogy a honfoglalás után Huba vezér a várat leányának, Hajnácskának adta.

Története[szerkesztés]

Vára a tatárjárást követően épült. A történeti források szerint először Bata, almágyi ispán fogott a várépítésbe, majd 1247-ben IV. Béla király Zólyomi Detre fia Mikó előkelőnek adományozta az itteni földterületet, aki apósával, Lamperttel fejezte be az építkezést. Később a Hontpázmány nemzetségbe tartozó Velk fia Sándor szerezte meg a várat, aki a 14. század elején meghódolt Csák Máté előtt. Csák Máté hatalmának gyengülésekor Károly Róbert elkobozta Velk fia Sándortól hűtlenség címén a várat, és hívének, Szécsényi Tamásnak adományozta. A várat 1344-ben Anyaskw néven említi oklevél. A Szécsényi családé 1424-ig maradt a vár, amikor (Salgói) Miklóst hamispénzverés és erkölcstelen életmódja miatt Luxemburgi Zsigmond király megfosztotta minden birtokától, közte Ajnácskőtől. A garázda Miklós báró száműzetésben halt meg Velencében. A várbirtokot a király feleségének, Cillei Borbálának adományozta.

Egy 1434-es oklevélben említették az erődítmény német nevét: Pirsenstein. Uradalmi központ volt, melyhez a 15. század közepén 15 falu tartozott. A Luxemburgi Zsigmond halálát követő években a Pálóczy család birtokába került a vár és a várbirtokok. Az 1450-es években a husziták foglalták el, legyőzésük után visszakerült a Pálóczyak birtokába. Az utolsó Pálóczy, Antal a mohácsi csatában esett el, 1526-ban. Az akkori anarchikus állapotok közepette Bebek Ferenc, a hírhedt rablólovag kaparintotta meg a várat. 1540-ben Balassa Menyhérté, majd a Kubinyiaké lett a vár, később a Feledy család kezébe került. Az 1540-es évek közepén egy portyázó török csapat váratlan rajtaütéssel megszállta Ajnácskő várát, amit ekkor még csak egy évig birtokoltak az oszmán hódítók. 1566 áprilisában azonban Arszlán budai pasa csapatai megtámadták, és ismételten elfoglalták a kis erősséget, amely csak 1593-ban Prépostváry Bálint által szabadult fel. A 16. században Fülek várának tartozéka. 1645-ben újra török kézre került rövid időre. 1649-ben a Fekete György kapitány vezette keresztény sereg közelítette meg, a törökök azonban nem védelmezték meg, hanem felrobbantották védőműveit és a falut felgyújtva elmenekültek. A végvári magyarok helyreállították, hogy ismét helyőrséget fogadhasson be. Vécsey Sándor kapta adományul. A korabeli források szerint 1703-ban egy tűzvész a megmaradt részeket is elpusztította. Azonban 1709-ben gróf Bercsényi Miklós fővezér rövid ideig megszállt benne, és a vár udvarán végeztette ki a hazaáruló Szegedi Ignácot. 1744-ben még bebútorozott termeiben laktak a Vay lányok, akik a Vécseyek után a vár felének örökösei voltak.

A falut 1255-ben „Kues”, 1344-ben „Aynaskw”, 1427-ben „Aynaskewalya”, 1565-ben „Hayanchkeallya” néven szerepel az írott forrásokban. A vár tartozéka volt, kezdetben földművesek, pásztorok lakták. Később több nemesi család birtokában állt. A török uralom alatt elnéptelenedett, de később újratelepült. 1773-ban 13 zsellércsalád és néhány uradalmi kézműves lakta. 1828-ban 84 házában 375 lakos élt. A 19. században téglagyár kezdte meg működését a faluban.

Az Ajnácskői vár romjai

Fényes Elek geográfiai szótárában: „Ajnácskő vagy Hajnácskő, magyar falu Gömör és Kis-Hont egyesült vgyékben, Rimaszombathoz délre 2 1/2 mfdnyire, közel Nográd vgyéhez, 520 kath., 260 ref. lak. Határa termékeny, s 3570 holdat tesz, mellyből az erdő, és a hasznavehetetlen rész felinél többet foglal el. Van szőlőhegye, és savanyú viz forrásai. F. u. a b. Kemény nemzetség, s m. – Hajdani hegyen fekvő vára, most omladékokban hever.[2]

Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint: „Ajnácskő, a Gortva-patak mellett, az ajnácskői várhegy alatt fekvő magyar kisközség. Házainak száma 124, lakosaié 678. Várának a vármegye történetében nevezetes szerepe volt, erről azonban más helyen van szó. A község és a vár nevét 1344 körül Anyaskw, Aynaskew és Aynachkw változatokban találjuk az oklevelekben. 1411-ben a Szécsényiek birtoka, 1424-ben királyi várbirtok, 1427-ben Borbála királynőé, 1435-ben Nógrádhoz számítják és ekkor már Pohárnok István bírta, négy évvel később azonban Salgai Miklós az ura. Ajnácskőaljáról, a mai faluról, 1427-ben találjuk az első említést. 1540-ben Balassa Menyhért bírta, 1546-ban török kézre került, 1550 körül a Kubinyiaké, kiktől Feledi Eustách foglalja el és megveszi Parlaghi Lászlótól, a király tiszttartójától. 1595 után Lórántffy Kristófnéra, Feledi Boldizsár nővérére száll a vár és az uradalom. A Lórántffyak után a Vécseyek és a Monayak kapnak reá kir. adományt. 1604-ben a Rhédey Ferencz birtoka, de 1609-ben ismét a Kubinyiak kapnak reá donátiót. 1619-ben Széchy Györgyé, 1645-ben elfoglalja a török, 1649-ben pedig Fekete László és házasság útján Vécsey Sándor nyer reá új adományt neje Fekete Mária révén, továbbá Vayné Fekete Erzsébet. Ez időben Fekete László az akkor megrongált várat alaposan helyreállította és megerősítette. A Vécseyek mellett a Vayak is birtokosai lesznek és 1705 után már a fél uradalom az övék. A Vayak révén, negyed részének 1895-ben Teleky Ádám lett a tulajdonosa. A mult század elején Hajnácskő néven is említik a községet és ekkor már a Wesselényi, a Jósika, a Károlyi és a Kemény családot uralja; ma Károlyi-Ebeczky Eleknének, báró Kemény Gejzának, gróf Teleky Károlynak, Margulit Gyulának és Sarlay Pálnak van itt birtoka. A községnek egyik geologiai nevezetessége a Ragács, hajdani tűzhányó, a pogányvári kráter, mely a hagyomány szerint onnan veszi elnevezését, hogy a csehek idejében a husziták az e hegyen található salakdarabokból váracsot építettek, melyet a lakosok pogányvárnak neveztek el. A község határa az ősemlősök gazdag lelőhelye, melyeknek számos érdekes példányát szállították már Budapestre, a földtani múzeumba. Itt már szafirt is találtak, és a romok között számos régiséget a török és korábbi időkből, melyek Ebeczky Elekné birtokában vannak. E vidék a mult században még híres szőlőtermő hely volt. Országszerte ismeretes volt mint gyógyfürdő is, melyet azonban a tulajdonos: báró Kemény család beszüntetett. A községhez tartozik Pózsa, Hangonyi-szállás, Sasbikk és Bataháza puszta, mely utóbbi Bat nevű elpusztult község emlékét tartja fenn. A község lakosai értékesítő és fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. A faluban van posta, távíró és vasúti állomás.[3]

A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 1945-ig lakói főként mezőgazdaságból éltek. 1938 és 1944 között ismét Magyarország része volt.

A háború után megépült az új téglagyár, kőbánya és péküzem nyílott a településen. Termelőszövetkezete 1957-ben alakult.

Népessége[szerkesztés]

  • 1910-ben a falunak 830 magyar lakosa volt.
  • 2001-ben 1164 lakosából 1004 (86,25%) magyar és 146 (12,54%) szlovák.
  • 2011-ben 1193 lakosából 972 magyar és 183 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A falu feletti bazaltkúpon állnak várának romjai.
  • A település a Csevice-pusztán épült gyógyfürdőjéről is nevezetes volt, ezt azonban a 19. században megszüntették.
  • A Ragács tűzhányó salakkúpján nagyon érdekes látnivaló az egyik megmaradt kráter.
  • A falu határában számos ősemlős maradványt találtak.
  • A falutól kb. 3 km távolságra, délnyugatra található a Pogányvár, ahol valamikor kelta település volt.
  • Temploma a 18. században épült.
  • Klasszicista kastélya 1820-ban épült.
  • Római katolikus templomát Novák István Ybl-díjas építész tervei alapján készítették 1995-ben. Alapkövét 1991-ben II. János Pál pápa szentelte fel. Itt rendezték meg a felvidéki magyar iskolák 2009/2010-es országos tanévnyitó ünnepségét.

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt hunyt el Kemény Gábor (1830–1888) politikus, publicista, az MTA tagja, 1878–1882-ben földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi, 1882–1886-ban közmunka- és közlekedésügyi miniszter.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]